PPJ         2010.10.28.

Hogy a természetfotózást mennyire egy "eye-candy"-nek gondoljuk, az már több ízben kifejtődött ezen a blogon. Máté Bence sem kivétel ez alól, a győztes munkája sem egetverően világszám, kétségtelen tény, hogy remek természetfotós: sokan nem tudják, hogy nem egyetlen képpel nyert, hanem ezzel mind!

GreenR-es természetvédelmi szakmérnökként azonban egy másik, a One Earth kategóriára kell felhívnom a figyelmet! Mert ez a valóság, ami nem cukorka a szemnek, hogy céltalanul olvadozzon, hanem a nyers, tömény valóság, hogy saját hatásunkról gondolkodtasson el. Kontextus emberek, kontextus! Már nincs a világon olyan hely, amibe ne nyúlt volna az ember! Nemhogy közvetlenül de közvetve sincs! Talán az atmoszférába pumpált méreganyagok, az elsavasított esők, a mélyen elszennyezett karsztvizek nem jutnak el azokra a területekre, ahol még ember sem járt? Így vagy úgy, de már mindenhol ott a hatásunk.

Tehát ki kell mondanunk, hogy olyan, hogy természetfotózás, olyan már nincs! Deal with it. Élj ezzel együtt.

Na Kasza Gábor például együtt tud ezzel élni. Volt szerencsém a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatalában tartott előadását meghallgatni és látni. "Photos expressing the feelings of indivuduals in the urbanism and in consumerism. Crises of theindividuals and communities expressed in art photography." Stage photography a javából Gregory Crewdson iskoláját követve. Olyan vörösisazpos képet én még életemben nem láttam! Remélem ki lesz állítva, mert eszméletlen, hogy mit mond el az a néhány képe! Nála a természet és (sajnos legtöbbször rossz értelemben vett) alakítója, az ember, nem választható el.

PPJ         2010.10.25.

Rob Dunbar: Hajdani korok éghajlatának nyomai az óceánokban és a jégben

(Az első és a második kötelező videó után itt a harmadik!)

18 perc 15 másodperces átnevelő tanfolyamunk következik! Mivel ez  a tudás már ismert, megismerhető, ezért ezentúl még inkább akadálya leszek minden szkeptikus hozzászólásnak a blogon.

Rob Dunbar a 12 000 évvel ezelőtti Föld éghajlati körülményeit szeretné rekonstruálni, ennek érdekében a tengerfenék alján, korallokban és a jégtakarók belsejében kutat a nyomok után. Munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakítsuk az éghajlatváltozásra adott válaszunk alapvető kereteit, valamint, hogy lefüleljük a végzetes óceánsavasodás tüneteit.

Teljesen tisztán levezeti, hogy még a legklímaszkeptikusabbak is miért kell, hogy foglalkozzanak a szén-dioxiddal! Teljesen tisztán levezeti, hogy miért soha ezelőtt nem tapasztalható mértékben változtatjuk meg a bolygónk klímáját! Teljesen tisztán levezeti, hogy ez miért 100%, hogy az embernek köszönhető! És teljesen tisztán levezeti, hogy miért 100%, hogy ehhez nem tud alkalmazkodni az élővilág, és ezért miért biztos a pusztulás, ha továbbra is folytatjuk a klímaváltoztató tevékenységünket!

(Természetesen magyar felirat elérhető a "view subtitles"- re kattintva, anélkül nem is várnám el, hogy a hazai klímaszkeptikusopk megértsék...)

PPJ         2010.10.25.

Ma 18 éve, hogy a Dunát a szlovák vízépítők elterelték a bősi csatornába. A kép a dunacsúnyi gátat, és a vízmegosztás havi átlagait mutatja.

A hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 27-i ítéletében több jogsértést is a felek terhére rótt, így jogsértő cselekmény a Duna-víz szlovák területre terelése. A jogtalan állapot megszüntetéséhez adott útmutatás az ítélet 140. pontjában olvasható:

"A bíróság tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén éberségre és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt - a jelenlegi és a jövőbeni generációkat - fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagyszámú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevékenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.

A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen újból tanulmányozniuk kell a bősi erőmű működésével kapcsolatos környezeti hatásokat. Különösen kielégítő megoldást kell találniuk a Duna régi medrébe és a folyó mindkét oldalán levő mellékágakba bocsátandó vízmennyiséget illetően."