Az egész világ készítette kenyér
"– Elég, értem már! – kiáltott fel a király. – Látom, hogy ezt a kenyeret a te kezedből bár, de az egész világtól kaptam, a vizek, az ég, a föld és a nap közös bölcsességétől, és megszámlálhatatlan élőlény, őseim testétől, hogy bennem éljenek tovább. Látom, hogy én magam is része vagyok annak a kerekségnek, amelyben egyformán fontos minden élő és minden élettelen. Ez tehát az élet titka: egyek vagyunk a többi lénnyel, s ahogyan belőlük lettünk mi, úgy lesznek majd ők is belőlünk, és egymás lehelete jár át bennünket. A szenvedésből és halálból élet születik, úgy kell hát kormányoznom népem, hogy az örök áramlást meg ne zavarjuk. Ezért mindannyiunknak ügyelnünk kell, hogy csak annyit vegyünk el a világtól, amennyire feltétlenül szükségünk van, és visszaadjunk neki mindent, amit elvettünk tőle, önmagunkat is. Így legyen ezentúl."
Aki túl misztikusnak tartja ezt a szöveget és a buksiját vakarja, hogy került egy tudományos zöld blogra, az a mögötte álló -először csak - társadalmi, majd a mesében később humánökológiai igazságokat itt olvashatja el.
Tetszett? Oszd meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
