Angol és német kutatók csapata Norvégia partjainál, 150 és 400 méter közötti mélységben több száz helyen fedezte fel [1], hogy az addig jégszerű állapotban a tengerfenéken levő metán instabillá vált, és lassan a légkörbe szivárog. A szivárgást a halrajok megfigyeléséhez használt szonárral észlelték.

Az óceánok a légkörbe kerülő, üvegházhatású gázokból, főként a szén-dioxidból és metánból jelentős mennyiséget nyelnek el (illetve sok került oda még az utolsó jégkorszak alatt). A metán alapállapotban metánhidrát formájában található meg a tengerfenéken, ahol a nagy nyomás és az alacsony hőmérséklet hatására jégszerű állapotba kerül. A norvég partoknál 30 év alatt egy fokkal emelkedett a tenger átlaghőmérséklete, és ez azt eredményezte, hogy a metánhidrát egy része instabil állapotba került, elkezdett felbomlani, és a metán nagy buborékokban a felszínre kerül.

Harminc éve még 360 méteres mélységben húzódott az a határ, ami alatt már stabil a metánjég, ma azonban 400 méternél mélyebbre került ez a szint.

Ha a tengerben levő metán egy része a légkörbe kerül, az az üvegházhatás miatt tovább melegítheti az óceánok vizét, ez pedig egyre nagyobb mélységekben teszi instabillá a metánhidrátot. Ha a jelenség felgyorsul, a sarki tengerekből származó metán mennyisége elérheti a teljes légszennyezés öt-tíz százalékát is a kutatók szerint.