PPJ         2010.02.07.

Újabb 'összecsapás' japán bálnavadászok és állatvédők között

Összeütközött a Sea Shepherd ausztrál bálnavédő csoport egyik hajója szombaton az Antarktisz jeges vizein egy japán bálnavadász hajóval - közölte az ausztrál szervezet alapítója.

A Sea Shepherd Conservation Society környezetvédő szervezet hajója, a Bob Barker és a Yushin Maru 3 japán bálnavadász hajó összeütközik az Antarktisz közelében MTI/AP - Sea Shepherd/Glenn Lockitch

Paul Watson kapitány műholdas telefonon azt állította, hogy a Jusin Maru 3 nevű japán hajó szándékosan nekiment a Bob Barker nevű ausztrál hajónak, amely megpróbálta elállni az útját. A japán hajó a Bob Barkeren egy kisebb léket ütött, amely azonban a vízszint fölött van, s ezért a hajót nem fenyegeti az elsüllyedés veszélye. Az incidens során senki sem sérült meg.

Japán illetékeseket egyelőre nem sikerült megszólaltatni az ügyben, és független forrásból azt sem lehetett igazolni, hogy a japán hajó szándékosan ütközött volna a Bob Barkernek.

A szombati ütközés már a második hasonló incidens volt a Sea Shepherd egyik hajója és a japán bálnavadász flotta között. Január 6-án egy japán bálnavadász hajó az Antarktisz vizein belement a bálnavédő szervezet Ady Gil nevű hajójába, amely kettétört, majd elsüllyedt. Legénységét sértetlenül kimentették.

Japán egy "tudományos bálnakutató program" keretében hat hajóból álló flottát állomásoztat az Antarktisz vizein. Bírálatok szerint a japán program pusztán a kereskedelmi célú bálnavadászat takargatása, éppen ezért véget kellene vetni neki.

Forrás: Népszabadság Online

PPJ         2010.02.06.

Öjömbódottág!

 (Régi Internet Explorerben nincs örömboldogság! Nem fut rendesen az oldal! Mi a Firefoxot szeretjük!)

1 éve formáljuk a magyar zöld szemléletet!

Ennek alkalmából íme az a képregény, ami elindította bennünk a blogírás gondolatát.

Holnaptól pedig meglepetés! Nézzetek vissza!

PPJ         2010.02.06.

Értelmes beszéd egy:

Értelmes beszéd kettő:

MÓRICZ ZSIGMOND: ÖKÖRITÓ

"...És sohasem felejtem el azt a sajátságos benyomást a mi elfogott, mikor az Érvidék tiszta levegõjébõl bekerültem az ecsedi láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a nagy láp. Épen kiszárították s azokban az években termett elõször a nád és sás, meg a végtelen területû ingoványok helyén rengetegre nõtt kukorica. Ámde ott ült még akkor is a nép lelkén a láp világa, amely egy ezredéven át megõrizte az õsi magyar életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki õket az urak. Elvették tõlük a csikászó, halászó nádtermõ szabad vizet a mely kenyeret adott és hûen gondoskodott a maga népérõl. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földdel befolyt csikverem gödrében, de már nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termõ föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak, idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak neki jó, kiélt szántóföldet érte, ott a falu közelében, s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettõt, vagy csak háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen idõ, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet! Ha pedig meg van a láp, úgyis csak a szegény ember aratja azt le, nem mennek a Domahidyak, a Tiszák, a Károlyiak nádat vágni! Hanem aztán megtörtént a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor milliószámra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyélték; s mikor hiába jöttek a madarak ezerszámra, nem találtak helyet a hova fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a sok vízimadár rémülten kóválygott õsi hona körül, mint a paraszt s egyforma irigyen és keserûen látta, hogy kijátszották õket az urak az otthonukból..."

PPJ         2010.02.05.

PPJ         2010.02.04.

Környezeti katasztrófával jár a tél az útmenti élővilágnak, legfőképp a városoknak, ahol tisztító hatása miatt a legfontosabb lenne az egészséges növényvilág.

A Budapestjövője blog bejegyzése:

Halálra sózzák Budapest növényzetét!

2010 után tömeges fapusztulásnak lehetünk tanúi Budapesten. Ekkorra fog "beérni" a 2007/2008 telén kiszórt nagy mennyiségű só hatása. A síkosságmentesítéshez ugyanis rövidlátó módon Budapesten szinte kizárólag homok és só keverékét használják, mintha ennek semmilyen alternatívája nem lenne. Arra hivatkoznak, hogy ez a legolcsóbb megoldás. De vajon akkor is a legolcsóbb marad, ha hozzávesszük azt is, hogy a városban duplán fontos növényzet pusztulását okozza?

A talajba szivárgott, vízben feloldott nátrium-klorid a talajban nátrium ionokra és klorid-ionokra bomlik.

...

Olvasd tovább az eredeti oldalon!

De van még hasonló a témában magyarul:

Satnyul, barnul, törpül

Fagyos, csapadékos időben a síkos utak, járdák, parkolóhelyek, kerti utak csúszásmentesítése fontos feladat. Kemény teleken az egysávos autóutakon kilométerenként 25-30 tonna sót szórnak el, amely az utak menti 10-15 méteres sávban komoly károkat okoz a növényzetben; a gyepben, a lombhullató és örökzöld fákban és cserjékben egyaránt.

...

Olvasd tovább az eredeti oldalon!

És angolul is a Connecticut Egyetemének kertészeti blogjában:

Ladybug Blog Winter Salt Damage on Woody Plants

Woody plants growing along roadways or side walks may be impacted by direct contact of deicing salt spray and by chemical changes in the soil due to a build up of salt ions that accumulate in the soil and are eventually absorbed by the plant roots. Salt ions can injure plants at any time, but late winter applications may accumulate and be more damaging since there is less time for winter snow and precipitation to leach away the salts.

 

Picture: Winter salt damage on white pine

Olvasd tovább az eredeti oldalon!