Leszakadt a szekrény a falról a konyhában.

PPJ         2012.01.16.

A történet igaz. A végkövetkeztetés is.

Leszakadt a szekrény a falról a konyhában.
Fura dolog egy "7-es erősségű földrengés" robajára ébredni.
Ki gondolta volna, hogy így végződik a szekrény sorsa...
Olyan hirtelen jött, egyik pillanatról a másikra.
Pedig: ha jobban belegondolok, voltak figyelmeztető jelek!
Reccsenés hangok voltak pár nappal a baleset előtt, de nem tudtam honnan jönnek pontosan.
Utólag könnyű okosnak lenni, túl volt ugyanis pakolva iratokkal. Nem három pohár és egy evőeszköz garnitúra volt benne, hanem csurig teletömve iratokkal.
A sok papírvékony lap összességében túlterhelte a farostlemezből eszkábált "szekrény-utánzatot". Bezzeg régen még tömör fából voltak a szekrények, ez már csak utánozza a korábbiakat. Ilyen ez a tömegtársadalomi ellátottság.

Nem én töltöttem túl iratokkal. Másvalaki volt ilyen "felelőtlen". Nem volt ő tisztában nyíróerőkkel meg szakítószilárdsággal: ami szekrény, az pakolható - végül is az ő szempontjából "logikus" a meglátás.
Aztán mégis én ébredtem fel rá, meg nekem kellett vállalnom, hogy újra felszerelem a helyére.

A felszerelése közben jutott eszembe, hogy minek is lehet ez a történet a demagóg didaktikus példája.

Szóval ott tartunk az általam kényszerített analógiában, hogy van egy váratlanul leszakadt szekrényünk.
A zsanéroknál épen maradt, az fémből van, az ajtók tehát továbbra is jól nyílnak.
A belsejében lévő polc leszakadt.
Ami a falon tartotta, az a tetejének két sarkában lévő, a farostlemezben függőlegesen fúrt két csavar és két derékszögű fémlap.
Na ez szakadt ki szépen fokozatosan majd végül hirtelen.
Megrajzolhatnám az időbeni görbéjét is a történetnek, de el tudjátok képzelni: a kezdeti túlterheltség elször nem is mutatkozott, utána elkezdett meggyengülni az anyag, aztán időnként voltak nagyobb reccsenések, majd végül egyetlen pillanat alatt szakította le az egészet egy természeti törvény, a gravitáció.

Össze kellett tehát újra eszkábálnom, újabb helyeken felfogatási felületet kiképezni, de ez a szekrény már nem lesz a régi. Az összeadásoknál látszik a ragasztás, terhelhetősége lecsökkent az eredeti állapota alá, szinte már csak dísz a falon, nem is merjük terhelni: mert nem csak, hogy félünk az újabb katasztrófától, hanem mélyen tanultunk a történtekből.

Azt hiszem elég volt ennyi is az erőltetett párhuzamból.

Természetesen ennek a blognak a keretében azt próbáltam szemlélteni, hogyan fog összeomlani egyik pillanatról a másikra -
az emberek által túlterhelt bioszféra (szekrény),
a reá épült gazdaság (polc a szekrényben),
és vele együtt az emberiség is (papírlapok a szekrényben).

A humánökológia egyik feladata, hogy a szekrényt rendszerében láttassa, mert azzal tévúton járunk ha külön beszélünk a farostlemezről, a papírlapokról és a facsavarokról.
Az ökológia ellentétben az analizáló természettudományokkal, az egészet láttatja, egy rendszerelmélet mutatója, összehozza egymással a különféle nézőpontokat.

Ez a kulcs a társadalmak fenntarthatóságához.
Hogy rendszerben lássunk, hegyezzük a fülünket a minket egyre jobban körülzsongó figyelmeztető jelekre, különben leszakadunk a fenébe, és akkor már nem egy szekrényről lesz szó, amihez asztalost hívhatunk, hanem a bolygóról.

Figyeljünk a jelekre, járjunk utána az eredetüknek, hogy a lehető legkevesebb meglepetés érjen minket.
A farostlemez darálékrészecskéinek magányos és "izgalmas" élete már senkit sem érdekel.
Nyugdíjazzuk azokat az idejétmúlt tudósokat és megvezetett embereket, akik azt hiszik, hogy még mindig a részleteket kell vizsgálni a problémák megoldásához!
A problémák egész(ségesség)ével foglalkozó tudományok művelését és támogatását akarjunk!

         szólj hozzá

Címkék: fenntarthatóság ökológiai válság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr943556965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

 
 
süti beállítások módosítása