PPJ         2009.03.05.

Tíz éve, április 20-án halt meg dr. Szőke Péter, a világhírű magyar ornito-muzikológus.

„Szőke Péter a zenetudomány kandidátusa, a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa. Maga alkotta módszerével, a hanglassítással tett madárzenei felfedezéseit tudományos rendezvényeken és intézményekben Oxfordtól Szentpétervárig Európa csaknem minden országában és hazánkban száznál is több tudomány-népszerűsítő előadás keretében bemutatta.”

Sok madárfaj zenéje olyan emberi-népzenei formát mutat, amely fejlettebb, mint néhány fekete-afrikai, ausztráliai és más törzsek dallamvilága (pl. az észak-amerikai remeterigó).

 Itt és most meghallgathatják ahogy egy széncinegébe egy szekvenszer és mozart szelleme költözött: mondhatni ez BIO-IDM! (wikip.: IDM , Szekvenszer)

(A narrátorért én kérek elnézést - a madárénekhez képest. szerk:Pacsker)

E kutatási eredményeket továbbgondolva alakulhatott ki a kép a tudós gondolataiban a zene három világáról:  a legáltalánosabb értelemben vett zene háromféle szerveződési (minőségi) formában létezik, mégpedig mint:

1. fizikai zeneiség és a belőle alkalmanként kibontakozó funkció nélküli fizikai zene az élet előtti és alatti lét szintjén;

2. biológiai zene, döntően madárzene, mint hangos állati közlő rendszer, az emberi lét előtti és alatti élet szintjén;

3. emberi zene, döntően a zene mint művészet, a társadalmi lét szintjén.

E tézisekből egyenesen következik, hogy ha a zene eredetét kutatjuk, nem elég csak az emberi zenére tekintenünk, hanem vissza kell térnünk a fizikai zeneiség és zene, valamint a biológiai zene (elsősorban a madárzene) világába is. Ezek után minden érdeklődőt csak arra tudok biztatni, hogy olvassa el Dr. Szőke Péter: „A zene eredete és három világa” című könyvét és hallgassa meg hozzá a hanglemezt (mindkettő megtalálható a Szabó Ervin Könyvtár hálózatában). Az elolvasáshoz, illetve megértéshez nem kell sem ornitológusnak, sem zenetudósnak lenni. Elegendő csupán a zeneszeretet!

További madárhangok és infók!