PPJ         2010.02.25.

Sírjak vagy örüljek?!!! Marhára örülök, hogy abból van munkám, hogy más pusztítja a természetet.

Most vettem észre, hogy inkompetens szolgák az ELMŰ nagyúr parancsára épp fákat metszenek az elektromos vezeték körül. Nade milyen fákat? Hát persze, hogy diót! Baszomanyád kedves ELMŰ! Így pusztult ki a 30 éves diófánk a házunk előtt is!!! Elég egytlen ág és kipusztul egy egész diófa. Mert ilyenkor tavasszal, olyan nedvnyomásnak van kitéve, szívná a gyökerén keresztül ki a talajból a vizet, nem csoda, hogy egy metszett részen "sír" a fa, ömlik a víz, nem tud begyógyulni, és kiszárad az egész....

Természetesen a nyílt sebet nem kezelik a kiszáradás esélyének csökkentése vagy a fertőzések esélyének csökkentése végett.

Megkérdeztem a kedves munkásurakat itt a szomszéd utcában, hogy tudják-e milyen fát metszenek. Ezt még tudták. Azt már nem, hogy miért nem szabadna... Ők csak parancsot teljesítenek. Mondom szóljanak már vissza a feletteseiknek, hogy előrelátóbbak is lehetnének és esetleg nem tavasszal kéne egyes fákat visszametszeni. De ők nem szólnak. Minek is szólnának, úgysem hallgatnak rájuk.

Ez a baj kérem, hogy nincs felelős. A piszkos munka mással van elvégeztetve. A felettest meg nem lehet elérni, nem lehet még kideríteni sem. A másik nagy baj, hogy aki a munkát végzi az nem ért hozzá, csak egy metszőollót tud kezelni, eddig terjed neki. Ha a világ végrehajtói, szolgái, főnökök csicskái tisztában lennének azzal, hogy "munkájuk" milyen következménnyel jár, akkor tán hozzá sem kezdenének, nemhogy végrehajtanák az utasítást.

Ja, az illetékest, azaz azt a lakost akinek a háza mellett elvégzik ezt a terrort a fáján, természetesen nem kell értesíteni. (Ha tudná szegény flótás, most a munkahelyén, hogy otthon épp a fáira ütnek, metszenek halálos pecsétet, akkor azolnnal a testével védené...)

Kár...

Szép diófák voltak...

(Talán még utolsó remény, hogy csak két napja van jó idő és talán még nem indult be a nedvkeringés. De szerintem idén már nem esznek a szomszédok diós metéltet. Hacsak nem mennek el a Tesco-ba vagy a lápbeépítő Auchan-ba kelet-ázsiai 100 grammos darált  cukrozott dióért... Ócsó: csupán 2500 forint kilója.)

PPJ         2010.02.25.

Az AVATAR trailer IGAZI magyar valtozata. Az RMGC (Roșia Montană Gold Corporation) alantas módszerekkel arra törekszik, hogy cianidos technológiával aranyat termelhessen ki Verespatakról, ezáltal természeti és kultúrális értékeit megsemmisítve. A gazdasági válság és a politikai nyomás mellett, az RMGC megvesztegethető média-képviselőkkel, megtévesztő és álszent reklámokkal próbálja meggyőzni a terv ellen tiltakozó "Naiv" lakosságot. Ez a film Szentesy Cecília (Cica), az RMGC média-bérencének fiktív történetét meséli el, akinek elsődleges feladata az volt, hogy megnyerje a sajtó és az erdélyi magyar lakosság támogatását Verespatak tönkretételéhez...

PPJ         2010.02.07.

Újabb 'összecsapás' japán bálnavadászok és állatvédők között

Összeütközött a Sea Shepherd ausztrál bálnavédő csoport egyik hajója szombaton az Antarktisz jeges vizein egy japán bálnavadász hajóval - közölte az ausztrál szervezet alapítója.

A Sea Shepherd Conservation Society környezetvédő szervezet hajója, a Bob Barker és a Yushin Maru 3 japán bálnavadász hajó összeütközik az Antarktisz közelében MTI/AP - Sea Shepherd/Glenn Lockitch

Paul Watson kapitány műholdas telefonon azt állította, hogy a Jusin Maru 3 nevű japán hajó szándékosan nekiment a Bob Barker nevű ausztrál hajónak, amely megpróbálta elállni az útját. A japán hajó a Bob Barkeren egy kisebb léket ütött, amely azonban a vízszint fölött van, s ezért a hajót nem fenyegeti az elsüllyedés veszélye. Az incidens során senki sem sérült meg.

Japán illetékeseket egyelőre nem sikerült megszólaltatni az ügyben, és független forrásból azt sem lehetett igazolni, hogy a japán hajó szándékosan ütközött volna a Bob Barkernek.

A szombati ütközés már a második hasonló incidens volt a Sea Shepherd egyik hajója és a japán bálnavadász flotta között. Január 6-án egy japán bálnavadász hajó az Antarktisz vizein belement a bálnavédő szervezet Ady Gil nevű hajójába, amely kettétört, majd elsüllyedt. Legénységét sértetlenül kimentették.

Japán egy "tudományos bálnakutató program" keretében hat hajóból álló flottát állomásoztat az Antarktisz vizein. Bírálatok szerint a japán program pusztán a kereskedelmi célú bálnavadászat takargatása, éppen ezért véget kellene vetni neki.

Forrás: Népszabadság Online

dernarmot         2010.01.21.

Papp Sándor Zsigmond Népszabadságos írására szeretném felhívni a figyelmet, az elöző Avatarról szóló poszt apropóján.

"Persze, nyavalyoghatunk itt hosszan, hogy az Avatarral a színész nélküli film kap ismét piros pontos visszaigazolást, a byte-ok ülnek tort a pepecselős, régi s még emberi léptékű iskola felett. Felhozhatjuk, hogy a forgatókönyvben csekély olyan fordulat lelhető fel, amit ne láttunk volna A farkasokkal táncolóban vagy Az utolsó szamurájban. Vagyis inkább tűnik elcsent vázlatnak az egész, semmint kiérlelt műnek. De: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ bevételeket összesítő toplistáit jelenleg két Cameron-alkotás vezeti: a Titanic 1,8, míg az Avatar eddig 1,6 milliárd dollárt kalapozott össze. Az utóbbi ráadásul egy letöltős-megosztós világban hozta vissza a nézőket a mozitermekbe. Ha van tehát miért ünnepelniük a nagyobb stúdióknak, hát ezért biztosan. És még az is lehet, hogy ez lesz minden idők legdrágább zöld kampánya. Amit nem ért el a Greenpeace, Al Gore Kellemetlen igazsága vagy a többi, sztárral felvértezett ökofilm, azt eléri a korai impreszszionistákra hajazó fantasy. Belénk égeti végre naiv, ám annál megszívlelendőbb igazságát: ne bántsd az erdőt, mert ő is érez. Vagyis van az a számítógép-generálta látvány, amely felébresztheti bennünk a lelkiismeret-furdalást a szétdobált reklámszatyrok felett? Sokatmondó, hogy a dokumentumfilm, a valóság képei erre már kevésbé képesek. Döbbenetet talán, de önvédelemre is használható hisztériát már nem tudnak kiváltani."

Azonban a mérlegnek két oldala van, akármennyi szemet nyitott is ki, egy új parasztvakító korszak nyitódarabja. Vagy ahogy P.S.ZS. írja:

" Sose hittem volna, hogy egyszer a Titanic Oscarjait fogom védeni, pedig az Avatarral szemben még a megkomponált, manuális giccs is több filmes jelleget volt képes felmutatni. Akkor könyveljük el végképp: a korábbi, megmosolyogtató próbálkozások után mégiscsak ez lesz a jövő? Filmavatárok lépnek a valódi mozgókép helyére?"

...

"Ami most biztosnak tűnik: a film a tengerentúli boszorkányműhelyekben egyre kevesebbek számára lesz az, ami eddig volt. Ismerve az álomgyári logikát, amint egyre olcsóbbá válik az avatári technika, úgy árasztanak majd el bennünket a na’vik utódai. A klaszszikus mozi pedig egyre inkább hóbortnak tetszik majd, nevetséges pénzkidobásnak: színészekkel, történettel, drámával. Hiszen mit is kezdenénk egy 3D-s Aranypolgárral vagy digitális Psychóval? Csak néznénk, mint a moziban..."

A letöltések aranykorában visszacsalogatta a nézőket a moziba ez a film, ami mindenképpen mérföldkő. De sajnos úgy néz ki hogy a látványorgiák műfajfílmeknél is üresebb toposzaiba fogunk térdig járkálni, nagykanálla fogyasztjuk majd AMERIKÁT, a hagyományok és történelem nélküli társadalom ezáltal cél és fogyasztásorientált önbeteljesítő utópiáját. Eközben a szerzői filmek elgondolkodtató, színészi játékban és társadalom reflexióban gazdag kópiái megmaradnak a Cirkó és a Kino szerű kis filmklubbok egyre szerényebb közönségének. Elgondolkodtató tendencia..

A teljes Népszabadság cikk itt olvasható.

PPJ         2010.01.20.

Jand szerzőnk is megemlíti az Avatart.

Sztefano barátunk pedig így ír a filmről:

"Boldoggá tesz ez a film. Egyszerűen fantasztikus – a szó mind szoros, mind pedig laza értelmében is. A Vatikán szája például habzik megszégyenülésében, mert úgy érzi, hogy a film nyomán hirtelen újraéled a természet erőinek az imádata, az animizmus iránti elfelejtettnek hitt érdeklődés, miközben a nyugati civilizált világban egyre többen fordítanak hátat az egyháznak. Ausztriában például 2009-ben több mint ötvenezren léptek ki az anyaszentegyház zavaros kegyeiből. Hát nem nagyszerű? Na, végre valami jó hír."

NOL.hu - Mit tanít az Avatar?

James Cameron sikerfilmjét eddig főként konzervatív véleményformálók és a katolikus egyház belső körei támadták - korántsem véletlenül. Az Avatar galaktikus ökológiájáról zajló vita résztvevői szerint a film egyrészt egyértelmű támadás a lakosság és a környezet kizsákmányolásán, illetve a (hadi)technikai fölényen alapuló birodalomépítés gyakorlata ellen, másrészt olyasfajta világfelfogást közvetít, amely a nagy vallások tanításai közül talán a buddhizmushoz vagy a hinduizmushoz áll a legközelebb. A környezet- és természetvédőknek, meg a "békeharcosoknak" viszont tetszik az alkotás, méghozzá ugyanazért, amiért a fenti csoportoknak nem.

A Mepeace.org értékelése alapján a katolikus (vagy tágabban értelmezve a keresztény) és az "imperialista" kritikának létezik egy jókora, ám a nyilvánosság előtt eddig ki nem fejtett érintkezési felülete: eszerint a filmben pontosan azt látjuk, ami a nagy földrajzi felfedezések idején történt, csak az Avatarban a gazdasági érdekű hódításokhoz kevesebb ideológiai indoklás társul.

De amúgy a történet tényleg ismerős: egy újonnan felfedezett területen kiderül, hogy a föld ritka és értékes ásványkincseket rejt, az őslakosoknak először megpróbálják elmagyarázni, hogy a "fejlődés" (a növényzet kiirtása, utak építése, a talaj feltúrása és a bányanyitás) az ő érdeküket (is) szolgálja, majd amikor nem értenek a szóból, jön a hadsereg.

A párhuzam kétségkívül létezik, hiszen a korábbi korok konkvisztádorait - ezt ma már senki nem vitatja - nem a keresztény tanítás terjesztésének vágya, hanem a mohóság motiválta (és egyáltalán nem véletlen, hogy a terméketlen Kalahári-sivatag busmanjait eddig nem nagyon akarták megtéríteni). Az észak- és dél-amerikai indiánok, Ausztrália és Afrika benszülöttei nagyjából ugyanazt élték át, mint a filmbéli Na'vik, és ma sincs olyan természeti nép - sem az amazonasi esőerdőkben, sem a Niger olajban dús deltavidékén -, amelyiknek a lakóhelyén kitermelt természeti kincsek jólétet és ne szenvedést hoztak volna.

Némely konzervatív kritikusok szerint a filmben szereplő RDA vállalat (amelynek a bányászati tevékenység zavartalanságának a biztosítása a feladata) és az amerikai energia- és bányacégek külföldi érdekeltségei mellet gyakran felbukkanó biztonsági vállalkozások (mint a Halliburton vagy a Blackwater) között is könyű szellemi kapcsolatot találni. Még a The New York Timesnek is feltűnt, hogy az Avatar alig burkolt kritika az amerikai kolonializmussal szemben, de akadt olyan értékelő is, aki "emberellenes, hadseregellenes és nyugativilág-ellenes" műnek nevezte a filmet.

Az Avatarból kiolvasható másik üzenet, hogy minden élőlény egy nagy természeti egység része, egymásra vagyunk utalva, és senki illetve semmi ami él, nem pusztítható el anélkül, hogy a világban lévő harmónia ne sérülne. Ezzel a tanítással a buddhisták vagy a hinduk kétségkívül könnyebben azonosulnak, mint akik a Biblián nőttek fel (maga az avatar kifejezés is a hinduizmusból ered), de az ún. Gaia-elmélettel is felfedezhető a rokonság (azzal a különbséggel, hogy itt a "Földanyát" nem Gaiának, hanem Eywának hívják).

A Greenpeace internetes fórumain ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a film sokat segít a fenntarthatóság, iletve az ökológiai lábnom elmélet lényegének megértésében. A hozzászólók azért is dícsérik Cameront, mert a produkció egyelőre (még a 33 évvel ezelőtt bemutatott Csillagok háborújához képest is) nagyon szerényen él a merchandising eszközeivel, azaz nem árasztotta el a világot na'vis reklámszatyrokkal és műanyagbabákkal.