Nem maradtok világvége előtt Susnyás podkaszt nélkül, itt egy kis szellemi útravaló a dimenzióváltáshoz, ökoblogger dialógus formájában.
Város-vidék, offline-online, tudomány és konteó, anyagi és virtuális valóságszintek keverednek és interferálnak egymással, a Frisco hátsó termében.
"A Susnyás ökoblog (Facebook) negyedik podkaszt adásában (alább hallgatható és letölthető) ökoblogger interjúvol ökobloggert: Pacsuta Péter Jánossal, a méltán népszerű GreenR blog szerzőjével beszélgetünk, többek között hazánk termőföld-birtokrendszerének aktuális anomáliáiról, az öko-elvek kommunikációs kényszerpályáiról, városi kertekről, az elején memetikai monológ a 2012 December 21 - jelenségről."
A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.
Mire jó a podkaszt?
Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!
Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #04 -Timewave Zero LETÖLTÉS itt.
Állatorvosi ló boncolása következik, a neve: Ungarische Média. Történt ugyanis, hogy van egy legalább 2006 óta rendesen elhallgatott ökopárt e honban. Senki sem tud vele mit kezdeni, mert rendesen öko ez, a balnak túl jobb, a jobbnak túl bal, a maffiózók között rendesen kettéosztott párt- és médiapiacon az igazság nincs hasznukra; még a végén tájékozott lenne a köz és a vélemény.
Pedig segítenek, ahol tudnak, lett légyen az sukorói kaszinó, dunakeszi tőzegláp, pátyi golffalu és annak Indexes LMP-sre mosása, 2006-os rendőri brutalitás, a génmódosítás lobbitól mentes ország, a paksi mutáció, a belváros szétrombolása vagy épp a most zajló termőföld szabadrablás. Szóval nem mondhatnám, hogy tehetetlenül ülnek és csak nyilatkozatokat adnak ki asztal mögül; utánamennek a dolgoknak rendesen... Valószínűnek tartom, hogy a legtöbb magyar ezen ügyek többségéről halott, ellenben nem tartom valószínűnek, hogy az Élőlánc Magyarországért nevéhez kötné, de ebben jelentős felelőssége van a sajtónak!
Viszont a Vidékfejlesztési Minisztérium épp megtisztelt minket azzal, hogy teljes egészében leírja az ökopárt nevét! :DD Ezúton is köszönjük a Minisztérium sajtóirodájának, hogy demonstrációnkra felhívta a figyelmet; rendesebbek, mint a Mandiner, akik (no comment!) előbb közlik egy anticionista gyülekezet teljes felhívását, mintsem, hogy az ország szempontjából lényegesen fontosabb termőföld körüli ügyekről szóló Élőlánc-demonstrációt megemlítsék...
Reagálván a VM közleményére, elegünk van abból, hogy a kormányzati hatalom akarja a náluk felbecsülhetetlenül tisztelettudóbb és igazabb hívő embereknek megmagyarázni, hogy mit jelent Advent! A kormány hagyja abba a kereszténységre való hivatkozást! Farizeus, hazug retorikájuk mélyen sérti az lelkeket!
Dehogy vagyunk mi »civilnek álcázott pártpolitikai akció« - kedves minisztérium! :D Egyértelműen pártként vagyunk bejegyezve, nem civil szervezetként. Nem mellesleg, a politika szó eredeti görög értelme az a köz-jóról való köz-gondolkodás, és ha van valami, akkor a termőföld, az ország szaporíthatatlan közjószága és annak elosztása bizony ebbe a megítélésbe esik! Épp ezt fogjuk a vasárnapi demonstráció alkalmával is számon kérni, hogy miért a nyilvánosság kizárásával, kvázi puccsszerűen döntenek a Parlamentben egy az ország sorsát alapvetően befolyásoló kérdésről?!!!
Kedves, az Advent elfelejtésével minket vádoló kereszténynek álcázott neokonok és neolibek! A kielegyenafold.hu honlapon a demonstráció meghívójában világosan írva van, hogy "az Advent a várakozás, a befelé fordulás ideje, ilyenkor nem szokás demonstrációt szervezni. Most azonban olyan események zajlanak a Földtörvény ügyében a Parlamentben, mely alapjaiban fogja meghatározni a jövőnket, ezért szervezzük rendhagyó rendezvényünket, hogy figyelmeztessünk minden magyart, akinek fontos az ország, fontos a jövő! Advent 3. vasárnapján, a fény születésére várva el kell mondjuk, hogy a termőföld az élet alapja, mindennapi kenyerünk, létezésünk forrása, a vidéki emberek megélhetése, a jövőnk biztonsága, az Élet maga!"
Az Élőlánc Advent szervezőinek közleménye: "A kormány birtokpolitikája ellen demonstráló december 16-án 15.00 órakor budapesti Kossuth téren kezdődő rendezvényünk középpontjában az Advent áll, ezért a rendezvény egyetlen jelképe az adventi koszorú lesz. Nem szeretnénk, ha erről bárki,vagy bármi elterelné a figyelmet. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy zászlók, jelképek, és transzparensek nélkül jöjjön, jó melegen felöltözve."
Végezetül, a minisztérium közleményét alapjaiban teszi nevetségessé, ahogy a hírük mellett, jobb oldalon alul meg éppen a Coca-Colát reklámozza a Fazekas miniszterelvtárs! Hagyjuk már... Hagyjuk már! Ócska! Bóvli. Báb... Majd pont ezek mondják meg, hogy mi az Adventhez illő? A lelkükön kívül még a minisztériumi honlap fehér felületét netán nem akarnák eladni piros villogó üdítőreklámnak? Példát vehetnének más vezetőkről!
Íme az Európa Rádió által az Élőlánc Magyarországért ökopárttal készült telefonos interjú a vasárnapi demonstrációról! http://bit.ly/12e59Wk
De térjünk egy kicsit vissza a magyar média működésére! Tanulságos nap volt az elmúlt hét első két napja! Miközben Schiffer András teátrális hozzászólásokban érvel a Parlamentben az Alaptörvény Földtörvénnyel kapcsolatos módosítása ellen - és gondja van rá, hogy ez már akkor felkerüljön a YouTube-ra, amikor a parlamenti honlapon még meg sem jelent az adás —, Szabó Rebeka, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának LMP-s tagja sem december 10-én, sem 11-én nem volt jelen a bizottsági szavazáson... Pedig december 11-én Szabó Rebeka szavazata döntő lett volna az Ángyán József által benyújtott módosító indítvány ügyében - de Szabó Rebeka nem volt ott. Hogy is van ez?
— Kormányzati puccskísérlet? — Tőkés társaságok vagy családi gazdaságok? — A Kormány által pénteken, 2012. december 7-én puccsszerűen beterjesztett alaptörvény módosító javaslat a családi gazdaságok és a szövetkezetek helyett "integrált mezőgazdasági termelésszervezést" nevesít.
Még a képviselők sem tudják, hogy ez mit is jelent, de hétfőn már szavazniuk kell...
Ángyán József a "T/9400 - Magyarország Alaptörvényének harmadik módosítása" irományhoz adott be T/9400/1-es módosító javaslatot, hogy a tőkés társaságok "integrált termelés szervezése" helyett a "családi gazdaságok és a szövetkezetek" kerüljenek bele a sarkalatos törvénybe.
Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg. Erről beszélni kell! Ökológiai, pontosabban ökofenomenológiai(!) szempontból lenne nagyon fontos az alábbi videókat, szövegeket, képeket, idézeteket komolyan venni: egyfajta valódi felvilágosodás eléréséhez! Az alábbiakban foglaltak ugyanis nem a szó mára pejoratív értelmében vett individualizációhoz vezetnének, hanem kooperációhoz: amikor végre nem birkák lennénk, hanem felelős, demokratikus lények.
"Minél többet figyelem az embereket magam körül, annál inkább az a meglátásom, hogy a nyugat-európaiak többsége mély álomban van. Úgy élik az életüket, mintha valaki beadott volna nekik egy nyugtató és altató injekciót, amelynek hatása több évtizeden keresztül is kitarthat, egyes esetekben egészen a sírig. Ez azt jelenti, hogy sokan úgy halnak meg, hogy valójában nem is éltek, azaz soha nem ébredtek fel. Szomorú, de ez az igazság. Hogyan ismerhetjük fel, hogy az emberek alszanak? A legtöbben napról napra, évről évre ugyanúgy élnek. Az életükben alig következik be változás, azon kívül, hogy néhány évente lecserélik az autójukat, esetleg a partnerüket, és talán munkahelyet változtatnak. Valami igazán új azonban sohasem történik velük. Sokak élete látszólag nem más, mint ismétlődések láncolata. Az életük rutinszerűen zajlik: felkelnek, elmennek dolgozni, igyekeznek megfelelni a főnökük elvárásainak, hazamennek, beszélgetnek és pihennek, azután lefekszenek aludni. Felkelés – munka – kikapcsolódás – lefekvés; felkelés – munka – kikapcsolódás – lefekvés. Végül fekve maradunk, és meghalunk... Az emberek többsége folyamatosan alszik, holott rendkívüli módon megerőltetik magukat, és gyakran tűnnek kimerültnek és elgyötörtnek. Semmire sincs idejük, gyakran idegesek, mindent gyorsan akarnak elintézni, és magukban folyton azt hajtogatják, hogy „nincs időm, nincs időm; sietnem kell, sietnem kell; elkésem, elkésem". Ezeknek az embereknek állandóan sok a dolguk, sokszor több dolgot is csinálnak egyszerre, főleg a nők, azonban sohasem érnek a dolguk végére, és valójában sohasem elégedettek. A legtöbben határozottan tiltakoznak, amikor valaki megpróbálja felébreszteni őket. Ha találkoznak valakivel, aki teljesen máshogyan él, mint ők, általában ujjal mutogatnak rá, szidalmazzák és kiközösítik. Úgy tűnik, rettenetesen félnek attól, hogy egy nap felébrednek, és rádöbbennek, hogy semmi sem igaz abból, amiben eddig hittek, és hogy a világuk, amelyet felépítettek maguknak, összedőlhet. Isten a tanúm rá, hogy a félelmük megalapozott.
Nagyon kevesen élik a saját életüket
A legtöbb ember élete nem a sajátja, mert nem ők választották maguknak. Nyugaton nagyon kevesen veszik maguknak az időt és a fáradságot, hogy elgondolkozzanak azon, milyen életet tudnának és szeretnének élni. A fiataloktól legfeljebb annyit kérdeznek meg otthon, hogy „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?". A szülők tulajdonképpen arra kíváncsiak, hogy mivel akarja megkeresni a kenyerét, és miből akarja kifizetni az albérletet. Alig akad olyan szülő, amelyik a következőket mondja a gyerekének: „Jól gondold meg, milyen életet akarsz élni! Még időben kezdj el ezen gondolkodni. Nézz körül, milyen életet élnek mások! Nézz meg bennünket, a szüléidet! Ne kövesd vakon a mi példánkat, hozd meg saját döntéseidet. Hiszen az élet rövid, még akkor is, ha nyolcvan évig fogsz élni. Éppen ezért jól gondold meg, mit akarsz kezdeni az életeddel!" A legtöbb fiatalnak nem tetszik, ahogyan szülei élnek, és sokuk „teljesen másképp" akarja csinálni. Amikor azonban elköltöznek otthonról, és a saját életüket kezdik élni, néhány év elteltével az nagyon hasonlít a szüleikéhez: felkelés – munka -kikapcsolódás – lefekvés – felkelés – örülni a hétvégének – munka – kikapcsolódás; valahogy kihúzni a hétvégéig – valahogy kihúzni a nyaralásig – valahogy kihúzni a nyugdíjig... A fiatalok kénytelenek nagyjából húsz évig együtt élni a szüleikkel, és amikor végre kirepülnek, kevesen tudnak megállni a saját lábukon, bármennyire is szeretnének. Miért van ez így? Azért, mert a fejüket, a gondolkodásmódjukat azok a gondolatok és meggyőződések töltik be, amelyeket felnőtté válásuk során ezerszer hallottak a szüleiktől és más felnttektől (tanárok, papok, feljebbvalók), és amelyeket kénytelenek voltak átvenni, mert csak akkor kaptak elismerést és figyelmet. A gyerekek pszichésen is törekszenek a túlélésre. Ez azt jelenti, hogy némi elismerésért, megbecsülésért, figyelemért és szeretetért szinte mindent megtesznek. A gyereknek kezdetben rengeteg saját ösztöne, kívánsága és ötlete van, azonban elég korán leszoktatják és lebeszélik azokról a dolgokról, amelyek eltérnek a szülei vagy a többség normáitól. A gyereket tucatembernek nevelik, arra tanítják, hogy lemming legyen, aki követi a többséget. Olyan felnőttet akarnak nevelni belőle, aki az élet értelmét abban látja, hogy dolgozik, viszi valamire (pénz és némi tekintély), és a munka mellett lehetőleg minél többet szórakozik, valamint nagyfokú kényelmet élvez. Az emberek többsége úgy véli, hogy ezek a sikeres élet ismérvei. Ha jobban belegondolunk, az, amit évezredek óta nevelésnek hívunk, nem más, mint idomítás. Arra idomítjuk a gyerekeket és a fiatalokat, hogy vegyék át a mi gondolkodásmódunkat, beszédmódunkat, és úgy cselekedjenek, ahogyan mi is. Nem akarunk másként gondolkodókat, összeférhetetleneket, tagadókat, elhajlókat; nem akarunk forradalmárokat, különcöket, engedetleneket – hiszen ezek dühítenek bennünket, és félünk tőlük. Bólogató Jánosokra vágyunk és békebeli harmóniára. A szülők nyugodtan kijelenthetnék, hogy „Gyerekek, hagyjatok aludni minket! Csináljátok úgy, ahogyan mi is csináljuk. Hiszen a dolgok így is működnek, nem igaz?"
A tucatember: normális, alkalmazkodó, tudatlan
Mi, nyugat-európaiak – saját szavunkkal élve – magas életszínvonalat teremtettünk magunknak. Napjainkban még egy munkanélküli is olyan ipari vívmányokat használ, mint a központi fűtés, a vezetékes telefon, a mobiltelefon, a bicikli vagy akár az autó, a számítógép, a hűtő, a folyóvíz és még sorolhatnánk. Materiális szempontból legtöbbünknek az elégnél jóval több jut manapság. Németországban senki sem hal éhen, és senki sem fagy meg az utcán. A „fejlődésünk" valóban döbbenetes mértékű. Képzeld el, mi lenne akkor, ha a dédnagymamád egy hétre feltámadna, és meg kellene ismertetned vele a technikai újdonságokat. A dédnagymamádnak biztosan tátva maradna a szája a csodálkozástól... Elsősorban a fiatalabb generációt szeretném emlékeztetni arra, hogy hatvan évvel ezelőtt hazánk, Németország, még romokban hevert. Sok idős ember büszkén vallja, hogy „vittük valamire". De mit értünk el valójában? Azt állítom, hogy az eredmény egy olyan nemzet lett, amelynek állampolgárai alszanak, fogyasztanak, erőlködnek, és egyre betegebbek, vagy valamilyen káros szenvedély rabjává váltak (Németországban körülbelül 8 millió szenvedélybeteg él), továbbá folyamatosan szidják a gazdasági, politikai és vallási vezetőket, mint a gyerekek a szüleiket, és minden rosszért őket tartják felelősnek. Úgy tűnik, hogy a kedvenc hobbijuk a tagadása és elítélése minden kellemetlenségnek, amely az életükben történik. Eszükbe sem jut elgondolkodni arról, hogy ezek a kellemetlenségek (legyen az betegség, veszteség, kudarc, csalódás, félelem, vagy más érzelem) hogyan bukkantak fel az életükben. Ez a nép fogyasztó lényekből áll. Legfőbb ismertető jegyeik a tudatlanság, a rutin, az elégedetlenség, mások és saját maguk elítélése, irigységből és féltékenységből fakadó versengés, valamint a félelem, a félelem, és ismét csak a félelem. Az anyagi dolgok, a technika és a fizikai kényelem terén sokat fejlődtünk, a nem anyagi dolgok területén – tehát szellemi, spirituális (lelki) szinten – azonban éppen az ellenkezőjét értük el. Annyi bizonyos, hogy hatalmas szakadék tátong az életvitelünk, valamint a belső, mentális, érzelmi és spirituális életünk között, amely korántsem magas szintű. Egyszóval belső állapotunk meglehetősen fejletlen.
Éld az életed – légy önmagad!
Arra biztatlak, hogy kérdőjelezd meg mindazt, amit eddig tapasztaltál, és azt, ami a jelenlegi életedre jellemző. De kérlek, ne egyszerre, hanem egyik dolgot a másik után. Vizsgáld meg szeretettel az életed minden területét, és saját hozzáállásodat ezen területekhez. Mi tartozik az alapvető területek közé?
• Kapcsolatunk saját magunkkal (Én és Én) • Kapcsolatunk fizikai önmagunkkal • Kapcsolatunk az eddigi életünkkel, az élettörténetünkkel és saját tapasztalatainkkal • Kapcsolatunk a gyökereinkkel, különös tekintettel a szüléinkre, ahogyan gyermekkorunkból és fiatalkorunkból emlékszünk rájuk • Kapcsolatunk a munkával, a sikerrel, a kreativitással és egyéni képességeinkkel • Kapcsolatunk a saját nemünkkel és az ellenkez ő nemmel • A párkapcsolatban elfoglalt helyünk, illetve az egyedüllét • Kapcsolatunk a barátainkkal • Kapcsolatunk a társadalommal, amelyben élünk, illetve az abban elfoglalt szerepünk • Kapcsolatunk Istennel szintén, bátran és alaposan vizsgáld meg ezeket a kapcsolatokat, és állapítsd meg, mennyire vagy elégedett, boldog, illetve elégedetlen, frusztrált, csalódott vagy boldogtalan életed egyes területein. Fogadd el a gondolatot, hogy az életedben jelenleg uralkodó állapotokat te teremtetted – természetesen általában nem tudatosan.
"Ne a rendkívüli lehetőségekre várj! Ragadd meg a legegyszerűbb, leghétköznapibb lehetőségeket, és tedd őket rendkívülivé! A gyenge ember vár a nagy lehetőségre, az erős megteremti azt." -Orison Swett Marden
Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg
A legtöbb ember olyan lény, amelyik valójában mélyen alszik, holott látszólag mozog. Elsősorban a szellemük alszik, a tudatuk. A hétköznapi ember tudat nélkül létezik; nincs tudatában saját létezésének, élő mivoltának. A hétköznapi ember megfigyeli a többieket, és úgy viselkedik, ahogyan ők. A majmok is így működnek.
• Ha a tömeg menekülni kezd, a hétköznapi ember velük menekül • Ha mindenki megáll, ő is megáll • Ha mindenki tévézik, ő is tévézik • Ha mindenki panaszkodik, ő is panaszkodik • Ha mindenki gyalázkodik, ő is gyalázkodik • Ha mindenki elítél, ő is elítél • Ha mindenki elutazik nyaralni, ő is elutazik, és beragad a dugóba • Ha senki sem tesz fel kérdéseket, ő sem kérdez
Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg. Tulajdonképpen életének legnagyobb részét a szomszédja másolataként éli le, még akkor is, ha más típusú autót vezet. A hétköznapi élet, a tömegek élete, lényegében a másolatok, az alkalmazkodók, a lemmingek, a bólogató Jánosok és a rettegők élete, akik felnőtt testbe bújt, sebzett gyermekek. A másolt élet nem emberhez méltó. Aki nincs tisztában saját értékeivel, isteni mivoltával, tisztaságával, szépségével és kincseivel, abban nincs méltóság, ezért saját életével és másokkal is méltatlanul bánik, nincs benne sem tisztelet, sem szeretet, sem megbecsülés. Ennek azonban nem kell így lennie. Ezen lehet változtatni. Felteszem neked a kérdést: Szeretnél változtatni ezen? Vagy te már egyedi emberként élsz egyedi életet? Ki tudod jelenteni, hogy az életed változatos, izgalmas és szép, mint egy kaland, amelynek során minden nap felfedezel valami újat? Úgy éled az életedet, mint egy gyermek: nyíltan, kíváncsian, mosolyogva, játszva, vidáman, mindenben gyönyörködve, mindent élvezve? Jelen vagy az életedben? Vagy csak testként létezel?"
1. Egyetlen teremtő erő van - a hit. Vedd észre, hogy
2. Hite csak az embernek van. Az Istennek nincs hite. Ezért
3. Teremteni csak az ember tud. Amiből az következik, hogy
4. A világot az ember teremtette. Sőt, az
5. Istent is az ember teremtette. Tehát
6. Minden csak akkor és addig van, amíg az ember hisz benne. Ámde
7. Az emberiség egykori csoport-Énje, individualizált Énekre bomlott. Azóta
8. Minden ember saját kozmoszt teremt magának. De jobbadára öntudatlanul.
9. Saját kozmoszában minden valóságos, él és hatékony, amiben hisz. (Az élet-erők)
10. Saját kozmoszában a Semmit teremti az, aki semmiben sem hisz. (A halál-erők)
11. Saját létezésedet te tartod fenn, önmagadban való hiteddel. (Legyen!)
12. Saját halálodat te idézed elő azzal, hogy pusztulásodba beleegyezel. (Ne legyen!)
13. Egyetlen Isten van - az ember. Százezer Isten van - az ember.
Uram, irgalmazz, hogy ezt a titkot elárultam nekik! Szerencsére, úgysem veszik majd komolyan.
Az ember az egyetlen isten. Az öntudatára ébredő egyetlen isten félni kezdett kozmikus magányától és attól, hogy öntudata újra kialszik. Ezért teremtett valami örökké valót és azt elnevezte anyagnak. Anyaggá testesült, és az anyag formát öltött. A formát öltött anyag félni kezdett a forma fölbomlásától. Ezért megteremtette az anyag és forma nélküli istent, vagyis régi önmagát.
Kedves öreg emberek, akik irányítjátok a Világot! Az én generációm szakítani kíván Veletek. Minden nap rá kell döbbennem a nagy különbségre, mely a Ti szemléletetek, és az én világlátásom között feszül. Úgy gondolom, hogy áthidalhatatlan különbség van köztünk.
Ti böszme, kövér üzleti életet akartatok. Robusztusnak kikiáltott, átláthatatlan rendszereket hoztatok létre; mi ezzel szemben kicsiny, gyorsan változó építőkövekből építkező kereskedelemről álmodunk.
Korrupt, lobbista, vízfejű politika jellemez benneteket, mi ezzel szemben igazi, mély demokráciát kívánunk minden szinten.
Gazdasági fundamentalizmust akartatok. Mi olyan gazdaságot akarunk, mely mindenki számára értelemmel bír, nem csak bankokat.
Részvény alapú értéket akartatok keménykezű pénzügyi befektetőkkel. Mi az emberközpontú értékekben gondolkodunk. Hiszünk abban, hogy társadalmunk etikai fundamentumát emberi alapokon újra megalapozhatjuk.
Láthatatlan kereskedelmi ágenseket teremtettetek, mely lehetővé tette, hogy a ma legnagyobb kereskedelmi tranzakciói teljesen robotizált módon menjenek végbe. Mi látható, bizalomra épülő pénzügyi tranzakciókat szeretnénk.
Ti gyorsabb növekedést akartatok. Mi le szeretnénk lassulni, hogy jobbá váljunk.
Megetetett társadalmat szültetek, minden embert potenciális fogyasztóként értékeltek. Mi emberhez méltó életet szeretnénk.
Több pénzt, hitelt és befolyást akartatok. Mi jók akarunk lenni abban, hogy olyan dolgokat hozzunk létre, melynek társadalmi értéke van.
Feláldoztátok az ésszerűt az anyagiasság oltárán: mindent eladtok, amit eladhatónak ítéltek meg. Mi nem vagyunk eladhatók: azért cselekszünk, mert hiszünk tetteink valóságformáló erejében.
A globális válság felhívta a figyelmet az általatok létrehozott világ törékenységére. Tektonikai átszerveződés figyelhető meg a kereskedelmi-politikai-szociális területeken. Paradigmaváltás van kialakulóban, mely alapvetően változtatja meg mindezt. Nem kedvelem a címkéket, mégis javaslok most egy új megnevezést: M-Generáció.
M mint mozgalom. Úgy gondolom, hogy van egy kritikus tömeg, mely változtatni akar. Eljött a cselekvés ideje.
Az M-generáció szenvedélyről, felelősségről, eredetiségről, kreativitásról, adaptivitásról, kapcsolatokról szól. Elindult egy tendencia, egy zömében alulról-felfelé történő kezdeményezés, mely az M-generáció jelenségének robbanásszerű növekedéséhez vezethet. A nyílt forráskódú közösségek, civil kezdeményezések, közösségi hálózatok alapjaiban formálják át a megkövesedett struktúrákat.
Ahogy a panda és a jegesmedve úgynevezett zászlóshajófaj a természetvédelem oltárán, ugyanúgy csak pár, a világunkra igen jellemző vállalat kerül célkeresztbe az ellenkező oldalon! Az Apple, a McDonalds, a Shell, a Monsanto, stb. Nem azért mert ne lennének más cégek, amik hasonlóan működnek, de ezek a legdurvábbak! Íme egy apróbb képgyűjtemény a drága mindennapi glükóz és foszforsav adagjaink gyártójáról, a Coca-Coláról. Angolul tudóknak egy másik gyöngyszem.
Emlékeztek egy korábbi posztunkra, amiben egy teknős történetén keresztül mutatta be Jand mester a műanyagtermelés káros mellékhatásait?!
Capitalism: Where you can exploit and enslave fellow humans, rape the whole Planet - and be praised for your good business sense.
"Feldühítenek, beleavatkoznak az életedbe, olcsó dolgokkal próbálkoznak nálad, aztán eltűnnek. Magas épületekről bámulnak le rád, és te rettentő kicsinek érzed magad miattuk. Hibbant megjegyzéseket tesznek rád buszokról, melyekkel arra utalnak, hogy nem vagy elég szexi, és minden élvezet, öröm, szórakozás másutt történik, mint ahol te vagy. A tévéből is ömlenek rád, és a barátnőd és barátod alkalmatlannak fogja érezni magát miattuk. Hozzáférésük van a világ legszofisztikáltabb technológiáihoz, amelyet a világ valaha látott, és arra használják, hogy megfélemlítsenek vele. Ők az úgynevezett Hírdetők, akik kiröhögnek téged.
Neked azonban meg van tiltva, hogy hozzájuk érj. A védjegyek, az intellektuális tulajdonjogok, és a copyright törvények esetükben azt jelenti, hogy bárhol bármit mondhatnak neked, teljesen büntetlenül.
Hát csesszék meg! Bármelyik reklám bármely köztéren, amely nem adja meg neked a szabad választást, hogy lásd, vagy ne lásd, a tied. A tied, hogy elvedd, átvariáld, újra hasznosítsd. Jogod van bármit megtenni vele. Engedélyt kérni körülbelül olyan lenne, mintha engedélyt kérnél annak a kőnek a megtartására, amit valaki épp a fejedhez vágott.
Semmivel sem tartozol a vállalatoknak. Pontosabban kevesebbel a semminél, és különösen nem tartozol nekik udvariassággal. Ők tartoznak neked. Úgy szervezik át a világodat, hogy magukat az arcodba tolhassák. Nem kértek engedélyt tőled, úgyhogy felesleges lenne engedélyt kérned tőlük. – BANKSY"
Ez az én vérem, ez az én testem. Cukor és zsír. Semmi építő fehérje, nulla izom, nulla agy. Diabétesz és szívinkfartus. A cégek jóvoltából, csak nekünk, csak az ő hasznukra.
Nem maradtok világvége előtt Susnyás podkaszt nélkül, itt egy kis szellemi útravaló a dimenzióváltáshoz, ökoblogger dialógus formájában.
Kedves öreg emberek, akik irányítjátok a Világot! Az én generációm szakítani kíván Veletek. Minden nap rá kell döbbennem a nagy különbségre, mely a Ti szemléletetek, és az én világlátásom között feszül. Úgy gondolom, hogy áthidalhatatlan különbség van köztünk. 
Utolsó kommentek