Aknaszlatina – Zóna a határ túlsó oldalán
Humánökológiai szempontból is eszméletlenül hazavágott a Mandineren megjelent cikk a poszt-szovjet poszt-indusztriális poszt-Trianoniális táról. Táj és ember viszonya olyan metafizikai módon leírva, mint amilyen remek összetett mondatok az alábbiak!
"Ezen a vidéken a már-már apokaliptikus méretű természetkárosításon túl az volt az igazán nagy ár, hogy az évszázadok óta termékeny szimbiózisban egymás mellett élő, sokszínű kultúrával rendelkező népek egy-két generáció alatt gyakorlatilag saját identitásukat voltak kénytelenek feladni a rögös és túlontúl hosszúra sikerült lenini úton."
...
"A felület rajza, faktúrája számomra legalább olyan jelentéssel bír, mint egy emberi arckifejezés, a tekintet, az arcon megjelenő ráncok. Hiszek abban, hogy a környezetünkben fellelhető dolgok képe tükrözi a hozzájuk való viszonyunkat. (...) Aknaszlatina nyugtalanító látnivaló a szemlélőnek, mert nem csak egyszerűen szomorú és elhagyatott, de a végtelenségig kihasznált és megalázott táj. Mert nem csak a látottak nyugtalanítóak, hanem a látottakról alkotott képzeteink is. Minden magán hordozza a hatalom és a kisemberek viszonyát. Minden magán hordozza az itt élők érzéseit és gondolatait (...) "
Szánjatok időt a teljes cikk elolvasására!
Tetszett? Oszd meg!
Utolsó kommentek