PPJ
2010.06.11.
Városiak nem igazán ismerik ezt az érzést, ahogy a teljesen vidékiek sem. Ez csak egy szűk rétegre, egy szűk területre jellemző: a kertvárosra. Ami azért nem is olyan szűk most már. Mostanság ugyanarra ébredek, elfogja ez az "érzés" a hallójárataimat, az érzés lehet elektromos vagy benzines.
Fffrümmm frümm frümm szltszlt - így az elektromos változat.
Böööööööööööööööööööööööö fröfröfrö böööööööööööööööööööö- így a benzines.
Igen: a fűnyírásról beszélek! Elég embert idegesít már a visítás és brümmögő pöfékelés. Elég legyen! Hogy én hogy várom már, mikor elfogy az olaj! Hogy én hogy várom már, mikor az elfogyott olaj miatt nem lesz több műanyag zsineg gyártva, ami a fűkaszába kell. Hogy én hogy várom már, mikor a csapadékháztartást úgy felborítja az ember, hogy a gátak átszakadnak és nem éri meg sehol sem duzzasztót építeni az elektromos áramért, mert hol kiszárad, hol átszakad... És akkor se elektromos áram, se olaj.
Az lesz a kovácsok kora. Újra analógmanuális lesz a kasza! Béla bá se fog este 8-10 ig "D" kategóriás akciófilmet nézni kereskedelmi cstornán, mert ha le akarja vágni a füvet, akkor bizony hajnalban kell kelni, akkor harmatos.
A tiszta, rendes kertváros. Az amerikai álom, ugye? Mert totál sötétnek kell lenned, hogy elhidd!
Miért utálhat meg egy közösség téged Amerikában?
„Úgy történt az eset, hogy Kathleent épp a kertészkedési hobbija sodorta bajba Winterhavenben. Vagyis egészen pontosan az, hogy saját háza körül a szokványosan rendezett, sima pázsitot – ami egyébként ökológiai és történeti szempontból is idegen a térségben – lecserélte természetesen sokszínű, kevésbé vízigényes, őshonos virágokra, füvekre és bokrokra.”
Amerikában ez felér a szentségtöréssel!
„Ha egy valamivel kellene szimbolizálni rendességi vagy rendezettségi megszállottságunkat, akkor az biztosan a sűrűn vetett pázsit volna. Ezt a találmányt eredetileg a huszadik század elején élő gazdag háztulajdonosok fedezték fel, akik a felső középosztály privilégiumai után áhítoztak: a pázsit a tollaslabda, a gyeptenisz és a krikett világát idézi, és mint olyan, megdöbbentően sok törődést igényel, hogy sima, monoton, vízszintesen lefektetett ponyva jellege legyen. Az amerikaiak évente 8 milliárd dollárt pazarolnak pázsitápoló termékekre és szolgáltalásokra, és több mint húszezer tonna rovarölőt és műtrágyát használnak hozzá.¹
1: Pázsitköltségek és gyomirtóhasználat: Jim Motavalli, „The Chemical Meadow”, Environmental Defense, April 1, 2000, http://www.environmentaldefense.org/article.cfm?contentid=984.
A 'gyerekek és kisállatok számára veszélyes' kis sárga jelzőzászló látványa így megszokottá vált, és a vezető szakemberek mára már csak 'kémiai pázsitként' emlegetik a találmányt. A külvárosok már gyakran nem a rend és nyugalom védőbástyái, amiért eredetileg létrehozták őket, hanem a gyep rendben tartását szolgáló fűnyírók, gyomirtók, sövényvágók és levéligazgatók búgásától-sivításától hangos tájjá váltak. ... Még ha nem is számoljuk a pázsit fenntartásának költségeit, ökológiai szempontból akkor is katasztrófáról van szó. A sűrűn vetett gyepnek rövidke a gyökere, ami nem tudja jól megtartani a nedvességet.”
Túl sok MTV-t meg Viva Tv-t néz a magyar, oszt' jó hogy ő is zöld gyepen akar bikinis csajokkal kerti vízcseppekben lassított felvételként ugrálni, de szálljon már le a földre! A gyep az nem biodiverz. Ott jó esetben is (ha nem irtja ki a műtrágya) csak földigiliszta van, de nincs az az épeszű madár ami leszállna ilyen nyílt terepre. A dzsumbuj! Na az az igazi élet. Gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint: rejtekek. Rovarok, madarak, éjszakai állatok. Változatosság. Sokszínűség = biztonság. Ez nem libsi duma, ez populációökológia. A kertnek tényleg a "multikulti" a jó. Az egysíkű gyepet elviszi az első gombás betegség, az első aszály, vagy az első áradás. A sokféle növényzetet nincs az a vihar ami kitépje. Esőzéskor az esővíz nem tud a talajba szivárogni, ehelyett a műtrágyát és gyomirtót a földdel együtt kimossa, bele a város csatornahálózatába. Ezt a fajta szimpla fűsivatagot szinte semmire sem tudják hasznosítani a madarak és más, normális esetben szívesen látott élőlények.
„A probléma nemcsak az, hogy legtöbbünkbe belénk táplálták a rövidre vágott pázsit rendjének és rendezettségének igényét. Még csak nem is az a baj, hogy egyáltalán nem vesszük figyelembe a dolog hátrányait. Az igazán nagy baj az, hogy frászt kapunk, amikor szomszédunk kertjében azt vesszük észre, hogy az kevésbé rendezett, bár finoman kidolgozott. … A természetes tájak lehetnek akármilyen gyönyörűek, egyediek, gondozást alig igénylők és környezetbarátak, néhány közösség mégis megőrülne a szedett-vetett, bozontos, egyenetlen, vegyes színű, összességében rendezetlen látványuktól.”
„Amerikában az egyik város önkormányzata a 'gyomtörvény' alapján akart vád alá helyezni, őshonos növényrengeteggel beültetett kertje miatt” öt ház- és telektulajdonost.
„A törvényt – amelynek célja a pázsitkertek elgyomosodásának megakadályozása – az önkormányzatok gyakran használják fel az őskertet ültetők ellen. … A New York állambeli Buffalo város Kenmore nevű külvárosának egyik lakosát 1984-ben például 30.000 dollárra büntették meg, amiért nem volt hajlandó ledózerolni hatszor hat méteres, tucatnyi különböző típusú vadvirággal teleültetett kertjét. … És egy napon, amikor a tulajdonos nem volt otthon, egyik szomszédja tövig lekaszálta a kertjét. Ez ellen a szomszéd ellen természetesen gyorsan ejtették a vádat.”
Nem, az amerikai "GÁRDEN" nem működik és erre már mások is rájöttek! Ahogy a dőltbetűs részek forrása is a Tökéletes rendetlenség című könyv²,
2: Abrahamson, E.; Freedman, H. D. (2007): Tökéletes rendetlenség. HVG Kiadó, Budapest. 384 p. II. fejezet, Rendezett pázsit 42-49. old.
aminek ezen fejezete - nagyon helyesen - ökológiai szemléletű, úgy az itt korábban már bemutatott Adbuster folyóirat is foglalkozott eme témával.
Az Adbuster 83. számában találkoztam ugynis Fritz Haeg munkáival, amivel támadást indított az amerikai előkertek ellen. Kövessük a példáját és tanuljunk meg kertet művelni, mielőtt elfogy az olaj és a víz, mert különben majd nézünk egy nagyot, hogy a füvünk helyén sárga száraz semmi van.
Jared Diamond 1987-es cikkének nem sikerült magyar fordítását találnom a neten, így pótoltam ezt a hiányt. Nem a legfrissebb írás és messze nem teljes, de a lényege szerintem nem avult el.
Utolsó kommentek