PPJ         2011.08.31.

Kérek MINDENKIT, hogy lehetőségei szerint segítsen!
*Minden felelős magyar civil szervezetnek!*

Az Őrségi Nemzeti Park területén egy *osztrák nagyüzemű zöldségtermelő cég kezdett illegális* és a helyi hagyományos (és ezáltal védett) kisparcellás művelési móddal szöges ellentétben álló *intenzív, öntözéses, kemizált zöldségtermelést*. Viszák és Kisrákos községek külterületi (Natura 2000-es, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő) szántó területein *több helyen* MINDEN ENGEDÉLY NÉLKÜL mély, 30-50 méteres kutakat fúrtak. A helyiek elbeszélése alapján  a Nyugat Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség betiltotta a kutak használatát, mivel semmilyen engedéllyel az osztrák cég nem rendelkezett, de ennek ellenére a mai napig folyik az öntözőcsövek fektetése, a zöldség telepítése, intenzív műtrágyázása, vegyszerezése, a vadmozgást teljesen megakadályozó magas kerítések építése, de ami még rosszabb, további kutak fúrása. Úgy tűnik az osztrák cég semmibe veszi az érvényes magyar jogszabályokat!

A szóbeszéd szerint munkahely teremtés címen léptek fel, de már most látszik, hogy inkább az olcsóbb, román "vendégmunkásokat" alkalmazzák minden nem gépesített fizikai műveletnél. Több román rendszámú autót lehet látni a szántóföldek szélén, ahol az említett fizikai munkások dolgoznak. A helyi lakosok nem tudnak kommunikálni a szántóföldön dolgozókkal, mert azok közül senki nem beszél magyarul...

A szántóföldeket információink szerint a helyi lakosoktól egy adott magyar személy vette meg pár éve, de nemrég ezek a területek egy magyar útlevéllel rendelkező, de magyarul nem tudó ember nevére lettek átírva. Ugyan még érvényben van a külföldiek földvásárlását akadályozó moratórium, de ha van olyan Magyarországról származó személy, aki az új állampolgársági törvény alapján könnyített eljárásban most magyar állampolgársághoz jut, akkor könnyen kijátszhatja  az ún. "zsebszerződéses" ügyletek utólagos felszámolását, megakadályozását.

A konkrét tevékenység, amit terveznek, az  a hagyományos extenzív gazdálkodásmód helyett  intenzív nagyüzemű zöldségtermelés hatalmas (Natura 2000-es, "nemzeti parkos") területeken. Ezen kívül tudomásunk szerint Viszákon feldolgozó üzemet létesítenének. Mindezt az illegálisan fúrt kutak által vételezett vízből, azaz nemzeti közkincsből kívánják megvalósítani. Az a félelmünk, hogy mivel az engedélykérelmeket külön-külön nyújtják be a kútfúrásra (utólag, mikor már megvalósították), a zöldségtermelésre (utólag, mikor már eltelepítették), és külön a feldolgozásra, nem akadályozható meg a tervezett beruházás. Így nem készítenek hatástanulmányt, amely tisztázná a várható negatív következményeket mind a természeti -, mind a közegészségügyi-, mind a gazdasági-, valamint szociális vonatkozásban... Ahelyett, hogy "foggal-körömmel" védenénk a biodiverzitás, a hagyományos őrségi szeres településszerkezethez kapcsolódó kisparcellás extenzív rét-, legelő  gazdálkodás, őshonos fajtákkal folytatott gyümölcsészet, valamint a mindezekre épülő nemzetmegtartó szociális és kulturális értékek gazdag kincsestárát, ha nem teszünk sürgősen hatékony ellenlépéseket, arra ocsúdhatunk fel, hogy ezt a pótolhatatlan örökségünket egyfajta "kis-spanyolországgá" változtatja egy külföldi cég!

Kérünk minden civil szervezetet, akik ezen vonatkozásokban tenni tudnának az ügy érdekében, jelentkezzenek be ügyfélként a Nyugat Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél (*támogatva*az eddig már fellépő Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot, illetve a már ügyfélként bejelentkezett civil szervezeteket). A Felügyelőség címe: 9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2. vagy 9701 Szombathely Pf.:183, telefonszáma: 0694 506 700. Ezáltal irat betekintési, illetve nyilatkozattételi jogot szerezhetnek a további ez ügyben való támogató hatékony közreműködésükhöz. További hivatalos információkért forduljanak levélben a területet kezelő Őrségi Nemzeti Park Igazgatósághoz. Cím: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 9941 Őriszentpéter Siskaszer 26/a.

Azért szerepel a tárgyban az SOS jelzés, mert ha semmibe véve az új Alkotmányunk vonatkozó célkitűzéseit, illetve a jelenleg érvényes jogszabályokat, egy osztrák, vagy bármely külföldi cég ilyen módon érvényesítheti saját érdekeit - nemzeti érdekeinkkel szemben - egy magyar nemzeti parkban, Natura 2000-es területeken, akkor bárhol máshol az országban ez bevett gyakorlattá válhat! Mivel ez az ügy mindannyiunk közös érdekét érinti, ezért  PRECEDENS értékű.

Kérünk mindenkit, hogy lépjen fel legjobb lelkiismerete, lehetősége és szaktudása szerint!

Üdvözlettel:
Almásy Béla és Tutsek Annamária
Magyarország jövőjéért aggódó és felelősen gondolkozó állampolgárok

ui.: Sajnos erre a listára nem tudjuk elküldeni a képeket.... 24db demonstratív fotó készült egyelőre a kútról, csővezetékről, eltelepített zöldségtáblákról, román autóról, "vendégmunkásokról".... stb. [Non-text portions of this message have been removed]

PPJ         2011.08.31.

(Néhány éve írtam egy az alábbihoz hasonlót a helyi újságba "Néni! Bácsi! Én csupán annyit szeretnék mondani..." címmel, bár az még szó szerint is-, és átvitt értelemben is sokkal gyermekdedebb volt ennél. Szóval íme értelmesebben és alátámasztottabban kifejtve Ifj. Vasuta Gábor által a globalizációról szóló gondolatmenet a természetvédelem szemszögéből!)

Írta: Ifj. Vasuta Gábor
Forrás: Greenfo

Hogy mi a fogyasztói társadalom, az kevésbé látszódik annak peremvidékén, mondjuk a perkupai Coop-ABC kínálatában. Ellenben, ha jó sorsunk a hollandiai virágbörzére vezet, megérezhetünk valamit a világgazdaság lüktetéséből. A tőke logikája szerinti világban fizetni is kell mindenért és a természet is be fogja nyújtani a számláját.

A hatalmas üvegcsarnokban rózsával és minden egyéb létező virágokkal teli kocsik suhannak el az árverési csarnokban és mire eltűnnek a kijáratnál, a virágüzérek már meg is tették tétjeiket –az áru elkelt. És mi vásárlók nem tudhatjuk, hogy a kedvesünknek szánt rózsa két napja még Kenyában virított a Naivasha tó mellett, egy napja pedig Hollandiából kelt útra egy hűtőkamionban Magyarország felé. Ugyanis bármilyen furcsán hangozzék is, a világ két legjelentősebb rózsatermelő országa Kenya és Kolumbia.

Az afrikai földrész országában 4500 ha-.on termelik a virágot kb. 80 000 ember közvetlen, és összességében 500.000 ember részvételével , akik ha gyakorlott szakmunkások, 45 eurónak megfelelő fizetést is kaphatnak havonta, ami azért arrafelé sem sok. A rózsa ára behajózás előtt 0,32 EU per szál, ami 0,4 EU-ra emelkedik fel Hollandiába érkezvén. Ez azonban még mindig nem sok. A globalizációs varázslat viszont itt kezdődik. A vásárló a virágot ennek hatszorosáért veszi meg, miközben Európában több cég és több állam is megnyerészkedi a magáét. Az elmondottak alapján az a jogos gyanú fogalmazódik meg, hogy ezt a globalizációs motort a nagyon olcsó fejlődő országokbeli termék előállítás és a jómódú fizetőképes kereslet közötti feszültségkülönbség hajtja. De persze csodák nincsenek, a gazdaságban főleg nem.

Ami az egyik oldalon extraprofitként jelentkezik, az a másik oldalon plusz veszteségként.

A trópusok legendája mára már tényleg csak legenda. Leszámítva az üdülőövezeteket, ami természetesen nem a helyieket szolgálja, a melegégövi országok többségi területén bádogviskókkal, felperzselt erdőkkel, erodálódott földekkel és szemétdombokkal találkozhatunk. A többség számára errefelé a jólétet a kismotor, a mobiltelefon és a coca-colát és chipset áruló bodegák kínálata jelenti, kiegészülve a gyanús külsejű kínai instant levesekkel. Brazília, Argentína, Elefántcsontpart, Kenya, Nigéria és még folytathatnánk a sort.

A fejlett világ itt altatja el a rossz lelkiismeretét a „fair trade” kakaóbabbal, a kávé és banánültetvényekkel amelyek szerintük munkát adnak a helyieknek és elsők között a bioetanol gyártásával. A bioetanolt autók üzemanyagához keverik 10%-os részarányban és ugye mennyivel más érzés így-környezettudatosan autózni. Ha azonban a dolgoknak kicsit a körmére nézünk, a következőket jelenthetjük: a legnagyobb bioetanol termelő Brazília, ahol 21 millió hektár kivágott erdő helyén létesített monokultúrás cukornádültetvények biztosítják a bioüzemanyag alapját, együtt a szintén egyeduralkodó, 51%-os arányban génmanipulált szójaültetvényekkel. Iszonytató biológiai egyhangúság marad a kivágott erdők, felszántott legelők helyén, majd később eróziótól tönkretett földek és elszennyezett vizek. Amúgy ez a körforgás meglehetősen ördögi, mivel ha végigkísérjük a termelés teljes folyamatát a szántástól a lepárlásig, a számítások szerint egy liter bioetanol előállításához 1,27 liter hagyományos tüzelőanyag kell.

De ezzel a dolog paradoxitásának még nincs vége. A föld másik felén, a magyar Alföldön a kajlabajszú vásárló egyszer csak azt tapasztalja, hogy a cukor hiánycikk lesz, ami ezidáig csak a szocialista Romániára volt jellemző. Hajmeresztő, de miután egy kivételével bezártuk az összes cukorgyárunkat és rábíztuk magunkat az EU gondoskodására, kiderül, hogy az ellátási nehézségeket az a trend okozza, hogy Brazília egyszerűen jobb árat kap a bioetanoljáért mint a cukorért és ezért nem szállít. Itthon pedig a szerencsi cukorgyárból csak a kapuja áll, rajta az alapítási dátum-1901. Kibírta szegény cukorgyár az első és a második világháborút, a vörösterrort és Rákosit, egyedül csak az EU csatlakozást nem. Az embernek akaratlanul is József Attila 80 évvel ezelőtti verssorai jutnak eszébe a szövőnőkről akik cukros ételekről álmodnak és nem tudnak kartellekről, együtt szegény mexikóiakkal akik ezentúl sokkal drágábban juthatnak a tortillájukhoz, mivel az ő kukoricájukból is bioetanolt csináltak.

Pedig egy tőke logikája szerinti világban fizetni is kell mindenért és a természet is be fogja nyújtani a számláját. Valami hasonló már történt egyszer a Húsvét-szigeteken, amelynek a népessége hosszú testvérharcok után elpusztult, miután összes energiaforrásukat felélték és még autójuk sem volt. Nyilván az egész világot tönkretenni sokkal hosszabb folyamat, de úgy gondolom a homokórát már megfordították és pereg a homok.

Gondoljunk erre, ha megszagolunk egy hosszúszárú rózsát, vagy dugóban ülünk és több száz magunkkal járatjuk a motort minden értelmes cél nélkül. Gondoljunk arra, hogy azért építünk hatalmas plázákat, hogy divatos rongyokat adjunk el bennük. Egyenlőre van még némi időnk az elgondolkodásra.

PPJ         2011.08.03.

PPJ         2011.08.03.

Nem engednek a dunakeszi tőzegláp ügyében a civilek

Július végén Illés Zoltán államtitkárságán egyeztetések kezdődtek a dunakeszi tőzegláp jövőjét illetően (na vajon miért most? - GreenR szerk. megj.). A résztvevő felek, az Államtitkárság, az Auchan és a Dunakeszi Önkormányzat három verziót tártak a civil szervezetek képviselői elé:

1. Az állam megvásárolja a lápot, hogy biztosítsa fennmaradását.
2. Folytatódnak a perek és hatósági eljárások, amelyek eredményeként eldől, hogy védendő értékről van-e szó, jogszerű-e a védelem, és követelhet-e kártérítést az Auchan.
3. Egyezség születik, és megépül a tervezett áruház, igaz, kisebb parkolóval. A láp kisebbik része védelem alá kerül, a Duna-Ipoly Nemzeti Park lesz a kezelője, és az Auchan vállalja fenntartásának költségeit. A civil szervezetek számára az államtitkár világossá tette: amennyiben nem fogadják el az egyezséget, akkor a tiltakozásban fontos szerepet vállaló helyi horgászegyesület további működését lehetetlenné teszik.

A civil szervezetek kifejtették, hogy a harmadik változat hosszabb távon a láp teljes pusztulását vonja maga után. Az élettér további csökkenése esetén ugyanis nem biztosítható a lápi élővilág fennmaradása.

A további pereskedéstől a civilek nem tartanak. Eddig a tőzegláp ügyében kizárólag akkor történtek negatív hatósági döntések, amikor nem kísérte kellő figyelem a láp sorsát, vagy éppenséggel kizárták a civil megfigyelőket az eljárásból. A közelmúltban hozott bírósági döntések a hatósági vizsgálatok – várhatóan hosszú évekig elhúzódó – idejére megtiltottak mindenféle olyan tevékenységet, amely veszélyezteti a láp fennmaradását.

- szürke gém a dunakeszi lápon -

A láp megvásárlásának szándékát üdvözlik a civilek. Valójában ezzel a megoldással lehet teljes mértékben biztosítani a fennmaradását, hiszen egy magántulajdonosnak soha nem fog érdekében állni a terület eredeti, érintetlen jellegének megőrzése, ebben az esetben ugyanis semmiféle hasznot nem hoz a számára. A civilek ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a vételár meghatározásánál a terület valós értékét lehet csak figyelembe venni. Nem lehet beépítésre alkalmas területként számolni az értékét, hiszen a Dunakeszi Önkormányzat törvénysértő módon vonta kereskedelmi övezetbe, továbbá az Auchan tudatában volt a vásárláskor annak, hogy a terület nem építhető be, ebből következően nem állhat elő kártérítési követeléssel.

A civil szervezetek bíznak az egyeztetések folytatásában és jó irányba való alakulásában. Remélhetőleg hamarosan újabb híreket adhatunk közre.

Sarkadi Márton és Kriska György

PPJ         2011.07.19.

DAVID LOY INGYENES, NYILVÁNOS ELŐADÁSA A BUDDHISTA NYÁRI EGYETEM KERETÉBEN

Július 31. (vasárnap) este 8 órai kezdettel A Tan Kapuja Buddhista Főiskola aulájában

Előzetes:

Vajon a buddhista tanításokból következik-e egy másfajta felfogás a bioszféráról, mely segítségünkre lehet a történelem e kritikus pontján, amikor annyi mindent teszünk annak elpusztításáért? A buddhizmus szerint szokásos, egyéni válsághelyzetünk és az emberi civilizáció jelenlegi helyzete között mély párhuzamokat fedezhetünk fel. Ez pedig azt sugallja, hogy az ökológiai válság legalább annyira spirituális, mint technikai és gazdasági probléma. Vajon találhatunk-e-e hasonló párhuzamot a két megoldás között? Vajon a személyes válságunkra adott buddhista megoldás választ kínál arra is, hogyan oldjuk meg kollektív válságunkat?

David R. Loy amerikai buddhista filozófus, akinek írásai általában a buddhizmus és a modernitás közötti összefüggésről szólnak. 1971 óta folytat zen gyakorlatot. A Szanbó Kjódan japán zen buddhista tradíció felhatalmazott tanítója. Könyvei: Nem-kettőség: összehasonlító filozófiai tanulmány; Hiány és transzcendencia: Az élet és halál problémája a pszichoterápiában; A Nyugat története buddhista szemmel: Hiánytörténeti tanulmányok; A Nagy Felébredés: Buddhista Társadalomelmélet; Pénz, szex, háború, karma: megjegyzések egy buddhista forradalomhoz; Tudatosság- kötött és kötetlen: Buddhista esszék; A sárkányok és démonok dharmája: Buddhista témák a modern képzeletvilágban (feleségével, Linda Goodhew-val együtt); valamint a legutóbbi: A világ történetekből áll. A Buddhist Response to the Climate Emergency (2009) [Buddhista válaszadás a vészes éghajlatváltozásra] társszerkesztője. David Loy korábban a Szingapúri Nemzeti Egyetemen, valamint a japán Bunkyo Egyetemen oktatott. 2006-tól 2010-ig a Besl család székének etika/ vallás és társadalomtudományi professzora volt a Cincinatti-béli Xavier Egyetemen (USA).

Az előadásra minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A TKBF vezetősége

A Buddhista Főiskola további nyári egyetemi programjai itt!