PPJ         2011.12.29.

Elrabolja-e a tudomány az életből a varázslatot? Dehogy, épp ellenkezőleg! Ebben a vicces és bájos monológban magával ragadó és örömteli jellemével Robin Ince élő cáfolatát adja ennek a sokat hangoztatott de alaptalan vádnak. Minél többet tudunk meg az univerzum lenyűgöző működéséről, annál inkább csodálattal tekintünk rá. Parádé!

PPJ         2011.12.28.

Frissítés(2012.01.26):

Immáron szomjat oltani is "bűn", illetve csakis pénzért szabad... Na épp kiknek? A szegényeknek! :((  Az angol nyelvű összefoglalónak megjelent a hasonló magyar változata is.

"Már a vizet is elveszik a szegényektől -
Egy, a héten bemutatandó dokumentumfilm szerint a multinacionális vállalatok puszta üzleti érdekből még az ivóvíztől is megfosztják a harmadik világban lévő országok lakóit."

Frissítés 2012. február 9.: A Világbank és a titkos vízprivatizáció

Forrás: Investment Watch, Idők Jelei

Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.

Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát.

A törvényt az amerikai Élelmiszerbiztonsági Hivatal, az FDA és a nagy élelmiszeripari cégek (lásd Monsanto és társai) befolyása alatt álló Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására léptetik életbe. [Tudtunkkal a törvényt még nem fogadták el és Új-Zélandon számos szervezet harcol ellene aláírásgyűjtéssel és egyéb módon.] Az új törvény rendkívül negatív hatással lesz a növények bio-diverzifikációjára és érzékenyen érintené a kisgazdaságokat, mivel jogilag rendelkezik a vetőmagok gyűjtésével, cserekereskedelmével, a barterezéssel és ajándékozással, tulajdonképpen illegálissá téve ezeket a tevékenységeket. Többet erről az nzfoodsecurity.org weboldalon olvashatunk.

Íme, néhány megfontolandó pont a törvénnyel/törvénytervezettel kapcsolatban:

• + A növénytermesztéshez és a saját magunk által megtermelt élelmiszerek megosztásához fűződő jogot a kormány által nyújtható kiváltsággá alakítja, amit a kormány bármikor megvonhat.
• + Megtiltja a „élelmiszerek” felhatalmazás nélküli terjesztését, az élelmiszereket pedig olyan módon definiálja, hogy abba beletartoznak a tápanyagok, a magok, a gyógyhatású készítmények, az alapvető ásványi anyagok és italok, a vizet is beleértve.
• + A magok feletti rendelkezéssel a kormány elveszi az élelmiszertermesztés lehetőségét az emberektől és a multiknak adja. Ezzel a hatalommal természetesen könnyű visszaélni.
• + A továbbterjesztésre szánt élelmiszerek termelését engedélyhez köti a kis családi gazdaságok számára is, az engedély megadását pedig az állam bármilyen ürüggyel megtagadhatja.
• + Az új élelmiszerbiztonsági törvény értelmében a rendőrség élelmiszerbiztonsági ügyekben is eljárhat, bírósági végzés nélkül tarthat házkutatást és bármilyen általa szükségesnek ítélt eszközt bevethet a razziához, akár fegyvert is (265-1 paragrafus).
• + A 243-as paragrafus értelmében a magánszektor tagjai is lehetnek élelmiszerbiztonsági tisztek, tehát a Monsanto alkalmazottai razziát tarthatnak egy farmon rendőri erősítéssel.
• + A törvény büntető- és polgárjogi immunitást biztosít az élelmiszerbiztonsági tiszteknek, azaz tetteikért nem vonhatók bírósági úton felelősségre.
• + Az új-zélandi kormány a törvényt a Kereskedelmi Világszervezet által támogatott Codex Alimentariusban* előírt kötelezettségeinek teljesítéseként alkotta. Tehát a kormány így vagy úgy, de köteles meghozni ezeket a változtatásokat.
• + A törvény megakadályozza, hogy a helyi közösségek önellátóak legyenek.
• + A törvény hatására a magbankok és magmegosztó hálózatok megszűnhetnek, amennyiben nem sikerül beszerezniük a működésükhöz szükséges engedélyt. A különböző magfajták elvesztése megnehezítené a saját részre történő termesztést.
• + A bio-élelmiszer termelők elveszíthetik piaci részesedésüket a nagy élelmiszeripari cégek javára, ami a tápanyagszegény és genetikailag módosított élelmiszerek további térnyerését eredményezné.
   

A kulcs a magokban rejlik. Természetesen bizonyos magok önmagukban is élelmiszernek számítanak. A törvény értelmében a gabona vetőmag, vetni való burgonya, rizs, stb. a kormány által felügyelt „anyagnak” számítanak és engedély nélküli birtoklásukért a kábítószer birtoklás esetében kiszabható büntetéshez hasonló büntetés jár. Jó mag nélkül pedig nincs jó étel.

*„Élelmiszer törvénykönyv” az általános és speciális élelmiszerbiztonsági szabványok sorozatát foglalja magában, és Fritz ter Meer náci háborús bűnös alapította.

PPJ         2011.12.26.

Megszokhattuk, hogy a karácsony nem kecsegtet értelmes tudattágítókkal a televízió műsorait illetően. Most azonban tágra nyíltak a természetvédő pupilláim, mert az MTV a Vad Magyarországot tűzte adására, a Spektrum pedig a világhírű madár természetfotósunkról készült dokumentumfilmjét adja az ünnepek alatt!

Vad Magyarország - A vizek birodalma

színes, magyar-német természetfilm, 52 perc, 2011
Port.hu adatlap, Facebook oldal

MTV 1, December 30. Péntek 18:30; ismétlés: Január 1. Vasárnap 10:10

Egy rétisas család mindennapjai és egy fiatal vidra kalandjai - valahol a magyar mocsarak mélyén. Egész estés természetfilm Magyarország tájairól, állatvilágáról és természethez kötődő hagyományairól, látványos képekkel, szépséges zenével, Kulka János narrációjával.

A magyar-német koprodukcióban készült egyórás természetfilm lenyűgöző képi világával és sodró történetével méltón jeleníti meg Magyarország tájait, állatvilágát és természethez kötődő hagyományait. A négy évszakon átívelő, több mint húsz hazai helyszínen forgatott film évtizedek óta az első, hazánk vadvilágát átfogóan bemutató produkció.

A láthatatlan madárfotós - Máté Bence

Port.hu adatlap,

SPEKTRUM, Hétfő (December 26.) 16:00; Kedd (December 27.) 16:00; Szerda (December 28.) 16:00; ismétlés egyfolytában: Vasárnap (2012. január 1.) 15:00; Vasárnap (2012. január 1.) 15:30; Vasárnap (2012. január 1.) 16:00

A sorozat Máté Bence főszereplésével forgott, akit 2010-ben a világ legjobb természetfotósának választottak. A sorozatból megtudhatjuk, hogy mi a titka Bence díjnyertes képeinek, miközben a többszörösére lassított felvételeknek köszönhetően példátlan látványvilág tárul elénk. A sorozat nem titkolt célja, hogy közelebb hozza a hazai élővilágot és a természet szeretetét az emberekhez. Egy nem mindennapi sorozat, egy nem mindennapi természetfotóssal, testközelben Magyarország legszebb madaraival, akiket soha még ennyire közelről, ennyire részletgazdag képekben nem láthattunk.

"A kérdés csak az volt, hogy mindaz az a felhőtlen röhögésekkel álcázott elszántság, az az egyetlen percért étlen-szomjan, órákig a 40 fokra felhevült lesben ücsörgés, az a feszült koncentráció, amit ott megtapasztaltunk mennyire fog visszajönni a sorozatban. Nos, jelentem, tökéletesen." - írja a Comment:com blog a beharangozójában

PPJ         2011.12.21.

A főként keleti gondolkodásból eredeztethető "elég" fogalma alakítja át itt szépen a mélyben a konzumerizmusra épült kapitalista materializmusunkat.

PPJ         2011.12.19.

A repülőgépek vagy az óceánjárók használata fenntarthatóbb-e a személyszállítás szempontjából? Mi a helyzet az autózással vagy a különböző reményekkel teli megújuló energiát használó erőművekkel? A biciklizéssel ugyanott lennénk, mint egy ökoautóval és valóban mindkettő századát fogyasztja csak egy terepjáróhoz képest? Tényleg a vasút az egyik leginkább fenntartható közlekedési forma? Olyan átfogó és objektív kötet, mint a Fenntartható Energia - mellébeszélés nélkül című, még nem jelent meg ebben az egyre sürgetőbb aktualitású témában. Ez a könyv nem ri­o­gat vi­lág­vé­ge-szce­ná­ri­ók­kal. Ami egy könyv meg­írá­sá­val meg­te­he­tő a fenn­tart­ha­tó ener­gi­á­ért, azt a szer­ző meg­te­szi.

David J. C. MacKay könyve jelent meg frissen magyarul a Typotex kiadó jóvoltából. A University of Cambride fizika professzora könyve megjelenését követően szinte automatikusan az angliai Energia és Klímaváltozásügyi Minitsztérium (DECC) Department of Energy and Climate Change tanácsadójává léptetődött elő.

A könyv eleje méltató idézetekkel indul, itt kiderülhet - például a magyar vonatkozásban idézett emberek háttere által, hogy erősen atomenergia párti szerzőről van szó. Igen sajátos a szemléletmódja Mackaynek, mert alapvetően mindig az angolhoni sziget példájából indul ki és számításait a szigetre vezeti vissza. Így fordulhat elő, hogy több megújuló energia tekintetében sem jut biztató álláspontra; ilyen a geotermikus energia esete is, ami pedig magyar viszonylatban már sokkal relevánsabb lenne.

A megújuló energiák esetében elsősorban azt kell kiemelni, hogy a fosszilis energiahordozókhoz képest egyenként nem képesek hasonló nagyságú energia(sűrűség) előállítására. Ezért az ilyen rendszereket csakis több lábon álló, több megújuló energiaforrást egyszerre menedzselő hálózatokban érdemes elképzelni, minden szemszögből a helyi adottságokhoz igazítva a rendszer egyes elemeit. Ezért is fontos, hogy a megújuló energiaforrások jövőképe egy decentralizált, intelligens hálózatban képzelhető csak el, az egyetlen óriási méretű szén-, atom-, vízi erőmű helyett. A centralizáltság ugyanis a jövendő geopolitikai helyzetekből adódóan is új veszélyforrás lehet. Ahogy a természetvédelem és ökológia teréről már sokat tanultak a különböző tudományágak, úgy az energetikai szektor is a lokális adottságokon alapuló diverzitások által válik összességében fenntartható rendszerré.

Egyszerűen nincs a könyvben olyan téma, apróság, ami ne lenne tárgyalva! Amit csak eddig valaha halhattunk az ökoenergia köréből, a bedugva hagyott mobiltöltőktől kezdve, a mindennapi tárgyainkon keresztül, egészen az ár-apály erőművekig: az mind tárgyalva van, pontos számadatokkal alátámasztva - úgy, ahogy egy fizikustól elvárható. Tulajdonképpen akár tankönyvi szinten használható műről van szó, külön egy hasznos adatokkal segítő és külön egy a megújuló energiákat technikai megvalósítás szempontjából tárgyaló fejezettel is.

Elég pesszimista azonban a szerző a megújuló energiákhoz való hozzáállást tekintve. Véleményem szerint túlságosan sok és nem feltétlenül megalapozott, szubjektív félelmekkel átszőtt kifogást emel a megújuló energiákkal szemben, (hogy talán csakis ily módon???) így mindig az atomenergiánál köt ki, mint ami a "megfelelő" alternatíva a fosszilis energiahordozókkal szemben. Holott az uránkészletek szintén ugyanolyan gyorsan fogyóban vannak, mint az olaj!

Azonban olyan érdekességek is kiderülhetnek, hogy Angliában a macskák nagyságrendekkel több madarat pusztítanak el évente, mint amennyit a szélerőművek lapátjai még szélesebb elterjedésük esetén sem fognak soha. Az autózás szintén több madár pusztulását okozza az ütközések által, mint a szélerőművek rotorjai. Akkor hogyan is? Elektromos autóké lenne a jövő? Maga a világméretűre nőtt (globalizált) anyagszállítás egy fenntarthatatlan folyamat? Ellenben minden háztartás saját kis megújuló energia rendszerrel láthatná el magát? Mindez a könyvből kiválóan tisztázódik. Az egyes fejezetek mind el vannak látva az úgynevezett "gyakran ismételt kérdések"-re és a "tévhitekre" a szerző által adott válaszokkal.

Nagyon biztatónak és hasznosnak vélem a könyv "Mit tegyünk most?" című fejezetét de a "Minden NAGY segít" címűt például mindenképp szembeállítanám az ökológiai közgazdaságtan egyik megalapítójának számító Ernst F. Schumachernek a The Small is Beautiful című könyvével (magyarul: A kicsi szép, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991).

Miután minden tekintetben egyedülálló és alapvető könyvnek tartom e művet, nincs más hátra, csatlakozzatok a könyv magyar Facebook csoportjához! A könyv a Typotexen kívül nem jöhetett volna létre a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Zrt. nélkül, ami Európa egyik első környezetvédelmi árupiacokra specializálódott kereskedőháza.

További örömhír, hogy a Typotex könyvei karácsonyig 40-50%-os akció keretében megvásárolhatók!

Magam, humánökológusként mindenképp ajánlottnak gondolom a következőket: Összeomlás - Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez; Természet és gazdaság - Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény; A fele elfogyott - Olaj, gáz, forró levegő és a globális energiaválság. Pálfordulása miatt azonban immáron hiteltelenítettnek tudható be Björn Lomborgnak szintén a Typotex által megjelentetett klímaszkeptikus könyve.