PPJ         2011.03.10.

Tendzin Gyaco csütörtökön bejelentette, hogy le fog mondani a tibeti nép politikai vezetéséről. A láma a lemondásához szükséges törvénymódosítást a száműzetésben lévő tibeti parlament jövő heti ülésén nyújtja be.

Today marks the 52nd anniversary of the Tibetan people’s peaceful uprising of 1959 against Communist China’s repression in the Tibetan capital Lhasa, and the third anniversary of the non-violent demonstrations that took place across Tibet in 2008. On this occasion, I would like to pay tribute to and pray for those brave men and women who sacrificed their lives for the just cause of Tibet. I express my solidarity with those who continue to suffer repression and pray for the well-being of all sentient beings.

PPJ         2010.12.12.

A kérdést egyszerűen, már az elején megválaszolva: boldogságot és gazda(g)ságot! Azonban most nem a rövid, összecsapott válaszadásnak van az ideje, hanem a cizellált kifejtésnek. Sajnos a Typotextől még nem kaptam meg a videófelvételt a könyvbemutatóról, de szerencsére szorogosan jegyzeteltem a rendkívüli hazai eseményen, a Boldogság és gazdaság című könyv bemutatóestjén. A könyv tartalomjegyzéke jól mutatja: közgazdaságtani professzorok válogatott műveiről van szó, ez nem a levegőbe beszélt alaptalan térítés. (Anyagi hansznom ebből nem származik, mégis megemlítem, hogy a Typotexnél a könyvek Karácsonyig FÉLáron kaphatók! Ami különösen ilyen jószágnál - és persze a buddhista közgazdaságtan könyvnél is - nagyon baráti kedvezmény!)

Agócs Tamás, a Buddhista Főiskola rektorhelyettese kezdte a könyvrecenziót. Természetesen nem győzte hangsúlyozni már az elején, hogy a buddhizmus elsősorban nem vallás, hanem egy módszer. Nem egy egzotikus valami, hanem egy nagyon tudatos, hittől mentes, valós eszköz- és gyakorlatkészlet. Hogy a buddhizmus nem vallás [*], sokan a mai napig nem tudják.

([*] Erről bővebben Láma Ole Nydhal (1995): Ahogy a dolgok vannak - Korszerű bevezetés Buddha tanításaiba, Gyémánt Út Buddhista Közösség "kiadó", 9-12. p. és Hetényi Ernő (1989): Buddhizmus a buddhológia tükrében, Laude kiadó, 14-19. p.)

A buddhizmus úgy válik, válhat működő tényezővé, úgy és azért folytat egyre több diszciplína dialógust a buddhizmussal, mert a gondolkodásunk - elsősorban az ökológiai és gazdasági válság hatására - elkezdett módosulni. A felébredetteknél már nem a szenvedélyek, hanem a valódi boldogság, a megelégedés vezérlik az életüket. Ez a felismerés a válság súlyosbodása miatt egyre többeknél előtérbe fog tolódni.

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola és a Corvinus egyetem néhány éve az első nemzetközi konferenciát szervezték buddhista közgazdaságtan ügyében. Zsolnai László, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója azóta tartja szorosan a kapcsolatot a főiskolával. A két iskola között tudományos munkakapcsolat és tudáscsere zajlik. A könyv végén például, a főiskolán végzett Kovács Gábor által összeállított buddhista fogalmak magyarázó jegyzéke található.

Zsolnai László vette át a szót tőle és elmondta, hogy ismeri a tipikus nyugati reakciókat erre a témára, mert világszerte rengeteg konferencián adott már elő. Őmaga huszonöt éve ismerkedett a témával, mikor is Ernst F. Schumacher A kicsi szép című könyvét (könyvismertető) olvasta. Schumacher buddhista volt. Tulajdonképpen ő vezette be a közgazdaságtanba a buddhizmust, ő fedezte fel a buddhista közgazdaságtant. Közgazdaságian szólva "a kicsi szép" annyit tesz, a kevesebb több. Ennek az etikának a célja a megélhetés, nem a meggazdagodás.

A nyugati paradigma, amiben az egész nyugat mélyen hisz az, hogy az én az nem egy illúzió. A buddhizmusnak, ahogy a buddhista közgazdaságtannak is a "no-self" a nem-én a gyökere. Az egész nyugati közgazdaság alapja a "self interest", az egyéni érdek. Pedig a "self" csak egy illúzió. "Ezt megkérdőjelezni nyugaton sajnos még alapvető eretnekség" - mondja Zsolnai. A nyugati közgazdaságtan centrális dogmája még mindig az Adam Smith-i láthatatlan kéz, pedig már könnyen beláthatnánk, hogy ez egy mélyen hamis illúzió!

"Végzetes ál-bölcsesség a láthatatlan kéz modell!" - mondja Zsolnai László.

Pedig ezzel a modellel tettük tönkre az ökoszférát, a nyugati-modell úgynevezett jóléti betegségeket terjesztett el, és szociológusok mondják, hogy a nyugati modell az, ami "underclass"-t hozott létre, amit léte kezdete óta nem tudunk integrálni a gazdaságba!  A nyugati világ önpusztító folyamatokat indított be. Ezt hívják az evolúciótudományban "megszaladási jelenségeknek". Ezen érvek bármelyike elegendő lenne már a változáshoz, ám a neoklasszikus neoliberális gazdasági modell minden erejét beveti, hogy létének indokoltságát és alapjait még véletlenül se kérdőjelezzék meg az emberek és a kormányok.

Sokak szerint  - folytatja Zsolnai -, a buddhista közgazdaságtan nihilizmus és nem jön ki gazdálkodás belőle, viszont számos példa mutatja a világon, hogy igenis működőképes. Látunk sikeres, működőképes buddhista beállítottságú kezdeményezéseket, amik a gazdaságot is felvirágoztatták. Thaiföldön, Japánban vannak buddhista vállalatok. De nem az a kérdés, hogy vannak-e buddhista vállalatok, vagy keresztény vállalatok és, hogy a vállalatok milyenné válnak. A buddista modellben nincs General Motors, nincsenek etikátlan vállalatok; egyáltalán vállalatok se biztos, hogy vannak. Nem ugyanazok a kategóriák vannak benne, nincsenek analógiák: ez is egy megrögzött nyugati gondolkodásmódot mutat, ha ilyen kérdésekben gondolkodunk. Nem a buddhista vállalatok léte a lényeg, hanem a buddhista fogyasztóké! Amerika legnagyobb mozgalma, ami olyan 3-4 milliós, a "voluntary simplicity living", ami egy "new age" mozgalom, részben buddhista beállítottsággal!

Röviden megemlíti Zsolnai, hogy a buddhizmus egyáltalán nem piacellenes, nem fogyasztás ellenes, hanem középutas, moderálás-párti politika. Szintén felvillantja, hogy a boldogságkutatás ma a világon egy igazi "hot-topic", főként az USA-ban és Nyugat-Európában. Itt jegyzi meg, hogy habár Arisztotelész természetesen nem buddhista volt, mégis, elképesztő számú összecsengés van felfogásban Buddha és őközte.

Zsolnai is cáfol egy közhiedelmet a buddhizmussal kapcsolatban. A buddhizmus nem aszkétizmus, nem szegénység, sőt a kereszténységgel szemben megengedőbb! Sőt, a buddhizmus foglalkozik a pénzzel. "Hard science", empirikus eredmény, kimondható adat, hogy 15-20 ezer USA dollár éves bevételnél több nem kell a boldogsághoz, nem szükséges, felesleges! Ez pont Magyarország kategóriája. Ennél több nem fog boldogságot hozni! Ez "hard science" - mint mondja.

Kutatások bizonyítják, hogy boldogságot, az előbb említett anyagi színvonal után, már csak az interperszonális kapcsolatok gazdagsága és minőséga ad. Ez a fontos az anyagi színvonal után. De ehhez kell az anyagi szint. "People make people happy!" - a pénz után csak ez fontos és ez hoz boldogságot. Majd megismétli: a buddhizmus nem aszkétizmus, nem szegénységi fogadalom. A buddhizmus belátja és kimondja, hogy boldogság csak egy bizonyos anyagi színvonal után érhető el. Halkan jegyzem meg, hogy ennyit a jézusi tanításokról meg a racionalitásról... A buddhizmus szerint a világiak számára a szegénység szenvedés! A páli kánon szerint "a vagyonra törekedni kell"!

Ennek a fajta boldogságnak az eléréséhez viszont szakítani kell a nyugati közgazdasági logika által belénk súlykolt dogmákkal és a vágyainkat csökkenteni, moderálni, minimalizálni kell! Ez: a vágyak kioltása, a nirvána. Ez lett volna a könyv eredeti címe - mondja Zsolnai László - ám a kiadó természetesen a nyugati emberek számára emészthetőbb cím választását javasolta. A feladat tehát a nem-én gyakorlása! A boldogság az út melléterméke, de nem a cél a buddhizmusban. Ezért kicsit félrevezető lehet a könyv címe. A "public happyness" nem kormányzati feladat - az egy kooperatív társas feladat. Nem a kormányzat vagy a cégek feladata a boldogság megteremtése. A "meanful life" egyénileg, civilként elérhető. Nem a boldogság a cél a buddhizmusban: de az ÚT-tal együtt jár. :)

Tehát elmondható, hogy ökológiai, fenntarthatósági szempontból a vágyak csökkentése elkerülhetetlen! Azonban nincs ingyen-buddhizmus, nincs ingyen-boldogság. Ezért az útért keményen meg kell küzdeni a tudatunkkal, de végül sikerülhet a szenvedést legyőzni. Hogy József Attila Eszmélet című verse hatodik versszakának kifordítottjával példázzuk a buddhizmus lényegét:

"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat."

helyett

Im itt a vágyak belül,
így ott kívül a szenvedés.

Hogy utópia lenne a buddhista gondolkodás szerinti világ? "Utópia, persze!" - mondja Zsolnai. Ám - folytatja - a nyugati utópiákkal szemben egy különbség van. A keresztényeknek szükségük van arra, hogy mások is azok legyenek. A buddhistáknak nincs szüksége arra, hogy más is buddhista legyen. Egyedül, önmagában is működö eszmerendszer, boldogságot-, azonnali boldogságot nyújtva. Bárki, bármikor elkezdheti. Akár öreg korban is. Ilyen a ZEN: villansászerű. Ez egy individualista stratégia! Ez a nyugati keresztény modellre nem igaz. 2500 év alatt a buddhizmus az egyetlen, ami békével terjedt el, nem okozott például vallásháborúkat! Ilyen a stratégiája, békével tud terjedni fejből fejbe. :) Nem olyan mint a többi vallásnak az egész történelmen átívelő véres kínzó győzködése és tukmálása, amit George Carlin is kiparodizált már:

"- Hiszel Istenben?
- Nem.
- Bumm. Halott.

- Hiszel Istenben?
- Igen.
- Az én Istenemben?
- Nem.
- Bumm. Halott. Az én Istenemnek nagyobb a fasza, mint a tiédnek!"

A Time Magazin. Nem egy mainstream buddhista folyóirat, ugye?! Mégis, a 2007 májusi száma, ami a The Global Warming Survival Guide címet viseli, közreadott egy 51 pontból álló tanácshalmazt, aminek az 51. pontja - buddhistáknak nem idegen gondolat - az volt, hogy: "Élj egyszerűen. Meditálj. Fogyassz kevesebbet. Gondolkozz többet. Kölcsönözz, ha valamire szükséged van és add kölcsön, ha kérik."

Összefoglalva tehát:

Nem a buddhista közgazdaságtan megvalósítása a cél! A buddhizmus nem egy diktatúra, mint a jezsuiták Bolíviai átnevelőtáborai. Nem egy totalitárius buddhista közgazdaságtan megvalósítása a cél. Nem kormányzati szinten kell megvalósítani. Nem kell erőltetni. Csakis indirekt módon érhető el a cél! Ha boldogok akartok lenni, ne a boldogságot keressétek! Kerülőutas, paradox megvalósítás lehetséges csakis. Gyűjtsetek vagyont, de ne az "én"-ért, az EGO nagyságáért, hanem hogy megoszthassátok azt másokkal, hogy minél hamarabb ők is felébredhessenek és kiemelkedhessenek! 

PPJ         2010.11.28.

Boldogság és gazdaság

A budd­his­ta köz­gaz­da­ság­tan (budd­hist eco­no­mics) - a budd­hiz­mus alap­esz­méi által ins­pi­rál­tan - a gaz­da­ság és a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek új­faj­ta meg­kö­ze­lí­té­sét adja. A ma ural­ko­dó (ma­inst­ream) köz­gaz­da­sá­gi meg­kö­ze­lí­tés­sel, a pro­fit­nö­ve­lés min­den­ko­ri aka­rá­sá­val szem­ben, vá­gyak ön­kén­tes kor­lá­to­zá­sát, a mások ön­zet­len szol­gá­la­tát gaz­da­sá­gos­nak te­kin­ti, sőt a béke, az öko­ló­gi­ai fenn­tart­ha­tó­ság és a bol­dog­ság zá­lo­gát kí­nál­ja evvel. Mond­hat­juk nem­csak szo­kat­lan, hanem meg­hök­ken­tő ez a szem­pont. De nem sze­rep­té­vesz­tett köz­gaz­dá­szok fi­lo­zó­fál­nak e könyv­ben, hanem fel­mé­ré­sek­kel, és ku­ta­tá­sok­kal iga­zolt új, tu­do­má­nyos ál­lí­tá­sok­kal bíz­tat a nem­zet­kö­zi szer­ző­gár­da.

Szerintem megérett a jelenlegi neoklassz-neolib közgazdasági rendszer egy komplett cserére! ;)

PPJ         2010.06.28.

Széman Zsuzsa szociológussal, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársával, majd Sári Lászlóval (SU-LA-CE), orientalistával, az MR1-Kossuth Rádió szerkesztőjével beszélgetett Szikra Zsuzsa a Magánhangzó hétfői adásában.

Tanulható-e a hosszú, boldog élet? Hallgassa meg!

Dr. Sári László
orientalista

1950. október 28-án született.
Magyar-tibeti szakon végzett az ELTÉ-n. Egy éves szentpétervári ösztöndíj kutatási területe a buddhista filozófia és a tibeti irodalom, elsősorban a tibeti vers. Doktori disszertációját a tibeti verselmélet kérdéseiből írta. Publikációiban a nyugati és a keleti gondolkodás határait, a különböző logikai rendszerek jellemzőit vizsgálja. Verselméleti kérdésekkel foglalkozó munkái a nyugati versformák és a tibeti költészet formai sajátosságait vizsgálják, tartalmilag a kétféle világszemlélet és az ezeknek megfelelő életvezetési formák különbözőségeit írják le. Magyarul először az ő munkáiból ismerhette meg az olvasóközönség Cangjang Gjaco, a 6. dalai láma (1883-1706) költészetét és a tibeti népköltészetet.
1975 óta tudományos ismeretterjesztő műsorokat szerkeszt a Magyar Rádióban.
1992-től a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségének vezető szerkesztője.

Műsorai (A Kelet kapujában, Keleti Társalgó) Távol-Kelet irodalmait mutatják be a szélesebb közönségnek. Ugyancsak e célt szolgálja közreműködése a különböző televíziós csatornák ismeretterjesztő sorozataiban, műsoraiban.

A fenti témákban több félévet adott elő az ELTÉ-n, előadásokat tartott az Iparművészeti Egyetem filozófiai tanszékén, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola filozófiai tanszékén, kommunikációt tanít az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. Az Írás Könyvkiadó ügyvezetője, a Kelet Kiadó irodalmi vezetője.

KÖNYVEK
Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában (Magyar Könyvklub 1999-2004, Írás Kiadó 2005)
Német nyelven: Morgengesprache im Kloster des Abtes Linji (Bacopa Verlag 2003)
Cseh nyelven: Ranní rozhovory v klastere opata Lin-Tiho (Malvern 2005)
A Himalája arca (Magyar Könyvklub 2001)
Beszélgetések a Kelet kapujában (Magyar Könyvklub 2003)
Az ifjú Lin-csi vándorlásai (Írás Kiadó 2004)

FORDÍTÁSOK
Tudást írző Tiszta Tenger, tibeti versek (Fordítás, utószó, Európa Könyvkiadó 1984, 1986)
Lelked szélfútta madártoll, Cangjang-Gjaco, a 6. dalai láma szerelmes versei (Fordítás, utószó, Írás Kiadó 1999)
Út a nyugalomhoz, Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma írásai korunkról, jövőnkről, esélyeinkről (Írás Kiadó 2002)

FILM
Az élet vendége
Csoma-legendárium (Rendező: Szemző Tibor) Bemutató: 2006 Filmszemle

PPJ         2010.05.22.

Via: Vice

Bocsi, de nem fogom leferdíteni. A Sim City-t nem ismerem annyira, de a videó mindent elárul. Teljes lefedettség, magas munkanélküliség, minimalizált közszolgáltatás, 50 éves átlagéletkor, totális környezetszennyezés, teljes regiment élet: mindez olyan szakrális területlefedettségi mintázatok által megvalósítva, mint a buddhista Élet Kereke. Sok-sok évet dolgozott ezen a srác! És a végeredmény maga a megvalósult borzalom. Természetesen Koyaanisqatsi-n nőtt fel a srác, mondanom sem kell. Ugye nem kell ecsetelnem (az interjú elolvasása után), hogy miért iszonyatos ez a példa, amit létrehozott a srác?!

I’m English, but when I was twelve I lived in North Carolina and went to an inner-city school a bit like that one in The Wire. I only really have two memories of that time. One, of police arresting one of my classmates in the middle of Social Studies, (I never saw him again), and two: Technology lessons that consisted of us sitting two to a computer, playing the original Sim City; presumably to stop us fighting each other for one hour a day.

That was the first time I played Sim City. Later, I got my first computer with Sim City 2000. I dicked around with it for about a week before realising I’d rather gun down Nazis in Spear of Destiny, than thanklessly lay down four square miles of sewage piping for silent citizens.

Not Vincent Ocasla though. Vince guy spent four years wallowing in equations and graph paper building a totalitarian Sim City hellscape called Magnasanti, racking up a population of six million and claiming to beat an otherwise unbeatable game. Watch this and get scared:

I saw this mind-blowing video a month ago, but only just managed to track Vincent down on Facebook. He’s a 22-year-old architecture student living in the Philippines, and I felt a little bit better after discovering he’s just a normal dude, not Krang from the Teenage Mutant Ninja Turtles.

Vice: I think most people’s natural inclination after watching your video would be awe, followed by fear.
Vincent: I am in agreement. That was part of the intent of the video, for those that know, play, and love the game.

Vice: Not to presume to didn’t have fun building and developing Magnasanti, but your approach to Sim City doesn’t seem like you really treat it as a game anymore.
Vincent: For me, SimCity 3000 is more than just a game. It has evolved to become a tool or medium for artistic self-expression. While most games today are focused on destroying things and killing other players, Sim City instead allows one to exercise the imagination to create, and express. Many people say, “Oh, it’s just a game!” But they are mistaken.

Vice: Godfrey Reggio’s Koyaanisqatsi seems to have been a big inspiration.
Vincent: It very much was - I first watched it in 2006. The film presented the world in a way I never really looked at before and that captivated me. Moments like these compel me to physically express progressions in my thought, I have just happened to do that through the form of creating these cities in SimCity 3000. I could probably have done something similar - depicting the awesome regimentation and brutality of our society - with a series of paintings on a canvas, or through hideous architectural models. But it wouldn’t be the same as doing it in the game, for the reason that I wanted to magnify the unbelievably sick ambitions of egotistical political dictators, ruling elites and downright insane architects, urban planners and social engineers.

I’ve a quote from one of your Facebook status updates here: “The economic slave never realizes he is kept in a cage going round and round basically nowhere with millions of others.” Do you not feel that sums up the lives of the citizens of Magnasanti? (And you might want to set your Facebook to private by the way.)
Precisely that. Technically, no one is leaving or coming into the city. Population growth is stagnant. Sims don’t need to travel long distances, because their workplace is just within walking distance. In fact they do not even need to leave their own block. Wherever they go it’s like going to the same place.

Heavy.
There are a lot of other problems in the city hidden under the illusion of order and greatness: Suffocating air pollution, high unemployment, no fire stations, schools, or hospitals, a regimented lifestyle - this is the price that these sims pay for living in the city with the highest population. It’s a sick and twisted goal to strive towards. The ironic thing about it is the sims in Magnasanti tolerate it. They don’t rebel, or cause revolutions and social chaos. No one considers challenging the system by physical means since a hyper-efficient police state keeps them in line. They have all been successfully dumbed down, sickened with poor health, enslaved and mind-controlled just enough to keep this system going for thousands of years. 50,000 years to be exact. They are all imprisoned in space and time.

Why did it take a year-and-a-half just to complete the theory behind Magnasanti?
During the planning stage of the city I was also busy constructing other large-scale cities, which laid out much of the theory for Magnasanti. New ways of doing things were not yet developed until experiments were done within the game to verify ideas, and notes had to be taken down in conjunction with each new experiment, as well as devising new experiments to find out if there were better ways of solving the problem. Building cities and doing in-game experiments to obtain the results desired takes time. Additionally, I had other things to do, and only worked on it in my spare time, so it was a gradual development, not something I was working on 24 hours a day, 365 days a year.

You say Magnasanti’s design is based on the Bhavacakra, the wheel of life and death in Buddhism. Are you a practicing Buddhist?
Former Buddhist. The Wheel of Life, also known as the Wheel of Time or the Wheel of History, can be found in many religions, philosophies, and cultures which regarded cyclical notions of time consisting of ages that essentially repeat themselves. I’m particularly fascinated with sacred geometry. The city symmetry uses a modified version of the symbol to represent the sinister intent of enslaving all of its citizens for all eternity. But with regards to what I believe, today I simply consider myself to be a freethinker.

Do you play any other games apart from Sim City? I hate to imagine what you would do to a family in The Sims.
I used to play other games back in my school days such as Populous, Age of Empires and a few MMORPGs like Galactic Conquest. As for The Sims, I enjoyed that too, although sims usually turn insane and die horribly under my hands after a few minutes. As of today, I no longer play such games. I really don’t see the point anymore.

According to Magnasanti’s graphs, none of its citizens seem to live past the age of 50.
Health of the sims was not a priority, relative to the main objective. I could have enacted several health ordinances which would have increased the life expectancy, but I decided not to for practical reasons. It shows that by only focusing on one objective, one may end up neglecting, or resorting to sacrificing, other important elements. Similarly, [in the real world] if we make maximizing profits as the absolute objective, we fail to take into consideration the social and environmental consequences.

Anything else you’d like to add?
If anyone’s wondering, I am not autistic, or a savant, nor suffer from OCD, or suffer from any other form of clinical mental disease or illness for that matter.

Okay, thanks.

MIKE STERRY