És megtörtént: Indoklás nélkül adta be a lemondását Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.
Elmondhatatlan az a szellemi nyomor és politikai agrármaffia darálógép amiben eddig is teljesíteni tudott Ángyán. Ezzel Orbán utolsó és egyben legnagyobb bizalmi bázisa is elvesztette a kormányba vetett hitét. A vidéket kiárusítják: Magyarországra eladó tábla kerül, nem a miénk lesz a (termő)föld, amin lépünk s élünk. Sorsunk jelentősen megpecsételődött.
Ángyán kakukktojásnak számított a kormányban, hiszen szakmai meggyőződését sosem helyezte politikai szempontok vagy érdekek mögé. Távozása azt jelentené, hogy a magyar mezőgazdaságra maffiaszerűen rátelepült, a politikával szoros kapcsolatban álló hálózatok győzelmet arattak. Ismét bebizonyosodott, hogy a kormány még azt a néhány választási ígéretet sem kívánja betartani, amelyek nyilvánosságra hozásával a szavazóit annak idején megtisztelte. Forrás: lehetmas.hu
Bencsik János energetikai államtitkár után újabb szakmailag és emberileg megkérdőjelezhetetlen kulcsember távozhat az Orbán-kormányból: a hírek szerint Ángyán József, a vidékfejlesztési tárca államtitkára felajánlotta lemondását.
Információink szerint lemondásának oka részben az a sokadik kirúgási hullám, ami a napokban végigsöpört a Vidékfejlesztési Minisztériumon, az Ángyán alá tartozó államtitkárságot sem kímélve. A szakpolitikus kiválásával az LMP szerint végzetesen meggyengül az a szakmai stáb, amelynek a magyar vidékpolitika átformálása, egy fenntarthatóbb támogatási és gazdálkodási szisztéma megvalósítása lenne a feladata. Úgy is mondhatnánk: az agrikultúra helyett az agrobiznisz aratott sajnálatos részgyőzelmet.
Ángyán mindig is kakukktojásnak számított a kormányban, hiszen szakmai meggyőződését sosem helyezte politikai szempontok vagy érdekek mögé. Volt bátorsága kimondani, hogy a magyar mezőgazdaságra – mindenekelőtt a megszerezhető agrártámogatásokra – egy maffiaszerű, a politikával szoros kapcsolatban álló hálózat települt rá. Szakmai programjának az volt a lényege, hogy a vidékfejlesztést a fejéről a talpára kell állítani: a 2004-es EU-csatlakozás óta kialakult, a nagybirtokrendszert és az agrár-nagyüzemeket kedvezményező támogatási rendszer helyett a vidék népességmegtartó képességét növelő, a helyben élő gazdálkodókat segítő, a természetkímélő gazdálkodási módok alkalmazására ösztönző támogatási rendszerre és szabályozókra van szükség. Ennek a filozófiának volt a lenyomata az államtitkár vezényletével elkészült, minden szükséges társadalmi és szakmai egyeztetésen átesett vidékstratégia, amely már fél éve elkészült, ám elfogadva ma sincs. A halasztás oka nyilvánvalóan az a háttérben zajló lobbiharc, amelyet az Ángyán József által maffiaként említett nagygazdálkodói kör (benne a Fidesz-közeli nagygazdákkal) vív azért, hogy a vidékstratégia az eredeti formájában soha ne léphessen életbe, és ne zárja el a birtok- és forráskoncentrációt tovább fokozó, a vidék elsorvasztásában egyértelműen bűnös pénzáramok útját.
Budapest, 2012. január 19.
Jávor Benedek országgyűlési képviselő, a Fenntartható Fejlődés bizottságának elnöke Szabó Rebeka országgyűlési képviselő, a Mezőgazdasági bizottság tagja
Az alábbi videó az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállítás GMO vitafórumán készült, melyen e szakma pro- és kontra legnagyobb koponyái vetették össze tudásukat. Meg kell jegyezni, hogy Ángyán József, a vidékfejlesztési tárca parlamenti államtitkára vitaindítójában sajnálatának adott hangot, mert a magyar tudomány GMO-t támogató képviselői közül többen nem fogadták el a meghívást, Dudits Dénes, Balázs Ervin és Bedő Zoltán akadémikusok nem jöttek el a rendezvényre.
Kísérteties harc dúl a kormányon belül a földkérdésekkel kapcsolatban és az agrármaffia olyan mélyen ágyazta be magát a hatalomba, hogy ez ellen tenni akaró Nemzeti Park igazgatókat mentett fel állásukból a vidékfejlesztési miniszter! Kezd összeállni a kép, hogy milyen tőkés társaságok kezében van a magyar föld és milyen maffiózók kezében van a magyar politika (igen, még a Fidesz is - kivéve belőle néhány embert, pl. Ángyán). Az igazi magyar agrárium és természetvédelem meg van félemlítve és ki van iktatva. Továbbra is él a kérdés, hogy kié lesz a föld?!
NAGYON KÉRLEK TITEKET, HOGY OLVASSÁTOK EL FIGYELMESEN AZ ALÁBBIAKAT, HOGY LÁSSÁTOK, MILYEN MÉLYEN SÉRT ÉRDEKEKET A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSE! NEM TITOK MOST MÁR KIMONDANI, HOGY EL VAGYUNK ADVA ÉS MEG VAGYUNK VÉVE - A FÖLD A LÁBUNK ALÓL LEGALÁBBIS MINDENKÉPP ÉS HA EZ ELLEN MOST NEM TESZÜNK, AKKOR MAGYARORSZÁG SORSA MEGPECSÉTELŐDÖTT!!!
"...két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban..."
EZ FÉLELMETESEN hasonlít az 50-es évekre!!!
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter hétfőn felmentette a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Duska Józsefet, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Balogh Lászlót. A Bükki Nemzeti Parkhoz a szóbeszéd szerint két parancs jött. A szóbeli arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A másik parancs írásban érkezett , eszerint olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. A zöldombudsmani hivatalnak is vannak kételyei.
A helyi emberek értetelenül állnak a történtek előtt. És mivel nem tudják mire vélni a hirtelen fordulatot, mivel romba dőlni látják reményeiket arra, hogy végre a föld a helyi gazdáké legyen és a családi gazdaságok virágozhassanak, az elkeseredés hangjai közé a számonkérés ígérete vegyül. Az ügyben legérintettebb terület, afféle tűhegyként, amely szúr, ha kell, de átküzdi magát az akadályokon, a Borsodi Mezőség , mely Gazdakör Egyesületének titkára, Sárvári Attila nyílt levelet jelentetett meg a www.kielegyenafold.hu honlapon.
A levelet most közzéteszzük, mert belőle megismerhető, hogyan képes egy kistérség - összefogással - a hazai agráriumban követendő példává válni.
"A tű a látszólagos áthatolhatatlanságot könnyedén lebíró mindennapi, stílszerűen szólva 'paraszti eszköz'. Pontosan olyan fontos és olyan egyszerű, mint minden eszköz, ami ténylegesen kell az élethez... A sors különös kegyéből úgy alakult, hogy elsőbbségünk okán mi lehettünk a 'tű hegye'. Az áthatolhatatlanság pedig esetünkben az örökölt agrár- és környezeti struktúra, amit sokan megváltoztathatatlannak hittek és hisznek manapság is.
A Borsodi Mezőség – Mezőcsáti Kistérség már többször elsőként az országban cáfolt rá ezekre a hiedelmekre. Elsők között voltunk az integrált természeti környezet-, társadalom és gazdaság-rehabilitáció kezdeményezésében, Kelet- Európából egyedüliként álltunk a fenntartható vidékfejlesztés követendő példájaként az EU 25 tagországa előtt, zászlóshajójává váltunk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak, az induló évben felkészültségünk okán elnyerve az országos keret 40%-át... Elsőként szerveztük meg 4300 hektáron a jogi korlátok között a saját paraszti eszünk szerint az új 'földosztást', amit a Nemzeti Parkos védett területeiről eltávolított külföldi bérlő utáni űr tett szükségessé.
A tű hegye azonban éppen a legutóbbi ügyben most kitörni/kicsorbulni látszik.
A történet röviden: 1995-ben a Dél-Borsodi Állami Gazdaság felszámolásakor egy külföldi vevő azzal a feltétellel vette meg az árverezett gazdaságot (tanyákat, állatállományt stb.), hogy jogellenesen ugyan, de 20 évre kvázi ingyen megkapja hozzájuk a korábban használt, természetvédelmi oltalom alatt álló földterületüket, összesen 4300 hektárt. A szerződés megköttetett. Az új földesúr azonban durván megszegte a természetvédelmi szabályokat, ezért vagy nyolc éve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága felmondta az előnytelen szerződést. A Legfelsőbb Bíróság ez év nyarán mondta ki a végső verdiktet: a külföldi bérlőnek mennie kell. A földeket azonban újra birtokba kell adni... Ez azonban éppen napjainkban meghiúsulni látszik!
A nép, az istenadta nép az ügyről a következőket véli tudni: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának értelemszerűen feladatul szabták, hogy gondoskodjon a terület újrahasznosításáról. A szóbeszéd szerint két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban. A szóbeli parancs arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A parancs ténye bizonytalan, kiadójának kilétét homály fedi. A másik parancs írásban érkezett, dr. Ángyán József államtitkár úr és dr. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úr aláírásával. Ebben az állt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. Az igazgató az utóbbit hajtotta végre oly módon, hogy a pályázati feltételek kialakításába bevonta a helyi Gazdakör képviselőit. Hatalmas lelkesedéssel, felelősségtudattal tettek eleget ennek a feladatnak a helyi gazdák – a jogi korlátokkal kényszerűen 'megalkudva' kidolgozták azt a pályázati feltételrendszert, ami országszerte is biztosíthatja az 'új honfoglalást' a helyi parasztcsaládok számára.
A Bükki Nemzeti Park a pályázatot 2011. szept. 1.-én kiírta, beadási határidőként okt. 3.-át jelölve meg. Helyi parasztcsaládok tömege reménykedve adta be a pályázatát, bízva a Kormányzatban – állami föld nem profitot, hanem magyar életet fog termelni! Talán most végre igaz lehet ...
Szomorúan és felháborodva tapasztaljuk azonban, hogy mégsem lett igaz. A földigénylő pályázatok beadási határideje október 3.-a déli 12 óra volt, ugyanaznap este 22 órakor az interneten visszavonták a pályázati felhívást. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóját aznap délben állásából felmentették. A gazdák újfent csalatkozni látszanak, de most már a kérdést is fel fogják tenni: ki merészel velük ilyen csúfot tenni? 'De lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki' ezt egyik optimista gazdatársunk írta. Mindenki érdekében adja Isten, hogy valóban így legyen...
Mezőcsát, 2011. október 5. Sárvári Attila Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület titkára "
Mint ismeretes, Fazekas Sándor vidékfejlsztési miniszter október 3-án felmentette a Balaton-felvidéki Nemezeti park és a Bükki Nemzeti Park igazgatóit. Duska József felmentését a szóbeszéd a földbérleti pályázattal, Balogh László menesztését a Jövő Nemzedékek Biztosának Irodája a Nagybereki Fehérvíz-ügy vizsgálatával hozzák összefüggsébe. A JNO hivatalának nincsen hatásköre a személyi ügyekben, azt ezért nem kommnetálhatták, csupán emlékeztettek azokra a a vizsgálat során részben általuk feltárt tényekre, amelyek fényében még furcsább a két igazgató eltávolítása.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Balogh László
A JNO Nagyberekre vonatkozó állásfoglalásából kiderül, hogy a Nagyberek/Nekota/Fehérvíz szintjével kapcsolatban az utóbbi években eljáró intézmények közül egyedül a Nemzeti Park volt az, amelynek működését nem érheti kritika. Elkészítette a terület kezelési tervét - de azt a minisztérium elmulasztotta kihirdetni. Megadta a területen természetvédelmi szempontból tartandó helyes vízszinteket - de az a Főfelügyelőség visszavonatta és megváltoztatatta. A vízleeresztés észlelésekor újra lezárta és lepecsételte a zsilipet ("bújtatót"). A hatósági jogkörétől megfosztott, szakértői szerepre kárhoztatott nemzeti park jogtalan elvárások és szakmailag megkérdőjelezhető utasítások kereszttüzébe került, ennek ellenére megtartotta szakmai integritását. Közben idén megnyitotta csodálatos tihanyi látogatóközpontját, a Levendula-házat, amely az év látogatóközpontja lett. Az igazgató mindennek fényében elismerést, nem pedig fegyelmit és elbocsátást érdemelt volna.
"Az 1977-es védetté nyilvánítási határozat, a Natura 2000 területek adatlapjaiban felsorolt fajok és élőhelytípusok ökológiai igényei, illetve a Ramsari besorolás egyértelművé teszik, hogy a területen – így a terület magvát képező Nekotán is – a vízborítás, és egyfajta természetes, vagy természetes-közeli vízdinamika fenntartása jelenti a védelem alapját. A természeti értékek hosszú távú megőrzésének sikerét a megfelelő vízkormányzás jelenti. Ez az esetek többségében a víz megtartását jelenti." "A nemzeti park nyilatkozatában természetvédelmi érdekekre hivatkozással – a terület természetvédelmi kezelési tervét megalapozó dokumentáció alapján – meghatározta az ökológiai vízkészlet biztosítására alkalmazandó minimális vízszinteket december 1. - június 30. és július 1. - november 30. közötti időszakokban." "A vízjogi engedélyek közül a 2009. október 9-én kiadott, a nemzeti park javaslatát beépítő vízjogi engedély érvényesítette először – több mint 30 év késéssel – a nemzetközi természetvédelmi kötelezettségeket a vízkormányzásra vonatkozó előírásokban. E tekintetben - és ekkor - tehát a Felügyelőség megfelelően járt el az elsőfokú határozat, azaz a vízjogi engedély kiadásakor."
"(A Nemzeti Park) Kifejtette továbbá, hogy tekintettel arra, hogy a Nagybereki Fehérvíz országosan védett terület, az érintett területrész pedig láp, ezért az általa meghatározott ökológiai vízszint indokolt. Rámutatott továbbá, hogy a kért vízszintek „csak csekély mértékben térnek el az eredeti vízjogi engedélyben szereplő értékektől, ezért (...) nem lehet műszaki akadálya a megvalósításuknak.” A területre vonatkozó természetvédelmi kezelési terv vonatkozásában jelezte, hogy azt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba megküldték(…)"
"Álláspontunk szerint, bár a természetvédelmi kezelési terv a mai napig nem került kihirdetésre, a vizes élőhely kívánatos vízháztartásának alapvető paraméterei meghatározásához nem szükséges erre vonatkozó további vizsgálatok sorának elvégzése, miképpen azt a Főfelügyelőség előírta. Ehhez elegendő a szóban forgó állat- és növényfajok ökológiai alapigényeinek ismerete, (a vegetációs időszak, a szaporodási időszak, madarak esetében a költés alapinformációi, táplálkozásra, vonulásra vonatkozó adatok). A védetté nyilvánítási határozatból minderre elégségesen lehet következtetni, ez a képesség pedig mind a nemzeti park, mind az első- és másodfokú hatóságok szakszemélyzetétől elvárható."
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Duska József
Az olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft. által korábban - a Legfelsőbb Bíróság által idén júniusban semmissé nyilvánított kontraktus alapján - "bérelt" szerződéssel érintett területekre vonatkozó pályázat visszavonása annál is furcsább, mert ez a pályázat valójában iskolapéldája (volt?) annak a politikának, amit egyfelől a civilek, a kistelepülések és a szakma követelt (például a Pannonhalmi nyilatkozatban), másfelől a Kormány vállalt, meghirdetett illetve üdvözölt. A Duska által megtámadott és vissszavonatott Mariano-szerződés ikerpárja annak Hubertus Bt-szerződésnek, amelynek megtámadását és visszavonását Illés Zoltán Államtitkár és a tárca más vezetői is meghirdették illetve szükségesnek tartották. Ezek után az lett volna érthető, ha Duska Józsefet kitüntetik, nem pedig a menesztése. Lásd: Precedens értékű földpályázat a Bükki Nemzeti Parknál
Egész lényem és posztmodern átkot egyre jobban megismerő tudásom is vonzódik a paradoxonokhoz, mert abban látja kiteljesedni a szellemi és materiális síkokon is megvalósuló értelmetlen elválasztását annak a főleg kelti filozófiára érvényes kijelentésnek: hogy minden EGY. Saját gondolataim, a vidék társadalmának nemzetközileg elismert gondolkodóit és egy új német dokumentumfilm ajánlóját hívom segítségül, hogy összességében lerántsák a leplet a világélelmezés-politikai paradoxonáról. Ez a cikk előszobája lesz egy már régóta megírásra váró másiknak. Mindez annak majd csak egy részegységét alkotja, de minden vágyam, hogy minél többen lássák be azt a világunkat átszövő politikai-gazdasági hatalmat, amit, ha mind meglátnánk - gyökerestül irthatnánk ki. A sötét oldal erőinek lényege tehát a rejtőzködés, remélem, hogy ennek a blognak pedig a nyílt-színi rávilágítás.
Milyen éhező milliók?
Nevetnem kell, mikor (főleg) a GMO (génmódosított élelmezési termékeket előállító vállalatok) lobbija úgy érvel, hogy "milliárdok éheznek, és etetnünk kell a szegényeket". Nevetnem kell, mikor a nagytőkés, monopol, intenzív, agrár konzorciumok azért zsebelhetnek be milliárdos EU-s KAP támogatásokat, mert még él a hibás idea a politikában, hogy el kell látnunk az éhezőket.
Mert a helyzet viszont az, - mondom ezt öko-agrár érdeklődésű természetvédelmi mérnökként és leendő humánökológusként, hogy az összes élelmiszer termelés:
- fele takarmánnyá válik, - negyede kukába kerül (USÁ-ban az össz. 40%-a!), - negyede kerül csak emberi gyomorba, és - a GMO-k sem éhes szájakat, hanem éhes autókat és éhes nagyipari állatokat tömnek.
Súlyosbítván: még ez az élelmiszer termelés is főleg egyetlen dologra, gabonára épül, hogy utána kismillió termékfeldolgozási és termékfinomítási eljáráson keresztül, végül egy beltartalmilag (vagyis tápértéképben) értéktelen, de a vércukorszintet hamar szétkapó (vagyis magas glikémiás indexű) fehér liszt legyen belőle. Aminek után nem csoda, hogy a nyugati világ szenved a legjobban a metabolikus szindrómától, ami a hozzá kapcsolódó szintén katasztrofálisan növekvő-, és korunkra jellemző civilizációs betegség, a cukorbetegség előfutára, melegágya. Lásd: Csányi Vilmos - Miklósi Ádám (szerk.): Fékevesztett evolúció c. könyv tartalomjegyzékéből a 4. fejezetet!
A mai mezőgazdaság paradoxona
"A második világháború utáni Európában uralkodó élelmiszerhiány idején alakultak ki a Közös Agrárpolitika keretei. Támogatásokkal, védővámokkal igyekeztek az élelmiszer termelést növelni, a farmerek megélhetését javítani. A csakhamar megjelenő túltermelési válságokat több reformhullám igyekezett oldani: piaci rendtartással, kvótákkal, intervenciós felvásárlással és exporttámogatással próbálták kezelni a gabona, tej, hús, cukorpiacon jelentkező túlnyomást. Ez az agrárpolitika lényegében ma már azt jelenti, hogy az adóból származó közpénzekből környezeti környezeti és társadalmi problémákat eredményező módon termékfelesleg előállítására ösztönözzük a gazdákat, majd azt fölvásároljuk tőlük, és végül ugyancsak közpénzekből a kereskedőknek nyújtott exporttámogatásokkal dömpingáron igyekszünk megszabadítani saját belső piacainkat ezektől a feleslegektől. Jelentős zavart és a helyi gazdák ellehetetlenülését okozva ezzel a fejlődő országok és az EU-n belüli piacain egyaránt." - Kajner Péter: Egy fenntartható vidékpolitika körvonalai, 107.old. in: Kajner Péter (szerk.)(2007): Gazda(g)ságunk újrafelfedezéseTypotex Kiadó, Budapest
"Ez a rendszer mindezen gazdasági, piaci és pénzügyi abszurditáson, a köz pénzek felhasználásának irracionalitásán túl a támogatások odaítélésénél kizárólag a megtermelt mennyiséget veszi figyelembe. Teljesen érzéketlen arra, hogy hogyan, milyen módon állították elő a terményeket, ami a vidéki természeti és társadalmi környezet súlyos eróziójához is vezet. Ezek orvoslása további közösségi forrásokat, erőfeszítéseket igényel, terheit az egész társadalomnak kell viselnie." - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ, ÖKOSZOCIÁLIS ÚTJA ÉS A MAGYAR VIDÉK SZÁMÁRA FELKÍNÁLT LEHETŐSÉGEI
Tudtátok, hogy az Európai Unióban a megtermelt élelmiszer több mint fele, évente mintegy 90 millió tonna a kukában landol? A legtöbbjét még mielőtt az asztalra kerülne, a termelés és az értékesítés különböző fázisaiban selejtezik ki. Ha a paradicsom nem elég piros, vagy túl nagy, túl kicsi, akkor kidobják, hasonlóan sok más zöldséghez, gyümölcshöz. A pékáru húsz százaléka - amit már nem tudnak eladni -szintén a szemétbe kerül. Riasztó adat, hogy az így kidobott európai élelmiszer fele is elég lenne világszerte az éhezés felszámolásához. Azt sem szabad elfelejteni, mekkora veszteséget jelent mindez a gazdaság számára: évente 100 milliárd euró értékű étel megy a szemetesekbe.
Egy német dokumentumfilmben dolgozták fel ezt a témát, múlt héten mutatták be Németországban, remélem, hozzánk is eljut majd, addig is itt egy kis ízelítő.
Hirtelen egy másik dokumentumfilm, A csirke, a hal és a királyrák jutott eszembe, amikor egy félresikerült konyhai manővert követően annyi ételt dobatott ki a séf, amennyi egy étterem teljes közönségének elég lett volna...
Szemétre épülő társadalom: Freegan-ek és Kukapoliszok
Jóízű vacsora fél óra kukázásból? Együtt főztünk freeganekkel, majd megettük amit mások kidobtak.... Kik azok a freegan-ek? Free - szabad, gen- vegetariánus. A kapitalista rendszer a túlpörgetett technobürokráciájával törvénybe szabja, hogy mit és mikor KELL kidobni. Így az élelmiszerrel kapcsolatos árusító helyeknél szükségképpen olyan felesleg keletkezik - már megint -, ami egyébként teljesen jól használható lenne. Avagy miért baj, ha a paradicsomnak csak 95%-a használható és késsel ki kell vágni egy részét, mert az foltos, poshadt, nyomódott? A freeganek egy olyan - többnyire fiatalokból álló - rétege a városoknak, akiket nem zavar, hogy valami be van-e csomagolva és meg kell még mosni. A freeganek pont az éhezés mítoszának mennek neki a városokban taktikus eszközökkel, magyarul lokalizációval és kukázással. Felismerték, hogy nincs éhezés, csak "temérdek elpazarolt kaja".
A szemét olyannyira része a kapitalizmusnak, hogy az tulajdonképpen a modern megapoliszok keletkezéstörténetének is tekinthető. Rá épültek tudniillik: szemétre. Online nézhetően lásd a Kukapolisz című dokumentumfilm részeit! Youtube: 1 - New York, 2 - Párizs, 3 - Róma, 4 - Kairó, 5 - London
Összefoglalás
Kapitalista rendszerünk diszkét bája, hogy a médiafelületei által egy olyan szánalomkeltő hadjáratot folytat, aminek segítségével az emberekkel elhiteti, hogy a (gazdasági) növekedés szükséges, a termelés fokozása a mezőgazdaságban is elengedhetetlen, "mivel az nem látja el az éhező embereket világunkban".
Az ügyes csel akkor lepleződik le, mikor kiderül, hogy a jelentős agrártámogatásokkal tulajdonképpen csak azt termelünk, amit a kapitalizmusban eddig mindig is: felesleges szemetet; a jól-lét, az egészség és a természetmegóvás helyett.
A szemétre épült társadalom hozza az igaz mondást: az vagy, amit megeszel - a modern megapoliszok a település és város ősi képzeteinek és formáinak legkiforgatottabb negatív megjelenési formái.
És megtörtént: Indoklás nélkül adta be a lemondását Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.
Utolsó kommentek