PPJ         2011.10.23.

Hiába emlékeztem úgy, hogy ez biztos ide is be lett másolva, nos, nem. Ha mégis, akkor elnézést. Előbukkant ez hiánypótló még 2009-ből... Mert ugyebár a környezetszennyezés nem egyenlő szelektív hulladékgyűjtés, és a hatások sem csak a bolygót érintik, hanem elménket is, valamint tönkretenni nem csak a bolygót hanem emberi társas kapcsolatainkat is képesek vagyunk, ahogy alább az olvasható. Nos, az ELTE humánökológia mesterszak épp ezért visel társadalom- és természettudományos szemüveget is egyszerre.

Élet és Irodalom

A társadalmi környezetszennyezés problémája

Közismert fogalom a környezetveszélyeztetés. Tartalma az élő és élettelen természeti környezet (en­vi­ron­ment) sérelmére vagy kockázatára okozott emberi beavatkozás. A környezetvédelem, a környezettudatos magatartás a természet - és ezen keresztül az emberiség és a fenntartható fejlődés - érdekeinek méltánylása, respektálása.

Tudni lehet azonban, hogy az ember nem csak a természetet veszélyezteti. A társadalmi környezet veszélyeztetése is gyakori, a kisebb és nagyobb emberi közösségek érdekei és igényei méltánylása is gyakran elmarad. A társadalmi környezet (milieu) fertőzése az együttélési normák megsértését, a társadalom működőképességének veszélyeztetését jelenti. Ez egyben a társas lét szokásainak és szabályainak megsértése, ezzel a közösségi együttélés veszélyeztetése.

A nyolcvanas években Magyarországra is eljutott a társadalom működési zavarai felismerésének új hulláma. Igen sok társadalomkritikai mű született, és mindezek hozzájárultak a rendszerváltás megalapozásához. Azóta megváltozott a hazai társadalom, de a működési zavarok nem csitultak, csak változtak, sőt kiteljesedtek. Ez vezetett arra, hogy leltárt készítsünk: milyen tényezők mutatják a jelenségek szintjén, hogy mi az, ami nyilvánvalóan rontja a társadalom működését. Ezeket a jelenségeket nevezzük társadalmi környezetszennyezésnek. Példáink alapvetően a mai magyar közállapo­tokra vonatkoznak.

A társadalom és kisebb-nagyobb csoportjai hajlamosak az önfertőzésre, vagy­is saját működésük zavarására, hibás folyamatok gerjesztésére. Az önfertőzés többnyire vezetési hibák (mis­ma­nagement) következménye, de előfordul, hogy maga a közösség viselkedik saját érdekei vagy értékei ellenében. Ennek legismertebb esete a rövid távú vagy kisebbségi érdekek előtérbe helyezése. A működési zavarok jelentős részben nem törvényszerűek, vagyis a társas lét természetéből fakadóak, bár jellegzetesek és ismétlődőek is lehetnek. Nem ismerünk olyan szabályt, mely szerint a zavarok elkerülhetetlen velejárói a közösségeknek. Épp ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy az emberek alkalmasak a közösségi lét működési zavarai csillapítására, leküzdésére. Erre vonatkozik szinte minden józan politika törekvés is.

Néhány jellegzetes általános társadalmi működési zavar - közkeletű szóval probléma vagy kihívás - elég közismert. Ilyen mindenekelőtt a tömeges szegénység és a szegregáció. Ugyancsak ismert a globalizáció, vagyis a regionális és lokális szempontok elhalványulása. Megemlíthető a piacgazdaság működésének alapelve, vagyis a fizetőképes kereslet kielégítésére irányuló törekvés. Emellett a tényleges, adott esetben nem fizetőképes szükségletek háttérbe szorulnak, vagyis a piaci mechanizmus túlértékelt. Tudott probléma a demokratikus deficitek sokasága, mint például a diszkrimináció és a kontraszelekció. Megemlíthetők a többségi döntések hibalehetőségei, az individuális és rövid távú érdekek érvényesülése. Az általános működési zavarok közt említhető a természeti környezet fontosságának alábecslése. A fenti példatárat még bőségesen ki lehetne egészíteni.

Annak ellenére, hogy az említett zavarok tartósak, elhúzódóak, széles körűek lehetnek, mégsem állíthatjuk, hogy elkerülhetetlenek vagy megoldhatatlanok. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a társadalom működésének jelentős zavarairól van szó. Úgy véljük, hogy ezek részben tudatos, irányított folyamatok, bár spontánnak, véletlennek vagy sorsszerűnek, másrészt - tudományosabban - akár törvényszerűeknek is tűnhetnek.

A társadalmi környezetszennyezés okai

Annak ellenére, hogy a társadalmi környezet szennyezése káros az életlehetőségekre, mégis igen jellemző tünet. Ha megvizsgáljuk, hogy mi okozhatja ezt, több kiváltó tényezőt is találunk. Ilyenek például az individuális érdekek érvényesítése, a társadalom rossz szokásai vagy éppenséggel a versengés elsőbbsége az együttműködéssel szemben. Megemlíthető a helytelen vezetési gyakorlat elterjedése, a téveszmék térhódítása is. Mindezek együtt azt eredményezik, hogy nem csak a természeti környezet károsodik, az együttélés is sokak számára nehezen elviselhető.

A továbbiakban néhány jellegzetes társadalmi környezetszennyezési területet mutatunk be.

Politikai környezetszennye­zések

Az társadalmi környezet szennyezése mögött gyakran felismerhetők a politikai és politikusi szándékok. Ezek többnyire a hatalom megszerzését, megtartását és kihasználását szolgálják. Róluk megállapíthatók, hogy tudatos szennyezések. A problémát gyakran az írástudók (értelmiség) felelőssége fogalom részeként értelmezik. Jellemző politikai-politikusi fertőzés például a diktatúra, az önkényes hatalomgyakorlás. Jellemző a képviselői felelősség és kötelem, a képviseltek érdekeinek elhalványulása is. Meglehetősen általános a közösség megtévesztése, demagógia, populizmus, áltudományos elemzés (hablaty). Ide sorolhatók a lózungok, közhelyek gyakori megjelenése a közbeszédben. Ritkábban esik szó, de jellemző a testületi dilettantizmus, ötletelés, átgondolatlanság, akárcsak a hatalmi elfogultság, erőszak, gőg, arrogancia. Mindennapos jelenség az áldemokratikus szemforgatás, kis­ki­rály­ko­dás. A demokrácia egyik jellemző működési zavara a civiliáda hiánya, dilettantizmusa, elfogultsága vagy éppen radikalizmusa. Megemlíthető a vallási vagy ideológiai fanatizmus is. Napjainkban különös aktualitása van a negatív diszkriminációnak, a kirekesztésnek is. A legjelentősebb politikai szennyezések azonban a háborúk, a közrendzavarás politikai vagy más álcában, anarchizmus, terrorizmus, vagyis a béke felrúgása.

Téves jogi doktrínák és jogellenes megnyilvánulások

Korunk jellegzetessége, hogy a gazdaságot pénzértékben kifejezett szándékok és mutatók vezérlik. A társadalmi helyzeteket többnyire jogi keretek közé szorítják. Mindkét jelenség a tényleges folyamatoknak igen sok lényeges részét elhanyagoló nézetnek, sőt doktrínának tekinti. Társadalmi veszélyességet tekintve a pusztán jogi megközelítések gyengéit emeljük ki, mert a gazdasági folyamatok pénz- és haszonelvűsége sokkal „természetesebb", érdekvezérelt folyamat, mint a jogi keretek működési zavarai.

Ezek közt említjük az alkotmányos jogállam (a többpárti demokrácia, a hatalmi struktúrák megosztása stb.) totális problémamegoldó képességében való tévhitet. Ismert probléma a túlszabályozás és a társadalmi problémák alapvetően jogi kezelésére irányuló törekvés. Sok tekintetben inkoherens, instabil, kijátszható, hézagos jogrendszerünk van, amit megfejel a jogszolgáltatás esetenkénti elfogultsága, lassúsága, befolyásoltsága, kiszámíthatatlansága. Erőteljes a fehér, kék és fekete bűnözés, a rabula, a felelősség elmosása és a huliganizmus. Gyakori, de szamár törekvés, hogy tilalmakkal és vezényszavakkal erényes viselkedést lehet kicsikarni. Szinte általános a hatáselemzés nélküli vagy annak ellenére megvalósuló jogalkotás és joggyakorlat.

Egyéni és kisebbségi érdekek érvényesítése a közösség kárára

A kisebbségi érdekek méltánytalan érvényesülése gyakran a gazdasági szférában válik ismertté. Tudni lehet azonban, hogy a tudomány, a művészet, a kultúra, a sport és más igen fontos viszonyokra is jellemző a kisebbségi aránytalan érdekérvényesülés. Természetesen a kisebbségek rovására és ellenükben is igen sok érdeksérelem történik. Valószínű hibás nézet a pozitív diszkrimináció általános tilalma, hiszen a hátrányos helyzet felszámolásának ez az egyik legfőbb akadálya. (Meg­je­gyez­he­tő, hogy az Európai Unió annak ellenére, hogy ellenzi a pozitív diszkriminációt, igen sok területen mégis támogatja.) Példáink elsősorban nem egyes kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére - ezek közismertebb problémák -, hanem aránytalan előnyszerzésére vonatkoznak. Ilyen mindenekelőtt a piaci erőfölény érvényesítése, a méltánytalan szerződések, a kisemmizés és a kijátszás. Gyakori a kilobbizott, jogszerű, de indokolatlan (etikátlan) előnyszerzés. Aggasztó a döntően üzleti megfontolások alapján végzett közszolgáltatások sokasága. Megemlíthetők az intézményesített kiváltságok, szakszerűbben a szektorsemlegesség megsértése. Nagyon általános a közösség megkárosítása egyéni haszonszerzés érdekében, közpénzek pazarlása vagy trükkös megszerzése. A közösségi források terhére építő egyéni és kisebbségi érdekek (a költségvetés mint közlegelő) érvényesítése általános gyakorlat.

Problémakezelési, vezetési gyen­­geségek

A társadalom minden korban rendelkezett vezető személyekkel és csoportokkal. Ezek különleges hatáskörrel és felelősséggel bírnak. Általános jelenség, hogy ezekkel a felhatalmazásokkal gyakran, károsan és részrehajlóan élnek. Ezt tekintjük társadalmat szennyező és veszélyeztető vezetési gyengeségnek. Tipikus példája a problémaspirálok kialakulása, önmagukat és egymást erősítő negatív folyamatok gerjesztése. Jellemző az okok helyett az okozatok kezelése, illetve a holisztikus, integrált, komplex és rendszerjellegű megközelítés helyett az analitikus, csak részletekre vonatkozó ismeretekre épülő, részproblémákat kezelő vezetés. Gyakori a társadalomszervezés humán és ökológiai kizsákmányolással. Általános tünet a közpénzek pazarlása és a felhasználás nyilvánosságának gyengesége. Az államrezon, uniós elvárások vagy más jól hangzó érvelések nevében gyakran élnek a regionális, lokális, nemzeti, etnikai, demográfiai stb. problémák háttérbe szorításával. Gyakoriak a finanszírozhatatlan jóléti és biztonsági doktrínák, egyéni túlkapások. Ezekkel párhuzamos az oktatás, kultúra és kutatás háttérbe szorulása is.

Esztétikai szennyezése

A társadalmi együttélésben az esztétikának különösen fontos, bár a politika által többnyire alábecsült szerepe van. Az esztétika - a művészi alkotás mellett - az észlelés tudománya. A társadalom működésében az észlelés az a felület, ahol az emberek először és elsődlegesen találkoznak környezetükkel, a jelenségekkel, ez az egyik „első benyomás". Az esztétikai közvetítő-rendszerek (például művészetek, megjelenítés, beszéd, írás stb.) minőségének elhanyagolása a dolgok és folyamatok valós természetének torzítását okozhatják. Az esztétikai problémák közül kiemelhetők például a közös terek (települések, közlekedési hálózatok, zöldövezetek) alakítása történelmi, táji, környezeti szempontok elhanyagolásával, általában az illeszkedési igénytelenség, diszharmónia. Tartós esztétikai sérelmek valósulnak meg, jellemző az ízlésficam, a bulvárosodás, a giccs. Gyakori a provokatív megbotránkoztatás (akár művészi tevékenység álcájában is). A beszéd, írás és egyéb kommunikáció korcsosulása, értehetetlenség, dagályosság, trágárkodás, (ál)tudományoskodás, szemfényvesztés, farizeuskodás - ezek mindennapi jelenségek. Alig fordul elő az esztétikai károkozás helyreállítása. Jellemző az esztétikai szempontok figyelmen kívül hagyása a mindennapi életben.

Intézményi szennyezések

Az intézményesülés az emberi közösségek ősi jelensége. A társadalmak saját magukat intézményekbe, struktúrákba, hierarchiákba, szabályokba szervezik. Az intézmények jellegzetessége, hogy hajlamosak önérdekük kifejezésére, az önállósulásra, a szabályozó, végrehajtó és ellenőrző hatalom túlzó képviseletére. Az intézményesülés öncéllá, hatalmi eszközzé válhat. A legismertebb intézményesülési veszély a bürokrácia (intézményi, hatásköri, illetékességi és felelősségi ködösítés), intézkedés előli kitérés, packázás. A bürokrácia egyébként olyan, mint a közlekedésben a köd: nem látunk előre, nincs is igazi akadály, de mégis lassít és balesetet okoz. Jellemzőek a túlbonyolított folyamatok, a felesleges intézmények és eljárási redundanciák is. Jogilag talán magyarázható, de mégis környezetszennyezésnek tekinthető a formalitások gyakran ügydöntő szerepe. Általános a közösségi szükségletekhez (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, védelem, jogszolgáltatás stb.) való hozzáférés esélyeinek korlátozása, igen gyakran pénzhiányra való hivatkozással. A pénzügyi (gazdasági) szempontok dominanciája erőteljes a működés célszerűsége és indokoltsága felett. Jelentős az intézményi rendszer fenntartásában való érdekeltség, az ebből történő haszonszerzés.

Információs és kommunikációs szennyezések

A társadalom tagjainak egymással való kapcsolata több síkon, területen, módszerekkel és formában alakult ki. Ezeken belül erőteljes szerepe van a kommunikációnak és az ezen keresztül áramló információknak. Az információs szennyezés a társadalom tagjainak megtévesztésére, helytelen cselekedetek gerjesztésére alkalmas. Az információáramlás és a kommunikáció szabadsága ékes példája lehet annak, hogy a társadalom kénytelen elviselni egyes tagjai vagy csoportjai társadalomellenes, közösségellenes, azaz szennyező viselkedését. Az információ és a kommunikáció szabadsága jellegzetesen az együttélésnek az a területe, ahol a jogi, szabályozási beavatkozások csak korlátozott eredményekkel járhatnak. Mindenekelőtt problémás a média tájékoztató, tanító és szórakoztató szerepe mellett befolyásoló hatásának túlburjánzása. Jelentős a politikai vagy más elfogultság alapján történő hír- és kommentárválogatás és ezzel a megtévesztő befolyásolás is. A nyilvános megtévesztés, a szenzációközpontú tájékoztatás, az egyoldalú és hamis reklám mindennapossá, sőt akár stratégiai módszerré is vált. Az információs árvíz, túlburjánzás, dömping, feldolgozhatatlanság néha az őrületbe, de legalábbis a tudatlanság vagy tájékozatlanság érzésébe kergeti az érdeklődőket. Az információs szennyezésáradat eltűrése, megzabolázásának szervezetlensége, a népbutítás ezek velejárója. Politikusi és média szokás a szélsőséges és hamis nézetek egyenjogúsítása is. Az informatika folyamat vezérlő szerepének túlértékelése szokássá vált (például gyakori az olyan magyarázat, hogy „ezt hozta ki a program", vagyis a hivatal által képviselt álláspontot az informatikai rendszer teljesítményeként értékelik). Más oldalról gyakori az in­formatizált társadalom folyamatainak lebecsülése, a széles körű információ megszerzési és felhasználási, sőt beavatkozási lehetőségeinek figyelmen kívül hagyása.

Etikai szennyezések

A társadalmi környezet szennyezésének egészét etikai problémaként lehet értelmezni. Indokoltnak láttuk a jobb megvilágítás érdekében néhány jellegzetes csoportot fentebb kiemelni, bemutatni. Van azonban néhány olyan jelenség, amely minden általunk említett szennyeződésfajtában fellelhető. Ezek foglaltuk össze az etikai szennyezések közt. Ezek közt fellelhetők a hagyományos társadalomelemzések eszközeivel nehezen értelmezhető, legfeljebb a lélektan számára érthető jelenségek is, mint például a tenyérbemászó viselkedés. A magatartástudományból ismert jelenségekkel is leírható az egyén és a közösség kapcsolatát mérgező, mindenki számára szennyező, közösségromboló gyakorlat. A társadalmi környezetszennyezés ugyanis emberi cselekedetek következménye. Az ezzel kapcsolatos, a károkat és a szennyeződést mérséklő folyamatok emberi beavatkozást követelnek, akárcsak a természeti környezet védelme. Az unokák számára nemcsak élhető környezetet, de elviselhető társadalmat is örökül kell hagyni. Az etikai szennyezés legjellemzőbb megnyilvánulása a morális értékek, szempontok háttérbe szorulása a mindennapi életben. Ez például azt jelenti, hogy a jogilag nem kifogásolható problémákat az érintettek egy része nem hajlandó erkölcsileg minősíteni. Rendkívül veszedelmes és általános a véleményformálók és mintaadó személyek példamutatásának gyengesége, a közfelháborító esetek tömege. A bürokrácia rossz hatásfokával vált egyenértékűvé a közéleti korpásodás (ezt a szót korrupció + pazarlás tartalommal használom). A regionális, települési, lakossági, vállalkozási és környezeti érdekek háttérbe szorítása az „államérdekkel" szemben a költségvetés-készítés stratégiai elve lett. Ezek szerint léteznek olyan ér­dek­pri­má­tu­sok, melyek fontosabbak más, a társadalmat mélyen érintő kérdéseknél. Jelenleg ilyen érdekprimátus a költségvetés állapota, mely szinte minden más fontosságot maga alá gyűr. Meglehetősen általános szamárság az etikus viselkedés jogi normaként történő értelmezése is. Morális jelenség a közéleti szereplők egyes megnyilvánulása, mint például gátlástalanság, felelőtlenség, cinizmus. Az üzleti morál hiányának ismert példái a hasznavehetetlen, gagyi termékek és szolgáltatások áradata. Mindennapos sajtótéma a közösséget sértő magatartás az előjogok, pozíciók és vagyoni lehetőségek talaján. A közéleti megnyilvánulások gyakori velejárója a te­nyér­be­má­szó közszereplés, kivagyiság, pökhendiség, szerénytelenség, arrogancia.

Hétköznapi motivációs motorok

Ha azt vizsgáljuk, hogy az emberek miért válnak a társadalom szennyezőivé, akkor nagyon összetett folyamatokkal találkozunk. Az érdekek és az ideológiák hatásai közismertek. Ezek mellett rámutatunk azokra a mondhatni érzelmi motorokra, amelyek magyarázhatják a társadalmi környezet veszélyeztetését. A legismertebb ezek közül az önzés, az önérdekkövetés. Emellett azonban felismerhetők további olyan - gyakran negatív közösségi hatást kiváltó, okozó - hajtóerők, melyek az emberi természetből is következhetnek. Ezek egyik legismertebbje a keresd a nőt (cherchez la femme!), a szerelmi és szexuális indíték. Emellett ismert és hat a féltékenység, irigység, hiúság. Sokak kimondatlan életelve a több az több (more is more), a szerzési vágy, a kapzsiság, a harácsolás. Ezeknél valamivel etikusabb a sokakban meglévő kiemelkedni, kitűnni vágyás (be bold) vagy az „enyéim" érdekének képviselete. Akár pozitív hajtóerő is lehet az önmegvalósítási vágy, a tekintély, az elismertség és a megbecsülés megszerzésére való törekvés vagy az örök elégedetlenkedés. A szenvedélyek, hobbik, előnyt nem jelentő cselekedetek is gyakran késztetnek erkölcsileg vitatható viselkedésre.

A hétköznapi motivációs motorok gyakran tudattalan érzelmek. Amennyiben ezek társadalmi szennyeződést okoznak, úgy ellenszerük a tudatosan etikus viselkedés lehet.

Az emberiség jövőjéért érzett felelősség - egy elméleti modell szerint - három jelentős területen kíván beavatkozást. A társadalom, a gazdaság és a környezet összhangjának, együttélésének megszervezése jelenti a kihívást. A gazdaság és a környezet összehangolását nevezik fenntarthatóságnak. Emellett harmonizálni kell a társadalom és a gazdaság érdekeit is. Ez a méltányosság. Végezetül egyeztetni kell a társadalom és a környezet összhangját is. Ez az élhetőség.

A polgárosodás hajnalán az emberi értékek megfogalmazása jelentette a máig is érvényes világkép kialakítását. A szabadság, egyenlőség, testvériség nemes eszméje napjainkra már nemcsak az egyes ember jogaira, de az emberiség jövőjére is ki kell hogy terjedjen. A fenntarthatóság, méltányosság és élhetőség megteremtése korunk általános társadalmi célkitűzése.