Az Élőlánc Magyarországért álláspontja a dunai árvíz nyomán kialakult helyzetről

PPJ         2013.06.25.

2013-06-11-608.jpg[Forrás: elolanc.hu Fotó: Pacsuta Péter - Érdi dunakanyar a 2013-as árvíz idején] Az Élőlánc Magyarországért megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a vízierőművek és vízlépcsők építésében érdekeltek a Duna mostani árvizét is saját malmukra próbálják hajtani. Teszik ezt azzal az indoklással, hogy a hasonló méretű árvizeket hatékonyan csak a vízlépcsőrendszerek képesek sikerrel mederben tartani. Minthogy ez az érvelés alapjaiban hibás, ráadásul a mögöttes szemlélet is idejét múlt, ezért szükségesnek látjuk a következőket megállapítani:

1. A Duna áradásának kezelése során a vízügy nem használta ki mindazon természetadta lehetőségeket, amelyek a vízszint csökkentését tették volna lehetővé. Így például az Ercsi és Kulcs között elterülő, a 6-os út töltése és a Duna által határolt ártérnek csupán egy részét foglalta el a megáradt folyó, az Adonytól délre eső terület nagy része azonban száraz volt. Ugyancsak vízmentes volt a régi Váli-víz töltésekkel határolt mederszakasza is. Minthogy részletes felmérést nem végeztünk a hazai teljes Duna-szakaszon, ezért ezek alapján csak feltételezhető, hogy a természetes ártér más, hasonló adottságú szakaszainak egy részét sem vette igénybe a vízgazdálkodó az árvíz levezénylése során.

2. A Duna természetes árterének számottevő része ma ármentett területen, a töltések folyótól távoli oldalán találhatóak (Ilyen például a Szigetköz túlnyomó része, vagy az Ercsi-Iváncsa-Kulcs közti öblözet) . Ha ezeket a hasonló méretű árvizek során felhasználnánk a víz visszatartására és szétterítésére, akkor az árvíz mérete jelentősen csökkenthető lenne mindenféle drága és kockázatos mellékhatásokkal terhes beruházások nélkül is, ráadásul a természetes folyamatokhoz is sokkal közelebb állna. Ehhez semmiféle vízlépcső nem szükséges, csupán olyan műtárgyak és esetleg védművek, amelyeken keresztül szabályozott módon lehet a vizet egy adott területre be- és kiengedni.

Fenti tények alapján megállapítható, hogy még a jelenlegi árvízvédelmi létesítmények felhasználásával is jelentősen csökkenthető lett volna az árvíz mértéke, továbbá, hogy a természetes ártér igénybevételével további, sokkal jelentősebb csökkentés lenne elérhető minimális beruházásokkal, amelyek ugyanakkor az EU víz keretirányelvében foglaltaknak és a Vásárhelyi tervben foglalt elveknek is sokkal inkább megfelelnek. Ebből következik, hogy az árvizek kezelésében nem csak a vízlépcsők, hanem a természetet sokkal jobban utánzó és megjósolhatatlan káros mellékhatásoktól mentes megoldások is hatékonyak lehetnek. Ráaádásul utóbbiak sokkal kisebb költséggel járnak, emellett egyéb káros hatásuk – az érintett területeken folyó mezőgazdasági tevékenységek átrendeződésétől eltekintve – alig van, kedvező hatásaik pedig a környező területek talajvíz háztartására illetve az esetleges vizvisszatartás következtében a mikroklímára és az öntözési lehetőségekre és ezen keresztül a társadalomra tekintettel szinte felsorolhatatlanok.

3. Ugyancsak nem hagyhatjuk szó nélkül azt a tényt sem, hogy az árvíz súlyosságának megítélésében több helyszín is alaptalanul kapott helyet. Kisapostag esetében a megvédett ingatlanok legnagyobb része hétvégi ház, illetve abból később átalakított lakóház, amelyeket eredetileg is legkevesebb 1,5 méteres lábakra kellett építeni – mivel ártérre épültek. Valamivel más a helyzet a budai Római parton, ahol valóban lakóházak épültek lábak nélkül – szintén ártérre, ráadásul számtalan esetben engedély nélkül (legföljebb a nálunk meghonosodott gyakorlat alapján utólag szereztek be hozzá engedélyt a tulajdonosok). Erről azonban manapság nem illik beszélni. Az árvíz elleni védekezés ezen a két helyen gyakorlatilag tehát azért folyt, hogy a folyó még a saját természetes árterét se önthesse el.

Úgy véljük, hogy aki ártérre épít ingatlant, az felnőtt ember, aki jól tudja, mit cselekszik és annak mi a lehetséges következménye. Normális országban az ártérben található ingatlanokért kizárólag a saját tulajdonosaik felelősek, az állam, a közösség ott nem fordít közpénzt és közmunkát a védekezésre, a biztosítók árvíz ellen biztosítást pedig nem kötnek (Csak zárójelben: nálunk is így van ez például Szegeden a Tiszaparton, ahol az ártéri vityillókat és két halászcsárdát is minden évben elönt a víz, mégsem rohan a fél ország megvédeni azokat az árvíztől – mivel az ártéren vannak).

Ezek alapján kijelenthető, hogy a mostani árvíz súlyosságát jelentősen torzítják a fenti és a még esetleg előfordult hasonló esetek, amelyek nem a Duna, hanem az emberi mulasztás vagy hanyagság számlájára írandók. A valós (nem a médiában bemutatott) helyzet korántsem olyan drámai, mint ahogy azt a média sugallta (ez az árvíz korántsem az eddigi legnagyobb árvíz volt a Dunán, amint azt a Budapest számos pontján található vízállás jelek is mutatják).

Mindezek alapján az Élőlánc Magyarországért szakmailag teljesen megalapozatlannak, ökológiailag elfogadhatatlannak, gazdaságilag értelmetlennek tartja a vízlépcsők megépítésének már a puszta felvetését is.

Végezetül hálánk és elismerésünk annak a sok ezer tűzoltónak, vízügyi szakembernek és önkéntesnek, aki nem kímélve magukat álltak helyt a gáton, és sok esetben az értelmetlen feladatokat is odaadóan teljesítették, miközben hidegvérüket, nyugalmukat és jókedvüket is meg tudták tartani. Legyenek ők az összefogás, a közös tenni akarás igazi példái.

         3 hozzászólás

Címkék: mezőgazdaság árvíz vízgazdálkodás fokgazdálkodás ökopolitika élőlánc magyarországért ökológiai politika agrár környezetgazdálkodás ökológiai mezőgazdálkodás ökológiai közgazdaságtan tájgazdálkodás ártéri fokgazdálkodás vásárhelyi terv továbbfejlesztése

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr635377370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúnyog 2013.06.25. 20:29:51

A cikk tartalmával alapjában véve egyetértek.
Azonban egy nagyon fontos, az árvíznél sokkal jelentősebb kérdésre kéne megtalálni a választ. Ez pedig a Duna medrének gyors süllyedése. (Gönyü térségében 20 év alatt kb. 130 cm.) Tudjuk, a Felső-dunai vízlépcsőúk miatt nem érkezik elég hordalék, míg az ittenit viszi tovább a folyó. Így folyamatosan ássa be magát. Ezzel a problémával mit lehet kezdeni vízlépcső nélkül?

PPJ · http://greenr.blog.hu 2013.06.26. 11:07:43

@Szúnyog: Természetesen! Mert hiszen minél magasabbra emeljük és minél inkább kiegyenesítjük a gátakat, annál keskenyebb és annál gyorsabb lesz a folyó. Minél inkább engedjük meanderezni, szétterülni, annál inkább kifejti jótékony hatásait a tájon keresztül a társadalomra és a táj-gazdaságra. Szóval ezzel a problémával is az ártéri és fokgazdálkodás tud mit kezdeni.

Szúnyog 2013.06.26. 14:37:59

@Pacsker: Attól tartok, a medermélyülésre ez nem megoldás. A Duna mindenképpen folyik, mindenképpen viszi tovább a hordalékát, s ezáltal mélyül. Az hiú remény, hogy a 100-200 évvel ezelőtti kanyargós medrében folyjék. Egyrészt azért, mert ez sok új gát építését jelentené, másrészt azért, mert lehetetlenné tenné a viziközlekedést, amit a többi ország nem tűrne el.
Az igaz, hogy a lassabb vízfolyás kevesebb hordalékot szállít. Ehhez nagyobb keresztmetszet kell. De ez nem fog menni úgy, hogy szélesebb legyen a meder.

 
 
süti beállítások módosítása