PPJ         2010.11.24.

Teljes mértékben egyetértek, átveszem és újraposztolom a Fent és Lent blog Kocsmákba félretolt generáció című bejegyzését! Adbusters szintű elemző cikket írtak!

A tavasszal járó eufóriában megírtuk itt, hogy a nagypolitikai nyomortól valamennyire függetlenül Budapesten az utóbbi pár évben kialakult egy meglehetősen vidám és élhető közeg, amelyben fiatal magyar emberek már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan határolódjanak el a helytől, ahol élnek – vö. „alternatív kultúra” – , hanem mindenféle kis piaci és civil kezdeményezésekkel építgetik azt. Azt írtuk, ez a csendes együttműködésnek és közös szöszmötölésnek egy olyan, az ellenkultúrán már egyértelműen túlterjedt világa, aminek előbb-utóbb lehet, hogy nem csak a szórakozási formákra, de a politikára is hatása lesz.

Most, hogy november van, délután 3-kor sötétedik, és a legócskább rettegést is felülmúlóan dúl a Fidesz, ideje megírni ennek az átalakulásnak a sötét oldalát is.

Mi látszik tehát? Az, hogy pár éven belül Budapest tele lett mindenféle trendi hellyel, ezekben pedig hipp-hopp megjelent egy olyan fiatal tömeg, akik nem csak passzívan fogyasztanak, de mindenféle civil kezdeményezésekben és kisvállalkozásokban formálják és termelik is ezt a közeget.

Tekintsünk el egy percre attól, hogy ha egyéb gond éppen nem sújtja az embert, tényleg milyen kellemes ebben a közegben úszkálni, és nézzünk rá arra, mitől lett ennyi szórakozóhely Budapesten, és honnan jön a tömeg, ami kitölti. 

A kocsma-invázió

Ez a jelenség nem sajátja Budapestnek, bármennyire is romkocsma-nagyhatalom hírében állunk. A neolib hullámmal egyidőben az ún. fejlett világ egészén végigsöpört ugyanez a változás. A piac felszabadításával élre törő rugalmas vállalatirányítás elkezdte a világ kevésbé szabályozott (=inkább kiszolgáltatott) részeire kiszervezni a reális termelést. Ennek köszönhetjük a ’helyi’ gazdaságnak azt az átalakulását, amit egyes korlátolt szemléletek a gazdasági fejlődés természetes csúcsaként kezdtek népszerűsíteni: a „posztfordista” gazdaságot, amelynek a súlypontját már nem az ipar, hanem a szolgáltatások adják.

Egy adott város szintjén ez azt jelenti, hogy a gyárakat bezárják, a befektetések pedig jobb híján a szolgáltatásokba áramlanak. A szórakoztatóipar robbanása ebből a folyamatból adódik. A neolib átalakulás másik dicső eredményének, a közszféra kiéheztetésének köszönhetően ráadásul az önkormányzatok jobban rászorulnak a befektetőkkel való „együttműködésre”, mint valaha. Ennek köszönhetjük a várostervezési szempontból értelmezhetetlen, a város szövetét és a közlekedést keresztül-kasul szabdaló díszkőkapitalizmust, a köztéri funkciók helyett inkább a szabadtéri plázák funkcióját ellátó sétálóutcákat, s a szolgáltatóiparnak nyújtott egyéb kedvezményeket. 

Budapest esetében hozzáteendő, hogy a város jelenleg tipikusan a robbanás kezdeti fázisában van, amikor még elég nagy részben helyi vállalkozók, helyi kezdeményezések dobják be és csinálják meg a saját ötleteiket. A következő fázis az, amikor a sikeresebbeket egyre nagyobb tőkével rendelkező franchise-ok vásárolják fel. Lesz még, hogy nosztalgiával gondolunk vissza a tizen-valahányadik miniromkocsma mostanában némi unalommal fogadott felavatására. 

"Fiatal felnőttek" lettünk

Honnan jön az a töméntelen tömeg, ami ezt a sok új helyet mind megtölti? Ugyanabból a folyamatból. A piac felszabadítása és a rugalmas vállalatvezetés azt jelenti, hogy a munkáltatásban nem kell mindenféle kártékony, a piacokat elriasztó megkötésekhez és szakszervezeti alkukhoz ragaszkodni. Nem kell teljes munkaidős állást, stabilkarrierlehetőségeket biztosítani, nyugdíjat és egészségügyi biztosítást fizetni. A rugalmasság azt jelenti, hogy lehetőleg csak azokért a percekért fizetek, amikor az ürge nekem profitot termel. Hogy az ürge a saját életét amúgy hogy oldja meg, nem az én dolgom – mert már nem vagyok rákényszerítve arra, hogy az én dolgom legyen. Azt a bizonytalanságot, amit ez a rugalmasság az alkalmazotti oldalon jelent, a kirúgott gyári munkásokon kívül elsősorban a fiatalokra terhelik.  

89 óta stabilan nő az első állandó és teljes biztosítással járó munkavállalás kora. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok egyre idősebb korukig részben vagy teljesen munkanélküliek. Ugyanígy csökken a tervezhető karrier-útvonalak stabilitása (vö: mire vállaljak hitelt?). Ennek megfelelően nő az az átlagéletkor, amikor a fiatalok saját családot alapítanak, vagy saját lakást vesznek. A statisztikákban megjelent egy új kategória, a „posztadoleszcencia”: azok a fiatalok, akik „a felnőtté válás legtöbb pszichológiai kritériumának megfelelnek, de nem elégítik ki a szociológiai követelményeket”, azaz kevésbé finoman: nagykorúak, gazdasági alapok nélkül.

Szerencsére az egyetemi oktatás kiterjesztésével létrejött egy olyan parkolópálya, ahol ezeket a fiatalokat meglehetősen sokáig tárolni lehet, anélkül, hogy megjelennének a munkanélküli statisztikákban – a szolgáltatások kapitalizmusában a munkahelyek száma eleve túl kevés, a munkanélküliség eleve para. 

Nem akarsz még lakást

Így néz ki a valós életfeltételeik felől nézve az a vidám, trendi „fiatal felnőtt” tömeg, ami az utóbbi pár évben Budapesten is elővarázsolódott. Attól vannak egyre többen a kocsmákban, mert az emberek már 30-on túl is ugyanolyan életet élnek, mint 18 éves korukban. Persze, beszélni erről az ízlés- és stílusválasztások madárnyelvén szokás csak: egyre többen „választják” a szingli életformát, „halasztják el” a gyerekvállalást vagy lakásvásárlást, iratkoznak be újabb egyetemre azért, mert érdekli őket a spanyol kultúra.

Arról, hogy miért nem tudnál lakást venni vagy gyereket vállalni most, arról, hogy nincs hová tovább lépnie ennek az individuális hányattatásra kényszerített fiatal munkaerő-tömegnek, akik vagyunk, kevesebb szó esik.

De vajon eshetne? Ez a réteg minden este többezresével mulat együtt hajnalig, a meglevő anyagi hátterét és jövendő biztonságát újabb és újabb helyek, stílusok és kiegészítők rangsorolásába, az öltözködés kényszerébe és 500 körüli sörökbe-capuccinókba csorgatva el. Mennyi esély van rá, hogy ráismer magára, mint olyan társadalmi csoportra, ami azonos hátrányokkal és azonos érdekekkel rendelkezik? A 84658 választható stílus látványa mögött képes lesz-e úgy nézni magára, mint a lényegi politikai és gazdasági folyamatok perifériájára szorított csoportjára a magyar állampolgároknak? Ez a kocsmákba félretolt generáció éppen az, ami az elkövetkező 20 évben a Magyarország fejlődését meghatározó munkaerőt adhatná.

De te is gondoltál rá, hogy kivándorolsz, ugye?

PPJ         2010.11.15.

forrás: Whole Brain Catalog - Adbuster #90 July/August 2010

PPJ         2010.10.20.

Filmajánló. A Yes Men ezúttal nem kisebb dolgot tesz: helyreállítja a világot. Remélem minden greenr-es elég counter culture-ös culture jammer már és ismeri őket!

Projektjeik: A srácok majdnem csődbe vitték a Dow Chemicalt, befurakodtak a WTO-ba, nem kímélték az ExxonMobile-t és s BP-t sem, meghackelték a New York Times-ot és a New York Post-ot és ők csinálták a Niger Delta Hoax-ot is, mikor a Shell bevallotta a pusztító magatartását!

És mindezt miért és hogyan? Csak mert AZ IGAZAT MONDTÁK!

Ha valakiknek, akkor nekik igazán megköszönhetjük majd a jelenlegi világunk lebontását! :D

A film elérhető isohunt-ról, valamint saját P2P oldalukról is szabadon szedhető! Magyar felirat az opensubtitles-ről!

PPJ         2010.06.11.

Városiak nem igazán ismerik ezt az érzést, ahogy a teljesen vidékiek sem. Ez csak egy szűk rétegre, egy szűk területre jellemző: a kertvárosra. Ami azért nem is olyan szűk most már. Mostanság ugyanarra ébredek, elfogja ez az "érzés" a hallójárataimat, az érzés lehet elektromos vagy benzines.

Fffrümmm frümm frümm szltszlt - így az elektromos változat.

Böööööööööööööööööööööööö fröfröfrö böööööööööööööööööööö- így a benzines.

Igen: a fűnyírásról beszélek! Elég embert idegesít már a visítás és brümmögő pöfékelés. Elég legyen! Hogy én hogy várom már, mikor elfogy az olaj! Hogy én hogy várom már, mikor az elfogyott olaj miatt nem lesz több műanyag zsineg gyártva, ami a fűkaszába kell. Hogy én hogy várom már, mikor a csapadékháztartást úgy felborítja az ember, hogy a gátak átszakadnak és nem éri meg sehol sem duzzasztót építeni az elektromos áramért, mert hol kiszárad, hol átszakad... És akkor se elektromos áram, se olaj.

Az lesz a kovácsok kora. Újra analógmanuális lesz a kasza! Béla bá se fog este 8-10 ig "D" kategóriás akciófilmet nézni kereskedelmi cstornán, mert ha le akarja vágni a füvet, akkor bizony hajnalban kell kelni, akkor harmatos.

A tiszta, rendes kertváros. Az amerikai álom, ugye? Mert totál sötétnek kell lenned, hogy elhidd!

Miért utálhat meg egy közösség téged Amerikában?

„Úgy történt az eset, hogy Kathleent épp a kertészkedési hobbija sodorta bajba Winterhavenben. Vagyis egészen pontosan az, hogy saját háza körül a szokványosan rendezett, sima pázsitot – ami egyébként ökológiai és történeti szempontból is idegen a térségben – lecserélte természetesen sokszínű, kevésbé vízigényes, őshonos virágokra, füvekre és bokrokra.”

Amerikában ez felér a szentségtöréssel!

„Ha egy valamivel kellene szimbolizálni rendességi vagy rendezettségi megszállottságunkat, akkor az biztosan a sűrűn vetett pázsit volna. Ezt a találmányt eredetileg a huszadik század elején élő gazdag háztulajdonosok fedezték fel, akik a felső középosztály privilégiumai után áhítoztak: a pázsit a tollaslabda, a gyeptenisz és a krikett világát idézi, és mint olyan, megdöbbentően sok törődést igényel, hogy sima, monoton, vízszintesen lefektetett ponyva jellege legyen. Az amerikaiak évente 8 milliárd dollárt pazarolnak pázsitápoló termékekre és szolgáltalásokra, és több mint húszezer tonna rovarölőt és műtrágyát használnak hozzá.¹ 

1: Pázsitköltségek és gyomirtóhasználat: Jim Motavalli, „The Chemical Meadow”, Environmental Defense, April 1, 2000, http://www.environmentaldefense.org/article.cfm?contentid=984.

A 'gyerekek és kisállatok számára veszélyes' kis sárga jelzőzászló látványa így megszokottá vált, és a vezető szakemberek mára már csak 'kémiai pázsitként' emlegetik a találmányt. A külvárosok már gyakran nem a rend és nyugalom védőbástyái, amiért eredetileg létrehozták őket, hanem a gyep rendben tartását szolgáló fűnyírók, gyomirtók, sövényvágók és levéligazgatók búgásától-sivításától hangos tájjá váltak. ... Még ha nem is számoljuk a pázsit fenntartásának költségeit, ökológiai szempontból akkor is katasztrófáról van szó. A sűrűn vetett gyepnek rövidke a gyökere, ami nem tudja jól megtartani a nedvességet.”

Túl sok MTV-t meg Viva Tv-t néz a magyar, oszt' jó hogy ő is zöld gyepen akar bikinis csajokkal kerti vízcseppekben lassított felvételként ugrálni, de szálljon már le a földre! A gyep az nem biodiverz. Ott jó esetben is (ha nem irtja ki a műtrágya) csak földigiliszta van, de nincs az az épeszű madár ami leszállna ilyen nyílt terepre. A dzsumbuj! Na az az igazi élet. Gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint: rejtekek. Rovarok, madarak, éjszakai állatok. Változatosság. Sokszínűség = biztonság. Ez nem libsi duma,  ez populációökológia.  A kertnek tényleg a "multikulti" a jó. Az egysíkű gyepet elviszi az első gombás betegség, az első aszály, vagy az első áradás. A sokféle növényzetet nincs az a vihar ami kitépje. Esőzéskor az esővíz nem tud a talajba szivárogni, ehelyett a műtrágyát és gyomirtót a földdel együtt kimossa, bele a város csatornahálózatába. Ezt a fajta szimpla fűsivatagot szinte semmire sem tudják hasznosítani a madarak és más, normális esetben szívesen látott élőlények.

„A probléma nemcsak az, hogy legtöbbünkbe belénk táplálták a rövidre vágott pázsit rendjének és rendezettségének igényét. Még csak nem is az a baj, hogy egyáltalán nem vesszük figyelembe a dolog hátrányait. Az igazán nagy baj az, hogy frászt kapunk, amikor szomszédunk kertjében azt vesszük észre, hogy az kevésbé rendezett, bár finoman kidolgozott. … A természetes tájak lehetnek akármilyen gyönyörűek, egyediek, gondozást alig igénylők és környezetbarátak, néhány közösség mégis megőrülne a szedett-vetett, bozontos, egyenetlen, vegyes színű, összességében rendezetlen látványuktól.”

„Amerikában az egyik város önkormányzata a 'gyomtörvény' alapján akart vád alá helyezni, őshonos növényrengeteggel beültetett kertje miatt” öt ház- és telektulajdonost.

„A törvényt – amelynek célja a pázsitkertek elgyomosodásának megakadályozása – az önkormányzatok gyakran használják fel az őskertet ültetők ellen. … A New York állambeli Buffalo város Kenmore nevű külvárosának egyik lakosát 1984-ben például 30.000 dollárra büntették meg, amiért nem volt hajlandó ledózerolni hatszor hat méteres, tucatnyi különböző típusú vadvirággal teleültetett kertjét. … És egy napon, amikor a tulajdonos nem volt otthon, egyik szomszédja tövig lekaszálta a kertjét. Ez ellen a szomszéd ellen természetesen gyorsan ejtették a vádat.”

Nem, az amerikai "GÁRDEN" nem működik és erre már mások is rájöttek! Ahogy a dőltbetűs részek forrása is a Tökéletes rendetlenség című könyv²,

2: Abrahamson, E.; Freedman, H. D. (2007): Tökéletes rendetlenség. HVG Kiadó, Budapest. 384 p. II. fejezet, Rendezett pázsit 42-49. old.

aminek ezen fejezete - nagyon helyesen - ökológiai szemléletű, úgy az itt korábban már bemutatott Adbuster folyóirat is foglalkozott eme témával.

Az Adbuster 83. számában találkoztam ugynis Fritz Haeg munkáival, amivel támadást indított az amerikai előkertek ellen. Kövessük a példáját és tanuljunk meg kertet művelni, mielőtt elfogy az olaj és a víz, mert különben majd nézünk egy nagyot, hogy a füvünk helyén sárga száraz semmi van.

PPJ         2010.02.07.

Via: Adbusters