Kaliforniai szárazság - három év különbözeti fotói

PPJ         2014.08.28.

Kaliforniában szárazság tombol, de még milyen: 6 előtte-utána képpel egyszerűbb lesz elképzelni. Most lehet olcsón renoválni a hidakat, elvinni a fennakadt hullákat, begyűjteni a mederfenékről a fegyvereket... Az iróniát félretéve viszont, nekünk magyaroknak, a jövőbe tekintve komolyan el kell gondolkodnunk az ártéri tájgazdálkodás és fokgazdálkodás újraélesztéséről, mint az ökológiai reziliencia (vagyis az alábbi helyzetek elkerülésének) egyetlen természetes lehetőségéről.

Az alábbiakhoz hasonló képeket sokkal kisebb mérettartományban a Hasznosi-víztározó 2010-es esete kapcsán tapasztaltam. Ami viszont Kaliforniában történik, az léptékében és összetettségében is nagyobb. Nem kívánom újra elmondani mindazt, amit eddig is lejegyeztünk a globális időjárási szélsőségek növekedéséről, a regionális klímaváltoztató hatások erősödéséről, de ismét idézném a Home című filmből, amit Izrael és az intenzív mezőgazdálkodás kapcsán szoktam: hogy Izrael a fosszilis (tehát nem megújuló) vízkészleteket olyan mértékű intenzív üvegházas termény előállításra használja, hogy "az egykor hatalmas Jordán folyó mára mára csak egy erecske, vize elfolyt a világ szupermarketjeibe..." - rajzolja a kor- és kórképet a Home (Otthonunk) című szupermozi az 53-55. percben.

Csak felületes ismereteim vannak Kalifornia földrajzáról, és a Califorina Data Exchange Center Department of Water Resources oldalát sem jártam át mélységeiben, azonban találtam egy grafikont az Oroville tó és gát vízszinthelyzetéről az elmúlt években.

Az viszont egyértelműen látszik, ha valaki szeret a Google térképen bóklászni, hogy azt potom 50km szélességű parcellázott mezőgazdasági tájat, nem beszélve a medencékről, golfpályákról és amerikai gyepekről - valamiből öntözni "kell"... Aki ennél részletesebb magyarázatokkal és információkkal rendelkezik az adott ökolokális és gazdaság-földrajzi helyzetről, örömmel várjuk a hozzászólásokban!

Máris érkezett egy érdekes kiegészítő hozzászólás: Akkora ott a szárazság, hogy átlag 4 mm-rel megemelkedett a talajfelszín! Elsőre furcsán hangzik, de végiggondolva logikus: a több éves aszály miatt olyan mennyiségű (240 gigatonna, "magyarra fordítva" kb. 120 balatonnyi) víz hiányzik a felszín alatti víztartókból. Ennek meg már tektonikai hatása van. Ezt egy kb. 1100 GPS-ből álló mérőhálózat segítségével ki is mérték. Részletek: http://www.csmonitor.com/Science/2014/0822/US-drought-has-literally-raised-the-ground-say-scientists-video

Ez a példa (látványos fotók a leürült tározókról + kimérhető felszínmozgás) pedig remekül mutat rá egy elég fontos dologra: látni jellemzően csak a felszíni vizeket látjuk, pedig a meghatározó hidrológiai folyamatok gyakran a felszín alatt, rejtve zajlanak.

oroville.jpg

Előtte: Így nézett ki 2011-ben Bidwell Marina közelében, ahogy a Green híd ászeli az Oroville tavat. Megfigyelhetjük ahogy a fák és cserjék az ember-alkotta tó szélét érik.

1.jpg

Utána: Gyors előretekerés gomb 2014-re és még a masszív hídpillérek is teljesen kilátszódnak.

2.jpg

Előtte: 2011-ben még nyugodalmas a kishajó kikötő az Oroville tavon. A közelmúlt komoly viharai Észak- és Dél-Kaliforniában a csapadék szempontjából enyhítették a három éves szárazságot, de a hatásuk csak csepp volt a szárazság tengerében.

3.jpg

Utána: A víz nagy része eltűnt az gáttal eltorlaszolt gyűjtőmedencéből. Much of what was once an engorged reservoir is now gone at Oroville. A szárazságot érzékelteti, hogy a tartomány több tározójának a vízszintje az 1977-es rekordmélység alá süllyedt.

4.jpg

Előtte: 2011 júliusban így nézett ki, ahogy az Enterprise híd átíveli az Oroville tavat Butte megyében, Kaliforniában.

5.jpg

Utána: A három éve tartó szárazság miatt itt már csak egy erecske folydogál 2014-ben az Enterprise híd alatt, mialatt Kalifornia kénytelen riasztó mennyiségű vizet kinyerni a tározóiból...

6.jpg

         7 hozzászólás

Címkék: amerika kalifornia világ mezőgazdaság víz szárazság fokgazdálkodás fenntarthatóság reziliencia tájgazdálkodás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A fenntarthatóság égi és földi energiái - Magyarország a 2015-ös Világkiállításon

PPJ         2014.05.26.

"A látogató, aki végigjárta a pavilont, a kertet, rész vett a programokon, megízlelte és magával vitte a magyar táj kínálta terményeket, lelkében magával viszi az élethez való természetes viszonyulás élményét. És akkor visszatalál embermivoltának feladatához, tudatosan és felelősséggel lenni Földünkért, annak minden lényéért." - részlet a tervdokumentumból.

expo2015_greenr_ertsey.jpg

„Táplálni a Földet, energiát adni az Életnek”

A Világkiállítás fő témája az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés. Központi gondolata, hogy a Földön mindenki számára tegyük hozzáférhetővé az egészséges, biztonságos és megfelelő élelmiszereket, táplálékot. A szervezők a tradíciót, a kreativitást és az innovációt helyezték középpontba.

Étel, Energia, Föld, Élet. Ötödik az Egyén

A Milánói Világkiállítás az élelmezés komplex és univerzális témaköréhez környezeti, történeti, kulturális, antropológiai, orvosi, technológiai, tudományos és gazdasági szempontból közelít. Ez az átfogó szemlélet kiváló teret biztosít új kapcsolatok kialakítására, összefüggések feltárására, ami az Expó egyik fő céljának tekinthető. További részletek: expomilano2015.hu

expo-temak-head-img.jpg

expo-temak-cont-img-2-szoveggel.jpg

Magyarország üzenete

A világkiállítás magyar kiállítóhelyének feladata, hogy a látogatók ha elindulnak az országok pavilonjai között, találjanak egy olyan helyet, ahol természetes és élő anyagok között nyugodtan leülhetnek, vásározhatnak, találkozhatnak Magyarország életet adó elemeivel, művészetével. Olyan hely, amely alternatívát kínál a jelenlegi, globális válságot okozó paradigmára, átélhetővé teszi a termékeny természeti világ szépségét, gyógyító erejét, és egyben felelősségünket Földünkért, saját egészségünkért. Pályázatunk célja, hogy az Expo-n való magyar részvétel sok alkotó embernek, kézművesnek, népzenésznek, kortárs művésznek, a magyar mezőgazdaságnak, ásványvizeinknek, borainknak, élelmiszereinknek és más helyi termékeinknek is nyújtson lehetőséget a bemutatkozásra, az árusításra.

A tervet meghatározó elemek, szimbólumok, művészi megformálása a magyar kulturális örökségből ered. Az örökség, amely kiállta az évszázadok próbáját ma is aktuális üzenetek közlését teszi lehetővé, átélhetővé. Az életfa, sámándob, búza, a víz, a kert, a táj mindezt megjeleníti hangsúlyosan. Mindez formát ölt az épület és a kert formájában, művészi effektusaiban, programkínálatában. A sámándobra rajzolt életfa-motívumban víz áramlik, éjjel fény árad belőle. A kiállítás utal eredetmondánkra, totemállatunkra, a Turulra, és a történet elindul Álmossal, majd Szent Istvánon át Mátyás reneszánsz kertjéig, Széchenyit és 1956-ot érintve az olasz látogatókban közös történelmi emlékeket ébresztve jutunk el a máig.

A civilizáció szeméthalmából eleven, fényjátékokat és hanghatásokat sugárzó kiemelkedő épület utat mutat a jövőbe, ízekkel-színekkel, élő zenével, tánccal. Az épület mögötti szabad területen tájépítészeti elemekkel létrehozott szabad tér nyílik, színpaddal és vetítővászonnal. A belső és külső terek átjárhatóak, több helyen transzparensek, kívülről átláthatóak, és belülről kifelé sugároznak. Az álló sámándobok kiállítóterek, a fölső és alsó világ közti kapcsolat rajtuk keresztül zajlik. A fekvő dobban lévő piactér az emberek találkozási helye, a piaci élet elevenségével, ahol kicserélik munkájuk gyümölcseit.

Ez a jövő szolidáris gazdaságának, egy új paradigmának az előképe. A kert az emberek és az átalakított, megnemesített természet találkozási helye. Itt az ember a Föld gyógyítójává válik, és elveti a jövő csíráit. Magyarország történeti tájhasználata a szerves tájművelésen, a természeti adottságok mély ismeretén és tiszteletén alapult. Magyarország mindig is Európa éléskamrája volt. Az ország természetföldrajzi adottságai a sokféleség lehetőségét teremtették meg, minden egyes falu, tájegység helyi sajátossága a kultúrában (viselet, tánc, szokások, tárgykultúra…), egyedi módon, a helyi termékekben és ízekben is kifejeződik. Ez a világ mára eltűnt, de a táj még most is őrzi ennek a sokféleségnek a lehetőségét.
A mai ember elszakadt a természeti világtól, és nincs tudatában, hogy élete mégis a föld termőerejétől, a vizek, a levegő tisztaságától, az egészséges tápláléktól függ. A kert, – akár szakrális, akár profán–, minden kultúrában az embernek a természeti világhoz való viszonyát, a paradicsomi kert ideájában a teremtett világ örök és harmonikus mivoltát jelenti. A világkiállítás a jövő generációja iránti felelősségre kívánja felhívni a figyelmet.
A szakrális, szellemi tartalom művészi megformálása, a három dobépület és a kert hármas egységét jelképezze legrégebbi és legszebb köszönésünk: Bort, Búzát, Békességet!

alakor_metszet.jpg

A dob belső tartalma
A fősétányról egy hatalmas sámán dobot látunk. Az első dob rendeltetése a szellemi üzenet művészi megjelenítése, ahol a látogató részese, átélője lehet mindennek. A dob oldalán lévő kiemelkedő domborulatok sok kis prizmából álló ablakok, amelyek a fényt megbontva megvilágítják a belső teret. Este a belső világítást a fény megtört hatásával közvetítik kifelé. A világfa-motívumban folyó vízben, – megkomponált módon –, időközönként buborékok indulnak el a motívum szálaiból (a csöves vízmértékhez hasonlóan, nem sok kicsi buborék, hanem egy nagy, amely faltól falig ér). Ezáltal tökéletesen organikus, lüktető élményben lesz részünk, amely a természet, a fizika szépségeit emeli művészi szintre.

Fénykémények
A nádborítású héjazaton –, amely puha vonásokat ad az épületnek – üveg-rudak hatolnak át. A külső falon 10 centiméter hosszan nyúlnak ki a szabadba, majd áthatolva a falon 20 centiméter hosszan benyúlva fényt közvetítenek a térbe.

vilagfa.jpg
Egy vízcsepp ereje
A legfelső - egyben a legmagasabb - szinten a látogató „alakor” búzamezőn találja magát, középen egy kúttal. A két főfalon a világfa felső része látható, amelyben buborékok törnek felfelé, így a vízzel teli oszlopból úgy hatol be a fény, hogy pászmája folyamatosan mozog a búzamezőn. Amikor a felfelé törő buborék a csúcspontra ér, a dob legmagasabb pontjából egy vízcsepp aláhull a kútba. A kútnak nincs alja, ezért a vízcsepp a következő szintre esik, ahol egy 1.5 méter átmérőjű kör alakú, 15 centiméter mély, feszített víztükrű átlátszó medencébe esik. A becsapódó vízcsepp mozgásba hozza a vízfelszínt, az így keletkező vízkörök esetleges helyen kicsordulnak a kútból, aláhullnak a földszintre, ahol 7 darab különböző méretű és hangolású, 30 fokos szögben álló, belülről megvilágított sámán dob helyezkedik el. A vízcsepp és a dob találkozása hangot ad, a kihangosítás által az épületen kívül különböző hangolású dob-hangokat, vagy dob- morajt hallunk. A nagydob hangja és ritmusa adja a pavilon szívverését.

Alakor búzacsíra
Az első szinten, ahol a feszített víztükrű medencébe hullik a vízcsepp, dupla falú üvegfödém a járófelület, ebben csírázik a búza. A csíraszöveten keresztül rálátunk az alsó szinten lévő dobokra, a földszintről nézve több ezer csírázó búzaszem mágikus (szürreális) képét látjuk, középen az életet jelentő víz karikákban lüktető rajzolatával. A búza kultúránkban az életfolytonosság – feltámadás – a szellemi esszencia és teremtő erő jelképe. A csírázó magvak folyamatos cseréje során a kikerülő csíra, amely kiváló táplálék, kis papírzacskóban minden látogatónak adható. A zacskón az alakor búza leírásával.

A múlt dobjai, a jelen hangjai
A dob művészi alkotás, installáció. Szerves épület szakrális belsővel. Lüktető és élő. A világfában úgy lüktet az éltető víz, mint érrendszerben a vér. A vízcsepp hangja, moraja a múlt dobjai, a jelen harangjai. Az alakor gabonaszárai a függőleges nádfalakból kiálló, fénylő üvegszárakkal való találkozása, a kút, az ablakokból szivárványra bontott fény, a folyamatos lüktetés a vízzel teli világfával, a dobok hangja, mindez egy sámán dob belsejében, a magyar táj szakrális emulzióját mutatja. A világfában összefutó buborékok, amelyek mind máshonnan jönnek, más sebességgel érnek össze középen, ahol együtt feltörve a magyar táj és tájban élő ember sokszínűségét mutatják.

Második dob - fekvő dob
Rendeltetése: piactér, piknik-étterem, színházterem, kiállító-tér, kongresszusi terem, fogadásokra alkalmas tér.

Tetőkert
A dob felső tere parkosított zöldtető, teraszosan lépcsőzik a középső szintig, amelyen átfutó vizes árokban a két életfából alábukó víz csörgedez. A terasz szintkülönbségeit összekötő oldalfal alul átlátszó üvegfelület, amelyben szintén víz van. Itt a vízben egy-egy nagy buborék jelöli a vízszintet, stabilitást, nyugalmat adva. A lelépcsőződő gyepes teraszokon faburkolatú ülőfelületekre lehet letelepedni. Ez a tér a magyar táj meleg és bőtermő hegyoldalait jeleníti meg mandulafákkal, szőlővel, levendulával. Az Expo, és a magyar pavilon olyan szigete, amely nyugalmat, pihenést nyújt a látogatónak.

piknik.jpgPiknik vendéglátás
A fekvő dob belső tere piknik-étterem. A táj és a magyar konyhaművészet, a szabadban elköltött jó étel, a közösségi együttlét élményét idézzük, a magyar táj képi nyelvének nagy mestere, Szinyei Merse Pál Majális című festményétől inspirálódva. A táj felkínálja éltető erejét. A szabadban való étkezés örömmel tölti el az embert. A piknik-vendéglátás lehetőséget teremt a kiváló magyar kézműveseknek, hogy általuk készített fonott kosarak, csuprok, poharak, szőtt szalvéták, bicskák ily módon elkeljenek. A vendégek különböző összeállítású kosarakat vehetnek, és a piacon bevásárolhatnak a magyar termékekből (sajtok, borok, stb.), a kertben megszedhetik a zöldségeket. A kiállítás ideje alatt egymást váltják a hazai térségi termelők a gyümölcsök érési sorrendjében (a nagykörűi cseresznyések, Göncről a kajszitermelők, a felső-tiszavidéki szilvalekvárkészítők, az ország bioszőlő-gazdái, gyümölcsész közösségei, és mások). Vehetnek a kerti kemencében sült kenyérből és lepényekből. Ha valaki nem akarja hazavinni a kosarat, bérelheti is. Lehet előre összeállított kosarakat is választani. A kosárral a magyar pavilon kertjében is leülhet, a tetőkertben, a kunhalmon, a lugas alatt.

piacter.jpg

Belső tér
A belső térbe a fény a tetőn átfutó vízen és a dob oldalán lévő ablakokon hatol be. A felső fényforrás szép rajzolattal vetül a zárt térbe. Este belülről a vízen áthatoló fény adja a tetőkert egyik térvilágítását. A belső tér padlóburkolata só- és fakocka. A kellő szilárdságú parajdi sókocka különleges, természetes, izgalmas felületet, gyógyhatású klímát eredményez. A tér belső kialakítása mindennemű rendezvényre alkalmas. Állandó funkciója: kulturális rendezvénytér, amelynek meghatározó jelenléte mellett működik a magyar élelmiszereket, hungarikumokat bemutató piac. A piac mozgása, életteli hangulata a népzene állandó jelenlétével úgy mutatja be az országot, mint Európa éléskamráját. Megmutatja misszióját, erejét abban, hogy a magyar mezőgazdaságban a múltból visszanyert, a feledés homályából feltámasztott értékeink – a gyógyító alakor búza, a különleges húsú állatok (racka birka, szürke marha, mangalica), boraink, ásványvizeink, zöldségeink, gyümölcseink, gyógynövényeink, gyógy-készítményeink – lesznek bemutatva oly módon, hogy a látogató élményszerűen magával viheti a magyar táj ízeit, termékeny erejét. A magyar pavilon a piactérrel egy új paradigma vízióját teszi tapasztalhatóvá, átélhetővé: bevásárlóközpontok helyett hirdetve a helyi termékek, a termelőtől való közvetlen vásárlás, a tömegcikkek helyett az egyedi kézműves tárgyak fontosságát, a világunkat – a Föld életét – veszélyeztető ökológiai és szociális kérdésekre adott válaszként. A belső piactér flexibilis szerkezeteivel könnyen átalakítható színházi térré, kongresszusi, fogadásokra alkalmas színhellyé, fogadásokra alkalmas színtérré, kiállító-teremmé (a nézőtér és a piac funkció berendezése kompatibilis).

Harmadik dob - álló dob
Rendeltetése: időszakos kiállító tér, kamara-előadások tere, bemutatótér, VIP-tér.

A kortárs magyar művészet folyamatos bemutatásának terei itt kapnak helyet. A legfelső tér tökéletes akusztikájú színhely. Az utolsó dob a pavilon utolsó egysége, ami a jövőt mutatja, prezentálja, mind művészet mind találmányok bemutatásával. A dob mögött, a kijáratnál szabadtéri színpadként működő emelt tér található.

Működés az időben változva, tavasz – nyár – ősz, nappal – éjszaka
Az épület élő ruhája folyamatosan változik tavasztól őszig, reggeltől estig, éjszakai megvilágítással, esőben is üzemel.

A látogatói útvonal
A látogatók útvonala a víz útját követi. A látogatók útvonala kétfelé ágazik: beléphetnek a piactérre és onnan tovább, fölfelé az épületbe. Ha kívül haladnak tovább, az oldalsó lépcsőn feljutnak a középső szintre, onnan az első dobban található kiállítóterekbe, és a teraszra. A piac- és rendezvénytérben kosarat bérelhetnek, vagy vásárolhatnak. A kosarat a piactéren és a kertben megtölthetik a Kárpát-medence javaival, majd a tetőteraszon letelepedhetnek, piknikjüket elköltve.

vizrajz.jpg

Szerkezetek, gépészet - fenntarthatóság,környezettudatosság
Az épület fő tartószerkezete ragasztott fa főtartókból készül (függőleges falbordák és födémgerendák), külső-belső burkolattal. Az álló sámándobok váza nádfedést kap. A kifeszített bőr helyét részben transzparens, áttört természetes felületek – nádkötegek, rőzsekötegek – és a fényt beengedő különböző fénycsatornák, üvegcsövek töltik ki, nappal és éjjel váltakozva engedik át a fényt és a látványt a külső és a belső világ közti határvonalon. A fekvő sámándob fala kívül-belül faburkolatú. A lépcsőző zárófödém lépcsőfokainak homlokfala bevilágító sávokat tartalmaz, melyek – a körablakokkal együtt - a belső teret természetes fénnyel árasztják el.
Az épületburok zárt és nyitott terek váltakozása. A piactér padlója tégla formában fejtett parajdi sóból és keményfa kockából készül, a burkolat az alaprajz ellipszisébe írt mintát hordoz. A dobok falát részben tömör szerkezet, részben üvegfal határolja.
Az épület nincs téliesítve. Az elsődleges gépészeti feladat a nyári hűtés. Az épület igyekszik a gépészetet minimalizálni, vagy teljesen mellőzni, passzív hűtési eszközök alkalmazásával – vizek áramoltatása, hőtárolás, árnyékolás, átszellőzés, vízpermettel való hűtés – által. A működtetéshez szükséges minimális elektromosság külső, lehetőleg megújuló forrásból (zöldáram) kell származzon. A belső irodatérbe szükség esetén felülethűtést helyezhetünk, talajszondás vagy levegős hőszivattyúval. A gépészeti berendezések, vezetékek a föld alatt lesznek elhelyezve. A kunhalom az alapozásból kikerülő földből épül. A vízhasználat fenntartható. A csövekben keringő víz zártan keringetett, elsősorban esővízzel üzemel, a hálózati víz a pótlást biztosítja. A használat során törekszünk a hulladékképződés megakadályozására. Minden visszaforgatott, újrahasználható. A keletkező hulladék újra nyersanyaggá válik, a szelektív gyűjtés, komposztálás, újra-használat által.

Szociális tartalom, a múlt és jövő összekötése
A megvalósításban egy másfajta munkastílus is megjelenik. Az épület befejező munkáinak kézműves részei közösségi munkában, kalákában épülnek.

Utóhasznosítás
Az épület szétszerelhető, szállítható. A zárás után Magyarországra kerül, megfelelő helyszínen újraépül.

Táj és kert
A kert célja, hogy az idelátogató olyan helyen találja magát, amelyet áthat az ÉLET. Áthatják az elemek. A tűz–víz–levegő–föld, és ezek metszőpontjában megszülető ötödik elem (quinta essentia), az élet forrása, a magyar hagyományban is jelenlévő életfa. A fa a világ tengelye, kapocs Ég és Föld között. A növényvilág, amely képes az ásványit a kozmikus energiával élővé alakítani. A kert kialakításánál fontos az elemek megtapasztalása. A víz végigvonul az épületen és a kerten. A levegő megjelenik a vízben és installációk segítségével, a tűz a kemencében, a naperők a háztartásban való használatban (aszaló, szárító). A föld pedig termékenységével mutatja meg magát. A kertet a növényvilág és állatvilág népesíti be.
A kert a magyar táj termékenységét, a helyes és szeretetteljes földművelés eredményét kínálja az idelátogatónak. A gyümölcsöskertben a régi magyar gyümölcsfajták (almából több mint 400 fajtát, körtéből több mint 500 fajtát nevezünk meg), szőlőfajták és művelési módok mutathatók be. A zöldségeskert nem válik el a virágoskerttől, hiszen a magyar nagyasszonyok kertjei, és a paraszti porták kertjei is a mai értelemben bio-, illetve ökokertek voltak.
A kert kialakításánál és anyaghasználatban a hagyományos tudást és a legkorszerűbb ökológiai ismereteket ötvözzük. Az állatvilág is megtalálja helyét. Bemutatjuk az énekesmadarak, a rovarvilág, a talajélet és minden látható és láthatatlan lény fontosságát és nélkülözhetetlenségét a föld művelésében. Bemutatjuk, hogy a kert terményei élelmet jelentenek, emellett a legegyszerűbb módon megtanulhatjuk tartósítószer nélküli eltevésüket, és a piactéren magunk is elkészíthetjük. A kert szerkezetében szervesen összefügg az épülettel. Mondanivalóját továbbfűzi. A kertben az épületalapból kikerülő földet felhasználjuk, hogy ne termeljünk „szemetet” (talaj, mint hulladék), egy helyben mutassuk be ennek etikáját. Kialakíthatjuk belőle a kunhalmot. A halmok a magyar táj fontos szakrális pontjai és jelei, találkozási pontok – Ég és Föld között, és szociális síkon is. A kikerülő földet a szegélyek „mezsgyék” mentén is tudjuk használni, térplasztikai elemként.
A kert lehetőséget teremt az idelátogatónak, hogy rész vegyen a kert életében. Sétálhat, pihenhet, piknikezhet. Alakítója és részese lehet a kertorganizmusnak. A kert interaktív foglalkozásokra ad lehetőséget egészen a kisgyermekektől a felnőttekig: kertészkedhet, locsolhat, begyűjtheti a terményeket, komposztálhat, érzékelésével elmerülhet az elemek világába és a természeti birodalmakba. Megtaníthatjuk, hogy a kert terményeit hogyan tegyük el tartósítószer nélkül (lekvárként, aszalványként), hogyan készítsünk egészségünk megőrzéséhez és betegségeink gyógyításához teákat, krémeket, illatszereket. A kemencénél a tűzrakás, a kenyérdagasztás, a kenyérsütés, aszalás, lekvárkészítés és minden természetes fogás megismerésére van mód.

Előtér
Az első dob előtti tér, a fogadótér, itt ered a forrás, amely központi elemként fűzi össze a külső és belső tereket. Körülötte a kőburkolaton sziklákon ülhetünk (ásványvilág): ezen a téren áll az országzászló. A sarkon 2 m magas tiszafa sövény áll, benne nyírt Magyarország felirattal.

Oldalkertek
A terület határát intenzíven beültetett növényzet adja, színeivel, illataival, éteriségével, a növényi formák szépségével becsalogatva a látogatót és örömet nyújtva mindenkinek. A növényágyak szinte mindenütt kiemeltek,
fával, fonattal kialakított magas ágyak. A fák, gyümölcsfák nagy edényekben állnak.

alakor_terek.jpg

Bemutatókert
A kunhalom a magyar táj különös, szép eleme, felszíne színes gyeptársulással jeleníti meg a táj hangulatát, szakralitását. A következő egységben burkolatváltás (föld, kéreg, kavics, gyümölcsmagok…) jelzi, hogy más minőségbe lépünk. Egyik oldalon az elemek kertje található, a másik oldalon a zöldségeskert, majd a fűszer- és gyógynövények kapnak helyet. Végül eljutunk a kerti, szabadtéri kiállító, programbefogadó közösségi térhez, amely közepén a kút, tengelyének lezárásában a többfunkciós kemence található. A teret rózsával, szőlővel befuttatott lugas öleli körbe. E mögött található az üvegház, amely a kert működtetéséhez szükséges előkészítő, rakodó- és bemutatótér egyben.

A látogató, aki végigjárta a pavilont, a kertet, rész vett a programokon, megízlelte és magával vitte a magyar táj kínálta terményeket, lelkében magával viszi az élethez való természetes viszonyulás élményét. És akkor visszatalál embermivoltának feladatához, tudatosan és felelősséggel lenni Földünkért, annak minden lényéért.

Jelige: ALAKOR

Tervezők: Ertsey Attila, Herczeg Ágnes, Sárkány Sándor

Tervdokumentáció

ALAKOR // Magyarország - 2015 MILANO EXPO by peterpacsuta

         4 hozzászólás

Címkék: magyarország vallás magyarság mezőgazdaság természetvédelem építészet környezet víz milánó metafizika fenntartható építészet ökológia fenntartható fejlődés ökoturizmus paradigmaváltás fenntarthatóság világkiállítás őshagyomány ökoépítészet önellátás helyi termék humánökológia épületenergetika ertsey attila helyi élelmiszer alakor magyar pavilon hagyományos ökológiai tudás expo 2015

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Beszélnünk kell a vidékről! (+Konferencia ajánló)

PPJ         2012.06.19.

Oligarchák márpedig nincsenek, vagy mégis? Aki a szavát a mezőgazdaságban felemelte...

http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/299/29950/cikk.jpgForrás: Greenfo.hu
Dr. Laczó Ferenc

2012. június 17. 6:20

Ángyán József országgyűlési képviselő úr szíves figyelmébe. A sikerpropaganda rózsaszín ködén átlátva azt hiszem egyedül voltam az, aki a 80-as években felismerte, hogy a magyar mezőgazdaság stagnálásnak alapvetően strukturális okai vannak. A lecsökkent állami támogatásokra az óriásira duzzasztott nagyüzemek nem tudtak megfelelően reagálni, mert kimerültek a hatékonysági tartalékai.

A helyszínen tanulmányozhattam a dániai, valamint a franciaországi farmstruktúrát. S kontrasztként a moldáviai és a bulgáriai agrár-ipari komplexumokat, a minden képzeletet felülmúló bürokratikus gigantikusgazdaságokat. Arról szóló úti jelentésem, hogy ezek kudarca már a 80-as évek elején, a moszkvai szakmai berkekben is nyílt titok volt, eljutott magas politikai körökhöz és legalábbis Magyarországon a kérdés egy időre lekerült a napirendről. Hívei azonban továbbra is maradtak, s nem is akárkik.

A TOT (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa – a MOSZ jogelődje) elnökétől, aki a politikai bizottságnak is tagja volt, mint az MSZMP ideológiai folyóiratának illetékes rovatvezetője, 1987-ben egy írást kaptam közlésre. Ebben a moldáviai és bulgár példa alapján Magyarországon is az agrár-ipari komplexumok létrehozását indítványozta, élén a TOT-tal mint irányító csúcsszervvel. Én a megjelentetését határozottan elleneztem. Szerencsére a folyóirat főszerkesztője is egyetértett velem, így az írás nem is jelent meg.
Alig telt el néhány nap, az oktatási intézmény rektora, ahol főállásban a továbbképzésekért felelős dékánként dolgoztam, hívatott. Közölte, egy telefont kapott a TOT elnökétől, aki zokon vette a történteket és értsem meg, ezután nem maradhatok az intézménynél.
Még be sem fejeződött ez a megbeszélés, utolért az elméleti folyóirat főszerkesztőjének a telefonja. Kérte, azonnal menjek be hozzá. A beszélgetés rövid volt: ö azt közölte, hogy igaz, ennek a rovatnak a legfelkészültebb vezetője voltam, de a politikai érzékem nem megfelelő. Úgyhogy elválnak útjaink. Már másnap be sem kellett mennem.

Szerencsére az egyik kutatóintézet pályázatát elnyerve hamarosan újra munkába állhattam. Mivelhogy ennek az intézetnek fenntartáshoz döntő mértékben a TOT járult hozzá, az igazgató, aki közben értesült az afférról, a belépésem napján megkért, addig le se üljek, amíg nem beszélt a TOT nagyhatalmú elnökével. A TOT elnökének azonban nem volt kifogása az ellen, hogy ott dolgozzam, így aztán leülhettem. Igaz asztalt nem kaptam, de egy széket kerítettek nekem.
Itt jó szellemű közösséget és kutatói szabadságot találtam. Hamarosan átvehettem az intézet folyóiratának szerkesztését, sőt, egy drasztikus létszámleépítésnél is megtarthattam az állásomat. 1990-ben a Gazdaságkutató megbízásból egy felmérést készítettem arról, hogy a vidéki társadalom, s elsősorban a termelőszövetkezeti tagoknak és vezetőknek milyen elképzeléseik vannak a tsz-ek jövőjét illetően. A válaszokból egyértelműen az derült ki, hogy mind a tagok, mind a vezetők a tsz-ek feloszlatásával, a termőföld felparcellázásával számoltak. Ez ráadásul egybe csengett a MOSZ (akkor már ezt a nevet viselte) munkaanyagában foglaltakkal, amely szerint a földet a szövetkezeti tagok részére vagy adásvétel, vagy nevesítés útján kell tulajdonba adni. Hasonló elképzelés fogalmazódott meg a szövetkezeti egyéb vagyonnal kapcsoltban is. Tehát akkor még a MOSZ is a termelőszövetkezeteket megszüntetendő intézményeknek tekintette.

Azonban fokozatosan olyan vélemények és emberek kerültek előtérbe, akik egészen mást akartak: a foglalkozatási kötelezettség eltörlését, a termelőszövetkezetek egyben tartását, és a vagyon megszerzését. Később meghonosodott kifejezést használva, a zsákmányszerző mentalitás kerekedett felül. Ekkor bukkant fel az elve rosszul megfogalmazott jelszó, ”most dől el, kiből lesz úr és kiből cseléd”. Az 1992. évi I. szövetkezeti és II. átmeneti törvények már ezt a törekvést tükrözték. Ezek a törvények teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a szövetkezeti vagyon ún. üzletrészek formájában fillérekért néhány vezető kezébe összpontosulhasson. Tudatosan terjesztett általános vélekedés volt, hogy mindez az Antall kormány műve volt. Az Antall kormány, sőt az országgyűlés felelőssége ebben nem vitatható. Azonban konkréten dokumentálható volt, hogy a kezdeményezés a MOSZ-tól indult. (Csak mellesleg az, aki a szövetkezeti vagyon vezetők általi megszerzésének jogi technikását kidolgozta, a Gyurcsány kormány magas kormánykitüntetésben részesítette.)

Inkább ösztönösen, mint tudatosan éreztem, ha a falu lerablása ellen tenni akarok, akkor ebben szövetségesekre van szükségem. Így találtunk egymásra a MAGOSZ elnökével. Emlékszem a HVG által leközölt ”Kifelé, vagy befelé” (mármint az agrárválságból) című írásom hosszú ideig a MAGOSZ Kossuth téri irodájának falát díszítette. A kezdeményezésemre alakult újjá MTA-n belül a szövetkezetelméleti bizottság. Szoros együttműködés alakult ki a 90-es évek közepén az új szövetkezeti törvény újrafogalmazása kapcsán az igazságügyi minisztériummal.
Aztán egy kiváló szerző tollából egy írást a közöltem le (ekkor már 1996-ot írtunk), amelyben a szerző tételesen bebizonyította, hogy a falu lerablásának kezdeményezése éppen azoktól indult, akik saját etikátlan vagyonszerzésük mentségéül az Antall kormányra mutogattak. Ez főbenjáró bűnnek számított. Amikor egy mezőgazdasági témájú országos hetilapban konkrét eseteket bemutatva megírtam, hogy a vagyon megszerzése az üzletrészeken keresztül az angliai eredeti tőkefelhalmozás módszerein túltevő módon történik, és ezt az írásomat a vidéki lapok is lehozták, százával árasztottak el panaszlevelekkel.

A MOSZ ilyen akciókra vállalkozó vezető beosztású alkalmazottja a sajtóban rágalmazó írást jelentetett meg. A legenyhébb kitétele a szövetkezetellenesség volt. Sőt a MOSZ megyei szervezeteit is mozgósították. Emlékszem a Zala megyei titkár volt a legaktívabb. Ő volt az, aki rágalmazó leveleket írt a cikkemet leközlő hetilap szerkesztőségébe és a vidéki lapok szerkesztőségeibe.
Amikor világossá vált, hogy a nagyüzemi lobbi a szövetkezeti vagyon megszerzése után a földvagyon megszerzést vette célba és a Horn kormány ígéretét megszegve célul tűzte ki a jogi személyek földszerzését lehetővé tevő törvény megalkotását, ismét csak a sajtó nyilvánosságához fordultam. A mezőgazdasági lapokban való publikálást akkora már elzárták előlem, de a HVG a belső rovatvezető ellenkezése ellenére leközölte a cikkemet. Ezek után nem kell senkinek sem csodálkoznia azon, hogy déjà vu érzés fogott el, amikor a karácsonyt megelőző hét egyik napján a MOSZ irodájába hívattak.

Minden bevezetető nélkül közölték velem, úgy határoztak, hogy az intézetből mindenkit, beleértve engem is elbocsátanak. Az ezt bejelentő ÁFEOSZ elnök semmilyen indokolást nem adott. A MOSZ elnöke azért megjegyezte, nincs bizalom irántam.
Ezt a változást a bíróságon be kellett jelenteni. Itt azonban kiderült, hogy a szükséges 6 szavazatból, 4 érvénytelen volt, mivel sem a MOSZ elnöke, sem az ÁFEOSZ elnöke, sem az Iparszövetség elnöke, sem egy ügyvéd, aki ugyancsak szavazott, nem rendelkezett szavazati joggal. A bíróság érvénytelen határozat miatt nem vezette át a változást és nem törölte a képviseleti jogomat. Az intézetre érvényes szabály értelmében vissza kellett volna helyezni az eredeti beosztásomba. Ez azonban nem történt meg, így a munkaügyi bírósághoz fordultam, kérve a visszahelyezésemet és a károm megtérítését.

Amit a továbbiakban leírok, az sajnos jellemző a magyar közállapotokra és az érintett érdekkör érdekérvényesítési lehetőségeire, valamint az ún. igazságszolgáltatási intézmények működésre.
Amit a rendszerváltás előtt egy telefonnal el lehetett intézni, ahhoz most más, de nem kevésbé hatékony módszerhez lehetett folyamodni.
A munkaügyi bíróság mind a négy vitatott szavazati joggal rendelkező személyt megidézte. Döbbenetes volt hallani, hogy a négy elég nyilvánvalóan jogsértést elkövetett személlyel a bíró a mély tisztelet, néhány személy estében az alázat hangján beszélt. Az Iparszövetség elnöke például azt sem tudta megmondani, miként került abba a társaságba, amely az elbocsátásokról határozott. A bíró nyilván a személyekre való tekintettel nem vizsgálta, hogy az érintett 4 személy milyen megbízás alapján szavazott, hanem ehelyett azt tudakolta tőlük, hogy milyen megfontolásból szavaztak úgy, ahogy szavaztak. Amikor megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy a per nem erről szól, nem kaptam szót és a bíró a tárgyalást azonnal berekesztette.
Ezek után senkinek sem kell csodálkoznia azon, hogy a bíróság minden jogalap nélkül szavazók szavazatát érvényesnek nyilvánította. Nem ítélte meg sem a felmondási időre szóló béremet sem, és a saját nevemre szóló és ki nem fizetett kutatási pénzeket. Sőt kártérítési igényem ellen beszámítási célból előterjesztett összegeket viszont maradéktalanul megítélte.
Ami ez utóbbi körül történt az egy újabb mintapéldája bírói trükközésnek. Arra a tárgyalásra, amelyen az ítélet született, engem meg sem hívott. Az idézést a jogi képviselő számára úgy küldte ki, hogy egy nappal a tárgyalás előtt kapta meg. Ebben arra kötelezte, hogy ismételje meg a kártérítési igényt. Mivel arra nem volt lehetősége, hogy ezt a tárgyalás előtt még megtegye, a tárgyaláson viszont, jogi képviselő szavait használva, lesöpörte az asztalról.

A cifrább része csak ezután jött.

Mivel a munkaügyi bírósághoz fordultam, viszonzásul feljelentettek a rendőrségen. Majd az a személy, aki a rendszerváltás előtt gyakran látogatta meg az intézetet és tudni lehettet róla, hogy ő jelent rólunk a III/III-as ügyosztálynak, a volt munkáltatóm nevében egyezségi ajánlatot tett, vonjam vissza a munkaügyi keresetet, s ők visszavonják a feljelentést. Miután visszakérdeztem, módjában áll-e ez? Ekkor közölte, hogy még megvannak a megfelelő kapcsolatai. Azt is konkréten megnevezte, hogy az adott ügyben ki az a kerületi ügyészségen vezető beosztásban dolgozó személy. Én az egyezségbe nem mentem bele.
Az eljáró kerületi rendőrség becsületére legyen mondva, hogy mivel nem talált bűncselekményt megalapozó körülményt nem tett vádemelési javaslatot, hanem a nyomozást lezárta. Csakhogy a nyomozást felügyelő ügyész további nyomozásra utasította a rendőrséget. Már nem emlékszem, hogy ez a csiki-csuki hányszor ismétlődött. Ahhoz, hogy az ügy lezárható legyen, a legfőbb ügyészségen kellett panaszt tenni. De azt hiszem a döntő az volt, hogy a III/III-as ügyosztály besúgója által megnevezett személy elkerüljön a kerületi ügyészségről.

Aki a hazai közállapotokat nálamnál jobban ismerte, biztosan nem követte volna el azt a hibát, amit én az ügyvédem tanácsára elkövettem.
Az OTKA Iroda országos tanácskozásán, amelyen az első Orbán kormány egyik minisztere is részt vett az élőtudományok kollégiumának vezetője beszámolójában a folyamatban lévő OTKA témámmal kapcsolatban név szerint megemlítve korrupcióval vádolt meg. Mivel az ügyemet akkor már jogerősen lezárták, kértem, hogy a nyilvános rágalmazást vonja vissza. Bár később ezért bocsánatot kért, de közben az OTKA Iroda, hogy védje az élőtudományok kollégiumának vezetőjét, a nyomozó hatóságnak olyan információkat szolgáltatott, amelyekről ugyan később egytől-egyig bebizonyosodott, hogy hamisak, de elérték, a jogerősen lezárt dossziémat újra kinyissák.
Az újraindult eljárást már nem lehetett megállítani. Az ügyemet a kerületi rendőrségtől a BRFK vette át. Ez pótolhatatlan előnnyel járt. Ettől kezdve a vizsgálatot ismét az az ügyészség felügyelte, ahova a III/III-as ügyosztály volt besúgója által megnevezett személy került, méghozzá vezető beosztásba. Aztán ennek volt még egy haszna. A volt III/III- as ügyosztály volt besúgójának BRFK-hoz vélhetően még megvoltak a kapcsolatai. Ezt a vizsgálatot lefolytató tiszt egyik elszólása is megerősítette. Az ilyen eljárásban az igazságügyi szakértők fontos szerepet játszanak. Tanulságos az is, miként működtek közre az igazságügyi szakértők.

Már a kerületi rendőrség is rendelt ki igazságügyi szakértőt, aki gyakorlatilag dolgavégezetlenül tért meg, mivel a feljelentő, a III/III-as ügyosztály volt besúgója nem bocsátotta rendelkezésre azt a számviteli anyagot, amely alapján a feljelentést tette és amely alapján egy megalapozott szakértői véleményt elkészíthetett volna. Az ilyen ügyek fordítva szoktak történni. Nem a feljelentő tünteti el az anyagot, hanem a feljelentett, ha erre lehetősége van. El lehet képzelni egy ügyészt, aki valamennyire tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, hogy ezt nem tudja megfelelően értelmezni?
A BRFK ugyancsak igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki több oldalon keresztül értelmezhetetlen mondatokat rakott egymás mellé. Mivel a vizsgálandó anyagot ő sem kapta meg, ő már nem arra hivatkozott, hogy a feljelentő nem adta oda, hanem arra, hogy én tüntettem el.
Ekkor 2003-at írtunk és 6 éve folytatódott a procedúra. A felhozott vádak olyan nevetségesek voltak, hogy egy törvényes eljárásban könnyű szerrel cáfolni lehetett volna. De nem ez volt a cél. Az ügyészség a vádiratot úgy nyújtotta be, hogy előtte nem kerített sort az iratismertetésre. ”Időhiányra” hivatkozott. A későbbiek során sem kaptam lehetőséget az iratokba való betekintésre. Ezt írásban is kértem.

Nem és nem.


Az eljáró bíróság újabb igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő kertelés nélkül leírta, nem történt bűncselekmény. Az iratok eltűnését nem lehet az én nyakamba varrni. Ezután a feljelentő képviseletében eljáró ügyvéd kijelentette, hogy mégis megvannak az iratok. Ezután egy újabb szakértő kirendelése következett, de ő sem tudott felhozni egyetlen körülményt sem, ami törvényellenes lett volna. A pozitív bizonyíthatóságot jelentő iratok persze továbbra sem kerültek elő. Mik is voltak ezek az iratok? 1995-ben egy nemzetközi szervezettől ilyen célra kapott pénzből 4 személy részvételét finanszíroztuk egy angliai szakmai rendezvényen. 1996 őszén ugyancsak ebből a pénzből részben mi fedeztük Budapesten, egy Spanyolországbeli és egy angliai székhelyű egyetemmel közösen rendezett ún. kutató fórumot.
Az ilyen tevékenység az intézet alapfeladatai közé tartozott.
Nos, ezekhez a rendezvényekhez kapcsolódó levelezések, megállapodások és elszámolások annak ellenére, hogy a gazdasági ügyintéző a vizsgálati szakaszban pontosan megjelölte azt a helyet, ahol ezek a dokumentumok fellelhetők, valahogy ez alkalommal sem kerültek elő. Viszont előkerült egy levél, amely állítólag a spanyol partnertől származott, s amely levélben azt állította, hogy velünk soha semmilyen rendezvényt nem szervezett, sőt nem is ismer bennünket. Ennek ellenkezőjét könnyűszerrel lehettet bizonyítani a kutatói fórumról szóló és hivatalos lapban megjelent és becsatolt közleménnyel, rendezvényért felelős volt munkatársam tanúvallomásával. Aki azt is meg tudta erősíteni, hogy a vádként szereplő összeget az állításomnak megfelelően költötte el az intézet.
A bíróság azonban a hitelességét és tartalmának valódiságát soha nem ellenőrzött levélnek adott hitelt.

Aztán azt is a nyakamba akarták varrni, hogy intézeti vezetőként jogosulatlanul rendelkeztem egy ingatlanvagyonnal, mivel az már nem volt az intézet tulajdonában. Szerencsére a kezemben volt az ellenkezőjét bizonyító telekkönyvi kivonat. Amikor nyilvánvalóvá vált a feljelentő hamis állítása és a többi vádpont is ingatag talajon áll, a bíró azonnal berekesztette a tárgyalást és az egész eljárást.
Ami még furcsa volt az ügyben: mivel a bíró nem számíthatott arra, hogy a tárgyaláson közreműködő ülnökök (nem tudom így hívják-e még őket) majdan megszavazzák az ítéletet, az utolsó tárgyalásra, melyen ítéletet hirdetett, lecserélte az egyiket. Ilyen esetben nem hirdethetett volna ítéletet, hanem az eljárást előröl kellett volna kezdenie. Mégsem ezt tette. Ítélet hirdetett, ami súlyos pénzbírság volt.
Amikor ezeket a fentebbi sorokat írom, az miniszterelnök abbeli nyilatkozata olvasható az internetes portálokon, hogy idézem: ”Magyarországon az elmúlt két évben helyreállt a jogállam…”
2010-ben levélben megkeresett egy ügyvéd egy kedvező egyezségi ajánlattal a kártérítési ügyben. Mivel akkor már tisztában voltam azzal, hogy azt az intézetet, amelyben dolgoztam az elbocsátásunkat követően jogutód nélkül felszámolták, kértem, küldje el azt a meghatalmazást, amelyből kiderül, kinek a megbízásból jár el.
Hónapok teltek el és a kért meghatalmazás csak nem érkezett meg. Megérkezett viszont a munkaügyi bíróság által kibocsátott végrehajtási lap. Az, hogy a végrehajtási lapot törvényellenesen bocsátották ki, már abból is kiderült, hogy az a rovat, ahova a szervezet jogképességét igazoló bírósági bejegyzési számot kell írni, üresen maradt. Amikor a munkaügyi bírósághoz fordultam és kértem a végrehajtási lap visszavonását, az elutasító válasz indoklása igazi rablómeseszerű volt.

Ehhez talán érdemes leírni, hogy egy alapítvány 2004-ben a korábban felszámolt volt munkahelyemmel azonos nevű belső szervezeti egységet hozott létre. Ez azonban csak akkor rendelkezett volna jogalanyisággal, ha a cégbíróságon bejegyzik. Ez azonban nem történt meg. Továbbá, ha jogalanyisággal rendelkezett volna, akkor is bizonyítani kellett volna, hogy jogutódja annak az intézménynek, melynek én korábban az alkalmazásban álltam. Miután egyik feltétel sem állt fenn, tanulságos munkaügyi bíróság rablómeseszerű magyarázata azért bocsátotta ki a jogalanyisággal nem rendelkező belső szervezeti egység nevében a végrehajtási lapot, mert én azzal az alapítvánnyal álltam korábban munkaviszonyban, amely 2004-ben, 8 évvel az elbocsátásom után a volt munkahelyemmel megegyező nevű belső szervezeti egységet hozott létre.
Ha igaz lenne, de nem igaz, hogy én valaha is munkaviszonyban álltam volna az alapítvánnyal, akkor miért nem annak nevében bocsátotta ki a végrehajtási lapot? Mert az ma is egy bejegyzett szervezet. Gondolom azért, mert egyébként tisztában volt azzal, hogy az alapítvánnyal sohasem álltam munkaviszonyban. Igaz, hogy ezzel a belső szervezeti egységgel sem, de ennek a neve legalább megegyezett a korábbi munkahelyem nevével. Magyarán a bíróság át akart verni, csak rájöttem erre, ezért találta ki ezt a rablómeseszerű történetet.
A munkaügyi bíróság logikája szerint ez azt jelenti, ha mondjuk egy Kovács István nevű személynek megítélnek valamit, akkor bárki, akit Kovács Istvánnak hívnak, sőt, aki csak Kovács Istvánnak mondja magát, igényt tarthat erre.
A munkaügyi bíróság egy eléggé nyilvánvaló csalási kísérlethez nyújt támogatást. Nem tévedésből, nem a helyzet ismeretének hiányából, hanem tudatosan az ellenérdekű fél érdekében.

Senki ne gondolja, hogy általában a magyar bíróságokon ennyire kaotikusak az állapotok. Az én ügyem azt példázza, hogy mindaddig, amíg a bíróságok számára nem öltött arcot az ellenérdekű fél, magyarán nem derült ki, hogy a nevek mögött valójában kik, milyen ”társadalmi” pozícióban lévők vannak, az ügyemben abszolút korrekt eljárás folyt.
Az ügyem továbbá azt is példázza, hogy vannak esetek, amelyeknél a bíróságok minden kontrol és következmény nélkül befolyásos érdekcsoportok érdekében a tények és a vonatkozó törvények akár teljes mellőzését is megtehetik.
Ebben az esetben ez az érdekcsoport beazonosítható. Ezek azok, akik a rendszerváltás után a tagok bizalmával csúnyán visszaélve és az állami intézményeket szolgálatukba állítva szereztek maguknak mérhetetlen vagyonokat és aztán ”nem restek és kábák” birtokukat óvni mindenki ellen, aki felemeli a szavát ez ellen.

Az eszközökben nem válogatnak.

Ami az utóbbi hetek történéseiből is látszik, a politikai pártok részéről most sincs, ahogy a rendszerváltás óta soha sem volt akarat a vidék népesség széles rétegei érdekében cselekedni. Ráadásul a politikai hitelvesztés sem nagy ár azért, hogy a kormányhoz közeli hivatásszerűen nem mezőgazdasággal foglalkozó néhány személyt földjutatásba részesítsék.

Dr. Laczó Ferenc
kutató-közgazdász
Budapest

 

"Nem én kiáltok, a föld dübörög." 

A nemzeti megmaradás programja a földről és a vizekről

http://www.emiklub.hu/upload/program/popup/80_nem_en_kialtok_a_fold_duborog.jpg

A termőföld és az édesvíz minőségétől és közösségi birtoklásától kritikusan függ fizikai létünk és jövőbeli megmaradásunk. A 2014-es magyar földmoratórium megszűnésére kapcsán ez egyre égetőbb sürgősségű!

Tanka Endre, Rácz Sándor és Patrubány Miklós közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a 2012. augusztus 15-20. között sorra kerülő Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében önálló konferenciát szerveznek "Nem én kiáltok, a föld dübörög." címmel az anyaföld, a víz és az élelmezés ügyének.

Tanka Endre professzor, a konferencia szervező-bizottságának elnöke tavaly megjelent könyvében egy teljes politikai és jogalkotási programot dolgozott ki a magyar termőföld védelmére. A sajtótájékoztató keretében kifejtette, hogy a második Orbán-kormány programja ugyan ezt elvben fel is vállalja, ám a kormányprogram végrehajtása késik, illetve az állami földek használatba adása során az abban meghirdetett elvekkel szöges ellentétben álló határozatok születtek.  Jelezte, hogy a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében megrendezésre kerülő föld-, víz- és élelem-konferencia egyik vezető előadója Ángyán József professzor lesz.

Tanka Endre kifejtette:
A föld szabad áramlású tőkévé minősítésének az EU-ban nincs jogalapja. Ott, ahol ezt mégis megtették - mint az Magyarország esetében is történt - ott jogalap nélküli, politikai alávetés történt.

Rácz Sándor, aki nem csak a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökének minőségében, és nem is mint '56-os hős, hanem úgy, mint a Magyar Földvédő Mozgalom elnöke és gyakorló falusi gazda vett részt a sajtótájékoztatón, szenvedélyes hangnemű, a jelenlevőket megindító beszédet mondott. Felszólalásában amellett érvelt, hogy a magyarság ezer év óta képtelen volt a földkérdést méltányosan rendezni. Kezdeményezte, hogy az ország különböző minőségű földviszonyaihoz igazodva, gyakorló gazdák bevonásával állapítsák meg az eszményi családi birtok méretét, amely megfelelő megélhetést biztosít egy 4-6 fős családnak. Törvényben kell szabályozni, hogy a családi birtok tovább fel nem osztható.

Az EU-hoz történt csatlakozás után a vidék életében végbement tragikus folyamatokra utalva Rácz Sándor így fakadt ki: "Magyarországnak, ha meg akar maradni, azonnal ott kell hagynia az Európai Uniót! Inkább meghalni készülök, mint megélni azt, ami vár a magyar nemzetre!"

A "Nem én kiáltok, a föld dübörög." c. konferencia szervező-bizottságának tagja Faludy Sándor, az MVSZ Földbizottságának elnöke is.

Azok, akik dolgozatokkal kívánnak részt venni, kéretnek Tanka Endre professzornál szándékukat jelezni: tanka.endre@gmail.com Az eredetileg egynaposra tervezett konferencia eddig felkért előadói:

1. Tanka Endre (az MTA doktora, tantárgyfelelős ny. egyetemi tanár, KRE ÁJK):
A magyar föld megtartásának intézményvédelmi esélye a XXI. század második évtizedében

2. Nagy Bálint (ny. egyetemi tanár):
Helyzetjelentés a nemzeti vidékstratégia végrehajtásáról

3. Márai Géza (c. egyetemi docens):
Környezet - tájgazdálkodás - egészség

4. Darvas Béla (c. egyetemi tanár, a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnöke):
Vetőmagháború küszöbén áll a világ? (Gondolatok a növényvédelmi célú géntechnológiáról)

5.  Országh József (Belgium):
Helyi megoldások egy fenntartható vízgazdálkodás felé

6. Molnár Géza (Tisza - kutató):
Vizeinkről szólván

7. Dömsödi János (egyetemi docens):
Társadalom - informatikai kataszter. Aranykoronától az aranykoronáig

8. Font Erzsébet (regionális tervező):
A tanyák múltja és jövője

9. Nagy Dénes :
Népi építészet. Egy fontos nemzeti kincs, amely kulcs a jövőhöz

10. Tóth Ferenc (egyetemi docens):
A tömegélelmezés lehetőségei üzemanyaghiány esetén

11. Szeremley Béla (a Hangya elnöke):
A HANGYA és a szövetkezés intézménye a nemzeti együttműködés rendszerében

MVSZ Sajtószolgálat

         szólj hozzá

Címkék: magyarország mszmp víz vízgazdálkodás földkérdés fenntarthatóság agrárium magyar természetvédők szövetsége ángyán józsef földbirtok védelem darvas béla földbérleti pályázatok

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Szemünk előtt alakul ki a magyar sivatag

PPJ         2011.10.16.

Küldenénk a cikket szeretettel annak a maroknyi embernek, akik még mindig "állítólagos-", meg "nem ember által okozott-" éghajlatváltozásról beszélnek, mint ha egy sivatag Magyarországon tök természetes dolog lenne...

A klímaváltozás nem valami messzi és elvont folyamat, ami egy idő múlva elnyeli Hollandiát. A jeleit itt is láthatjuk Magyarországon. Homokhátságból perzselő Szahara - Móricz Simon képeihez kattintson bármelyik képre!

A Csongrád megyei Öttömösön már kukoricát is csak úgy lehetne biztonsággal termelni, ha rendszeresen öntöznék. Ehhez elegendő víz azonban a föld mélyén sincs errefelé – a kukorica be sem érik
A Csongrád megyei Öttömösön már kukoricát is csak úgy lehetne biztonsággal termelni, ha rendszeresen öntöznék. Ehhez elegendő víz azonban a föld mélyén sincs errefelé – a kukorica be sem érik
Népszabadság - Móricz Simon

A magyar emberek igen sokat tudnak a globális felmelegedésről. Egy közvélemény-kutatás szerint Budapesten a legtájékozottabbak a polgárok. Tudják, hogy ha tovább nő az átlaghőmérséklet a Földön, akkor elolvad a Kilimandzsáró hava, továbbá a sarki jégsapkák; emiatt a tengerek szintje megemelkedik, és a víz elöntheti például a sidney-i operaházat.

Az azonban csak a Homokhátságon lakóknak jutott eszébe a klímaváltozásról, hogy ha egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, és a kevesebb csapadék is mind egyszerre hull le, és a belvíz meg az aszály váltja egymást, akkor az alföldi homokvidék elsivatagosodik. És nem az lesz a legnagyobb baj, hogy pótolhatatlan növény- és állatfajok pusztulnak ki, hogy csökken a biodiverzitás, hanem az, hogy ez a vidék nem tartja el többé az ott élő körülbelül egymillió embert.

A Csongrád megyei Öttömösön, amely egyik oldalán Pusztamérgessel, a másikon Ásotthalom község Átokházának nevezett részével határos, már kukoricát is csak úgy lehetne biztonsággal termelni, ha rendszeresen öntöznék. Ehhez elegendő víz azonban a föld mélyén sincs errefelé – a kukorica be sem érik, a forró szél már elkezdi leszaggatni róla a levelét.

A paprikát az ára miatt még megérné öntözni, mondja Gárgyán István, Öttömös jegyzője, de hiába teszik ezt, megégeti a nap. A gyümölcsfák felső ágairól is lehull a levél szeptember derekára. Egyre több a parlagon hagyott föld, amelyen stílszerűen parlagfű nő, meg vaddohány. Ilyen strandolni való, szép „indián nyáron”,mint az idei, „nomád” állattenyésztésre sem jó már ez a vidék: a legigénytelenebb kecske, birka sem talál magának legelőt a kiégett mezőn.

Az Alföld-program szép lassan kimúlt

A paprikát az ára miatt még megérné öntözni, mondja Gárgyán István, Öttömös jegyzője, de hiába teszik ezt, megégeti a nap
A paprikát az ára miatt még megérné öntözni, mondja Gárgyán István, Öttömös jegyzője, de hiába teszik ezt, megégeti a nap
Népszabadság - Móricz Simon
Az Európai Unió támogatja az erdőtelepítést – de abból 20-30 évig nincs számottevő jövedelem. Ez idő alatt a terjeszkedő homoki erdőkben elszaporodnak a vadak, és ha van eső, akkor is lelegelik az erdő szélén a takarmányt, amit a háziállataiknak termelnének az emberek.

Hogy mit lehetne tenni? Politikai akarat nélkül semmit.

Elsüllyesztett tervekkel tele van pince, padlás. A kilencvenes évek elejének durva aszályaira válaszul a Magyar Tudományos Akadémia, majd az Antall-kormány elfogadta az Alföld-programot, amely a legsürgetőbb teendők közé sorolta a Homokhátság vízpótlását. A Horn-kormány az egészet elhalasztotta, mondván hogy majd beépítik az európai uniós normákat figyelembe vevő területfejlesztési törvénybe. A Horn-kormányt a Fideszé váltotta, a területfejlesztési törvényt nem hajtották végre, az Alföld-program elhalt.

A 2000-es években folytatódott a Homokhátság elsivatagosodása. Az ENSZ élelmezésügyi világszervezete, a FAO előrejelzésében félsivatagi övezetbe sorolta a térséget. Közben gigantikus tervek születtek vagy éledtek újra. Például a Duna–Tiszacsatornáé, amely 2002-es árakon 400 milliárd forintba került volna. Ráadásul önmagában ez sem oldotta volna meg a problémákat – nem beszélve arról, hogy ilyen célra ennyi pénz Magyarországon mindig csak az álmok világában létezett.

Az emberek nem akarnak elköltözni

Az itteniek tudják: ha egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, és a kevesebb csapadék is mind egyszerre hull le, és a belvíz meg az aszály váltja egymást, akkor az alföldi homokvidék elsivatagosodik
Az itteniek tudják: ha egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, és a kevesebb csapadék is mind egyszerre hull le, és a belvíz meg az aszály váltja egymást, akkor az alföldi homokvidék elsivatagosodik
Népszabadság - Móricz Simon
Sokat álmodtunk az Európai Unió pénzeszsákjáról is. A csatlakozás után az Új Magyarország fejlesztési tervből 85 milliárd forintot irányoztak erre elő központi programként – de aztán a tervekben alig 4 milliárd maradt. A legújabb várakozások a magyar EU-elnökség egyik csúcsprojektjének tartott Duna-stratégiához kapcsolódtak, de az Orbán-kormány a Homokhátság vízrendezését be sem építette a tervbe, amire amúgy sem ad külön pénzt az Európai Unió.

Mások, nagyvárosi szemléletű emberek azt mondják: teljesen fölösleges a Duna–Tisza köze vízrendezésére költeni, mert sem az átlaghőmérséklet emelkedését, sem az éves csapadékszint csökkenését és egyre egyenlőtlenebb időbeli eloszlását nem lehet ezzel megváltoztatni. Szerintük legjobb volna kiköltöztetni valahová a Homokhátságon élőket – azt persze nem mondják, hogy az mennyibe kerülne, és ki viselné a költségeit.

A Homokhátságon élők nagy része azonban nem akar elköltözni sehová, mert másutt sem lát jövőt magának. Az a zöldség- és gyümölcskultúra, amelynek itt hagyományai vannak, eddig valahogyan eltartotta az emberek aktívabb részét – de már csak a felszín alatti vízkészletekkel való egyre durvább rablógazdálkodás árán.

A Szaharát idézi a szél által hajtott futóhomok

Egyre több a parlagon hagyott föld, amelyen stílszerűen parlagfű nő, meg vaddohány. Ilyen strandolni való, szép „indián nyáron”,mint az idei, „nomád” állattenyésztésre sem jó már ez a vidék
Egyre több a parlagon hagyott föld, amelyen stílszerűen parlagfű nő, meg vaddohány. Ilyen strandolni való, szép „indián nyáron”,mint az idei, „nomád” állattenyésztésre sem jó már ez a vidék
Népszabadság - Móricz Simon
Csőkutak tízezrei szívják ki a talajvizet a mind mélyebbre süllyedő vízadó rétegekből. Tőke és biztos jövőkép híján a létező legpazarlóbb, az értékes víz nagy részét azonnal és haszontalanul elpárologtató technikával öntözik a gyorsan száradó homokon küszködő növényeket, legyenek azok piacra szánt zöldségek vagy a tanyai feszület tövébe ültetett virágok.

Ha a hatóságok érvényt akarnának szerezni a ma érvényes vízügyi és környezetvédelmi rendelkezéseknek, akkor a falusi, tanyai lakosság teljes létalapját meg kellene szüntetni – ezért inkább szemet hunynak az engedély nélküli vízhasználat fölött.

Bizonyos területeken – például a Kecskeméthez közeli Fülöpháza határában – már így is a Szaharát idézi a szél által hajtott futóhomok. A vízvisszatartás egyszerűbb, de több összefogást igénylő formáihoz a helyben élőknek nincs sem elég pénzük, sem egymáshoz való bizalmuk. A döntéshozók és a meghatározó nagyvárosi közvélemény számára pedig csak akkor kommunikálható a magyar sivatag helyzete, amikor sokkoló képeket lehet róla készíteni. De amint jön egy esősebb időszak, rögtön azt mondják mindazok, akiket személyesen nem érint ez a természeti és társadalmi tragédia, hogy nincs is itt semmi probléma.

         5 hozzászólás

Címkék: magyarország klíma mezőgazdaság klímaváltozás víz agrárium sivatagosodás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Mérgezett vízből főztek a gödöllői egyetem konyháján

PPJ         2011.02.20.

A szennyezett kút vizét használták a Szent István Egyetem konyháján és éttermében, hónapokig. Az ügyészségi vizsgálat még mindig nem zárult le - írja a Magyar Hírlap.

Még mindig nem zárult le az ügyészségi vizsgálat, illetve az egyetem belső vizsgálata a gödöllői Szent István Egyetem területén 2010-ben történt vízmérgezés ügyében - írja a Magyar Hírlap. Az egyetem egyik kútjában akkor egy már betiltott, súlyosan mérgező vegyszert, atrazint mutattak ki. Csuja László, gödöllői ökológus a lapnak azt mondta, hogy a szennyezett kút vizét használták az egyetem konyháján és éttermében, hónapokig.

Az ökológus szerint az egyetem a kísérletei miatt a környék egyik legnagyobb környezetszennyezője, ezért indokolt lenne felülvizsgálni és újraszabályozni annak mezőgazdasági tevékenységét. A vízszolgáltató szerint a kút vizét illegálisan kötötték rá az egyetem vezetékrendszerére, de a gödöllői vízhálózatba nem jutott ebből a vízből.

* 11:54 Mérgezett vízből főztek az egyetem konyháján - még vizsgálódnak (atv.hu - Belföld)
* 10:18 Mérgezett víz folyt a magyar egyetemvárosban (Pénzcentrum - Gazdaság)
* 09:13 A csapból is folyt a méreg, ezt itták a gödöllői diákok (Népszava Online - Belföld)
* 08:25 A csapból is folyt a méreg, ezt itták a gödöllői diákok (Hírszerző - Belföld)
* 08:24 Szennyezet vizet ittak a gödöllői diákok (hvg.hu - Belföld) 

 

         1 hozzászólás

Címkék: ivóvíz környezet víz gödöllő szie szent istván egyetem

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark