PPJ         2010.12.06.

"A Greenpeace Amerikában pert indított a Dow Chemicals és a Sasol North America vállalatok, valamint a Dezenhall Resourches és Ketchum PR cégek ellen, mert azok magánnyomozókat béreltek fel Greenpeace dokumentumok ellopására, telefonlehallgatásokra és a számítógépeink elleni hacker támadások végrehajtására.

Először is célunk, hogy megmutassuk ezeknek a vállalatoknak, hogy ők sem állnak a törvények felett, hiába áldozzák fel újra és újra az etikai szempontokat a nyereség oltárán.

Másrészről hisszük, hogy minden állampolgárnak joga van kiállnia az egészséges környezetért, gyermekeiért, valamint saját közösségéért anélkül, hogy tartania kellene bármiféle megtorlástól, fenyegetéstől vagy a magánélete és tulajdona elleni támadástól. Úgy véljük a Dow és Sasol összehangolt támadása egy olyan lépés a Greenpeace ellen, ami kétségbe vonja ezeket az alapvető jogokat. Most azért kell küzdenünk, hogy minden hasonló támadásnak elejét vegyük a jövőben, mielőtt másokkal is megtörténne.

Ez a mostani ügy olyan eseményekre koncentrált, amelyek 1998 és 2001 között történtek az USA-ban. Sokan, az érintett Mossville és Lake Charles lakosai közül azóta meghaltak, a még életben lévő rákos betegek közül sokan valószínűsítik, hogy állapotukért az említett cégek felelősek, akik helyi üzemeik toxikus anyagait mértéktelenül juttatták lakókörnyezetükbe.

A Dow Chemicals-t és a Sasol North America-t kiszolgáló biztonsági cégek lehallgatták a telefonhívásokat és megfigyelték az email forgalmat. Ez egyértelműen jelzi, hogy ezek a vállalatok semmilyen módszertől nem riadnak vissza, miközben megkísérlik ellehetetleníteni az olyan, luisianaihoz hasonló közösségi összefogásokat, amik fellépnek a lakókörnyezetüket megmérgező vegyipari konszernek ellen és informálják az embereket a toxikus anyagok egészségügyi veszélyeiről.  A Dezenhall Resourches és Ketchum PR cégek közvetítőként működtek együtt a vegyipari vállalatok és a kémkedéssel megbízott magánnyomozók közötti kapcsolatban.

A Greenpeace a mostani perrel erőteljes üzenetet kíván küldeni azoknak a vállalatoknak akik hasonló támadásokban vesznek részt vagy terveznek részt venni olyan szervezetek és magánszemélyek ellen, akik egy jobb világért dolgoznak nap, mint nap. Az olyan közösségek, mint Mossville, Lake Charles valamint Louisana lakossága, akik a rák és más egészségügyi ártalmak kirívóan magas számától szenvednek segítséget érdemelnek, nem pedig ehhez hasonló agresszív fellépést az ipar részéről. 

A Greenpeace a környezet megóvásán munkálkodik, tisztában vagyunk azzal, hogy a politikusok és vállalatok két dologgal törődnek, a pénzzel és az emberekkel (úgy mint választók és úgy mint fogyasztók). Tudjuk, hogy nem tudunk akkora összegekkel harcolni, mint amennyivel teszik azt a szennyezők, de hisszük, hogy a mellettünk álló hárommillió ember kiegyenlítettebbé teszi a küzdelmet. Ha az óriásvállalatok a politikai befolyásukon túl beszivárognak a magánéletünkbe és támadást indítanak a civil csoportok ellen a megfélemlítés és kémkedés eszközeivel élve, úgy a jogsértésen túl egyben a demokráciát is aláássák.

Erre csak egy válaszunk lehet: találkozunk velük a bíróságon."

- Írja Schmidt Gergő a Greenpeace blogon.

Ehhez az abszurditáshoz már csak egy aktuális képet fűznék hozzá:

PPJ         2010.12.01.

"A napokban közzétette 2011-es emlékérme-kibocsátási tervét a Magyar Nemzeti Bank. Jövőre kilenc emlékérme jelenik meg, ebből kettő arany lesz, hat ezüst, továbbá idén is megjelenik egy kupronikkel érme. Az elsőt januárban, az utolsót októberben jelentetik meg, a címletek 1000 és 50 000 forint között változnak.

A természetvédelmi területeket és nemzeti parkokat bemutató emlékérme-sorozat második tagjaként „Duna-Dráva Nemzeti Park” elnevezéssel is 5000 forint és ezüst emlékérmét bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank, méghozzá a Föld napján, április 22-én." - írja az Index.

Persze mindettől semmi sem lesz jobb. Mindez szószerint is csak jelképes összeg és egy jelkép-érem: Illés Zoltán ettől még nyugodtan szétbarmolja a hazai természetvédelmet, a Fidesz leszarja a Natura 2000-es területet Győrött és szabad kezet ad az Audinak. Hahó természetvédelemben dolgozók! Mikor kelünk már ki?! Mikor vesszük észre, hogy altat minket a kormány?!

PPJ         2010.11.24.

Teljes mértékben egyetértek, átveszem és újraposztolom a Fent és Lent blog Kocsmákba félretolt generáció című bejegyzését! Adbusters szintű elemző cikket írtak!

A tavasszal járó eufóriában megírtuk itt, hogy a nagypolitikai nyomortól valamennyire függetlenül Budapesten az utóbbi pár évben kialakult egy meglehetősen vidám és élhető közeg, amelyben fiatal magyar emberek már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan határolódjanak el a helytől, ahol élnek – vö. „alternatív kultúra” – , hanem mindenféle kis piaci és civil kezdeményezésekkel építgetik azt. Azt írtuk, ez a csendes együttműködésnek és közös szöszmötölésnek egy olyan, az ellenkultúrán már egyértelműen túlterjedt világa, aminek előbb-utóbb lehet, hogy nem csak a szórakozási formákra, de a politikára is hatása lesz.

Most, hogy november van, délután 3-kor sötétedik, és a legócskább rettegést is felülmúlóan dúl a Fidesz, ideje megírni ennek az átalakulásnak a sötét oldalát is.

Mi látszik tehát? Az, hogy pár éven belül Budapest tele lett mindenféle trendi hellyel, ezekben pedig hipp-hopp megjelent egy olyan fiatal tömeg, akik nem csak passzívan fogyasztanak, de mindenféle civil kezdeményezésekben és kisvállalkozásokban formálják és termelik is ezt a közeget.

Tekintsünk el egy percre attól, hogy ha egyéb gond éppen nem sújtja az embert, tényleg milyen kellemes ebben a közegben úszkálni, és nézzünk rá arra, mitől lett ennyi szórakozóhely Budapesten, és honnan jön a tömeg, ami kitölti. 

A kocsma-invázió

Ez a jelenség nem sajátja Budapestnek, bármennyire is romkocsma-nagyhatalom hírében állunk. A neolib hullámmal egyidőben az ún. fejlett világ egészén végigsöpört ugyanez a változás. A piac felszabadításával élre törő rugalmas vállalatirányítás elkezdte a világ kevésbé szabályozott (=inkább kiszolgáltatott) részeire kiszervezni a reális termelést. Ennek köszönhetjük a ’helyi’ gazdaságnak azt az átalakulását, amit egyes korlátolt szemléletek a gazdasági fejlődés természetes csúcsaként kezdtek népszerűsíteni: a „posztfordista” gazdaságot, amelynek a súlypontját már nem az ipar, hanem a szolgáltatások adják.

Egy adott város szintjén ez azt jelenti, hogy a gyárakat bezárják, a befektetések pedig jobb híján a szolgáltatásokba áramlanak. A szórakoztatóipar robbanása ebből a folyamatból adódik. A neolib átalakulás másik dicső eredményének, a közszféra kiéheztetésének köszönhetően ráadásul az önkormányzatok jobban rászorulnak a befektetőkkel való „együttműködésre”, mint valaha. Ennek köszönhetjük a várostervezési szempontból értelmezhetetlen, a város szövetét és a közlekedést keresztül-kasul szabdaló díszkőkapitalizmust, a köztéri funkciók helyett inkább a szabadtéri plázák funkcióját ellátó sétálóutcákat, s a szolgáltatóiparnak nyújtott egyéb kedvezményeket. 

Budapest esetében hozzáteendő, hogy a város jelenleg tipikusan a robbanás kezdeti fázisában van, amikor még elég nagy részben helyi vállalkozók, helyi kezdeményezések dobják be és csinálják meg a saját ötleteiket. A következő fázis az, amikor a sikeresebbeket egyre nagyobb tőkével rendelkező franchise-ok vásárolják fel. Lesz még, hogy nosztalgiával gondolunk vissza a tizen-valahányadik miniromkocsma mostanában némi unalommal fogadott felavatására. 

"Fiatal felnőttek" lettünk

Honnan jön az a töméntelen tömeg, ami ezt a sok új helyet mind megtölti? Ugyanabból a folyamatból. A piac felszabadítása és a rugalmas vállalatvezetés azt jelenti, hogy a munkáltatásban nem kell mindenféle kártékony, a piacokat elriasztó megkötésekhez és szakszervezeti alkukhoz ragaszkodni. Nem kell teljes munkaidős állást, stabilkarrierlehetőségeket biztosítani, nyugdíjat és egészségügyi biztosítást fizetni. A rugalmasság azt jelenti, hogy lehetőleg csak azokért a percekért fizetek, amikor az ürge nekem profitot termel. Hogy az ürge a saját életét amúgy hogy oldja meg, nem az én dolgom – mert már nem vagyok rákényszerítve arra, hogy az én dolgom legyen. Azt a bizonytalanságot, amit ez a rugalmasság az alkalmazotti oldalon jelent, a kirúgott gyári munkásokon kívül elsősorban a fiatalokra terhelik.  

89 óta stabilan nő az első állandó és teljes biztosítással járó munkavállalás kora. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok egyre idősebb korukig részben vagy teljesen munkanélküliek. Ugyanígy csökken a tervezhető karrier-útvonalak stabilitása (vö: mire vállaljak hitelt?). Ennek megfelelően nő az az átlagéletkor, amikor a fiatalok saját családot alapítanak, vagy saját lakást vesznek. A statisztikákban megjelent egy új kategória, a „posztadoleszcencia”: azok a fiatalok, akik „a felnőtté válás legtöbb pszichológiai kritériumának megfelelnek, de nem elégítik ki a szociológiai követelményeket”, azaz kevésbé finoman: nagykorúak, gazdasági alapok nélkül.

Szerencsére az egyetemi oktatás kiterjesztésével létrejött egy olyan parkolópálya, ahol ezeket a fiatalokat meglehetősen sokáig tárolni lehet, anélkül, hogy megjelennének a munkanélküli statisztikákban – a szolgáltatások kapitalizmusában a munkahelyek száma eleve túl kevés, a munkanélküliség eleve para. 

Nem akarsz még lakást

Így néz ki a valós életfeltételeik felől nézve az a vidám, trendi „fiatal felnőtt” tömeg, ami az utóbbi pár évben Budapesten is elővarázsolódott. Attól vannak egyre többen a kocsmákban, mert az emberek már 30-on túl is ugyanolyan életet élnek, mint 18 éves korukban. Persze, beszélni erről az ízlés- és stílusválasztások madárnyelvén szokás csak: egyre többen „választják” a szingli életformát, „halasztják el” a gyerekvállalást vagy lakásvásárlást, iratkoznak be újabb egyetemre azért, mert érdekli őket a spanyol kultúra.

Arról, hogy miért nem tudnál lakást venni vagy gyereket vállalni most, arról, hogy nincs hová tovább lépnie ennek az individuális hányattatásra kényszerített fiatal munkaerő-tömegnek, akik vagyunk, kevesebb szó esik.

De vajon eshetne? Ez a réteg minden este többezresével mulat együtt hajnalig, a meglevő anyagi hátterét és jövendő biztonságát újabb és újabb helyek, stílusok és kiegészítők rangsorolásába, az öltözködés kényszerébe és 500 körüli sörökbe-capuccinókba csorgatva el. Mennyi esély van rá, hogy ráismer magára, mint olyan társadalmi csoportra, ami azonos hátrányokkal és azonos érdekekkel rendelkezik? A 84658 választható stílus látványa mögött képes lesz-e úgy nézni magára, mint a lényegi politikai és gazdasági folyamatok perifériájára szorított csoportjára a magyar állampolgároknak? Ez a kocsmákba félretolt generáció éppen az, ami az elkövetkező 20 évben a Magyarország fejlődését meghatározó munkaerőt adhatná.

De te is gondoltál rá, hogy kivándorolsz, ugye?

PPJ         2010.11.21.

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselőihez írt nyílt levélben tiltakozik ötven civil szervezet lehetőségeik és jogaik tervezett csökkentése ellen.

Nyílt levél

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség három országgyűlési képviselője olyan törvény-módosítást terjesztett be, amely megfosztaná a civil szervezeteket jogorvoslati jogaiktól (T/1492). A fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi civil szervezetek ügyféli jogainak csorbítása a szakmai hatósági eljárásokban - véleményünk szerint - érthetetlen és elfogadhatatlan.

A törvénymódosítási indítványban foglaltak – többek között - ellentétben állnak az Európai Parlament és Tanács 2003/35 EK Irányelvével és a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhus-i egyezménnyel (2001:LXXXI.tv.). A jogorvoslat jogáért (az ügyféli státusz legfontosabb eleméért) sokáig harcoltunk – annak 1995-ös környezetvédelmi törvénybe való foglalását szakmai munkánk pozitív visszaigazolásaként értékeltük.

Az elmúlt tizenöt évben a környezetvédők "ügyféli jogállása" sokszor tette lehetővé a környezet veszélyeztetésére irányuló tervek megakadályozását, ám még többször beruházási tervek jó irányba történő módosítását. A "zöldek" - együttműködve a helyi közösségekkel - jogellenes beruházási tervek megakadályozására, az előkészítő dokumentumok környezeti szempontokra is kiterjedő kiegészítésére használták a jogorvoslat lehetőségét. Ügyféli tevékenységünk összességében hozzájárult a részvételi demokrácia erősödéséhez, a hatósági munka színvonalának emeléséhez – a szolgáltató közigazgatás kiteljesedéséhez.

Ki veszi át tőlünk ezeket a feladatokat, ha elfogadják a törvénymódosítást? Nem valószínű, hogy a hatóság saját döntését meg fogja majd fellebbezni, miként a beruházótól se várható, hogy bíróság előtt apelláljon saját (várható) környezetszennyezése ellen.

Tisztelt Képviselő Asszony! / Tisztelt Képviselő Úr! Az egyik legaktívabb "zöld ügyfél", a Levegő Munkacsoport elnöke már kezdeményezte Orbán Viktor miniszterelnök úrnál a törvényjavaslat visszavonását. Ha kérése nem talál meghallgatására, akkor Önt kérjük, szavazzon nemmel a törvényjavaslatra.

Zöldek nyílt levele a lex kuss ellen (pdf 70 KB)

Eltöröljük a civilek ügyféli jogát, és akkor majd felgyorsulnak a beruházások, csökken a korrupció, mert mindennek az az oka, hogy a civilek mindenbe beleütik az orrukat. Lényegében ez az indoklása annak az egyéni képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslatnak, mely eltörölné a civil szervezetek jogát a jogorvoslathoz.

Ezáltal megszűnne az a lehetőségük, hogy fellebbezzenek, illetve bírósághoz forduljanak a hatóságok, közigazgatási szervek döntései miatt.

A Levegő Munkacsoport sokszor élt és él most is a jogorvoslati jogával.

A „magyar Dakar”-ralit a Levegő Munkacsoport és öt másik civil szervezet fellebbezése ellenére, jogerős engedélyek nélkül rendezték meg. A fellebbezésben előre felhívtuk a figyelmet, hogy az autóverseny engedélyezése esetén hatalmas természeti károk várhatók az európai uniós előírások szerint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeken. A verseny engedélyek nélkül zajlott le, a hatóság kísérletet sem tett rá, hogy megakadályozza, noha erre joga lett volna. A futamok után az érintett nemzeti parkok munkatársai felmérték a károkat, és mindkét helyszínen 100 millió forintot meghaladó természeti kárt állapítottak meg. A verseny és a károk megállapítása után (!) a fellebbezések ellenére másodfokon kiadott környezetvédelmi engedélyt megtámadó Levegő Munkacsoportnak a bíróság első és másodfokon is igazat adott, úgy ítélte meg, hogy a verseny engedélyezése jelentős természeti kárt okoz. Az ügy kapcsán nem hivatalosan azt a tájékoztatást kaptuk a hatóságokon dolgozó ismerősöktől, hogy a miniszterelnöki kabinetirodából érkezett a „parancs”: ki kell adni az engedélyt.

Majdnem megsemmisült Budakeszin egy rendkívül értékes természetvédelmi terület számos ritka növény- és állatfajjal, mert a Levegő Munkacsoport ügyféli jogát nem biztosította az illetékes földhivatal a telekmegosztási eljárásban. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának vizsgálatát kértük, ahol megállapították a törvénysértést. A miniszter felülvizsgálatot indított, aminek hatására az engedélyeket megsemmisítették, és új eljárások indultak.

A Levegő Munkacsoport fellebbezése nyomán megmenekült (reméljük, hogy nem csak átmenetileg) Pomázon egy Natura 2000 terület, az azon élő rendkívül ritka gyapjas gyűszűvirág több százas állományával és más védett fajokkal együtt. A tervek szerint elkerülő út épült volna, amely azonban nem csökkentette, hanem még nagyobb területre terjesztette volna ki a környezetszennyezést. A Levegő Munkacsoport alternatívát is javasolt: a közösségi közlekedés javítását és forgalomcsillapítást a település főutcáján.

Tízéves küzdelem árán sikerült eltántorítani egy nagy bevásárlóközpontot attól, hogy áruházát és parkolóját a – törvényileg védett – dunakeszi tőzeglápon bővítse. A jégmadarak, teknősök nem jutottak és remélhetőleg nem is jutnak Kőmives Kelemenné sorsára.

2006-ban többek között azért kaptuk meg az Év civil szervezete díjat, mert fellebbezésünkkel olyan kompromisszumra kényszerítettük a Hankook gumigyárat, melyet a hatóság magától nem követelt meg. Így lényegesen kevesebb rákkeltő poliaromás szénhidrogént tartalmazó gumipor lepte el a magyar utakat és a környéken élők tüdejét, mert elértük, hogy a cég az uniós tiltás kötelező határideje előtt jelentősen csökkentse az ilyen jellegű adalékanyagokat a termékekben. Ezenfelül a gyárból kikerülő gumiabroncsok és az alapanyag is az eredetileg tervezettnél nagyobb arányban utazik vasúton, így kevesebb kamion kátyúsítja a hazai utakat. Fellebbezésünkkel minden magyar autós jól járt, és az utak mentén élők is kevesebb zajt és légszennyezést kapnak a nyakukba.

A Dél-pesti-síkságon számos kavicsbánya nyitása ellen nyújtottunk be fellebbezést, s ezzel értékes termőföldek menekültek meg, s mérséklődik a Homokhátság kiszáradása. További előny, hogy ez az építtetőket a másodnyersanyagok használatára ösztönzi, és talán unokáinknak is marad a meg nem újuló kavicskészletekből. (A jóval magasabb munkabérek ellenére Dániában, Németországban a bontott építőanyagok 80 százalékát a helyszínen kötelezően szétválogatják, és újra felhasználják. Nálunk ömlesztve jutnak el ezek az anyagok – általában az építkezés helyszínétől távoli – a hulladéklerakó helyekre.)

Fellebbezésünk hatására megmenekült Budapest belvárosa egy esztelen beruházástól, a Magyar Nemzeti Múzeum ősfás kertjének egy részére tervezett mélygarázs nem épülhet meg. (Egyébként a kert mellett nagyrészt üresen áll a hatalmas Pollack Mihály téri mélygarázs.) A PPP-beruházást az új kormány gazdaságilag is hátrányosnak ítélte meg, ezért leállította. Fellebbezésünk nélkül ez a beruházás most az államkasszát terhelné, és kivágták volna a belváros egyik legszebb parkjának a fáit.

Helyi lakosok tiltakoztak a Kőbánya-Kispest metróvégállomáshoz tervezett gigantikus bevásárlókomplexum, a Köki-Center megépítése ellen. Kérésükre a Levegő Munkacsoport fellebbezett a környezetvédelmi engedély ellen, majd a lakosokkal együtt pert indított. Bár a beruházás méreteit nem sikerült csökkenteni, de fellépésünk hatására a beruházó az eredetileg tervezettnél több környezetvédelmi kötelezettséget vállalt, így nagyobb zöld felületet létesít, s a lakóépületektől elterelő utat épít.

Állítólag Pilisvörösvár tehermentesítését szolgálta volna a 10-es út egy szakaszának a bővítése. A Levegő Munkacsoport megvizsgálta a környezetvédelmi engedélyt, és abból kiderült, hogy erről szó sincs, az adófizetőknek 13 milliárd forintjába kerülő új útszakasz csupán egy nagy bevásárlóközpontot szolgált volna ki, és az eddiginél is nagyobb forgalmat vonzott volna a térségbe. Bírósághoz fordultunk, mely az engedélyt jogsértőnek találta, és az engedélyt megsemmisítette. (A Pilisvörösvárt valóban tehermentesítő elkerülő útnak – amelynek megépítését mi is szorgalmaztuk – mind a mai napig még a tervezése sem kezdődött meg.)

A fentebb felsorolt esetekben, amit meghiúsítottunk, az a közérdeket sértette volna. De sokszor a beruházás egészében közérdeket szolgál, ám egyes elemei részérdekeket sértenek. Ezekben az esetekben is elengedhetetlen a jogorvoslat jogának biztosítása. Így például az M0-s keleti szakaszának megépítését a Levegő Munkacsoport maga is szorgalmazta, hiszen ez komoly környezeti terheléstől szabadítja meg a fővárost. Ám a nyomvonal mentén élők nyilvánvalóan tiltakoztak a beruházás ellen, hiszen az az ő életkörülményeiket rontaná. Ebben az esetben sem az a megfelelő eljárás, hogy a beruházást lenyomják a helyi civilek torkán, hanem megfelelő intézkedésekkel (erdősáv, zajvédő fal létesítése, környezetvédelmi szempontból optimális nyomvonal kiválasztása stb.) a lehető legkisebbre kell csökkenteni a károkat, illetve megfelelő kártérítést kell fizetni az érintettek számára. Tapasztalataink szerint a civil szervezetek jogorvoslati joga nélkül ez gyakran nem történne meg.

A kedvező tapasztalatok ellenére 2004 óta évről évre egyre inkább korlátozták a társadalmi szervezetek jogorvoslathoz való jogát, mindig arra hivatkozva, hogy a civil szervezetek akadályozzák a beruházásokat, és visszaélések történtek. A tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy ezáltal a helyzet egyáltalán nem javult, hanem romlott: azóta is rendszeres a beruházások elhúzódása, a költségek túllépése, sok esetben alaposan megkérdőjelezhető a beruházások haszna vagy építésük módja, a korrupció pedig soha nem látott méreteket öltött. Széles körű nemzetközi tapasztalat bizonyítja viszont, hogy ahol erős a civil kontroll, ott a beruházások jobb minőségben, kisebb költséggel, kevesebb korrupcióval és az érintett lakosság nagyobb megelégedésére készülnek el.

Lenkei Péter a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője

PPJ         2010.11.15.

Eljött a pillant, mikor nevünket nem övezi média-bojkott. Vannak még akik nem vették észre (jé, 1 nap alatt megjött az eszük ;))az Élőlánc Nevének Elhallgatására Kiadott GYakorlati Anatéma és Központi Irányelv (ÉNEGYKAKI) okafogyottságát, de a média java, főleg az esti híradók már teljes egészében le- és kiírják a nevünket.

A Sarkadi Péter által szerkesztett szombati Zöldövezetet adásában a Kossuth rádión is bőven szó volt az Élőláncról, Mangel Gyöngyi készített riportot a szervezettel:

http://www.freeweb.hu/greenrblog/20101113_kossuth_zoldovezet_elolanc.mp3

A műsor első interjúja egyébként Jávor Benedekkel készült, aki nagyon megszívlelendő dolgot mondott a Fidesz civileket jogfosztó törvénymódosítási javaslatáról: JB szerint ugyanis a javaslatot annak előterjesztői NEM vonták vissza, sőt, még Tarlós sem vonta vissza a részvételét a törvényjavaslatban; az változatlanul áll, konkrétan sorba áll, várja, hogy napirendre kerüljön, és elfogadják.

Jávor Benedek persze igazi LMP-s stílusban beszélt, meg sem említve a Levegő Munkacsoport ez ügyi karakán felhívását, vagy éppen a Kelenligeti Kör aláírásgyűjtő akcióját. Miközben ők, az LMP semmit, szó szerint semmit nem tettek a törvényjavaslat ellen és nem tartalmazott semmi mozgósítót ebben a tárgyban a honlapjuk sem. Ugyanezen stílfekvés - nevezzük LMP-s sumákolásnak - másik példája, hogy miközben az Élőlánc Devecserben dolgozott, ő Kolontáron nyilatkozott. Pont mint Sukoró esetében, másfél éve: míg az Élőlánc az Angelika Természetvédelmi és Kulturális Egyesületet segítve, nevéhez hűen élőláncot alkotott, ők csak utólag álltak elé – a médiában.

Jávor másik témája a mai Zöldövezetben a MAL Zrt. privatizációja volt. Pontosabban az, hogy hetek óta hiába kérik Fellegi Tamástól a MAL Zrt. privatizációs szerződését. Többször elmondta, hogy nem értik, mi titkolnivalója van a kormánynak a MAL Zrt. privatizációja körül. Kétszer is meghallgattam, úgyhogy biztosra mondom: egyszer sem hangzott el, hogy mikor is történt a MAL Zrt. privatizációja. A számonkérő hangnemből úgy lehetett gondolni, hogy pl. a Fidesz előző kormányzásakor… Nos, utánanéztünk: a MAL-t 1995-ben kótyavetyélték el.

Éljen az objektív, tevékeny Élőlánc, le a médiabohóc, semmittevő LMP-vel!