PPJ         2010.01.21.

A tudomány médiastratégiájának kommunikációfilozófiai és tudományszociológiai vonatkozásairól rendez nyilvános szakmai vitát az MTA Filozófiai Bizottsága, az ELTE-MTA Kommunikációelméleti Kutatócsoportja és a BME Visual Learning Lab munkacsoportja. A vita kiindulópontja Dr. Fábri György egyetemi docens The New Media Strategy of Science című tanulmánya, opponensei Hunyady György és Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagjai, valamint Simon Tamás, az origo.hu tudományos rovatvezetője. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk 2010. január 21-én 13.00 és 14.30 között, az MTA Székházának Képes Termében (Budapest, Roosevelt tér 9.)!

Az eredetileg 2009. szeptemberében Dr. Fábri György habilitációs előadásaként elhangzott szöveg a tudománykommunikáció média-lehetőségeiről a legfrissebb fejlemények kapcsán méginkább aktuális kérdéseket vet fel. Hiszen január végén sor kerül az első hazai TED-rendezvényre, zajlik a vita a Mindentudás Egyeteme szakmai tartalmáról, mobiltelefonos tudományvizualizációs program indul, az influenza-védőoltás körüli huzavona pedig az orvostudomány hitelességét vetette fel. Vajon a tudomány hagyományos intézményrendszerének és elismert művelőinek újra kell-e gondolniuk a tudományos tudás társadalmi pozícióját s ebben a saját szerepüket, értéküket?

A tanulmány erre a kérdésre konzervatív választ kínál a posztmodern, szociálkonstruktivista ideológiai hullámmal szemben.

The New Media Strategy of Science -  a tanulmány teljes szövege

Összefoglalva:

 

A tanulmány fő mondandója empirikus kutatások, elméleti elemzések és gyakorlati tapasztalatok feldolgozása alapján fogalmazódik meg: a klasszikus, autonóm, igazság-érvényre igényt formáló tudománynak van reális esélye a versenyképes kommunikációra az "Új Média" és az újfajta médiahasználta korában is. Ezért a tudomány képviselőinek nem kell feladniuk hagyományos értékeiket a kommunikációs ipar új divatirányzataihoz igazodva.

 

Ezeknek az értékeknek az ügye azonban nem csupán a tudósok, hanem a társadalom számára is fontos. Ugyanis a tudományos élet és tudományos kutatás eredményei, technikái, hagyományos etikája és értékei formálták a nyugati kultúrát, azt a kultúrát tehát, amely a legjobb és leginkább otthonos számunkra, mert a szabadság, a közösség, a teljesítmény, a kritikai észhasználat és az emberi méltóság kultúrája.

 

A tanulmány tézisei:

1. Tudományszociológiai és média-használati kutatások alapján az autoritás (hitelesség, tekintély) érvényesülését tekinti meghatározónak a tudomány kommunikációjában.

2. A nyugati tudományosság értékeinek érvényesítését nem csupán bizonyított technológiai fölénye, hanem társadalmi funkciója miatt is szükségesnek tartja: az ellenőrizhető, cáfolható, intézményesen rögzített tudás társadalomszervező és értékadó/értékőrző ereje lényegesen fontosabb mint az időnkénti rugalmatlanságából származó hátrányok.

3. A tudománynak ugyanakkor professzionális szinten kell használnia a legkorszerűbb médiaeszközöket, az “új média” megoldásait (mobilkommunikáció, televízió, közösségi oldalak, videomegosztások stb.). Saját kezében tartva ezeket képes lehet alternatívát kínálni más tudás-projektekkel szemben.

4. Azonban a webkettes megoldások korlátlan használata nem alkalmas a tudomány kommunikációjára, mivel ezek demokratizmusa lehetetlenné teszi a tudomány lényegéből fakadó meritokratizmus érvényesülését.

5. A tudósok válnak a tudománykommunikáció főszereplőivé, a megfelelő kommunikációs készségek elsajátítása segítségével közvetlenül is elérik az érdeklődő laikusokat.

 

PPJ         2010.01.21.

Légköri aeroszolok (szálló por, PM10): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.

Tartalmazhatnak kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. Nagy részük rákkeltő. Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszol képző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet. Az azbeszt belégzés útján kerül az emberi szervezetbe és rákot vagy azbesztózist okozhat. A közúti forgalom is felelős a levegőben megtalálható azbesztszennyezésért (a fék- és kuplungtárcsák kopása következtében). Hazánkban országos programok szolgálnak az azbesztmentesítésre. Ennek hatására az azbeszt mennyisége jelentősen csökkent a levegőben, azonban a molibdén mennyisége nőtt.

A légköri aeroszolok képződésében nagy szerepe van a gépjárműforgalomnak. A dízel üzemű járműveknek számottevő az aeroszol kibocsátása, de a kerekek is felverik a port, amit a levegőben aeroszolnak nevezünk. A városi aeroszolok összetétele nehezen meghatározható, a részecskékre rátapadnak egyéb szennyezők pl.: PAH-ok, nehézfémek. Az Egészségügyi Világszervezet nem ad meg határértéket a közlekedésből (elsősorban a dízelüzemű járművekből) származó részecskék koncentrációjára, mivel álláspontja szerint nem létezik olyan alacsony koncentráció, amely biztosan nem károsítja az egészséget.

PPJ         2010.01.21.

A Bódhiszattva szó jelentése "megvilágosodott lény". Hogy a 4-es metró körüli ügyek kapcsán tudunk-e az alábbi videóhoz hasonlóan viselkedni, az egy más kérdés, most maradjunk a meglévő metróhálózatoknál, mint alkalmazási helyeknél.

És tényleg működik!

Te ki fogod próbálni? :D

forrás: Jand blag

PPJ         2010.01.20.

Jand szerzőnk is megemlíti az Avatart.

Sztefano barátunk pedig így ír a filmről:

"Boldoggá tesz ez a film. Egyszerűen fantasztikus – a szó mind szoros, mind pedig laza értelmében is. A Vatikán szája például habzik megszégyenülésében, mert úgy érzi, hogy a film nyomán hirtelen újraéled a természet erőinek az imádata, az animizmus iránti elfelejtettnek hitt érdeklődés, miközben a nyugati civilizált világban egyre többen fordítanak hátat az egyháznak. Ausztriában például 2009-ben több mint ötvenezren léptek ki az anyaszentegyház zavaros kegyeiből. Hát nem nagyszerű? Na, végre valami jó hír."

NOL.hu - Mit tanít az Avatar?

James Cameron sikerfilmjét eddig főként konzervatív véleményformálók és a katolikus egyház belső körei támadták - korántsem véletlenül. Az Avatar galaktikus ökológiájáról zajló vita résztvevői szerint a film egyrészt egyértelmű támadás a lakosság és a környezet kizsákmányolásán, illetve a (hadi)technikai fölényen alapuló birodalomépítés gyakorlata ellen, másrészt olyasfajta világfelfogást közvetít, amely a nagy vallások tanításai közül talán a buddhizmushoz vagy a hinduizmushoz áll a legközelebb. A környezet- és természetvédőknek, meg a "békeharcosoknak" viszont tetszik az alkotás, méghozzá ugyanazért, amiért a fenti csoportoknak nem.

A Mepeace.org értékelése alapján a katolikus (vagy tágabban értelmezve a keresztény) és az "imperialista" kritikának létezik egy jókora, ám a nyilvánosság előtt eddig ki nem fejtett érintkezési felülete: eszerint a filmben pontosan azt látjuk, ami a nagy földrajzi felfedezések idején történt, csak az Avatarban a gazdasági érdekű hódításokhoz kevesebb ideológiai indoklás társul.

De amúgy a történet tényleg ismerős: egy újonnan felfedezett területen kiderül, hogy a föld ritka és értékes ásványkincseket rejt, az őslakosoknak először megpróbálják elmagyarázni, hogy a "fejlődés" (a növényzet kiirtása, utak építése, a talaj feltúrása és a bányanyitás) az ő érdeküket (is) szolgálja, majd amikor nem értenek a szóból, jön a hadsereg.

A párhuzam kétségkívül létezik, hiszen a korábbi korok konkvisztádorait - ezt ma már senki nem vitatja - nem a keresztény tanítás terjesztésének vágya, hanem a mohóság motiválta (és egyáltalán nem véletlen, hogy a terméketlen Kalahári-sivatag busmanjait eddig nem nagyon akarták megtéríteni). Az észak- és dél-amerikai indiánok, Ausztrália és Afrika benszülöttei nagyjából ugyanazt élték át, mint a filmbéli Na'vik, és ma sincs olyan természeti nép - sem az amazonasi esőerdőkben, sem a Niger olajban dús deltavidékén -, amelyiknek a lakóhelyén kitermelt természeti kincsek jólétet és ne szenvedést hoztak volna.

Némely konzervatív kritikusok szerint a filmben szereplő RDA vállalat (amelynek a bányászati tevékenység zavartalanságának a biztosítása a feladata) és az amerikai energia- és bányacégek külföldi érdekeltségei mellet gyakran felbukkanó biztonsági vállalkozások (mint a Halliburton vagy a Blackwater) között is könyű szellemi kapcsolatot találni. Még a The New York Timesnek is feltűnt, hogy az Avatar alig burkolt kritika az amerikai kolonializmussal szemben, de akadt olyan értékelő is, aki "emberellenes, hadseregellenes és nyugativilág-ellenes" műnek nevezte a filmet.

Az Avatarból kiolvasható másik üzenet, hogy minden élőlény egy nagy természeti egység része, egymásra vagyunk utalva, és senki illetve semmi ami él, nem pusztítható el anélkül, hogy a világban lévő harmónia ne sérülne. Ezzel a tanítással a buddhisták vagy a hinduk kétségkívül könnyebben azonosulnak, mint akik a Biblián nőttek fel (maga az avatar kifejezés is a hinduizmusból ered), de az ún. Gaia-elmélettel is felfedezhető a rokonság (azzal a különbséggel, hogy itt a "Földanyát" nem Gaiának, hanem Eywának hívják).

A Greenpeace internetes fórumain ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a film sokat segít a fenntarthatóság, iletve az ökológiai lábnom elmélet lényegének megértésében. A hozzászólók azért is dícsérik Cameront, mert a produkció egyelőre (még a 33 évvel ezelőtt bemutatott Csillagok háborújához képest is) nagyon szerényen él a merchandising eszközeivel, azaz nem árasztotta el a világot na'vis reklámszatyrokkal és műanyagbabákkal.

meta_         2010.01.19.

A globális folyamatok után egy újabb szimpatikus lokális kezdeményezésre hívom fel a figyelmet. Nem meglepő módon evés-ivás terén.

A falusi vendégasztalban nincs semmi újdonság, külhonban régóta dívik. Az egész nagyon hasonlít a Zöld Étlaphoz, annyi különbséggel, hogy a vendéglátó nem egy étterem, hanem a kedves nénik-bácsik. Az ember odaszól előre, hogy menne falatozni, a nénike pedig közli, hogy milyen hozzávalókat tud aktuálisan beszerezni a környékbeliektől. Friss kacsa, oldalas, vegetáriánusoknak zöldséges ételek. És ezek tényleg házias ételek, házias adagokkal, mert kicsiben csinálják és olcsó beszerezni a hozzávalókat. A minőségre persze figyelnek, mert a szakácsnéni megértette, ha silány minőségű hozzávalóból készíti az ételt, rossz híre megy a konyhájának.

Konkrétan Biatorbágyon találkoztam először ezzel a dologgal, ahol egy nagyon aranyos nyugdíjas néni házi kemencében készíti a fogásokat. És, hogy a férje se maradjon munka nélkül, borkóstolással kötik egybe a szeánszot. A Rigó Pincészetnél, ahol megfordoltunk, könnyű volt ezt véghezvinni.  

A legjobb az egészben a hangulat. A vendéglátókkal jóízűt lehet beszélgetni, idősek lévén elmondják a helyi legendákat meg saját vicces történetüket, vagy éppen azt, hogy mit gondolnak a világ jelenlegi folyásáról. Rád is kiváncsiak, mivel közösen esztek, na jó, kulturáltan isztok.

Mindez kijön egy átlagos éttermi vacsora árából, mondjuk fejenként 2000 forint, friss és egészséges hozzávalókból készített ételekkel, helyben beszerezve, minőségi borokkal.

Ismét csak a kicsi a szép!