PPJ         2011.03.24.

A kapitalizmussal átszőtt ipari civilizáció olyan, mint a Moonwalk. Úgy tűnik, mint ha előrefelé haladnánk, de igazából... :))

PPJ         2011.03.17.

A cikk az Adbusters.org-on megjelent szöveg magyarra fordítása. A cikk az Adbusters friss 2011 Március/Április POST NORMAL című számában jelent meg, melynek teljes képernyős előnézete érhető el!

Photo by Kenji Aoki

Talán mi leszünk az utolsó genráció, ami még vad sushit ehetett. Az ENSZ Környezeti Program 2010 Májusi jelentése ugyanis megállapította, hogy 30%-a a halállományoknak "összeomlott", és arra figyelmeztet, hogy ha nem változtatunk a halászati szokásainkon, akkor 40 (én még 60-at tanultam 3 éve az egyetemen! borzasztó az ÜTEM!) éven belül tulajdonképpen ténylegesen kifogyunk az ehető halakból! Paul Greenberg, a Four Fish: The Future of the Last Wild Food című könyv szerzője azt írja, hogy globálisan évente 170 milliárd font (~77 millió tonna) vad halat halászunk le, ami "akkora mennyiség, mint egész Kína emberi populációja". Greenberg hangsúlyozza, hogy négyszer vagy ötször ennyi óceánra lenne szükségünk, hogy az kielégítse a Föld bolygó hét milliárd emberének az étvágyát!

Ha a vad halállományoknak egy az emberiség által elkövetett kipusztítása sokkolóan hangzana, akkor ez még inkább az lenne az előző generációknak. Az óceánok halai - idézve Greenbergtől - olyannak tűntek, mint "egy termény a tengerből betakarítva, ami mágikusan magától visszanőtt minden évben. Egy termény, ami sosem igényelt ültetést." Elődeinknek még maga az elképzelés is abszurdnak tűnt volna, hogy "mi", emberiség, az óceánokat az összeomlás széléig ki tudjuk halászni. Hónapokba, egyenesen évekbe tellett áthajózni az óceánokat. Az óceánok voltam a megtestesítői a mérhetetlenség képzetének. De amikor egy szimpla kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) 10.000 dollárt érhet, akkor a piaci erők halálos áramlatot jelentenek ami ellen csak viaskodni tud óceánjaink legélvezetesebb teremtményhada. Meg tudjuk fordítani valahogy a tendenciát? Vagy most már túl késő is?

PPJ         2011.03.11.

PPJ         2011.03.06.

Forrás: a falanszter.blog.hu cikke - ide csak a környezeti, humánökológiai vonatkozásokat másolom be. Megdöbbentő cikk!

Az orosz Mordor: milliárdokat termelő lepusztult város a savas esők és a fagy fogságában. Több mint 17 ezer ember halála árán épült meg a világ legészakibb városa: Norilszk. A Föld leggazdagabb nyersanyaglelőhelye felett épült település a világ legszennyezettebb, leghidegebb, legélhetetlenebb, legéletveszélyesebb, külföldiek által nem látogatható  panelvárosa.

Tetézi a bajt, hogy az Északi-sarkkörön túl felépített város, a világ 10 legszennyezettebb települése közül a második helyen áll aktív bányászata és kohászata miatt. A Blacksmith Institute felmérése szerint, míg a porból és a radioaktív izotópokból (pirany-stoncium, cézium) álló szmog az év 365 napjából 42 alkalommal telepedik rá a városra, addig a savas esők és gázfelhők (nitrogén, szén- oxid, kén-dioxid, fenolok, hidrogén-szulfid, nikkel, réz, kobalt, ólom, szelén) évente 20-28 alkalommal "locsolja" meg a települést és lakóit. Az intézet becslése szerint Norilszk gyárai évente 4 millió tonna kadmiumot, rezet, ólmot, nikkelt, arzént, szelént és a cinket juttat a levegőbe.  Egyes becslések szerint csak ez a város a felelős a világ kén-dioxid kibocsájtásának 1 százalékáért.

A nehézfém (platina, palládium, irídium, olaj) szennyezés olyan súlyos és nagymértékű a város körül, hogy gazdaságilag már nem éri meg földcserével sem orvosolni a problémát. A CNN híradása szerint a város 48 kilométeres hatósugarán belül egy esetleges  erdősítési programokat sem érdemes elindítani-, hiszen olyan nagy koncentrációjú a földbe szivárgott mérgező gázok mennyisége, hogy a fák spontán elégnének pár héten belül. Ennek következtében a város 74 kilométeres sugarú távolságában egyetlen egy fa sem él meg. A súlyos környezeti szennyezés miatt a norilszki emberek várható élettartam éppen emiatt 46-48 évre tehető.

PPJ         2010.11.28.

Boldogság és gazdaság

A budd­his­ta köz­gaz­da­ság­tan (budd­hist eco­no­mics) - a budd­hiz­mus alap­esz­méi által ins­pi­rál­tan - a gaz­da­ság és a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek új­faj­ta meg­kö­ze­lí­té­sét adja. A ma ural­ko­dó (ma­inst­ream) köz­gaz­da­sá­gi meg­kö­ze­lí­tés­sel, a pro­fit­nö­ve­lés min­den­ko­ri aka­rá­sá­val szem­ben, vá­gyak ön­kén­tes kor­lá­to­zá­sát, a mások ön­zet­len szol­gá­la­tát gaz­da­sá­gos­nak te­kin­ti, sőt a béke, az öko­ló­gi­ai fenn­tart­ha­tó­ság és a bol­dog­ság zá­lo­gát kí­nál­ja evvel. Mond­hat­juk nem­csak szo­kat­lan, hanem meg­hök­ken­tő ez a szem­pont. De nem sze­rep­té­vesz­tett köz­gaz­dá­szok fi­lo­zó­fál­nak e könyv­ben, hanem fel­mé­ré­sek­kel, és ku­ta­tá­sok­kal iga­zolt új, tu­do­má­nyos ál­lí­tá­sok­kal bíz­tat a nem­zet­kö­zi szer­ző­gár­da.

Szerintem megérett a jelenlegi neoklassz-neolib közgazdasági rendszer egy komplett cserére! ;)