PPJ         2013.03.14.

Elég már csak a tartalomjegyzéket is átböngészni, hogy szerintem bárki álla teljesen jogosan leessen, és ráeszméljen, hogy milyen mélyen ki vagyunk ma már szolgáltatva, mert önnön alapszükségleteinket sem tudnánk ellátni közösségi szinten!

Lehet álmodozni városi kertekről belvárosi liberálisoknak, meg még nagyobb terepjáróról ostoba vidéki fővadászoknak és agrármaffiózóknak, de helyzet az, hogy az olajkorszakot túlélni nem a számítógépes kód-írók fogják, hanem akik életet lehelnek a formátlan természeti anyagokba: ők a mesteremberek.

~~~~~~~

Az általánosan elterjedt nézet szerint a tömegtermelés tette lehetővé, hogy a világ népességének jelentős része annyi eszközt és használati tárgyat halmozhatott fel. Ebből két kérdés adódik. Az első: vajon valóban szükségünk van annyi kacatra, mint ahogy azt hisszük? Az üzletek polcai között sétálva gyakran hitetlenkedve nézem az árukészletet, hiszen számomra elképzelhetetlen, hogy az áruk kilenc tizede vajon milyen módon járulhat hozzá az emberek jobb közérzetéhez, boldogságához. Vajon kinek szerezne örömet, ha megszerezhetné ezeket, kinek az élete válna szebbé az ilyen termékektől? A kilenc tizedük valószínűleg hamar szemétdombra kerülne, és ezzel bebizonyosodna, hogy már az előállításuk is hiba volt A második kérdés az, hogy miért kellene az embereknek ilyen fölösleges tömegcikkeivel beérniük, mikor napjainkban az ún. "fejlett világ" népességének egyre növekvő része munkanélküli. A silány tömegcikkek gyártására az egyetlen elfogadható magyarázat az lehetne, ha nem akadna elég ember jó minőségű termékelv előállításához. Ez azonban nem lehet kifogás, hiszen elegendő ember áll rendelkezésre. Illetve elegendő ember lenne a különféle szaktudást igénylő munkákra, ha a fiatalokat értékes, hasznos és érdekes munkák végzésére tanítanák meg.

Szerencsére a régi mesterségek még nem vesztek egészen a feledés homályába. Sőt, azt találtam, hogy valójában nincs is olyan régi mesterség, amelyet ne használnának valahol a mai napig földünkön. A fejlett világ épp most kezdi újra felfedezni az értékes, mesteremberek által készített tárgyak szépségét és szükségességét, és az emberek mind jelentősebb hányada igényli újra az iparos munka jó minőségű termékeit.

A jövő útja

A magas szintű ipari-műszaki civilizációról szőtt álom egyre inkább lidércnyomássá válik. A tudósok úgy képzelték el a társadalmi haladást, hogy egyre mélyebbek lesznek az ismereteink, egyre összetettebb lesz a gondolkodásunk, nőnek az igényeink, de hát az ördög vigye el azt a világot, amelyben mi, szegény párák a nagy tudásunkkal és igényeinkkel arra vagyunk kárhoztatva, hogy sivár irodákban képernyőket bámuljunk és billentyűket nyomkodjunk, s a fejlettség eredményeként honfitársaink jó része munkanélkülivé, azaz fölöslegessé válik! Emberek, akik fölöslegesek?

A tömegtermelés kezdettől fogva hajlamos arra, hogy a benne részt vevő dolgozókat a gépek tartozékainak tekintse. Ott az ember csak annyira érték, mint a gép. Pedig az ember nem eszköz, hanem maga a végcél, amelyet ezen a földön minden terméknek szolgálnia kell.

Az emberek már torkig vannak azzal, hogy naphosszat unalmas tevékenységet végezzenek, hitvány és csúf tárgyakat állítsanak elő, s a kényszerű tömegtermeléssel végzetesen kimerítsék bolygónk erőforrásait. Ha az emberiség mindezek ellenére fennmarad, és valóban eléri a civilizáció magas fokát, a kézművesség ott győzedelmesen foglalja el a maga helyét.

Bolygónkon az lehet csak a teljes és boldog élet, amelyben a munka, ez a megbecsült és nemes tevékenység a legnagyabb érték. Szükség van a pihenésre is, de ezt csak akkor élvezhetjük igazán, ha a munka fáradalmait pihenjük ki. A folyamatos semmittevés, a munkanélküli kényszerű tétlensége nem pihenés, hanem az emberi lelket romboló állapot. Egy nagyszerű kézműves mester, Eric Gi11 valahol ezt írta: "A pihenés földhözragadt, a munka szent dolog. A pihenés célja a munka, a munka célja az üdvösség. Az üdvösség pedig a teljesség maga."

E teljesség keresésének jegyében íródott a könyv.

A könyv Polyányi Csobán jóvoltából fejezetenként olvasható a Scribd-en!

Nagyon szép kezdeményezés van a The Year of the Mud facebook oldalon és weblapon

És hogy ez mennyire nem "vissza a fára, sötétzöld majmok" stílus, hanem épp ellenkezőleg, a reneszánszát élő giga-hipszter new-age fenntartható menőség, azt bizonyítsák az alábbi videók!

The Birth Of A Tool. Part II. Chisel Making (by John Neeman Tools) from John Neeman Tools on Vimeo.