PPJ         2012.05.02.

Sziasztok kedves GreenR olvasók!

Szlovéniába történő utazásom teljesen öncélúan, rekreációnak volt eltervezve: nem gondoltam volna, hogy e blog szempontjából is szolgálhatok majd hasznos tapasztalatokkal. Egy rendes lead (bevezetőszöveg) nagyjából előre lelövi a poént, ez itt most az lesz, hogy Szlovénia hozzánk képest sokkal előrébb jár a fenntartható mezőgazdálkodás megteremtésében. Kiváltképp fontosan érzem nagyjából összefoglalni a saját „szemüvegemen” keresztül látottakat most, a mezőgazdasági oligarchabotrány kirobbanásakor.

A magyar határ átlépése szerintem a nyitottabbaknak mindig alaposan feltűnik környezeti szempontból is. Ausztria felé hirtelen a szeméthalmok tűnnek el, míg Szlovéniában láthatóan jelentősen kisebbek az átlagos birtokméretek! Az Európai Unió egyébként is teljesen világosan a kis- és közepes családi gazdaságokat preferálja a Közös Agrár Politikájában (KAP), csupán mi vagyunk ilyen duplán sültbolondok, hogy 1) hagyjuk hogy néhány maffiacsalád kezében legyen az országunk fő termőerőforrása és 2) még el is hisszük nekik, hogy amit művelnek, az összhangban áll az uniós irányelvekkel.

Hogy csak az autópályán haladva is mennyi napkollektort, precíziós öntözőrendszert, régi és új mezőgazdasági gépet, szép tanyát(!), kiváló szőlőst, legelő birkákat és marhákat láttam, azt összeszámolni sem tudnám. De nyilvánvalóan ötlött szembe, húzatta belém az információt a táj 130-al az utas ülésen, hogy jól meg tudnak élni a vidéki emberek, ez nem gátja a fejlődésnek, sőt, fenntarthatóbb struktúrájú, mint a hazai berendezkedés.

Úgy gondolom, hogy nem szükséges a két ország táji adottságainak különbségével törődni, egyszerűen a másfajta politikájuk egy másfajta berendezkedést szül, ami egy sokkal emberközelibb mezőgazdaságot eredményez.

Nem lehetetlenültek el az aprófalvak, sőt magam is egy ilyenben szálltam meg, egy uniós támogatásból felújított régi gazdag parasztházban volt a Youth Hostel kialakítva. Prospektusán pedig az ökológiai felelősségvállalásai is bemutatásra kerültek. Keskeny, de kiváló minőségű utak kötötték össze a településeket, és nem látszott sok nyoma a kényszerű városba üldözésnek vagy a falvakra, kisvárosokra erőszakolt városiasodásnak.

Úgy vettem észre, hogy a táj szerkezetéhez alkalmazkodó művelés megvalósításán fáradoznak.

A Skocjani-barlangrendszer egyik természetvédelmi őr túravezetőjével elegyedtem szóba és kérdeztem, hogyan látja a szlovén vidék helyzetét, egyáltalán miből élnek az emberek. Megerősítette az eddig általam írtakat, de sajnálatát fejezte ki, hogy a szlovének nem (sem) fordítanak még ennél is több figyelmet a fenntarthatóságra, az ország önellátására. Centrum vagy félperiféria ide vagy oda, szekunder meg tercier szektor: szerinte a szlovének is sok külföldi termékektől függenek, pedig jobb lenne minél inkább diverz társadalom, hogy a megborult egyensúlyt helyreállítandó, helyben legyen minél több gazda. A szlovén állami természetvédelemre nem panaszkodott, hiszen épp egy gyönyörűen kiépített ramsari és világörökségi területen kapkodtuk a lábainkat…

Meanwhile in Magyarország:
-Poroszlón megnyitotta kapuit Európa legnagyobb édesvízi élőhelybemutató akváriuma, a Tisza-tavi Ökocentrum,

- leégett a Bugaci Ősborókás és a „fél ország” a klímaváltozás következtében,

- és dúl az oligarcha botrány, vagyis, hogy „demokratikusan választott saját politikusaink” az egyik legnagyobb ellensége a népnek és a közvagyonnak!

Nem úgy igaz és nem csak Széchenyitől ered az idézet, de ha mi nem üldözzük el őket, ha mi nem tesszük helyére a dolgokat, akkor senki nem fogja helyettünk, legyen az akár Dánia, akár Szlovénia!

Remélem megbocsátjátok, hogy még egy pár napig (míg el nem fogy) finom friss szlovén borral koccintok az egészségünkre:

kitartás GreenR olvasók és tegyétek meg, ami csak tőletek telik!