PPJ         2012.10.27.

Több mint hetven agrár- és vidékfejlesztési, természet- és környezetvédő civil szervezet arra kéri az országgyűlési képviselőket, hogy a jelenlegi formájában ne támogassák a tervezett földtörvény javaslatát. A tervezet ugyanis rögzítené Magyarországon a nagybirtokrendszert, továbbá nem nyújt kellően hatékony védelmet a külföldiek tulajdonszerzése ellen. Mindez ütközik a fenntarthatóság Alaptörvényben is rögzített elveivel és a Kormány által elfogadott Vidékstratégiával, a tervezet ezekkel ellentétben gyorsíthatja a vidéki térségek elnyomorodását. RÉSZLETEK >>>
A videókban és a cikk alábbi részeiben elhangoznak azok a nevek, akik behálózták az országot és az életfeltételeinket veszélyeztetik!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Parázs hangulatú fórumot tartott tegnap Pécsett Ángyán József fideszes képviselő. A korrupció új szintjére jutott a társadalmi "fejlődés". Már nem hivatalnokokat kell megkenni, a politikába kell betenni a saját embereket, akik intézik az ügyeket, minisztereket, államtitkárokat - így Ángyán.

A fórum utáni rögtönzött sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy Fejér megye után újabb földfoglalások várhatók a volt államtitkár információi szerint, mégpedig Csornán, ahol állítása szerint Nyerges Zsolt érdekeltsége előzte meg a helyi gazdákat.

Orbán, Csányi és Mészáros Lőrincz
- kilóért megveszik és eladják az országot

Nagy népszerűségnek örvend az ellenzék szemében Ángyán József agrárszakember, az Orbán-kormány volt földművelésügyi államtitkára, legalábbis erre utal, hogy a pécsi Slyven Rendezvényközpontban megszervezett fórumán jelen volt a Lehet Más a Politika baranyai vezetése, az MSZP városi elnöke és megyei alelnöke, illetve a Jobbik baranyai országgyűlési képviselője. A közönség zömét persze hoppon maradt gazdák és a Fideszből kiábrándult jobboldaliak tették ki. Ángyán szerint két út képzelhető el: az egyik a családi gazdaságokra épül, a másik a spekuláns tőkére. Utóbbit csak a haszon maximalizálása érdekli, nem a föld hosszú távú hasznosítása és az ott élők sorsa - mondta. Mindez önmagában érthető is az agrárszakember szerint, ám jelen esetben azt látjuk, hogy a spekuláns tőkét kiszolgálja az a magyar állam, amelynek egyik fő feladata épp ennek korlátozása lenne.

A fideszes képviselő nem rejtette véka alá, hogy kikre gondol.

Agrártámogatások 2011: Pénzeső Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségeinek - K-monitor

Az EU-s agrartámogatási rendszernek köszönhetően az elmúlt évek valódi pénzesőt jelentettek néhány magyar nagytőkés számára. Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségei sok milliárd forinttal gazdagodtak, miközben a kis- és középbirtokos gazdákhoz az uniós pénzeknek csupán a töredéke jutott el.

Leisztinger és Csányi

Ezek az érdekkörök átlépik a politikai törésvonalakat, ahogy azt a 2011-ben három legnagyobb földalapú támogatásban részesülő vállalkozó, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás és Nyerges Zsolt neve is mutatja. Az állam dezertál, fogalmazott Ángyán, arra utalva, hogy a korrupció új szintre lépett, lényegében az államapparátus működésének részévé vált. Mindez a rendszer összeomlását eredményezi meglátása szerint, hosszabb távon nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában. Ángyán József Csányi Sándor mezőgazdasági érdekeltségeit elemezte hosszabban, ami azért is aktuális volt, mert pár héttel ezelőtt Baranyában az OTP vezér Orbán Viktor részvételével adott át egy 3,5 milliárdos, részben közpénzből finanszírozott beruházásból felhúzott „zenélő tehenészetet”, ahol Csányi azt is felajánlotta Ángyánnak, hogy az egyik sertéstelepen ismerkedjen meg közelebbről a mezőgazdasággal.

Ez a tehenészet összesen 56 embernek ad munkát, miközben a Csányi érdekeltségek- Ángyán összesítése alapján - tavaly mintegy 4 milliárdos állami és uniós támogatásban részesültek. A bankvezér összesen 16700 hektárnyi földet birtokol különböző módozatokon, ami a fideszes képviselő szerint európai összehasonlításban példátlan. Ángyán ismertetése alapján például Dániában az átlagos birtokméret 60 hektár, míg az úgynevezett nagybirtokoké 360 – a készülő magyar földtörvény ezt 1200 hektárban maximalizálná, de olyan módon, hogy ezt különböző módszerekkel a többszörösére lehet növelni.  A cégcsoportot ráadásul Szingapúrból menedzselik egy off shore cégen keresztül Ángyán szerint, és ahogy a dioxinnal fertőzött, Németországból importált sertéshús botránya kapcsán kiderült, nem Magyarországon vásárolják az alapanyagokat az élelmiszer előállításhoz, így pedig hiú ábránd marad a magyar sertésállomány növelésére vonatkozó kormányzati szándék. TOVÁBBI RÉSZLETEK A HVG.HU-n >>>

Csányi Keresztapa -- Orbán csak egy báb!

Katt a képre a nagyobb méretért!

A tegnapi rendezvényről beszámolt a  pecsistop.hu is  Ángyán Csányiról, az új korrupcióról és a politikáról címmel.
- A politika miért szövetkezik a "maffiával"? - tette fel a kérdést Ángyán József. A háttér érdekhálózat "feldugja" az embereit a politikába - a volt államtitkár azt sem értette, egyáltalán hogy került oda. Akik már ott voltak, azok sem értették.

A korrupció új szintjére jutott a társadalmi "fejlődés". Már nem hivatalnokokat kell megkenni, a politikába kell betenni a saját embereket, akik intézik az ügyeket, minisztereket, államtitkárokat - így Ángyán. A miniszterek mellé még tartótisztet is elhelyeznek. Ráadásul lehet olyan törvényeket hozni, ami a disznóságot törvényessé teszi. Ezért gondolom, hogy a társadalom a végnapjait éli: a törvények leválnak az erkölcsről. Természetesen szólt a Fidesz földosztásáról is Ángyán. A felcsúti polgármester 25 pályázatot nyert. Van olyan környék, ahol a felcsúti polgármester felesége és egy államtitkár szomszédja az összes földet megnyerte. Az egyik helyi, nyeretlen pályázó úgy sóhajtott fel: "legalább a felét meghagyták volna nekünk". Azaz, a magyar már megszokta, hogy kirabolják, és kicsivel is beérné. A történet nem 20 ezer hektárról szól, hanem a becsületről, és arról, hogy megmarad-e a földünk - zárta szavait Ángyán.

Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kajászói lakossági fórumán lerántja a leplet az Orbán-kormányról és annak mezőgazdasági programjáról. A csalódott honatya élesen bírálja "politikai családját", vagyis a Fidesz-frakciót és annak vezetőit, a "nagy fiúkat". Nem csak, hogy felhívja a figyelmet a kétes ügyletekre, s arra, hogy az a vidékfejlesztési politika, amit a kormány visz véghez meg sem közelíti az általa kidolgozott programban foglaltakat, a széles nyilvánosság előtt kér bocsánatot kihangsúlyozva, őt is átverték. Azonban az igazságbeszédnek itt még közel sincs vége. A következő videónkból az is kiderül, mi köze Orbán Ráchel udvarlójának a Fejér-megyei földmutyihoz.

A második részből kiderül, hogy Ángyán József miként derített fényt a Fejér megyei földmutyikra és mindehhez mi köze van Orbán Ráchel udvarlójának, aki állítólag a Közgépnél is vezető tisztségviselő...

Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kajászói lakossági fórumán lerántja a leplet az Orbán-kormányról és annak mezőgazdasági programjáról. A csalódott honatya élesen bírálja "politikai családját", vagyis a Fidesz-frakciót és annak vezetőit, a "nagy fiúkat". Nem csak, hogy felhívja a figyelmet a kétes ügyletekre, s arra, hogy az a vidékfejlesztési politika, amit a kormány visz véghez meg sem közelíti az általa kidolgozott programban foglaltakat, a széles nyilvánosság előtt kér bocsánatot kihangsúlyozva, őt is átverték.

!Agrármaffia.postr.hu!

PPJ         2012.10.27.

A Magyar Bhutáni Baráti Társaság és az ELTE TÁTK Humánökológia mesterszak közös rendezvénye. ELTE Lágymányosi Kampusz Déli Tömb, ma 16-19 óráig!

Bhután változatos élővilága egyedülálló a világon. A különböző klímájú és magasságú térségekből álló ország több, mint 70%-át erdő borítja, amely 770 madárfajnak és 200-féle emlősállatnak ad otthont, köztük olyan különleges és védett állatoknak, mint a hóleopárd, a vörös panda, a bengáli tigris, a feketenyakú darumadár vagy az ország nemzeti állata, a besorolhatatlan és legendákat ihlető takin (itt néz éppen veled szembe! :D). A buddhista és animisztikus hagyományokon, korszerű alkotmányon és a Bruttó Nemzeti Összboldogság elvein nyugvó környezet védelem hivatott biztosítani az élővilág fennmaradását. Az urbanizáció és erdőírtás mellett, Bhután másik kihívása a klímaváltozás, amely a magas hegyek gleccsereinek olvadásával és árvizekkel jár.

Rendezvényünk ebbe a távoli világba enged bepillantást magyar és bhutáni szakemberek és egy rövidfilm segítségével.

Előadóink:
- Tremmel Bálint Gergely, környezetkutató, ELTE környezettudomány MSc
- Valcsicsák Zoltán, a MBBT elnöke
- Dorji Rabten és Singye Wangmo bhutáni erdőmérnök házaspár

Az előadásokat beszélgetés, majd a gleccserolvadásról szóló filmvetítés követi.

Filmvetítés: "86 centimetres" (holland-bhutáni dokumentumfilm, angol felirattal, 39 perc)

Helyszín: ELTE Lágymányosi Kampusz Déli Tömb, Pázmány Péter sétány 1/c. Nyugati kapu. Fszt. Lóczy terem (0-804)

A belépő, a filmvetítéssel, 500 Ft. A MBBT tagjainak a belépés ingyenes.

További információ: www.bhutan.info.hu

PPJ         2012.10.22.

Amikor egy amerikai újságíró egyszer megkérdezte Gandhitól, hogy mit gondol a civilizációról, Gandhi azt válaszolta: - "Az bizony remek ötlet lenne". Gandhi magatartásában két elem tűnik meghatározónak: az egyik a vallásos értékek szekularizációjának szorgalmazása, a másik a modernizációs hatások kritikai átszűrése a helyi civil autonómiákon. [Orosz István írása - Forrás: Élőlánc.hu/Alapdokumentumaink]

Gandhi számára az ember és a társadalom vallásos illetve szekularizált megközelítése nem jelentett szükségképpen ellentétet. Az o fölfogásában a vallásos értékek szekularizálhatóak a spiritualitáson keresztül. A ’politika spiritualizálásán’ azt értette, hogy „a spiritualitás áthatja a mindennapi élet minden területét, beleértve a politikát is, és ennek kell az emberi élet alapját alkotnia”. A spirituálist olyan szubsztrátumnak tekintette, amely az egyéni élet valamennyi területét irányítja, és hangsúlyozta, hogy a vallásos értékek kifejezése elválaszthatatlan a kulturális, politikai és társadalmi értékek kifejezésétől. Gandhi a vallást és a vallásos identitást nem tekintette kizárólagosan egyéni, inpiduális tartománynak, de nem tekintette pusztán a társadalmi vagy politikai cselekvés kizárólagos alapjának, ösztönzőjének sem.

Képünkön: Gandhi, Anonymous és ökopolitika

Ebből következően Gandhi vallásfelfogása nem korlátozódott egyetlen adott vallási gyakorlatra vagy hiedelemkészletre, amelynek elveit szent szövegek tartalmazzák. Gandhi számára a vallás igen változatos lehetőségek forrása volt, egyszerre formája és tartalma a társadalmi, kulturális és politikai identitás kifejezésének. „Vallásfelfogása tehát mélyen ahistorikus, korlátok nélküli, antitradicionalista, antifundamentalista és liberális volt, és nem tett erőfeszítéseket arra, hogy a szent szövegeket illetve vallási tradíciókat azok eredeti kontextusában, dogmatikusan értelmezze.” Ez a rugalmas és rendszertelen megközelítés lehetővé tette Gandhi számára, hogy rendkívül különféle vallásos, kulturális és filozófiai hagyományokhoz kapcsolódjék, és úgy határozza meg a vallást, mint társadalmi, kulturális és politikai értékek kifejeződését.

Ez a beállítódás igen termékenynek bizonyulhat a civil cselekvés és a civil létezés számára egy olyan világban, ahol az emberiség túlnyomó többsége számára a vallásos értékek az emberi létezés magját jelentik.

A modernizáció hatásainak megszűrése a civil autonómiákon keresztül

Gandhi ideális társadalmában a hagyomány, a politika, a gazdasági és a társadalmi viszonyok valamint az autonómia szorosan összefüggnek, ami azonban szerinte (a korabeli India tekintetében) csak igen múlékony módon állhat harmóniában a modernizációval. Azzal, hogy a kötelességek elsőbbségét hangsúlyozta a jogokkal szemben, arra törekedett, hogy átalakítsa az egyéni és társadalmi közötti kapcsolat modern fogalmát. A modernizációt azért bírálta, mert az megszüntette „az emberek egymás iránti kötelességérzetét”, és olyan társadalmat szorgalmazott, ahol „az emberek közösségei ismerik egymást és törődnek egymással, és az egyes közösségek tagjai fölismerik, hogy mennyi mindennel adósai egymásnak.”

Gandhi megkérdőjelezte a köz- és magánszféra modern elválasztását is, ahol az erkölcs a magánszférához tartozik, míg a gazdasági választás és a politikai szabadság a közszférához. Számára „a modernitás ígérete, hogy megszabadítja az embereket a tradicionális gyakorlatoktól, mindössze annyit jelentett, hogy ezen túl az emberek mind inkább láthatatlan és ismeretlen cselekvők hatásainak lesznek kitéve”. Megkérdőjelezte a modernizáció által biztosított autonómia valódiságát, s ragaszkodott hozzá, hogy a modernizáció erkölcsi árát minden egyes esetben számítsuk be az általa esetlegesen biztosított újfajta autonómia költségeibe. Gandhi arra is állandóan emlékeztetett, hogy „a gazdaság nem csupán az emberek gazdasági szükségleteire van kihatással, hanem számos más egyéb nem-gazdasági szükségletre is”.[Abdullahi An-Na’im: Religion and Global Civil Society című írása alapján (Global Civil Society 2002, Oxford University Press, 2002. pp. 55-77.)]

Az ökopolitika és az emberi lépték

"A gonosz győzelméhez nem kell más, csak hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
- Edmund Burke

Gandhi tehát mindenhol, minden síkon, az élet minden szegletében az emberi léptéket kereste, mert az ember csak azért vállalhat felelősséget, ami arányos hozzá, ahogy azt József Attila is szerette volna: „egy világot, amely arányos hozzám”. És van-e annál nagyobb baj világunkkal, hogy nem arányos, hogy nem emberi léptékű?

- Ha a közéletet nézzük: nem azt látjuk-e, hogy mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulások reagálnak mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulásokra?
- Ha a mindennapi kultúrát: nem sértődött, agyonfrusztrált honfitársainkba ütközünk-e nap mint nap az utcán, a villamoson, a metrón, és szó szerint ütközünk, testtel, fizikailag, mert a másik tekintetbevétele nem szokás?
- Ha a tömegkultúrát: nem a minden rendű és rangú szélsőségek féktelen tobzódása virul-e, szégyentelenül?
- Ha az oktatást: nem a tanári hivatás, az iskola mértéktelen elszegényedése, elsivárosodása zajlik-e éppen?
- Ha a társadalompolitikát: nem az elviselhetetlen társadalmi különbségek kialakulása jellemezte-e az elmúlt évtized gazdasági folyamatait?
- Ha az igazságszolgáltatást: elítéltek-e bárkit is komoly politikai vagy gazdasági mulasztásért, bűnért széles e hazában a rendszerváltozás óta?
- Ha a médiát: van-e legalább egyetlen, független, a mértékadó, kiegyensúlyozott, színvonalas tájékoztatást rendszeresen művelő napilapunk? Van-e a köz érdekeit kellőképpen szolgáló közszolgálati rádiónk és televíziónk?
- Ha a környezetünket: hány elhanyagolt épület, parlagon maradt termőföld, haldokló erdő, szennyezett folyóvíz vár emberi gondoskodásra?

Az emberi lépték kialakítása, helyreállítása, megőrzése és ápolása mindennapi teendő. Ha van az ökopolitikának alapelve, ez az. Hiszen a görög ’oikosz’ szó házat, háztartást jelent, az otthonát építő, megélhetéséről tudatosan gondoskodó lény élőhelyét. Tesszük is ezt persze, ám többnyire és általában csupán a magunk javára. Házunk táját csinosítgatjuk, kertjeinket gondozzuk, autónkat suvickoljuk. S közben a világ körülöttünk lebomlik. Az utak lassan járhatatlanok a kátyúk és a forgalom miatt, a parlagfű elborítja az országot, a megtermelt gabonát nincs hová elhelyezni, és az érettségi tételeket ellopják a gyerekeink elől. A másik háza tája már nem a mi dolgunk.

Mutogatni pedig egymásra mutogatunk. Mindig a másik a hibás, mindig a másiknak kellene lépni, alkalmazkodni, kitérni, visszavonulni, belátni, bocsánatot kérni. Alázat nélküli világ.

Az emberi lépték első feltétele az alázat. Gandhi tudta ezt. De tudjuk-e mi is? Tudjuk-e, hogy a változás mi magunk vagyunk, mi magunk lehetünk? Tudunk-e hinni benne? Jövőnk és gyermekeink jövője ezen az egyszerű hiten múlik. Ami választás kérdése. Tudjuk-e az emberi léptéket választani?

--------------------------------------------------------------------------------

Mi az ökológiai politika? - Élőlánc.hu

Az ökológiai politika azoknak az akadályoknak és életidegen kényszerűségeknek az eltávolítása, amelyek az erőszakos modernizáció természet- és társadalom-átalakító kísérleteinek örökségeként maradtak ránk.

Az emberi közösségek és az élőlénytársulások életképességének helyreállítására törekszik, a fenntartható gazdálkodás és a felszabadító együttlét társadalmi stratégiáit keresi. Kiindulópontja a jövő nemzedékek iránti felelősség belátása, amely arra kötelez bennünket, hogy természeti és kulturális örökségünket a maga gazdag változatosságában és változékonyságában őrizzük meg utódaink számára.

Célja, hogy megtörje a technikai-gazdasági kényszerűségek uralmát, és az emberi együttélést az életformák gazdag változatossága iránti tisztelet, a kímélet és az elővigyázatosság elve alapján szervezze meg.

A mennyiségi növekedéssel szemben előnyben részesíti a dolgok emberi léptékének megőrzését.

A gazdasági hatalomért folyó gyilkos versengést az egymásra utaltak közti szolidaritás nevében korlátozná.

A szabadságban a mások szabadsága iránti elkötelezettséget hangsúlyozza, annak tudatában, hogy az egyén nem lehet szabad társaitól függetlenül.

Az ellen küzd, hogy a technológia rémuralmát haladásnak, a pótolhatatlan és nélkülözhetetlen természeti források elherdálását jólétnek, a profit utáni hajszát ésszerű gazdálkodásnak nevezzék.

Az ökológiai politika hisz a fenntartható fejlődésben. De ami körülöttünk van: nem fejlődés és nem tartható fenn. A természet kizsigerelése, a társadalom irgalmatlan alárendelése a logisztikai szempontoknak (használat=haszon=hatalom) az ipari tömegtársadalmak működésének nem valami járulékos vonása, hanem a lényege. A jövő nemzedékek örökségének pusztítása nem fejlődő, hanem vészesen hanyatló civilizációra vall, amely nem ismer különb célt, mint eszközeinek szaporítását, a világ minél sebesebb elhasználását. Ma a fejlődést nem fenntartani, hanem újrakezdeni kellene.

A modernizáció tartalékai kimerültek: az eszközök előállításának és elosztásának optimalizálása önmagában nem biztosít többé jobb életlehetőségeket. A haladás ettől fogva nem technikai kérdés. Ezentúl a célok jóságát kell minden esetben megvizsgálni.

Az ökológiai politika helyreállítja a politika eredeti értelmét: vita és megegyezés a közcélok mibenléte körül. A társadalmi teljesítmények értékelésének jogát visszaperli a személytelen mechanizmusoktól, s a döntéseket, ahol csak lehet, a közös mérlegelésen, az érintettek illetékes részvételén alapuló eljárásokra bízza.

Azok a szövetségesei, akik nap mint nap tapasztalják a technológiai-gazdasági világrend korlátait, az élet minőségének romlását, az élő világ pusztulását, emberi méltóságuk sérelmét, jogaik megcsúfolását, kiszolgáltatottságukat számukra átláthatatlan és ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági hatalmaknak.

Te magad légy a változás!