PPJ         2010.05.11.

Téved, aki azt gondolja, hogy a zöld bolygóért csak greenpeace-es motorcsónakból vagy mamutfenyőhöz láncolva lehet küzdeni. A modern technikának hála a környezetvédelem manapság már otthon, a kényelmes fotelből is megoldható – elég hozzá kikapcsolni a számítógépet. Vagy legalább körültekintően használni.

Akit érdekel, olvassa el az Index cikkét, amiből ha nem is sok minden és egyáltalán nem mélységeiben, de pár dolog azért kiderül.

A legfontosabb üzenet: Kapcsold ki és menj csinálj valami hasznosat végre!

PPJ         2010.05.09.

Haladunk!

A kiugrások az Index címlap megjelenéseket jelentik

Blog.hu címlapon az álmom: az ökológiai mozgalom

Meghódítjuk a közéletet

PPJ         2010.05.01.

forrás: Index

Az amerikai oceanográfiai és meteorológiai hivatal (NOAA) eleinte napi 159 ezer liter nyersolajjal számolt, de később légi- és műholdfelvételek és a terjedés mértéke alapján pontosította [1] a becslést 800 ezer literre. Ami azt jelenti, hogy ha ilyen ütemben folytatódik a szivárgás, két hónap múlva annyi olaj kerül a vízbe, amennyi az Exxon Valdez olajszállító tankhajóból ömlött ki 1989 tavaszán Alaszka partjainál.

(Márpedig teganap azt írta az Index, hogy "David Hayes, a belügyminisztérium tisztviselője megerősítette: akár 90 napba telhet, amíg egy új nyomáscsökkentő szelepet helyeznek el a tengerfenéken az olajszivárgás leállítására.")

A magyar Greenpeace fontosnak tartja leszögezni, hogy a katasztrófának mi, magyarok is érintettjei és felelősei vagyunk - közölték a civilek.

Az olajipar eddigi történelme bebizonyította: egész országrészek hosszú évtizedekre való elszennyezése törvényszerű, előre látható, rendszeres velejárói működésének. A húsz évvel ezelőtti EXXON Valdez hajókatasztrófa során kiömlött olaj Alaszka partjainál ma is fertőzi az élővilágot, és az EXXON Mobil azóta sem ismerte el felelősségét. Nigéria, Szibéria olajjal vert kis népcsoportjai közül sokan már soha többet nem élhetnek a kedvünkért és pénzünkből tönkretett szülőföldjükön. A nagy olajtársaságok minimalizálják a biztonsági intézkedésekre fordított összegeket, ezért a hasonló katasztrófák a világ pontjain rendszeresen előfordulnak. Jóvátételre, az okozott károk helyrehozatalára, a felelősségre vonásra a legritkább esetben van lehetőség. - írja a 168 óra a "A magyarok szerepe a legújabb környezeti katasztrófában" című cikkében

PPJ         2010.04.30.

És milyen igaza van! Épp a Mexikói-öböl esete is mutatja, hogy mennyire a végzetünkkel játtszunk. Forrás: Index

David Attenborough, a híres brit ökológus a Silent Summer (Néma nyár) című könyvében kifejti, hogyan törli el fajok sokaságát a Föld színéről az ember.

A könyv ötven évvel elődje, a Rachel Carson által jegyzett nagysikerű Néma tavasz után jelent meg. A szerző a környezetszennyezés élővilágra kifejtett hatását taglalta benne.

Az új tanulmány szemlélteti a rovarirtóknak, a népesség növekedésének, a gazdálkodásnak és más tényezőknek a hatását a Nagy-Britannia ökoszisztémáját fenntartó fajokra. Attenborough azt írja, hajlamosak vagyunk a nagyobb állatokra összpontosítani, és a kicsiket figyelmen kívül hagyni, pedig ők jelentik egész ökoszisztémánk alapját - és gyorsabban tűnnek el, mint valaha.

A hatszáz oldalas könyv, amely Norman Macleannek, a Southamptoni Egyetem professzorának szerkesztésében jelent meg, rámutat számos nappali lepke, méh, egyéb repülő rovar és csiga állománycsökkenésére, és egyes éjjeli lepkék kihalására. A professzor szerint a következő nagy fajpusztulás kellős közepén lehetünk mind globális, mind helyi szinten.

Nagy-Britannia nappali lepkefajainak háromnegyede hanyatlóban van, részben a hernyók tápnövényeinek gyomként való kezelése miatt. Az éjjeli lepkék száma ugyanezért harmadával csökkent 1968 és 2002 között, legalább húsz faj állománya pedig több mint 90 százalékkal zsugorodott.

A brit folyókat is sújtja a csapás, mivel egyre több rovarirtót alkalmaznak a juhokon és szarvasmarhákon, amelyek az állatokról belemosódnak a vízfolyásokba, elpusztítva ezzel számos tegzest, kérészt és álkérészt. A rovarok pedig madarak, halak és más ragadozók táplálékállatai. A seregélyek és fecskék állományai harmadára apadtak az 1970-es évek óta, míg félő, hogy a sün 2025-ig ki is pusztulhat Nagy-Britanniából.

PPJ         2010.04.30.

A környezetvédők máris az Exxon Valdez olajszállító alaszkai katasztrófájával példálóznak: akkor több mint 40 millió liter olaj ömlött a tengerbe. A Mexikóiöbölben történt olajkútrobbanás hatása egyelőre jóval kisebb, az ökológiai kár viszont akár sokkal nagyobb is lehet, a helyszín ugyanis a világóceán egyik legsérülékenyebb régiója.

Naponta mintegy 160 ezer liter olaj kerül a tengerbe (Az amerikai kormány közlése szerint a korábban becsültnél ötször több, naponta mintegy ötezer hordó (795 ezer liter) nyersolaj ömlik a tengerbe a mélytengeri kútból!!!), és a folt az alapanyag fizikai adottságai miatt is terjeszkedik. Az olajfoltot a szél és a hullámzás északi irányba viszi, a szennyeződés a hét végére elérheti az amerikai partokat.

A lousianai mocsarakat is elérheti az olajszennyezés.

A kiömlött kőolaj igazán súlyos természetkárosítást a parti zónában, illetve a tengerparton tud okozni. A nyílt vízen jóval ritkább a flóra és a fauna, ráadásul az öböl közepén egy hatalmas „halálzóna” alakult ki, amelyet a beömlő folyók által hozott mérgek és az ismétlődő olajszennyezések folyamatosan növelnek. A partvidék élővilága viszont gazdag és sokszínű, itt az olaj látványos pusztítást okozhat. Ráadásul – ahogyan azt az Exxon Valdez katasztrófája is megmutatta – a partra került olaj sokkal tovább a környezetben marad, és sokkal több hosszú távú káros hatásért felelős (szaporodási problémák, növekedési rendellenességek stb.), mint amennyit korábban a szakértők feltételeztek.

A Greenpeace felvételén madarak repülnek a Mexikói öbölben elnyúló olajfolt felett.

Az olajjal megküzdeni is csak a nyílt vízen érdemes: a körbekerített olajfoltok felszippantására, illetve a maradék semlegesítésére már van technológia, a parti föveny megtisztítására viszont nincs költséghatékony módszer. Az egyetlen megoldás, ha a szenynyezést nagynyomású vízzel visszamossák a tengerbe, és ott próbálják összeszedni, ám a maradék – az alaszkai példa tanúsága szerint – még két évtized múlva is mérgezi a környezetet. Jellemző adalék, hogy jelenleg a mentésen több mint ezer ember dolgozik, a környezeti károk elhárításához viszont tízezrek (vélhetően nagyrészt önkéntesek) munkájára lesz szükség. Forrás: Népszabadság Online

Elérték a Mexikói-öbölben keletkezett olajszennyeződés első - egyelőre vékony - nyúlványai az Egyesült Államok déli partvidékét, a Mississippi folyó deltáját. Az AP amerikai hírügynökség szerint évtizedek óta ez lehet az ország legnagyobb olajszennyeződése, amely elhomályosíthatja még az Exxon Valdez tankhajó 1989-es katasztrófája által okozott környezeti károkat is. Több száz hal- és madárfaj, egyéb tengeri élőlény kerülhet most veszélybe.

Barack Obama amerikai elnök minden segítséget megígért a mostani katasztrófa enyhítésére - ez már csak azért is vicces, mert épp Barack Obama rendelte el új fúrótornyok építését - forrás -, ezzel megváltoztatta azt a csaknem három évtizedes szövetségi politikát, amely tiltotta az Egyesült Államok partjainak nagy részén a fúrásokat. A terv megvalósítása esetén fúrótornyok létesülhetnének az ország atlanti partvidékének déli részén (Florida középvonalától északra), a Mexikói-öböl keleti felében, sőt, Alaszka partjainál is. Obama az ország hatalmas energiaigényével és a munkahelyteremtési szükséglettel indokolta döntését.

 Szürkegém a veszélyeztetett lousianai mocsárvilágban.

David Hayes, a belügyminisztérium tisztviselője megerősítette: akár 90 napba telhet, amíg egy új nyomáscsökkentő szelepet helyeznek el a tengerfenéken az olajszivárgás leállítására. Forrás: Index