PPJ         2009.12.20.

Igen különleges helyzetben van kishazánk. Főleg télen. Főleg, mivel egy (Kárpát) medence. Ezért főleg ha sokáig nincsenek szelek. Főleg ha még enyhe köd is van. Főleg ha sokan kormot kibocsátó energiaforrást (közlekedés, melegedés) használnak.

Vicces volt a sálat az arcomra szorítani. Nem, nem volt vicces. Sírtam. Nem láttam kiutat és megoldást ebből. Minek kéne változnia? Hogyan?

Vagy más nem érzi? Más nem látja (a könnytől, hogy valami irritálja a szemét)? Emberek! Az orrotok nem a betegségtől dugul be! Nem az orrspré a megoldás! A problémátoknak nem bacillus vagy c-vitamin hiány az oka!

Az ok és a probléma ott keresendő, ahol az élet egyik folyamata zajlik. A légzésnél. A lélegzet szabadságánál vagy terheltségénél. Kérdés, hogy mivel és mennyire van terhelve a lélegzet vétele.

Érezzük! Érezzük?

Tudjátok: az a bizonyos PM10! Linkeltem már a blogra is erről a "kedves kis anyagról" szóló videót.

Légköri aeroszolok (szálló por, PM10): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.

Tartalmazhatnak kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. Nagy részük rákkeltő. Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszol képző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet. Az azbeszt belégzés útján kerül az emberi szervezetbe és rákot vagy azbesztózist okozhat. A közúti forgalom is felelős a levegőben megtalálható azbesztszennyezésért (a fék- és kuplungtárcsák kopása következtében). Hazánkban országos programok szolgálnak az azbesztmentesítésre. Ennek hatására az azbeszt mennyisége jelentősen csökkent a levegőben, azonban a molibdén mennyisége nőtt.

A légköri aeroszolok képződésében nagy szerepe van a gépjárműforgalomnak. A dízel üzemű járműveknek számottevő az aeroszol kibocsátása, de a kerekek is felverik a port, amit a levegőben aeroszolnak nevezünk. A városi aeroszolok összetétele nehezen meghatározható, a részecskékre rátapadnak egyéb szennyezők pl.: PAH-ok, nehézfémek. Az Egészségügyi Világszervezet nem ad meg határértéket a közlekedésből (elsősorban a dízelüzemű járművekből) származó részecskék koncentrációjára, mivel álláspontja szerint nem létezik olyan alacsony koncentráció, amely biztosan nem károsítja az egészséget.