meta_         2010.01.07.

Először is szeretném megköszönni Pacskernek, hogy írhatok a Greenr-re.

Első bejegyzésemben egy szimpatikus kezdeményezésről írok - az evés és az élmény összekapcsolásáról. Az előző kommentekben úgyis nagy vihart kavart a Maslow-féle piramis legaláján megrekedők vulgárnihilizmusa.

Szóval a pátyi Landorra pizzéria tulajdonosa elhatározta, hogy helyben található élelmiszerekből készítenek ételeket. Elsősorban azért, mert rájöttek, hogy pizzériából sok van, hát megpróbálnak valami új szolgáltatást adni.

Íme az étlapjuk:

A lényege az egésznek, hogy szó szerint reggel még Mari néni dombján kapirgál a tyúk, délelőttre már levágják, megy bele a fazékba, aztán a vendég hasába. Az alapanyagok frissek, nincsenek GMO-val telenyomatva, nem utazták át a fél világot, mint a teszkós és madaras teszkós termékek. Így itt "nincs a konyhán: kockák, porok, egyéb vegyszerek és mérgek, és a hipermarketek ócska "márkás" és "gazdaságos" portékái." Nem mellékesen még a helyi termelők is jól járnak... Nem beszélve az externális társadalmi hasznokról.

A puding próbája az evés, tyúkhúslevest ettem utána desszertként túrógombócot.  Röviden annyit, mivel ez nem gasztroblog, hogy finom volt. És mitől lett élmény? A fentieken túl attól, hogy elbeszélgettem a szakáccsal, aki ezt az egészet kitalálta. Elmesélte, hogy külföldön miképpen csinálják már ezt, és hogy ő hogyan játsza ki a törvényi szabályozást, hogy zöld étlapozzon. 

Mindenesetre nagyon tetszik a motója: "Mi lehet kellemesebb kötelesség, mint a szomszéd csirkéjét a másik szomszéd borával leöblíteni?" - Evés: connecting people.

Ez a reklám helye volt.