PPJ
2010.08.17.
Augusztus 9-től 13-ig körbetekertük biciklivel a Balatont. Azért ennyi idő alatt, mert ez nem egy teljesítménytúra, túrdefranszozni nem itt kell (később kiderül, hogy van egy nyomós ok, ami miatt lehetetlen is lenne).
Szóval azért ennyi nap alatt, mert ismerdmeghazádat mozgalomként, mi megálltunk a látnivalóknál, a természeti- és kulturális értékeknél. Nekünk a Balaton nem egy vékonyka sárgaszélű kerépárutat jelentett (ami kikerüli Tihanyt), hanem bizony nekünk a Balaton Tihanyt is jelentette, az ottani Apátságot, a Tihanyi-visszhangot, a kilátást, egy kis sétálgatást és forráskútból való frissítő arcmosást.
Arról nem írok, hogy ki mit vigyen magával. A szerszámkészlet, néhány pót-alkatrész és a defektjavító készlet mindig jól jöhet. A naptej és baseball-sapka kombó szükségességére pedig minden ember rájön már a második verőfényes nap után.
A váz a két láb közét nem sokszor hagyta el
Az egy dolog hogy a MÁV kerékpárszállító vagonban 16 férőhelyre van 40 kerékpár bezsúfolva. (Mégis mit vártak főszezonban? Miért nem kapcsolnak fel még egy kerékpárszállító kocsit? Tán még ülőhely is jutna így a tekergőknek?) Viszont! Nem meglepő, de annál sajnálatosabb módon a turizmus sincs jelenleg felkészülve a kerékpáros túristákra. Már otthon (az Itthon.hu segítségével) kinéztük, hogy miket akarunk megnézni. Sajnos nagyon sok dolgot ki kellett hagynunk a látnivalók közül, amiért a turizmus jelenleg nincs felkészülve a kerékpáros túristákra. Ugyanis sehol sem tudtuk letenni a bicikliket! Gondoljatok bele: két jóféle kerékpár, csomagtartókkal, rajta egy-egy kerékpáros táska, plusz sátor, polifoam, hálózsák, innivaló, száradó törölközők. Fel volt cuccolva a farunk rendesen, no.
De így nem lehet őrizetlenül hagyni a kerékpárt, míg gyalogos ösvényen bazaltorgonákat néznénk, vagy Aranyház gejzírkúpot. A TourInform irodák nem voltak olyan kedvesek, hogy megengedjék, hogy otthagyjuk a bicikliket, míg gyalogosan nézelődünk. Őrzött parkolók sehol sem voltak. Egyedül a Szigligeti várnál volt olyan kedves a pénztáros néni, hogy látta, nagy csomaggal gurulunk, és szemmel tartotta a házfalnak döntött bicikliket, mert a pultjából 5 méterről pont rálátott. Nagyon köszönjük ezúton is Neki, hogy így megnézhettük a várat! De a neves kilátók, tanösvények és a biciklivel nem megközelíthető értékek így ki lettek húzva a látnivalók listájáról. A Balaton nincs felkészülve a valódi biciklis túristákra, csak a "Fahrrad verleihen, nincs egy szál csomag se, bankkártya a zsebben" féle puritán biciklis emberkékre.
Repül a muskotály, ki tudja hol áll meg
Azt gondolná az ember, hogy ha van egy Balaton Körút nevű út, akkor az kiépített, ápolt, karbantartott, már csak az előbb említett németechen emberchenek miatt is. 
A bicikliutak minősége azonban igen változó volt. Volt ahol olyan sima, hogy azt hittem az új Airbus A380 vagyok és felszállni készülök. Aztán volt a normál kerékpárút minőség, két sáv szélességben, felfestett felezővonallal. Aztán volt ennek a be/ránőtt fűvel szűkített verziója. Volt még az egysávos "ha szembe jönnek akkor frontális ütközés" című móka. De Balatonöszödnél még ez az egysávos is cifrázva volt spontán feketelyukakkal és galaktikus gátrendszerrel. Előre az ilyesmit nem látja az ember, csak mikor már az első kerék a nyakánál van és az első kosárból messzire repül a 1,5 L kis műanyag hordócskába töltött B.boglári muskotály, akkor néz vissza, hogy "miafaszánkó?". Apropó Balatonboglár. Valamiért ott a döntéshozók úgy gondolták, hogy jópofa dolog a fák gyökere által felgyűrt aszfalt-akadálypályát bringaútnak hívni és mivel a mókájukat és örömforrásukat nem akarják könnyen elveszteni ezért a so called "bringaút" melletti útra még egy "kerékpárral behajtani tilos táblát" is tettek végig. Gondolom az irodájuk rálátással bír a szakaszra és fogadásokat kötnek. Szóval amire már az elején ki akartam térni a Balatonkörbebicaj túrdefranszos felfogásával kapcsolatban az az, hogy egy országúti kerékpár kereke 30-40 km/h-s sebességnél tuti 8-assal térne haza erről a körtúráról.
Mennyi az annyi
Érdekességképpen annyit, hogy január óta gyűjtöttük minden fém kétszázasunkat egy malacperselybe. Olyan 25-30 ezer össze is jött, amihez már csak egy kicsit kellett hozzáadni, hogy kényelmesen túristáskodjunk az 5 nap alatt. A teljesen értelmetlen kempingpénzt (nyáron amúgy sem nagy cucc palackból hideg vízzel leönteni magad az erdőben zuhanyzásképp) inkább értelmes gasztronómiai "ügyekre" :) költöttük. Azaz nem hotdog-hamburger-sültkrumpli volt az élelem, hanem pl. badacsonyi bor és egészben sült fogas, no meg a csárdák kínálata. Apropó csárdák. A Zsindelyes csárdába Balatonudvarin ne menjetek, mert "átszabják" a fejeteket. "Egészen véletlenül" a 3e ft-os Csülök tál helyett 4e ft-os Csárda tálat hoztak ki és még a pincérnő elkezdte bizonygatni, hogy én rendeltem rosszul és biztos nem emlékszem, hogy mit rendeltem... De ezt a fajta vendéglátást ugye itthon már meg is szokhattuk...
Út a meditációba
A körutat Balatonkenesénél kezdtük, ahol az erdő olyan gyönyörűen boltívesen körülölelte a kerékpárutat, mint amilyen az sehol máshol nem volt. Reggel helyett délben sikerült csak Balatonkeneséről indulnunk az egyik csomagtartó statikai gondjai miatt, úgyhogy jó tanácsom, hogy sok cucchoz masszív csomagtartót vegyetek már eleve. Így ezen a napon csak Csopakig jutottunk. Ott viszont nagyon ajánlom a Malom csárdát, mert sokkal különlegesebb az összes csopaki csárdához képest. Csopakon található továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, a Ranolder-kastély, nem messze tőle az Olaszrizling-tanösvény. A balatonfüredi parti sétány és a központ a berchtesgadeni Königssee kikötőjéhez és sétányához mérten is szép, akárcsak a Kossuth-forrás kútja, ami az üdítően csevicés, vasas vizével sokkal jobbat tesz a kerékpáros szervezetével, mint akármilyen energiaital. Tihany egyszerűen kihagyhatatlan! Ezek után Badacsony és Szigliget, ami igazán kötelező látni- (és ízlelni :P) való, de persze közte is lehetne sorolni a szebbnél szebb helyeket. A Badacsonytomajon található Folly-arborétumban a világ minden részéről találhatók fenyőkülönlegességek! Badacsonyban a TourInformban nem érti a hölgy, hogy minekünk az összes holmink a kerékpáron van és a nem őrzött parkoló nem lesz megfelelő arra, hogy a szebb helyeket a jellegzetes tanúhegy tetején lábbal bejárva megtekintsük. Így természeti értékeket megközelíteni nem tudván egy pincészetnél kötöttünk ki egy fröccs erejéig. (Az előző mondatom hazugság - kerékpározni és inni EGYSZERRE nem szabad. Előbb a fröccs, utána mehet tovább a tekerés. :D) Szigligetnél gyönyörű a vár és a kilátás (valamint éljen IV. Béla), és szép látnivaló a maga nemében az Avasi templomrom is. Balatongyörökön miután keresztülvezetett minket a kerékpárút az újgazdag vízpazarlók birodalmán (a.k.a. golfpályán), érdemes letérni a kerékpárútról és a turistatérképen jelzett Szép-kilátóhoz feltekerni, mert megéri a látvány, s nem véletlenül "szép" a kilátó neve. Keszthely szinte egy egész napot kívánna. Romantikus sétálóutcája és főtere van. A Festetics-kastélyt (ismételten a kerékpárokra "senki fia" nem volt hajlandó ügyelni) csak kívülről láttuk. 
Keszthely után a védett gesztenyefasor ad kellemes árnyékos menetszelet, majd Fenékpusztánál a kerékpárutat jelző tábla alatt kiszúrja a szemünket a felirat, hogy "400 éves Vámház, Berki Betérő" és tényleg, a 400 éves kocsmában korhű belsőre és olcsó árakra leltünk. Balatonberénynél a Csicsergő-félszigetről hiába írták az interneten, hogy csodás madárvilága van, ott nemhogy kiépített tanösvény, de még csak egy keskeny szúnyogos dzsindzsás út sem volt, hogy megtekinthessük.
Innentől kezdve viszont "délipart" van kérem. Monoton táj, egybeolvadt üdülőövezetek, ahol már a polgármesterek sem tudják, hogy melyik városhatár hol kezdődik. Hosszú kilométereken át csak egyetlen egyenes út, a hajtás végig elől legnagyobb, hátul legkisebb tányéron. Meditáció a javából. A két kar bemerevedik, a nyak nem mozog, a szem előremered, mert nincs hova és mit bámészkodniuk. Ez maga az ÚT. A térd már úgy forog, mintha egy másik szellemé lenne, már nem érzem, hogy az én testem hajtaná a pedált, csak suhanok, mintha az magától értetődő lenne. Fonyódnál megnézzük a Balaton leghosszabban benyúló mólóját. Balatonboglárnál megállunk egy nagy hordó alakú bódénál, ahol kimért muskotályost vásárolunk. Balatonöszödnél arra gondolok, hogy két év múlva milyen lesz Orbán beismerő beszéde, és, hogy akkor fog eljönni az ökológiai politika ideje.
A déli partot "nyomatva" az ember tulajdonképpen csak végig az északi partot kívánja, azt irigyeli, mert az nem monoton, az nem üdülőövezet üdülőövezet hátán, hanem olyan szép "táj-as". Siófoktól vonat visz minket haza. Szép élmény volt, amit bátran ajánlunk megtapasztalásra!
Utolsó kommentek