PPJ         2010.06.10.

Először is! Nem véletlenül írtuk ezt meg az Élőlánccal közösen!

Ez sem véletlenül lett kiadva!

Ennek ellenére New Yorki bioetikus is tud hülyeséget terjeszteni! Kérdés, hogy magától, vagy szponzoráció is van a dologban....?

Válaszom a Bioetika blognak GMO ügyben: avagy a tudomány is tud kamera objektívként „technikai képet” készíteni és „csak valamit láttatni” a „az Egész” helyett, részletet bemutatni és kitakarni a környezetet, specialistán viselkedni generalista helyett. Holisztikus szemléletet a „tudománynak”! (Tudománynak eleve nem nevezném, ha valami nem holisztikus szemléletű! És a GMO-kat előállítók pont ilyenek!)

Az előző bejegyzésben a génmódosított növények mezőgazdasági és élelmiszeripari felhasználásáról írtam. A bejegyzéshez érkezett hozzászólásokban többen kifogásolták — kicsit udvariasabban kifejezve, mint ahogy ők tették — hogy nem elég árnyalt az a kép, amit a GMO-termények és termékek kockázatairól festek. Egészen pontosan semmi negatívat, pedig van bőven. Nos, a képet azzal lehet a legjobban árnyalni, ha tágabb perspektívából és a szokásosnál nagyobb terjedelemben vizsgáljuk meg a problémát. Lehet ezt egyszerűen is, csak nem kéne pénzből készült szemellenzőt hordani.

I. Kockázatelemzés

Először is, érdemes leszögezni egy amúgy nyilvánvaló dolgot. Önmagában egyetlen technológia sem jó vagy gonosz. A technológia nem erkölcsi kategória. Nem, csak olyan precízen lehet vele belezni… Amikor a racionális technokrácia mérnököket fogad egy gyorsabb szarvasmarha belező gép megtervezésére, ott bizony szar lesz a hamburgerben: és ez bizony erkölcsi kategória. A tudósok (mivel növénynemesítési ismeretek nélkül hozzá sem kezdhetnek a géntechnológiához) nagyon is jól tudják, hogy mit terveznek, mikor GMO-król van szó!!! A nukleáris technológiát lehet tömegpusztító fegyverek előállítására és világításra és fűtésre is használni. Ráadásul ami a génmódosított haszonnövényeket illeti: sokféle jelenleg létező genetikailag módosított növény van a kukoricától a gyapoton át a burgonyáig, és minden bizonnyal még több lesz a jövőben. Ez nem érv, csak tendencia. Hülyéből is egyre több lesz. Ahogy a GMO lobbinak ellenállni nem tudó államból is. Amerika nagy úr! Mindegyik fajta a géntechnológia egy alkalmazása. Mindegyiknek megvannak a saját előnyei, kockázatai és veszélyei. Géntechnológiával készül az inzulin is, mégsem tudok róla, hogy bárki be akarná tiltani. Épp ezért nem tiltakozik ellene senki, hanem a termények ellen! Épp ez az: ez az érv fordítva igaz! Attól, hogy az inzulin ellen nem tiltakoznak, ez ellen még kell!

Értelmetlenség tehát vitapartnerünket elfogultsággal vagy a technológia kritikátlan elfogadással vádolni. Nyilván senki sem azt mondja, hogy ültessük be a szántóföldjeinket mérgező, a környezetet tönkretevő növényekkel. Így persze, hogy nem lehetne eladni a GMO-kat. Pedig ez az igazság! De ugyanígy értelmetlenség az a hozzáállás is, ami eleve megkérdőjelezi, hogy a géntechnológia alkalmazásának a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban bármilyen létjogosultsága lenne. (NEM, nem értelmetlenség, ez más! Ha elvégeztél volna egy agráregyetemet, akkor tudnád. Vagy ha a földből élő ember lennél, akkor is tudnád.)

Milyen kockázatai lehetnek a GMO technológiának?

Egészségügyi kockázatok. Az ellenzők gyakran hivatkoznak egészségi ártalmakra. Az Egészségügyi Világszervezet szerint miközben a kockázatok természetesen nem zárhatók ki, a jelenleg használt génmódosított növények átestek a megfelelő ellenőrzéseken. Az Európában forgalomba kerülő génmódosított összetevőket tartalmazó élelmiszereket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal szigorúan ellenőrzi. Mint a múltkor már említettem, még a Greenpeace sem állítja, hogy ezeknek az élelmiszereknek az egészségre káros hatása lenne.

Márpedig géntranszfer létrejöhet, és nem véletlenül akarják a GMO mentesség határát megnövelni. Csak így írhatják majd rá a nagyvállalatok az élelmiszerekre, hogy GMO mentes, mikor tele lesz az élelmiszer vele. Átbaszás kérem. A fogyasztó átbaszása! Ha annyira jó lenne a GMO-s élelmiszer, akkor nem akarnák a vállalatok kerülőutakon megváltoztatni a szabályokat, hogy arra is ráírhassák, hogy „mentes”, ami tele van vele! Legszebb példa erre a méz, ugyanis a méh nem tudja, hogy a növény amiről gyűjt, az GMO-e vagy sem. Így lesz a méz tele GMO pollenszemekkel! Egészség és gyógyulás a fájó toroknak!?

Sokan attól tartanak, hogy az ilyen élelmiszerek sokkal inkább okoznak allergiát, mint a hagyományos élelmiszerek. De erre nincs bizonyíték. A génmódosított növényekből készült termékek nem veszélyesebbek ebből a szempontból. De ugyanúgy, mint sok más élelmiszer, ezek a termékek is okozhatnak allergiát. Fejlesztettek ki olyan szóját, amelynek allergén hatása volt, mivel paradió-gént „ültettek” bele. Az allergén hatás oka azonban nem a technológia volt — hanem egyszerűen az, hogy a paradióra sokan allergiásak. Ez a szója azonban nem került forgalomba. Hogy mi kerül forgalomba és mi nem, arról jobb, ha te magad tájékozódsz a kétesáruk.hu oldalon. Vagy ha rádióadást hallgatnál arról, hogy „hopsz a Győr-Moson-Sopron megyében termelt GMO búza véletlenül bekerült a közétkeztetésbe”.

Nemrégiben felröppent a hír, hogy háromféle génmódosított kukoricával etetett kísérleti patkányok vérében és szerveiben mérgező anyagokat találtak. Az erről szóló magyar nyelvű beszámolót be is linkelték a hozzászólók. De a történet egy kicsit zavaros. A kutatók ugyanis nem saját kutatást végeztek, hanem a kukoricafajtákat kifejlesztő cég, a Monsanto saját adatait elemezték újra, amihez a cég beperelésével jutottak hozzá. A kutatást részben a Greenpeace finanszírozta, egy kérdéses színvonalú tudományos folyóiratban jelent meg és az eredményeit nemcsak a Monsanto vonja kétségbe. Vagyis egyelőre nem tudjuk, hogy ezek a fajták jelentenek-e bármilyen veszélyt. Ahogy a Dunakeszi tőzegláp láp mivoltát sem csak az Auchan vonja kétségbe. Jó, monopol helyzet és médiafölény tudod-e mi? Ettől még a láp a józan parasztnak is láp!

Környezeti veszélyek. A génmódosított haszonnövényekkel kapcsolatban sokan attól tartanak, hogy a mesterségesen beléjük ültetett gének „kiszabadulnak” és előreláthatatlan károkat okoznak a helyi ökológiai rendszerben. Mert ez pontosan így is van. Így tudott a Monsanto egy gazdától a teljes földjét elperelni, mert a Monsanto GMO-jának pollenje átporozta a tiszta gazdáét. „Hopp akkor már az is miénk, mert a mi génünk benne van.” Ezt természetesen nem lehet kizárni. De a kritikusok által hivatkozott esetek — mint például a monarch-lepke hernyóinak pusztulása génkezelt kukorica miatt — megint csak nem annyira egyértelműek. Az erről szóló cikknek helyt adó Nature később „baklövésnek” nevezte az eredeti cikk közlését. Ebből megint csak nem következik az, hogy a génmódosított növények termelésének ne lennének ökológiai kockázatai. A vitákat kiváltó cikkek azonban általában laboratóriumi körülmények között vizsgálják ezeknek a fajtáknak a hatásait. A természetben végzett megfigyelések a negatív eredményeket eddig rendszerint nem igazolták vissza.

És Magyarországon minek olyan búzafaj, ami mérget termel egy olyan kártevő ellen, ami itthon nem is okoz károkat? Érted? Ismét nem a józan ész diktál, hanem egy amerikai lobbiérdek…

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a GMO mezőgazdasági használatának rengeteg haszna van. Világszerte jelentősen csökkent a gyom-, és rovarirtószerek használata. Éppen hogy nő! Olvass! Erre ellenérvként azt szokás felhozni, hogy „a sokkal kevesebb vegyszer jelentősen töményebb és erősebb mérget is tartalmaz”. De ez nem így van. A vegyszerhasználatot nemcsak literben, hanem úgynevezett környezeti hatás hányadosban (EIQ) is mérik. Ebben kifejezve például a gyomirtószer-tűrő szója bevezetése világszerte 16,6%-al kisebb káros környezeti hatással járt; a rovarrezisztens kukoricafajtáknak 29,4%-al, a rovarrezisztens gyapotnak pedig 24,8%-al kisebb káros környezeti hatása volt 1996 és 2008 között. Összességében a becslések szerint ezekben az években 16,3%-al csökkent a gyom-, és rovarirtószerek használatából eredő környezeti kár. Hol? Mert ha a harmadik világba exportáljuk ezek termesztését, de a felmérés csak a „zöldülő Európára vonatkozik”, akkor bizony „nincs itt semmilyen túlzott vegyszerhasználat….” De mondom, kutatások bizonyítják, hogy nő a vegyszerhasználat! Ez nem is csoda, hiszen a vegyszereket ugyanazok a vállalatok gyártják, mint aki a GMO-kat. Minő meglepetés.

Az előző bejegyzésben arról is írtam, hogy a génmódosított haszonnövények termesztése a globális éghajlatváltozás megakadályozásában is segít. Jobban, mint a tájfajta? Váó! Te Isten vagy! Nem, nem vagy az. Csak elhallgatsz információkat! Ezeknek a növényfajtáknak a termelése kevesebb üzemanyagot igényel. Még fontosabb azonban, hogy mivel a GMO-fajtáknak gyakran nincs szüksége mélyszántásra, a talaj sokkal több szén-dioxidot képes elnyelni. Globálisan ez mintegy 100 000 millió tonna CO₂ kibocsátás csökkenéssel járt az elmúlt 15 évben. És globálisan mennyire állna helyre a világ egyensúlya, ha a mezőgazdaság nem olyan intenzív lenne, hogy a traktornak csak kettőt kell fordulna Magyarországon, mert olyan széles? Mi lenne ha a helyi klímához legjobban adaptálódott helyi fajtákat részesítenénk előnyben, ha a génbankjainkat nem a GMO vállalatok vennék meg? Miből gondolják az okosok, hogy a világ problémáit 3 kukorica és 4 búzafajta vetése oldja meg a minimum (Mo.-on) 300 fajta körte helyett? Globális sivatag 10 fajtából VS Biodiverzitás tudjátok-e mi?

Gazdasági megfontolások. A génmódosított növények ellenzőinek gyakori érve az is, hogy ezeket a növényfajtákat nagy multinacionális vállalatok fejlesztették ki és forgalmazzák. Ezek a multinacionális monopóliumok hatalmas tőkeerővel rendelkeznek és könnyen rákényszerítik akaratukat a náluk gyengébb, fejlődő világbeli országok kormányaira és a fejlett országok szabályozó hatóságaira.

Nos, ez valóban komoly probléma. A génmódosított növények piacának szerkezete valóban torz — és a szabályozás sok helyütt valóban hagy kívánnivalókat maga után. A leghírhedtebb példája ennek a Monsanto, ami piaci erejével visszaélve a monopóliumokra jellemző ökörségekből jelentősen kivette a részét: a piaci verseny ellehetetlenítésével, árazási politikájával, a szabadalmi védettséggel való visszaélésekkel.

De mielőtt rágyújtanánk a „már megint a multinacionális nagyvállalatok” kezdetű nótára, érdemes megállni egy pillanatra. Divatos dolog ugyanis a nagy nemzetközi cégeket szidni, de érdemes a tünetek helyett az okokat is megkeresni. A GMO termények mezőgazdasági felhasználását ugyanis mindenütt szigorúan szabályozzák. A szabályozásnak azonban mindig vannak költségei. Mivel rengeteg pénzbe és időbe kerül egy új génmódosított növényfajta piacra dobása — nem is szólva a kockázatról, hogy a termék nem válik be vagy a szabályozó hatóságok nem engedélyezik — csak a legnagyobb és leginkább tőkeerős cégek engedhetik meg maguknak, hogy versenyezzenek ezen a piacon. Vagyis az, hogy a GMO-piacot kevés nagy cég uralja, részben a szigorú szabályozás eredménye. Működjenek tehát etikusan! Tartsák magukat a szabályokhoz, és ha egy ország teljes tudós és mezőgazda társadalma mondta ki, hogy elég, akkor ne kelljen már úgy élnem itthon, hogy azért nekik mégse elég és csak azért is le akarják nyomni a torkunkon a GMO-jukat.

Ennek a dilemmának nincs jó megoldása. Egyrészről szeretnénk, hogy a GMO-termények szabályozása minél szigorúbb legyen. Másrészről viszont minél szigorúbb a szabályozás, annál inkább torzítjuk a piacot, hiszen a fejlesztéssel járó kockázatokat csak a legnagyobb és legerősebb cégek engedhetik meg maguknak. Minél szigorúbb a szabályozás, annál inkább kiszorulnak a kisebb cégek a piacról. Diverz GMO cégpiac? :D Erősödjön a szabályozás! Biztonságot akarok, nem cégek sokaságát!

A GMO-termékek szabályozása ezért kényes egyensúlyozást igényel. De persze amint ezt felismerjük, világossá válik, hogy a szabályozás bonyolult jogi és közgazdaságtani kérdés. Az ilyen kérdések pedig kevésbé szexik; kevésbé hatásos hisztérikus állásfoglalásokat kiadni és levelet írni a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek. Egyáltalán nem bonyolult. Vagy engedjük, vagy nem! Ha már a köztársasági elnökhöz fordulnak egy ügyben ott nem hisztéria keltés van hanem komoly félelem és aggodalom! Persze elhiszem, hogy nehéz ezt New Yorkból átélni.

II. Az elővigyázatossági elv

A géntechnológia ellenzőit azonban nem hatja meg az az érv, hogy nagyon kevés bizonyíték van a génkezelt haszonnövények és élelmiszerek egészségi és ökológiai veszélyeire. Mint a GMO-kerekasztal teljes anyaga? Elhallgatott tudósok? Figyelembe nem vett talajmikrobiológiai veszélyek és a GMO ártalmasságára figyelmeztető (már!) Tudományos Diákköri munkák és megvédett diplomák? Mint arra rámutatnak, nagyon keveset tudunk ezekről a kockázatokról, rengeteg a bizonytalanság és az előre nem látható hatás. Áhh, kipusztul a talajlakó baktériumok fele. Mi az nekünk. Végül is még csak azt sem tudja az emberiség, mitől él a talaj úgy igazán, de tényleg, szerintem is játszunk csak azzal, hogy „mi van ha”…

Ebben igazuk van. És ha eddig eljutottunk, akkor belátható, hogy a vita legmélyén nem ténykérdések, hanem etikai problémák húzódnak. Hogyan kezeljük az új technológiákkal járó bizonytalanságot? Mit tegyünk, ha pontosan nem ismert, fel nem mért kockázatokkal állunk szemben? Óriási ferdítés és csúsztatás! Mega LOL! És most nem az MTVSZ meg Greenpeace anyagairól beszélek, hanem mondjuk a GMO kerekasztal vagy a SZIE MKK KTI teljes erre vonatkozó kutatásairól! Azon túl, hogy etikai kérdés, hogy mit hagyunk a jövő generációira, messze ténykérdés, hogy ismerjük-e azokat a kutatásokat, amik tényszerűen kimutatták a GMO-k kedvezőtlen hatásait, úgy a környezetre, mint a természetre, s a gazdaságra!

A környezetpolitikából jól ismert válasz az elővigyázatossági elv. Ez nagyjából azt mondja ki, hogy amikor nem ismert kockázatokkal állunk szemben, akkor a szabályozásnak arra kell törekednie, hogy a legrosszabb következményeket elkerülhessük — még akkor is, ha nem tudjuk, mennyire lennének súlyosak ezek a következmények, nem ismerjük a bekövetkezésük valószínűségét, és a veszélyekről nem állnak rendelkezésre megbízható tudományos adatok.

A gyakran idézett Wingspread állásfoglalás például így fogalmazza meg az elővigyázatossági elvet:

Amikor egy tevékenység veszélyt jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, akkor elővigyázatosan kell eljárnunk még akkor is, ha az ok-okozati hatások tudományosan nem bizonyítottak.

Az elvet rengeteg nemzetközi szervezet és sok ország jogrendszere elismeri. Hagyományosan fontos szerepe van az Európai Unió szabályozás-politikájában is. Benne van például a maastrichti szerződés környezetről szóló fejezetében.

Hol van akkor a probléma? Nos, mint mindig, az ördög most is a részletekben rejlik. Senki sem tagadná, hogy amikor nem ismert veszélyekkel nézünk szembe, nem árt az óvatosság. De mekkora óvatosság indokolt? Tiltsuk be a tevékenységet a veszély legkisebb jelére? Vezessünk be szigorú szabályozást? Várjunk addig, amíg minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy egy adott technológiának vagy tevékenységnek semmiféle kockázata sincsen?

Az elv kritikusai gyakran hangsúlyozzák, hogy az elővigyázatossági elv annyira általános, hogy szinte bármi következhet belőle. Éppen ezért még a hívei sem mindig veszik komolyan.

Itt van például az a kérdés, hogy okozhat-e a mobiltelefon-használat agydaganatot. Egyes kutatások szerint nem, más kutatások szerint igen. Bárhogy is legyen, senki sem kampányol a mobiltelefonok betiltása mellett. A magyarázat egyszerű: a mobiltelefonnak annyi előnye van, hogy megéri vállalni a valószínűleg minimális kockázatot. A GMO-k esetében viszont egyáltalán nem minimális a kockázat. Az hogy ki hal meg agydaganatban, az a mi – most élők – ügyünk, de hogy mit teszünk a több millió év alatt kifejlődött talajjal és élővilággal, az nagyon nem mindegy.

Vagyis meglehetősen szelektívek vagyunk abból a szempontból, hogy milyen kockázatokat veszünk komolyan. Amikor az előnyök egyértelműek, hajlamosak vagyunk nem törődni a kockázatokkal; amikor az előnyök nincsenek annyira a szemünk előtt, hajlamosabbak vagyunk az elővigyázatosságra. (Erre jó példa az otthonszülés körüli cirkusz.)

És itt érünk vissza a génmódosított növényekhez. Nekünk Európában sokkal inkább szem előtt vannak a kockázatok, mint a hasznok. Egy bizonyos szempontból ez azt jelenti, hogy megengedhetjük magunknak, hogy rendkívül elővigyázatosak legyünk a GMO-kal kapcsolatban. Nem véletlen azonban, hogy a kezdeti ellenkezés után a génmódosított növények termelése Brazíliában, Indiában, Kínában és más fejlődő országokban növekszik a leginkább. Itt lehet olcsón politikust és tudóst kilóra venni, ja. Tényleg előretört ott. Ezekben az országokban sokkal nyilvánvalóbb a hasznuk, mint nálunk. Haszonnak nevezni az eredeti növénytakaró letarolását, az őslakosság kiirtását és helyette 3 traktort és 4 kombájnt odarakni… nem is tudom…. Láttad te az Avatart?

A vita tehát végső soron elvi kérdésekről folyik az elővigyázatossági elv kockázatokat hangsúlyozó hívei, illetve a költségeket és hasznokat egyaránt mérlegelni törekvő ellenfelei között. Hát nem éppen! Ez buddhizmus! Vannak, akik ismerik a károsságát és vannak akik „a nem tudás” miatt beszélnek butaságokat. Nem elővigyázatosságról van szó, hanem konkrét tudományos tények ismeretéről. Természetesen a Coca-cola is igyekszik minden, az aszpartám édesítőszer káros hatásait kimutató kísérletre egy „az aszpartám veszélytelen” kísérletet kipénzelni, ahogy a cannabis kísérletek eredménye (jó vagy rossz) is a kísérlet tudományos módszertanától és módszerétől függ. Még jó, hogy van olyan könyv, ami a módszertani alapokkal kezdi és csak ezután állítja, hogy nem káros a cannabis.

A múlt héten bejelentették, hogy létrehozták az első mesterséges élőlényt. Megszületett ezzel a szintetikus biológia. Érdekes lesz nézni majd, hogy kialakul-e hasonló vita a két tábor között.

No comment. Critical biomass a másik blog, amit biológusként és ökológusként messze elkerülök. Kérdés, hogy az ember pénzt tejelő tehenet és maga körül méreggel mindent kiirtó búzát akar, vagy vegyszermentes sajtot és a gyomokkal szemben magától védekezni tudó ősi növényfajtákat?!