PPJ    
        2011.03.21.
					A minőségi termelésre és a korszerű mezőgazdaságra épül a készülő magyar agrárstratégia
 Nehéz helyzetben van az egész ország, a mezőgazdaság pedig különösen  nehézben – mondta Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium  parlamenti államtitkára nemrég egy tanácskozáson. Az állam eredeti  feladata a magyar társadalom érdekeinek védelme lenne. Csakhogy a  balliberális kormányzás idején az állam átállt az idegen erők oldalára, s  a multinacionális tőke, illetve a globalizmus hazai helytartója lett.  Ángyán József meglátása szerint ez a helytartói réteg sokszor éhesebben  és agresszívabban vetette rá magát a magyar társadalom javaira és  értékeire, mint maguk a multinacionális érdekeltségek.
 forrás: Magyar Hírlap _ 2011-03-19
 Fotó: Pacsuta Péter János
Ángyán József, a vidékfejlesztési tárca államtitkára szerint  mindenekelőtt az államot mint intézményt kell visszavenni ahhoz, hogy  jobbra forduljon a mezőgazdaság helyzete is. Ahogy fogalmazott, nyilván  nem lesz könnyű az ÁVH-ból MVH-t (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési  Hivatalt) csinálni, de lépni kell. Itt van például a termőföld ügye.  Nehezen mozdul a Nemzeti Földkezelő Alap, még mindig nincsenek a kormány  asztalán a régóta kért kimutatások az állami területek bérleteiről. Az  viszont már így is látható, mekkora baj van. Egy olasz érdekeltség  például jelentős állami földterületet bérel Észak-Magyarországon. A ma  is érvényes szerződés szerint a szántókért száz, a legelőért ötven  forint bérleti díjat fizet hektáronként, évente! Az erdőért pedig  semmit! Ráadásul ez az érdekeltség semmit nem termel ezeken a  területeken, nyilvánvaló, hogy csak spekulációs céllal, no meg a  területek után járó támogatások besöprésére bérli a földeket. 
 
 Makacs maffiák
 
 Ángyán  József szerint szélsőséges esetről van szó, ám minden gyanús bérleti  szerződést felül kell vizsgálni, s meg kell keresni azokat a jogi és  hivatali személyeket is, akik ezeket a megállapodásokat aláírták,  illetve jóváhagyták.
 
 Nem lesz könnyű feladat, folytatta a  professzor. Hálózatszerűen működő, szervezett csoportok, ahogy Ángyán  József fogalmazott: maffiák tevékenykednek az állami rendszerben. Védik  a multinacionális érdekeket és előjogokat, és keményen harcolnak az  ebből eredő saját hasznukért is. Kifejezetten ezt a célt követve  születtek a törvények, rendeletek az elmúlt nyolc esztendőben a gazdaság  és a mezőgazdaság terén is. Az eredmény? A termények nyereségéből csak  tíz százalék marad a gazdáknál és a családi vállalkozásoknál. A többit  elviszik a kereskedők és a spekulánsok, ráadásul egyre többen épülnek be  ebbe a láncolatba. Például a szállítási lobbi. Nemzetközi felmérések  szerint egy szál répa ma 1847 kilométert utazik, amíg a földtől a  konyhaasztalra ér. Számos multinacionális csoport érdekelt abban, hogy  ez így maradjon. Noha köztudott például, hogy Magyarország legtöbb  településén és kisebb térségében helyben meg lehet termelni az  élelmiszerek nyolcvan százalékát. Épp ez az Ángyán professzor által most  újra felvázolt helyi gazdaság rendszerének gondolata is, amelyben  először saját magát és környezetét, települését látja el a termelő és a  feldolgozó, s innen, belülről indulva tágítja aztán a kört, lép ki végül  a nagyobb, szélesebb piacokra, persze csak azzal az áruval, amely a  helyi felhasználás után megmarad. 
 
 Akár a hadsereg 
 
 Az  államtitkár modern patriotizmusnak nevezte a fenti szisztémát, amelynek  egyik fontos eleme a magyar termékek védelme. A szocialista kormányzás  idején olyan rendeletek és jogszabályok születtek, hogy elegendő  például, ha egy terméket – legyen az a marokkói paprika – itthon  csomagolnak, ezzel máris rákerülhet a „magyar áru” embléma. Van ennél  komorabb példa is. Például az, hogy éppen egy hungarikumot előállító cég  tiltakozott a leghangosabban a behozott sertéshúsok dioxinvizsgálata  ellen. Beszédes megnyilvánulás volt ez Ángyán József szerint. A  jelenlegi kormány olyan szabályozást szeretne bevezetni, amely szerint  például a húsiparban csak az az áru számít majd magyar terméknek, amely  95 százalékban hazai alapanyagokból készül. A fennmaradó öt százalékba  gyakorlatilag már csak a só s bizonyos idegen fűszerek férnének bele.
 
 Nem  csak gazdasági stratégiáról van szó, hangsúlyozta a professzor. Az  élelmiszer-termelés, benne az egészséges élelmiszer ügyével is,  nemzetbiztonsági probléma, épp annyira fontos, mint a hadsereg kérdése. 
 
 Egy  másik stratégiai terület a demográfia. Ezen a téren egyre rosszabbul  áll az ország. Ángyán József elmondta, a kormány rendkívül előnyös  földbérleti szerződést szeretne kötni azokkal a fiatal gazdálkodókkal,  akik két-három gyereket is vállalnak. Azért nem adja tulajdonba ezeket a  termőterületeket a fiataloknak az állam, mert szeretne bent maradni a  földpiacon, és élve elővásárlási jogával megakadályozni a mindenkori  spekulációs akciókat. Ez már egy erős állam beavatkozása a folyamatokba,  amire azért van szükség, mert a polgári kormány tapasztalatai szerint  óriási károkat okozott az úgynevezett „szabadpiaci filozófia” a  mezőgazdaságban. Például az a földkárpótlás is, amelyben csak  termőterületeket kaptak a jogosultak, de nem kapták meg a gazdálkodáshoz  szükséges eszközöket. Ez a termőterületek vészes árcsökkenéséhez és egy  tág spekulációs „játéktér” kialakulásához vezetett. Hasonlóan nagy kárt  okozott a feldolgozóipar kiárusítása, amely tulajdonképpen a nyugati  tőkeérdekeltségek piacszerzési akciója volt. Ma döntően a multik által  behozott silány és egészségtelen külföldi termékek uralják a hazai  élelmiszer-kereskedelmet. Mindez visszahatott a termelésre is, a  cukorgyárak eladása és bezárása szinte lenullázta például a korábban  virágzó magyarországi cukorrépa-termesztést. Másrészt pedig cukor  tekintetében teljes mértékben kiszolgáltatta az országot, ami különösen  most, a brazil behozatal leállásakor s a hazai cukorárak rakétasebességű  emelkedésekor érzékelhető igazán. Vészes, ha nem életveszélyes  kiszolgáltatottságnak számít az is, ami a szocialista agrárkormányzás  filozófiája és járt útja volt az elmúlt nyolc évben. Eszerint csupán  nyersanyagtermelésre rendezkedjen be a magyar mezőgazdaság, ennél többet  ne akarjon. 
 
 Brüsszel és Budapest
 
 Az államtitkár  figyelmeztetett az összefogás fontosságára. Ennek az új agrárkamara lesz  az egyik legfontosabb bázisa, benne a magyar mezőgazdaság minden  szereplőjével. A jelenlegi agrárkamarának csak 11 ezer tagja van, ez a  regisztrált termelői társadalom öt százaléka. Maga a szervezet is inkább  az egykori TOT-hoz (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa), illetve  annak utódjához, a MOSZ-hoz (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők  Országos Szövetsége), vagyis a szocialista nagyüzemi lobbihoz kötődik,  évi 2,7 milliárd forintos költségvetésével együtt. Az új kamarának  saját, választott bírósága is lesz. Olyan vitás kérdésekben hozhat majd  döntéseket, mint a kötbér vagy a takarmánnyal való árfelhajtó  manipulációk ügye. Ángyán József szerint ez az elképzelés teljes  mértékben összhangban van a kormány készülő agrárstratégiai  tervezetével, amelynek tengelye a minőségi termelés, a minőségi  mezőgazdaság. Ennek fontos része lehetne a régi magyar gabona-, zöldség-  és gyümölcsfajták felélesztése és nemesítésekkel történő fejlesztése  is. 
 
 Felvetődhet a kérdés, mit szól majd mindehhez az Európai  Unió, s nem lesz-e túl magas labda mindez azoknak a csoportoknak,  amelyek folyamatosan szembe akarják állítani Brüsszelt és Budapestet. A  professzor úgy vélekedett, a mindenkori magyar kormánynak arra kell  törekednie, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse nemzeti  érdekeit az unió közös rendszerén belül. Nincs más út. Ahogy Ángyán  József fogalmazott, a mezőgazdaság terén is igaz, hogy egy teljesen  kirabolt és legyűrt Magyarországnak kell most talpra állnia. Különben  elveszett.
 Sinkovics Ferenc
 
 
        
				 
Utolsó kommentek