Ahol a "zöldenergia" pusztítja a tájat: Erdély
"A víz szalad, a cső marad. Csak a cső marad!"
Erdélyi közmondás - 2013
A manna.ro hírportálról származó, Egyed Ufó Zoltán által készített fotóriportot úgy gondoljuk, hogy mindenképp érdemes ezen a blogon is másodközölésként megjeleníteni. Ha valaha, bárki, bárhol "zöldenergiának" mer hívni olyan beavatkozást, amit az adott tájjal nincs összhangban, sőt pusztítja az ökolokális értékeket és a biodiverzitást, akkor az nemcsak, hogy nem "zöld" de még a "fekete" energiánál is feketébb!
Erdélyben, Csinódhoz közel található Úz-völgye (honlap)(magyar térkép, hogy ne a román google maps-et böngészd!), ahol az ősi úzok nép telepedett le.
Nézzük is, milyen életlehetőségeket rejt magában ez a csodás természeti táj! Önellátás, békesség, permakultúra... (link a videóban is említett Alpokban lévő permakultúrás kerthez)
Bemutatom Lénárd Andrást, ő a környékünkbéli mikrohidrocsentrála-biznisz nagyasszonya, ő építtette a szentegyházi, az Úz-völgyi és a vargyasi erőműveket, nála fut össze minden szál itt a környéken, ha „zöld” energiáról van szó. Büszke arra, hogy helyi vállalkozó, de újságíró kollégák szerint a tengeren túl lett belőle pénzes csávó, és egyesek azt is tudni vélik, hogy viselt dolgai miatt kiutasították az Államokból. Itthon már úriemberként indult a pályája, fehér ruhája a lelki tisztaságát bizonyítja, politikusainkkal szorosra feszített barátsága pedig azt sejteti, hogy a közösségért él, megmaradásunkért és javunkért (akarom mondani javaink megszerzéséért) küzd. Ezzel lehet kapcsolatos az is, hogy beszállt a ződ bizonylatok körforgásába, mely körforgás úgy működik, hogy a mi villanyszámlánk folyamatosan nő, András autójának mérete és ára pedig ezzel arányosan képes alakulni. Ha akar. - írja Egyed Ufó Zoltán "A víz szalad, a cső marad. Csak a cső marad!" című képriportjában.
András készült: cége történetét magyarázza. A cégben két fél társult, a Református Egyház és ő, Lénárd András. Senki másnak nincs része benne, alaptalanok azok a pletykák, akik külföldi vagy itteni üzletemberek és politikusok érdekeltségéről beszélnek. Csak a Református Egyház és ő, és a Református Egyház és a Református Egyház, de ne feledkezzünk meg a Református Egyházról sem. Megdől a „Református Egyház” percenkénti kimondásának világrekordja, annyiszor halljuk ezt. Kató Béla ha csuklik most, az azért van, mert András határozottan kijelenti, a Református Egyház jelenléte garantálja, hogy itt van egy közösségi érdek. Legalább ötször megkérdezzük tőle, hogy mekkora a Református Egyház aránya, és mekkora az övé, de mindig kitérő választ ad. Mikor már hatodjára kérjük a pontos százalékokat, válasza rövid: kérjük ki a cégadatokat, és nézzük meg! Tanácsára megnéztük a cégadatokat. A H2O ENERGY SRL cégben 90 százalékkal van jelen a budapesti bejegyzésű HYDROENERGY ZRT magyarországi cég, Lénárd András képviselővel, és 10 százalékkal a Református Egyház Nyugdíjpénztára, Kató Béla nevével fémjelezve. Szóval tényleg benne van a helyi érdek is és a közösségi érdek is. Annyit halljuk a Református Egyházat, hogy egy adott pillanatban az egyik helybéli megkérdi Andrástól: „Ön pap?”
A völgy állandó és időszakos lakói féltik a vizüket. Úgy érzik, nekik is legalább ugyanannyi joguk van a vízhez, mint annak a nagyrészt külföldi érdekeltségű cégnek, mely profitszerzés céljából most el akarja apasztani a patakjukat. Félelmük jogos, hisz a vállalkozó által a földbe ásott szállítócső kapacitása meghaladja a patak átlagos vízhozamát. Egy kellemes, élettel teli völgy seperc alatt száraz patakmederré válhat, melybe a víz csak látogatóba jön. András azt állítja, hogy ilyenkor nyáron nem vesznek el vizet a patakból. Tegnap jártunk az ő szentegyházi vízerőművénél, és az keményen dolgozott. Pedig nyár van. A képen a vízbefogó látható, és a nyilak segítségével nagyon tisztán látszik, hogy az erőmű csövébe közel tízszer annyi víz folyik, mint amennyi marad a mederben.
Ausztriában 5000 ilyen vízierőmű van, és ugye nem az jut eszünkbe Ausztriáról, hogy tönkretették a környezetüket, mondja el legalább tízedszer ma András. Tényleg nem az jut eszünkbe, igaza van. De az sem jut eszünkbe Ausztriáról, hogy korrupt politikusaik vannak, az sem jut eszünkbe, hogy vállalkozóik úgy hazudoznak, mint a mi fehérruhásaink, az sem jut eszünkbe, hogy egy osztrák megyei tanács lazán engedélyt adna egy félig törvénytelen építkezésnek, hogy szétszedjen egy megyei utat kilométereken keresztül azért, mert a helyi közösség nem engedi meg, hogy a nekik ártó építkezés átvonuljon az udvarukon. András szeretné, ha az ausztriai sízésünk jutna eszünkbe az éppen épülő erőműről, nem pedig az alig pár kilométerre lévő szentegyházi vízierőmű, a vele járó háborús hangulat a Madarasi Hargitára vezető út mentén, a kiapasztott patak és a többiek. De 5000 ilyen vízierőmű van Ausztriában, értik? Ez egy olyan érv, amit bármikor el lehet ismételni, és hatásos. A Református Egyház mellett vajon az osztrákok is ismételten garanciát vállalnának Andrásért és legújabb vízierőművéért?
Üdvözöljük kedves olvasóinkat az Úz völgyében. Régen gyönyörű volt, mint a kép felső részén látható, most már főleg úgy néz ki, mint a kép alján. Átalakulásának okát megtudhatják, ha a jobb felső sarokban található, jobbra mutató nyílra kattintanak. - folytatja Egyed Ufó Zoltán a legújabb Úz völgye: Lénárd hazudik, Kató garantál című képriportjában.
A völgyön végigvonuló romboláshullám oka a zöldenergia. Nálunk, Romániában csak a neve zöld. Na meg a csöve. A csövet szimbolikusan festették a dollár színére, mert a pénzről szól az egész. Szétzúznak egy egész völgyet, tönkreteszik az élővilágát, megtöltik ronda csövekkel és betonokkal, majd az egészre benyújtják a számlát, melyet nekünk, kis embereknek kell kifizetnünk. Akarjuk, nem akarjuk, nincs más választásunk, törvények köteleznek erre. A törvényeket természetesen úgy hozták politikusaink, hogy nekik kedvezzenek, és a barátaiknak. Hogy mégse tűnjön fel nekünk oly nagyon a csalás, elnevezik az egészet zöldnek. Miért ne lehetne ezt a természetrombolást zöldnek nevezni, ha például egy háborút lehet szentnek?
A második hazugság, amiből bőven kaptunk, úgy szól, hogy az építkezés után semmi nyoma nem marad a csőlefektetésnek, nem rondítja a tájat. Ez az „ahogy kaptuk, úgy hagyjuk” duma minden vízierőmű-építő ajkán ott csüng évekig. De csak a szöveg szép, a valóság teljesen más, sokkal inkább érdekli a befektetőt a profit, mint a táj érintetlensége, és erre a legjobb példa környékünkön Lénárd. Minden egyes vízierőmű-próbálkozása egy természeti katasztrófa.
A harmadik hatalmas hazugság az, hogy annyi vizet hagynak a patakban, amennyire az élővilágnak szüksége van. Hivatkoznak itt ezekre a hallépcsőkre, melyek állítólag Ausztriában működnek. Azt ellenben elfeledik említeni, hogy Ausztriában nem ennyi vizet hagynak a hallépcsőn, illetve a mederben. Én nem értek a halakhoz, ezért tegyük fel, elhiszem, hogy ezen a hallépcsőn, ennyi vízzel képes egy pisztráng felúszni. De hogy jut el a hallépcsőig, könyörgöm? Kőről kőre ugrálva? Mert annyi víz nem csordogál a kövek között a mederben, hogy abban úszhasson. Látszik a képen tisztán. A környezetvédelmisek vagy balfaszok, vagy korruptak, vagy nem érdekli őket. Szerintük minden rendben van, mert minden törvényes.
Az Úz-völgyi halakat a "hallépcső" hidegen hagyja. Ha egyáltalán vannak még halak a meleg pocsolyasorrá változtatott hegyi patakban, miután hónapokig kellett volna kitartsanak a sárlében, mely a meder folyamatos kotrásával együtt járt. Ami most történt az Úz völgyében, az visszafordíthatatlan. Hegyi patakjaink történetében voltak még olyan pillanatok, amikor energiatermelésre fogták be őket. Régen malomárkokat választottak le róluk. Aztán a kommunizmusban megteltek a hegyek gyűjtőtavakkal. Nem egy környezetkímélő dolog, de akárhogy nézzük, úgy a malomárokban, mint a gyűjtőtóban élet van. A csőben vajon mennyi élet lesz?
Morze-jelek az utókornak, bucka-cső-bucka-cső-bucka, így vonul végig az „ahogy kaptuk, úgy hagyjuk” vezeték a völgyön. Körülötte a rét fel van túrva, árkok vannak rajta ásva végig, mintha lecsapolták volna.
A kőről kőre szökellő hegyi patakot hatalmas mérnöki tudás és hihetetlen mennyiségű gépi munka segítségével sikerült poshadt állóvízzé szelídíteni.
A völgyben szétszórva csőmaradványok virítanak, helyenként a patakmederben, egyenként, máshol pedig az út szélén, csoportosan, turistacsalogatónak. Ugyancsak turistacsalogatónak szánták ezeket az építőanyagmaradványokat, melyek az egész völgyben szétszórva enyhítik picit a táj vad szépségét, nehogy túl vad legyen az ide látogató tápos turistáknak. Lénárd szerint Ausztriában 5000 vízierőmű van, és mégsem az jut eszünkbe róla, hogy széttúrt völgyeik lennének teli csőmaradványokkal és otthagyott építőanyag-kupacokkal. Lénárd szerint kirándulni megyünk Ausztriába, gyönyörködni a tájban, turistaként.
A megyei tanács a völgy feltúrása közben is a túrizmuson gondolkodott, ezért hamarosan beindítja a csőturizmus programját, a világon elsőként. Rendelésre íratnak majd egy legendát, mely a sárkánykígyó végeérhetetlen farkáról fog szólni.
- Apa, honnan van itt az a sok kő?
- A patak hozta őket, fiam.
- S hol van most a patak?
- Elment újabb kövekért.
Székelyesebb válasz:
- Elment a csába(csőbe), fiam.
Homoródfürdő lakossága továbbra sem óhajtja a vízierőművet. Lénárd hazudhat nekik, amit csak akar, az Úz-völgyi és a vargyasi példák elég tisztán mutatják, mily mértékű rombolással jár alig néhány ember meggazdagodási vágya. Ha egy osztrák építkezne, osztrákok működtetnék osztrák törvények alapján, és osztrák természetvédelmi hatóság ellenőrizné az egészet, akkor talán könnyebben belemennének a helybéliek. De így, hogy hazugok építkeznek törvénytelenül, más hazugok és tolvajok engedélyével és ellenőrzésével, abból sok jó nem származhat. Az építkezés tovább folyik, legutóbb mikor ott jártam, egy markológép túrta a patakmedret, kilométereken hömpölygött a sűrű sárlé. Habár közterületen fotóztam, a munkálat vezetője a szemem láttára beszélte meg a gépkezelővel, hogy két hatalmas követ emeljen fel, és dobjon felém, hogy megijesszen. Csakis viccként. Lénárd azt hazudta Homoródfürdőn, a helybéliek azért félnek a beruházástól, mert nem tudják, milyen lesz. Az igazság az, hogy azért félnek tőle, mert nagyon is jól tudják, hogy milyen lesz. Az ügyre még visszatérünk, minden bizonnyal.
Tetszett? Oszd meg!
Az önzõ profitéhség Székelyföldön is "fejlett gazdaságot", "jólétet" akar. Íme, egy törekvése, amely Ausztriából indul ki úgy, hogy ne az osztrák erdők lássák kárát, hanem a székelyekéi.... Ennyit Ausztria összes "öko-zöld-fenntartható" eszméjéről, reklámjáról, logójáról... Az 
Ugye az köztudott, hogy Ausztria a környezetvédelem felkent élharcosa, ahol az erdők és a hegyek ökológiai, gazdasági, turisztikai és minden más megfontolás okán, gyakorlatilag sérthetetlenek. Viszont osztrák cégeket az égvilágon semmi sem akadályoz meg abban, hogy országuk határain kívül essenek neki nagyipari méretekben, mondjuk Európa egyik utolsó igazi vadonjának. Jelesül, a Holzindustrie Schweighofer nevezetű cég kívánna gyakorlatilag tarvágást csinálni Kovászna (Erdély, Székelyföld) erdeiben. Ott, ahol egyébként medvék, farkasok, hiúzok, vaddisznók, szarvasok (meg ki tudja még mi minden) élnek, szerény évi(!) 800.000 köbméter fa kitermelése a cél. 
MEGHÍVÓ: "A genetikailag módosított növények környezeti problémáiról - elhúzódó vita" címmel előadást tart
Utolsó kommentek