A nem pöttyös - zöld a rudi

PPJ         2010.01.25.

Hazai, hazai mindkettő, eddig oké. De házi készítésű és tartósítószer nélküli? Ott már egy-null az állás. Nem kapható a multiknál, csak pár megjelölt helyen? Kettő-null! És ami az én személyes tapasztalatom a három-null-hoz: szavatossági időn belül, haraptam már rá burjánzó penészfoltra a Pöttyösnél, mely alattomos módon, rejtetten, a csokiréteg és a túróréteg között tenyészett. Azt az "élményt" nem kívánom senkinek! Szeretlek Trudi!

Gyártja: a Cserpes Sajtműhely

Ezeken a helyeken kapható elvileg

         8 hozzászólás

Címkék: vélemény túródesszert

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Időkép.hu - Légszennyezettség - Extrém Napikép: 7. rekord

PPJ         2010.01.25.

NO (nitrogén-monoxid) (Jelen esetben Budapest): Színtelen gáz, amely erős oxidálószer és reakcióba lép éghető és redukáló anyagokkal. Levegővel érintkezve nitrogén-dioxid szabadul fel belőle. A nitrogén-monoxid izgatja a szemet és a légzőszervet. Belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatással lehet a vérre, okozhat methaemoglobin képződést. Magas expozíció halált okozhat. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Szaga nem figyelmeztető, ha toxikus koncentrációban van jelen. Nitrogén-monoxid keletkezhet magas hőmérsékleten a levegő oxigénjéből és nitrogénjéből, illetve nitrogén tartalmú vegyületek elégetésekor. Ezek a folyamatok leggyakrabban belső égésű motorokban játszódnak le, de jelentős NO-forrás az ipar és a biomassza égetés is. Városi környezetben elsősorban a gépjárműmotorok felelősek a NO és a NO2 szennyezésért.

Légköri aeroszolok (szálló por, PM10) (Jelen esetben Magyarország): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.

         2 hozzászólás

Címkék: környezet napikép légszennyezettség

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Ideje pánikolni

PPJ         2010.01.24.

Nem túl megnyugtató és nem sok választ ad, inkább figyelmeztet: rövid az időnk. A tudósok szerint van egy pont, amikor már nem lesz miről vitatkozni: az éghajlatváltozás eléri azt a szintet, ahol már tehetetlenek leszünk.
Ezért igen fontos ez a videó. Szép is. És komoly.
(Eredeti magyar címe: Ideje pánikolni!, angol címe: Wake up, Freak out, Leo Murray, Royal College of Art, 2008, magyar szinkron, 12 perc)

http://www.klimaebreszto.net/node/26

         26 hozzászólás

Címkék: videó klíma

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Rólunk

PPJ         2010.01.24.

A bloghoz csatlakozás sorrendjében:

Pacsuta Péter János, 26 éves, SZIE MKK KTI almamáterű természetvédelmi mérnök. Jelenleg az ELTE TáTK humánökológia MSc szak hallgatója. Szívből örülök, hogy működik a GreenR blog, hogy nem jutott a felhagyott kezdeményezések sorsára. Igazán örvendetes, hogy egyre több fiatalt fog össze, akár közös túra, közös beszélgetés vagy közös filmvetítés erejéig. Védem a tradíciót és magyar hagyományt, a buddhizmust, az ökológiai politikát. Érdeklődési köreimbe tartozik a természetvédelmen túl az ökológiai társadalomtudomány, az ökológiai közgazdaságtan és az öko-filozófia.

Martagon, 25 éves, természetvédelmi mérnök. A Nyugat-Mátra környezet védelmének lelkes aktivistája vagyok, a növények diverz világának elkötelezettje és az ifjúság környezeti nevelésének híve. Több természetvédelmi tábor szervezésében és lebonyolításában, öko- és barlangtúrák vezetésében vettem részt. Foglalkoztat a kertészet, a biogazdálkodás, a táplálkozástudomány, a pszichológia és persze a GreenR jelene és jövője.

Dernarmot. Jelenleg a képzőművészet elméletét hallgatom egy nagy hírű budapesti egyetemen, mert hiszem hogy a kultúra mindenkori önreflexiója a társadalomnak. Ezért kutatási területem a posztstrukturalista társadalom elméleten keresztüli feltárása a társas és individuális magatartásformák történeti és kultúránkon keresztül meghatározható mintázatainak. Jelenleg elsősorban a média és tradíció diktálta viselkedési formák érdekelnek. Több cikkem jelent meg a témában és kutatási eredményeimről konferencián is számoltam már be. Tulajdonképpen a kortárs kultúra antropológiája és közösségeken és embereken keresztüli feltárása érdekel és itteni publikációim tematikájának alapját is ez az érdeklődés képezi. A GreenR blogban legtöbbször az ökológia és a művészet kapcsolatáról írok. Mindenhová bringával nyomulok.

S. O., 26, társadalom- és politikatudós növendék. Inkább megfigyelő, mint beavatkozó, inkább leíró, mint elbeszélő, de mindenképp dogmakerülő szkeptikus és örökös kétkedő vagyok, aki híve a reménykedésnek, a jó társaságnak, a természetnek, az irodalomnak és a költői eszközöknek, a demokráciának, a társadalomnak, a közéletnek, politikának, Magyarországnak. Érdekelnek a zöld gondolatok, az ökológiai politika, a filozófia és a (tömeg)lélektan. Jövőbeli aspirációim gyakran változnak, néha újságíró, néha világutazó, néha filozófus, néha valami egészen más lennék, de mindenképpen hasznos tagja a társadalomnak. A GreenR-re írni és tagja lenni ennek a jó szándékú, törekvő és aktív közösségnek számomra öröm és megtiszteltetés.

J. A., 28 éves, matematikus doktorandusz hallgató, ökofilozófus író. Régóta olvasok, írok, és beszélgetek a Föld válságáról, és gyakran találkozom két szélsőséges nézőponttal: Az egyik, hogy megfelelő technológiai és törvényi változtatások segítségével a globális ipari civilizációnk fenntarthatóvá (azaz nem pusztítóvá) tehető. Életmódunk és szemléletünk mély átformálására nincs szükség, elég csak egy kis környezeti tudatosságot hozzácsapnunk az eddigiekhez. A másik, hogy a Föld, így vagy úgy, majd elintézi maga. Az ember garázdálkodása az utóbbi néhány évezredben (de igazán durván csak az utóbbi néhány évszázadban) a geológiai időhöz képest csak egy villanás. Egy félresikerült evolúciós kísérlet vagyunk, és menthetetlenül belepusztulunk saját hülyeségünkbe. Én ezek között köztes utakat próbálok keresni és mutatni, mert úgy látom, hogy az elsőben alaptalan reménykednünk, a másodikba pedig nem szabadna beletörődnünk. Ez azonban egy olyan szemléletváltást jelentene, amit Daniel Quinn az Új Reneszánsz néven emleget. Ennek próbálom elvetni én is a magjait.

         2 hozzászólás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Avatar-után, avagy milyen változásokat hoz mindenidők legdrágább zöldkampánya

dernarmot         2010.01.21.

Papp Sándor Zsigmond Népszabadságos írására szeretném felhívni a figyelmet, az elöző Avatarról szóló poszt apropóján.

"Persze, nyavalyoghatunk itt hosszan, hogy az Avatarral a színész nélküli film kap ismét piros pontos visszaigazolást, a byte-ok ülnek tort a pepecselős, régi s még emberi léptékű iskola felett. Felhozhatjuk, hogy a forgatókönyvben csekély olyan fordulat lelhető fel, amit ne láttunk volna A farkasokkal táncolóban vagy Az utolsó szamurájban. Vagyis inkább tűnik elcsent vázlatnak az egész, semmint kiérlelt műnek. De: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ bevételeket összesítő toplistáit jelenleg két Cameron-alkotás vezeti: a Titanic 1,8, míg az Avatar eddig 1,6 milliárd dollárt kalapozott össze. Az utóbbi ráadásul egy letöltős-megosztós világban hozta vissza a nézőket a mozitermekbe. Ha van tehát miért ünnepelniük a nagyobb stúdióknak, hát ezért biztosan. És még az is lehet, hogy ez lesz minden idők legdrágább zöld kampánya. Amit nem ért el a Greenpeace, Al Gore Kellemetlen igazsága vagy a többi, sztárral felvértezett ökofilm, azt eléri a korai impreszszionistákra hajazó fantasy. Belénk égeti végre naiv, ám annál megszívlelendőbb igazságát: ne bántsd az erdőt, mert ő is érez. Vagyis van az a számítógép-generálta látvány, amely felébresztheti bennünk a lelkiismeret-furdalást a szétdobált reklámszatyrok felett? Sokatmondó, hogy a dokumentumfilm, a valóság képei erre már kevésbé képesek. Döbbenetet talán, de önvédelemre is használható hisztériát már nem tudnak kiváltani."

Azonban a mérlegnek két oldala van, akármennyi szemet nyitott is ki, egy új parasztvakító korszak nyitódarabja. Vagy ahogy P.S.ZS. írja:

" Sose hittem volna, hogy egyszer a Titanic Oscarjait fogom védeni, pedig az Avatarral szemben még a megkomponált, manuális giccs is több filmes jelleget volt képes felmutatni. Akkor könyveljük el végképp: a korábbi, megmosolyogtató próbálkozások után mégiscsak ez lesz a jövő? Filmavatárok lépnek a valódi mozgókép helyére?"

...

"Ami most biztosnak tűnik: a film a tengerentúli boszorkányműhelyekben egyre kevesebbek számára lesz az, ami eddig volt. Ismerve az álomgyári logikát, amint egyre olcsóbbá válik az avatári technika, úgy árasztanak majd el bennünket a na’vik utódai. A klaszszikus mozi pedig egyre inkább hóbortnak tetszik majd, nevetséges pénzkidobásnak: színészekkel, történettel, drámával. Hiszen mit is kezdenénk egy 3D-s Aranypolgárral vagy digitális Psychóval? Csak néznénk, mint a moziban..."

A letöltések aranykorában visszacsalogatta a nézőket a moziba ez a film, ami mindenképpen mérföldkő. De sajnos úgy néz ki hogy a látványorgiák műfajfílmeknél is üresebb toposzaiba fogunk térdig járkálni, nagykanálla fogyasztjuk majd AMERIKÁT, a hagyományok és történelem nélküli társadalom ezáltal cél és fogyasztásorientált önbeteljesítő utópiáját. Eközben a szerzői filmek elgondolkodtató, színészi játékban és társadalom reflexióban gazdag kópiái megmaradnak a Cirkó és a Kino szerű kis filmklubbok egyre szerényebb közönségének. Elgondolkodtató tendencia..

A teljes Népszabadság cikk itt olvasható.

         2 hozzászólás

Címkék: vélemény politika avatar természet környezet

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása