PPJ         2012.12.05.

2012 november 18-22-ig Berlinben tartották az első Talajok Hete programot a világon! http://www.globalsoilweek.org/

Ma, december 5-én a Talaj Világnapja van és ezért prof. Dr. Biró Borbálával, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének talaj mikrobiológusával, a Magyar Talajtani Társaság (MTT) Talajbiológiai Szakosztályának elnökével közösen a legjobbnak láttuk magyar felirattal ellátni a globalsoilweek-en megjelent videót.

Ideje új alapokra helyezni az életről alkotott nézeteinket és belátni a fontossági sorrendet! Először a talaj, aztán én: nélkülem egész jól megvan a talaj, én viszont nem tudok meglenni nélküle! Minden hozzá köt: a hazám, a házam, az általa szűrt tiszta vizem, a belőle a gyümölcsbe kerülő ásványok (miért a legjobb a magyar gyümölcs?), a megannyi családi gazda léte, a helyi gazdaság,  a kultúrám, a gyökereim: az otthonom. Belőle vagyok, beléje hamvadok.

Felirat gomb alul a fogaskeréktől balra!

„A talajon nem csak állsz, hanem élsz is"
mondja Stefanovits Pál, a Magyar Talajtani Társaság (MTT) tiszteletbeli elnöke

„A talaj él és vele élsz (vagy halsz) te is"
vallja Biró Borbála az MTT Talajbiológiai Szakosztály elnöke

TALAJVÉDELEM

Elkerüli a figyelmünket, pedig: járunk rajta,
..taposunk rajta minden nap,
..és oly szükséges
..mint a levegő, amit belélegzünk.
Éppen ideje beszélni a talajról!
És kiváltképp ideje, hogy védelembe vegyük!
Mivel nem lehetne élet nélküle,
..enni ad
..és felelősséggel tartozunk iránta!

A talajt a kőzetek lassú mállása hozza létre,
..a napsugárzás,
..a szelek és az eső,
..az állatok és a növények közreműködésével.
Így 10 centiméternyi termékeny talaj
..2000 hosszú év alatt keletkezik,
..2000 év alatt csak 10 cm!
A pár év alatt elhasznált talaj pedig:
..elveszhet, örökre!
Az erdők és a növények megvédik a talajt.
De évente 13 millió hektár erdőt vágnak ki és
..a földet helytelenül használják.
Ráadásul monokultúrában és meredek lejtőkön is.
Az aratás után csupaszon, fedetlenül és védtelenül állnak,
..ami szintén felerősíti az eróziót.
Vagyis elfújja a szél és,
..le- vagy elhordja a víz!
24 milliárd tonna termékeny talaj pusztult, romlott 2012-ben!
A veszteség 3,4 tonna per fő az egész világon,
..az időstől a fiatalig számolva.
Az erózió személyenként 70 dolláros kárt okoz évente.
Világszinten ez 490 milliárd dolláros veszteség, ami
..csillagászati összeg!

A városaink gyorsan gyarapodnak.
Európában minden évben Berlin nagyságú földrészt
..változtatnak várossá!
Ezek a területek termékeny talajt takarnak el, ahol
..már semmi sem fog megteremni.
De a termékeny talaj véges és ezért értékes!
A nagytőke és a kormányok is tudják ezt.
A licitálás a talajra világszerte elkezdődött!
Földhöz jutás gyakran kérdéses eszközökkel,
..kérdéses célokért.
Milliónyi hektár termőföld cserél gazdát évente.
Ennek árát tönkrement életek, kitaszított családok fizetik meg.
Gyakran a szegények közt is a legszegényebbek,
..akiknek nincs más választásuk,
..mint kiirtani az erdőt, hogy legyen földjük,
..amin túlélhetnek.

Az egészséges és termékeny talajra szükségünk van,
..jobban, mint valaha.
Az 1 főre eső művelhető föld területe átlagosan
..a felére csökken 2050-re.
Már így is napi egymilliárd ember alszik el éhesen
..nap mint nap.
Reménytelenül sokan,
..és a számuk naponta nő,
..ha nem osztjuk el a földet arányosabban, vagy
..ha nem tudjuk növelni a termést, ott ahol szükséges….
Találjunk egy másik Földet?
Ez az, amire nem igazán számíthatunk.
A talaj és a termőföld ritkán kap figyelmet tőlünk,
..vagy a politikusoktól.
Ha látjuk a teli polcokat,
..azt hisszük, hogy örökké fog tartani.
Kizsaroljuk és feléljük,
..pedig a talaj nem kimeríthetetlen.
Olyan bankszámláról veszünk ki,
..ahová nem teszünk betétet.
Egy nap azonban a számla lemerül,
..a hitelünk elapad,
..a talajaink pedig elpusztultak!?

A jó hír viszont, hogy
.. tudjuk, miként őrizzük meg
..a gyerekeink számára.
Emlékezzünk rá, hogy
..a talaj egy feltételesen megújuló, érzékeny élő közeg,
..amiről gondoskodni kell!
Ez nem egy gyár!

Mindenkinek joga van a talajhoz,
..amit lehetőség szerint meg kellene kapnia!
És kerülni kellene azt, hogy a talaj eltemetődjön
…egy rétegnyi aszfalt alá.

Most rajtunk is áll,
..hogy kinyissuk a szemünket,
..hogy megtaláljuk a tudásunk legjobb alkalmazását ahhoz,
..hogy NE veszítsük el a talajokat a „lábunk alól”!

PPJ         2010.12.30.

Peak Oil után Peak S-Oil? Katt a képre!

+ NatGeo - Globális problémává vált a talajerózió

PPJ         2010.10.03.

Eléggé emberi léptékű a kijelentés tárgya drága klímaszkeptikusok valamint még fel nem ébredt embertársaim?

Hőség, aszály, orkánok és áradások - a klímakutatók hosszú ideje figyelmeztetnek a Föld felmelegedésének várható következményeire. A Giesseni Egyetem növényökológiai intézetének kutatói is meglepő és nyugtalanító jelenségekre hívják fel a figyelmet.

Évek óta növekszik a levegőben a szén-dioxid koncentrációja, ez pedig nagymértékben felelőssé tehető a Föld felmelegedéséért. "Korábban az a feltevés élt, hogy a levegő szén-dioxid-koncentrációjának növekedésével párhuzamosan a talaj is több szenet képes raktározni" - mondta el Christoph Müller, a növényökológiai intézet vezetője. 

A kutatók azonban bebizonyították, hogy a növények és a talaj is azonnal leadják a szén-dioxidot. Ezenkívül pedig a talaj még több - euforizáló hatása miatt kéjgáznak, vagy nevetőgáznak is nevezett - dinitrogén-oxidot juttat a levegőbe, amelynek klímakárosító hatása nagyobb, mint a szén-dioxidé - olvasható a Die Welt online kiadásában.

A német intézet Lindenben található klímakutató állomásán tizenkét éve végeznek a szén-dioxid-szint mérésére irányuló vizsgálatokat. A kutatók megfigyelték, hogy ez alatt az idő alatt több fű nőtt, mint hasznos növény. Az állomáshoz tartozik egy gyümölcsfákkal, aranyfával és seprűvirággal teli kert is, amelyben minden nap regisztrálják a "történéseket" - melyik növény kezd virágozni, és melyiknek fakulnak a levelei.

Müller szerint a fenológia, vagyis a növényi-, illetve az állati életciklus és az éghajlat, évszakok kapcsolatát tanulmányozó tudományág terén végzett vizsgálataik arra engednek következtetni, hogy a "fenológiai óra" kissé eltolódott: a telek megrövidültek, a tavasz pedig egyre korábban kezdődik. A jóslatok szerint 2030-ban már január végén megkezdődhet a kikelet.

"Ez azonban még nem jelenti azt, hogy csökkennének a problémák. A földműveseknek és a kertészeknek gyakran kell küzdeniük késői fagyokkal, amelyek a termény csökkenését eredményezik" - véli Müller.  A kutatók szerint Hessenben már most kimutathatóan megváltozott a klíma, amelyre máris reagált a növényzet. 

"Természetesen a Föld történelmében mindig is voltak klímaváltozások, de a jelenlegi változások sebessége igazán szokatlan. Száz év alatt világszerte átlagosan 0,7 Celsius-fokkal növekedett a hőmérséklet - most kétszáz év alatt történik annyi változás, mint korábban ezer év alatt" - fejtette ki Müller.

A tudósok szerint mindenképpen változtatásra van szükség ahhoz, hogy ne melegedjen tovább a helyzet: az életmód- és az energia felhasználásának változására. - forrás: HVG.hu

Jand         2010.06.18.

[A fejezet címe „Elbomlás”, de Pacsker javaslatára itt olyan bejegyzéscímet választottam, amivel könnyebb akár Index-címlapra is kerülni. :D Ugyanerre a saját blagomon már születtek hozzászólások. Ha érdekesnek találtad az írást, egy későbbi fejezetet is lefordítottam már!]

[Derrick Jensen & Aric McBay: What We Leave Behind (Amit magunk után hagyunk), I. rész, 1. fejezet: Elbomlás, fordítás általam]

Mindig úgy tekintettem az elbomlásra, mint egy éppoly csodálatos és gazdag kifejeződése az életnek, mint a növekedés. – Henry Miller

Mióta az eszemet tudom, mindig is lenyűgözött az elbomlás, ahogy a dolgok szétesnek vagy ahogy nem esnek szét. Fiatal gyermekként kicsiny ujjaimmal a rothadó fákat vizsgálgattam és a lényeket, akik benne éltek. Imádtam, ahogy a hangyák gyorsan megtalálják az elejtett ételdarabot, és hamarosan szándékosan hagytam nekik morzsákat, hogy nézhessem, amint a hangyák küszködnek, hogy elcipeljék a kenyeret és húst és gyümölcsöt és zöldségeket (és csipszet és Cheetost és más szemetet is, amiért utólag elnézést kérek tőlük). Amikor kicsit idősebb lettem, eljártam ugyanarra a helyre hétről hétre, hogy lássam, mi történik egy lehullott levéllel vagy törött gallyal, vagy egy lóval vagy tehénnel vagy kutyaürülékkel. Emlékszem, amint évről évre elmentem megnézni, mit változik egy farakás, egy kidobott hinta, és egyéb szemétre vetett háztartási kellékek. És emlékszem, amint kiruccanásokat tettem a kolorádói hegyek szellemvárosaiba, ahol olyan bányákat és házakat és boltokat fedeztem fel, amely száz éve hemzsegett az emberektől, de most időverte módon roskadoztak, és immár a rovarok hemzsegtek, és gyíkok sütkéreztek a deszkákon, akik közeledtemre elslisszoltak, és levelek kavarogtak a szélben. Emlékszem a bányászatból ottmaradt salakkupacokra, némelyeket foltokban a megélhetésüket keresve benőttek a nővények, mások csúnya hegekként hatottak, alaktalan kőkupacok, amelyek képtelenek fenntartani bármiféle életet, és némelyekből, mint nyílt elfertőződött sebekből, továbbra is elszíneződött, mocskos, mérgező víz szivárgott a környezetükbe. Emlékszem, amint azon merengtem, hogy vajon meddig tartanak még ezek a sebek?

Kora tizenéves koromban olvastam egy cikket – talán a Smithsonian magazinban, de lehet, hogy tévedek – arról, hogy mi történne a civilizáció néhány szimbólumszerű teremtményével, ha az emberek az egyik napról a másikra eltűnnének. A cikk Kheopsz Nagy Piramisára fókuszált, ami nagyon sokáig bírná, mielőtt elerodálódna; a Hoover gátra, ami szerencsére nem bírná oly sokáig a beomlásáig, és a Sears toronyra Chicago-ban, ami felügyelet nélkül, ha jól emlékszem, évtizedek alatt összedőlne.

Oda akarok kilyukadni, hogy nem emlékszem túl sok fiatal tizenévesként olvasott cikkre, de erre igen.

Továbbá emlékszem a feladatra, amit a nyolcadik osztályos tudomány tanárom adott. Meg kellett figyelnünk két folyamatot – ez lehetett bármi, amit választunk – amelyek egymástól egyetlen lényegi változóban térnek el. Egy barátom egy babnövényt ragasztott szalaggal egy televízió hátuljára, egy másikat pedig távolabb növesztett, hogy lássa, a sugárzás ártott-e a babnak (úgy tűnt, nem). Valaki más – és ez nem túl meglepő egy felsős általános iskolás diáktól – beáztatott egy tál babot éjszakára, egy másikat meg nem, megfőzte mindkettőt, különböző alkalmakkor megette, és figyelte a bélgázaiban jelentkező különbségeket. A saját kísérletemhez én elmentem a piacra, vettem egy nagy halat, kettévágtam, és az egyik felét egy vödör vízbe tettem, a másikat meg csak a padlóra, és néztem, ahogy a kettő elbomlik. Anyámnak nem számoltam be a kísérletről, amit ráadásul nem a lakásunktól távol, hanem elég hülye módon a házunk melletti kis melléképületben állítottam fel. Néhány nappal a kísérlet kezdete után anyám elkezdett keresgélni, hogy talán egy egér halhatott meg a falban, és a következő nap megkérdezte, „Mi ez a bűz?”. Elmondtam neki. Ő – és ez rengeteget elmond a gyermekkoromról, hogy miért válhattam olyanná, aki lettem – nem vett rá, hogy lezárjam a kísérletet, hanem csak olyan helyre kellett költöztetnem, ahol neki nem kell szagolnia.

Bár az elbomlás lenyűgözött, be kell vallanom, a hal átköltöztetése nem volt egy jó móka. A vödörben lévő egyszerű volt, bár addigra olyan színűvé és állagúvá vált, mint egy kétharmadában elolvadt csokifagyi (de a szaga egész más volt), azt csak arrébb kellett cipelnem. A padlón lévő hal volt a problémásabb. Az már egy lüktető, szétfolyt halból és kukacokból (akikből később a legkövérebb, leglassabb, legnyugodtabb legyek váltak, akiket valaha is láttam) álló folyékony kupaccá alakult. Ezt a masszát egy szenes lapáttal szedtem fel, többször is szünetet tartva, hogy visszatartsam öklendezési reflexemet. Az éjjel újra és újra kukacokkal álmodtam.

Bármennyire is lenyűgöz az elbomlás, ez nem volt egy kellemes éjszaka.

///

A táj egészsége a szarral kezdődik, a halott testekkel és testrészekkel, amik a földre hullnak. A halállal kezdődik, a rohadással, elbomlással. Az evéssel kezdődik, az emésztéssel és ürítéssel. Így volt ez mindig is, az élet kezdete óta. Valami táplál engem, én táplálom a talajt, a talaj táplál mindenkit, a talaj táplál engem, én táplálok valamit, ő táplálja a talajt, és így tovább.

///

PPJ         2009.05.01.

A talajok professzora, mondhatnám mindentudója Pacsutáné Prof. Dr. Biró Borbála, azaz "anyu", aki szeret és támogat. Jobban preferálom az ilyen megjelenést, mint a tudósok publikációs listáját bővítő túlságosan szakmaiakat. A tudós, doki, prof nem véletlenül lett az, aki. Ezek után csakis a nép szolgálatában szabad ezt a tudást felhasználni, mert azt tapasztaltam az egyetemi évek alatt és egyéb tudós körökben, hogy a gyakorlatba átültetés és tájékoztatás helyett rákapnak arra az idegtépő versenyre, hogy kinek nagyobb a szakmai publikációs mutatója. Nem az index és referenciaszámok nézegetésével kéne törődni, hanem pontosan ilyen (szerintem közember számára is érthető) eredményeket közölni, minél több emberhez eljuttatni.

Ami még nyomja a csőröm: a hallgatás. Nagytudású emberek, egyetemi tanárok, doktorok és professzorok, a tapasztalatok tárházai, az igazság objektív tudósai képesek holmi szakmai etikának hódolva hallgatni. Ilyen módon nem derül teháthát ki, hogy melyik multi milyen turpiszságot csinált:

• felbecsülhetetlen olajkárokozás, félválról vett benzin beszivárgás lyukas tartályból - környezeti elemek védelme óra
• a fűszernövényeket radioaktív sugárral kezelik csomagolás előtt, hogy ne legyen semmi "kellemetlen" benne - ez volt az a pont amikor saját fűszernövénykert létrehozását terveztem meg
• miket mond részegen a Nestlé gyár igazgatója - egy meghívásos újságíró vendék a tölgy klub egy délutánján,
• melyik supermarket hogyan tesz a környezet védett és fokozottan védet természeti értékei ellen az építéskor, és hogyan próbálják meg elsimítani - természetvédelmi biológia óra
• stb...

Kérem szépen! Radikálisan mondják ki amit tudnak, vessék analóg vagy digitális módon adathordozó felületek százaira, nyilatkozzanak, hozzák fel példaként a nagyelőadók diákok százaival teletömött termeiben! Tudjuk meg az igazat minden diszciplínából!

Katt a nagy mérethez.