PPJ         2012.01.17.

Van egy-két örömteli hír és egy kormányzati szintű határozott kijelentés.

A géntechnológiai óriás BASF kivonul Európából - Greenfo.hu

A génmódosított élelmiszerek európai kudarcának újabb bizonyítékaként értékeli a német BASF géntechnológiai óriáscég európai piacról történő kivonulását a Magyar Természetvédők Szövetsége.

Háttér:
A BASF génmódosított Amflora burgonyájának termesztését 2010 tavaszán Magyarország mellett Ausztria és Luxemburg is betiltotta, sőt a három ország később az Európai Bíróságon is keresetet indított az Európai Bizottság ellen, mert az engedélyezést során a Bizottság nem vette figyelembe a tagállamok ellenérveit. A keresethez később Franciaország és Lengyelország is csatlakozott.

„Ez egy újabb szög a genetikailag módosított élelmiszerek európai koporsójában. Senki nem akar belőlük enni, és nagyon kevesen hajlandóak termeszteni a génmódosított növényeket. Nagyszerű nap ez az európai fogyasztók és a gazdák számára, amely megnyitja az utat az Unió előtt, hogy Európa egy zöldebb és a közvélemény számára is elfogadhatóbb mezőgazdaság felé mozduljon el.” - kommentálta a hírt Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse.

Mai sajtóközleményében a BASF bejelentette, hogy kivonul az európai piacról, továbbá leállítja az Amflora génmódosított burgonya forgalmazását is. E génmódosított növény európai termesztését 2010-ben engedélyezte John Dalli, az EU egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa. A termesztés első évében ugyanakkor a burgonyákban a BASF egy másik, engedéllyel nem rendelkező génmódosított fajtájából származó szennyezést találtak, ezért meg kellett semmisíteni a termést.

„Ez a hír elég nagy szégyen John Dalli számára is. Hivatalba lépése során ugyanis az EU-s vezető odaszegezte nevét a génmódosított termékek árbocára és jóváhagyta a BASF génmódosított burgonyájának köztermesztésbe vonását. Két évre rá a BASF kihúzta a dugót, és a génmódosított növények hanyatlása folytatódik.” - tette hozzá Adrian Bebb, a Föld Barátai Európa élelmiszer kampányfelelőse.

Orbán: A leminősítések a termőföldért folytatott háború fegyverei - Origo.hu

Orbán Viktor szerint a falusi embereknek nem áruházban kellene megvenniük, amit meg tudnak termelni. Ezt a miniszterelnök a Darányi Ignác-terv, a nemzeti vidékstratégia végrehajtási keretprogramja hétfői bemutatóján tartott beszédében jelentette ki.

(...)

Orbán Viktor beszédében sürgette a földtörvény módosítását és további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében.

A kormányfő kifejtette, gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni. "A rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból" - fogalmazott.

Orbán Viktor kijelentette azt is, hogy meg kell védeni a termőföldet és az ivóvízbázist, ezért nem fogadnak be "génpiszkált anyagokat a földjeinkbe", és ezért támogatják a gazdák földvásárlását és helyben maradását. Közölte azt is, hogy meg kell akadályozni, hogy élelmiszer-hulladékok legyenek a piacon, ehelyett magyar termelők megfelelő minőségű termékeit lehessen megvásárolni.

(...)

Kapcsolódik: 

Orbán: vigyázzunk a rókával, a sajttal és a "génpiszkált" élemiszerekkel - HVG.hu

A vidék élni akar, Magyarország megújul - Greenfo.hu

PPJ         2012.01.06.

Biró Borbála talajbiológus, terresztris ökológus jegyzete a média által most felkapott csoda-kerti rendszerről.

A vízkultúrás zöldségtermesztés talajbiológus szemmel

A növénytermesztés új divatos módja manapság a vízkultúrás (hidropóniás) eljárás, ahol a növényeket vízben oldott ásványi sók felhasználásával nevelik. Ezeket úgy állítják össze, hogy az a legfontosabb makro-tápelemeket, mint pl. a nitrogén, a foszfor és a kálium, valamint mikroelemeket, mint a cink, a molibdén vagy a vas is tartalmazza.
A kísérletileg így összeállított nevelési közegekben sincs azonban 10-15 féle elemnél több a periódusos rendszer legalább 90 eleméből. A növények még ha nagyra, tetszetősre nőnek is, hiányosak lesznek, lehetnek olyan létfontosságú (esszenciális) elemekben, amelyek szükségesek lennének az ellenállósághoz a nem mesterkélt, természetes körülmények közé.

Az ilyen növények rendszeres fogyasztásával alakulhat ki aztán az a „minőségi éhezés”, amit később ki kell egészíteni az azokból a tápanyagokból hiányzó nyom- vagy mikroelemekkel. Ezekre nyomokban (a többihez viszonyítva ugyan néha csak milliomodnyi mennyiségben) de feltétlenül szükség van, lenne a megfelelő életműködésekhez.
Napjainkban éppen az ilyen jellegű tápanyag-hiányok miatt terjed az ún. „funkcionális élelmiszerek” piaca, ahol a legfontosabb hiányzó mikro- vagy nyomelemeket mesterségesen pótolni igyekeznek. Hazai körülmények között a talajainkban hiányos pl. a szelén, amit a kenyér sütésére használt élesztőgombákkal felvetetve pótolnak az emberi táplálékláncban. Trópusi talajoknál a szintén létfontosságú enzimekhez szükséges cink kiegészítésére van szükség. A közismert betegség-megelőzésre javasolt és általánosan használt Béres cseppek hatásossága is a nyomelemek ily módon történő pótlásával magyarázható.

Vigyázni kell ezért táplálkozás-minőségi szempontból az ilyen kényelmes és „istenített”, egyszerű megoldásokkal, mint amilyen az akvapónia. Ezeket többnyire a kényszer szüli azokban a trópusi országokban is, ahol nincs elég talaj, vagy a klímatikus viszonyok nem alkalmasak a megfelelő növénytermesztésre. Máskor (hidropónia) éppen a tömegtermelési kényszer, a gyors, nagytömegű táplálék létrehozásának az igénye alakítja ki az ilyen termelési rendszereket, amelyek csak kiegészítésként lehetnek alkalmasak. Amit a hipermarketek polcai, mint salátát kínálnak, azokat is ezen technológiával nevelik, de nem természetes módon jutnak tápanyaghoz, hanem műtrágyákkal! Kétségtelen előnye, hogy steril, tehát nem kell védeni a növényt a különböző kártevőkkel szemben. Képzelhetik, milyen egy talajtudósnak uszó salátákat látni műtrágyás lében, de ez a mai valóság... Ezen úton nem kell sokat tovább menni, hogy egy számítástechnikai portálon már egyenesen napfény és talaj nélküli növénytermesztésről "okítsák" a techno-optimista, de a természet rendszereit valójában nem értő embereket.
Az így felismert okok miatt éppen ezért nagy igénye kezd lenni az organikus, vagy biotermesztésnek. Ezeknél a természet törvényeit figyelembe véve alakítják ki a működőképes talaj-növény-mikroba-klíma rendszereket valódi talajjal és a folyamatos növénytáplálást biztosító szerves anyagokkal, amelyek először a mikroorganizmusoknak, majd azt követően a növényeknek adnak megfelelő tápanyagokat és ezáltal az embereknek is.

A fenntarthatóság lényege

A hír létrehozói számos információt nem adnak tudtunkra. Nem tudjuk, hogy mennyi haltáp kerül felhasználásra ennyi halhoz és azok mennyi ürüléket is termelnek bele a vízbe megfelelő rendszerességgel. Jó sok kellhet ahhoz, hogy az el- vagy lebomolva a műtrágyák kizárásával ilyen mértékben legyen képes növelni a növényeket. Valahogy az arányokról sem esik itt szó, hogy mihez mennyit és melyik növénynek vajon milyen a tápanyagigénye? Évtizedekre nyúló kutatási eredmények vannak (kellenek) ugyanis ezek pontos ismeretéhez.

Érdemes lenne kimérni, hogy a keringtetés önmaga mennyi oxigént visz a vízbe, mielőtt a növényi gyökereket önállóan vérteznénk fel ilyen extrém csoda-termelő tulajdonságokkal. A pisztrángok ráadásul csak hideg, sekély tápanyag-tartalmú, de oxigén-dús, nem szennyezett, ún. oligotróf hegyi patakokban szoktak megélni és szaporodni. Vajon a nyári nagy melegben meddig fogják bírni és hogyan lesz fenntartható az álomrendszer?

Mesék pedig vannak és lesznek, az emberek igénye pedig erre, a világunk mesterkélt kialakításával, az élettér szűkülésével, a globális gondokkal és az elkényelmesedéssel csak fokozódik, sajnos.

PPJ         2011.12.28.

Frissítés(2012.01.26):

Immáron szomjat oltani is "bűn", illetve csakis pénzért szabad... Na épp kiknek? A szegényeknek! :((  Az angol nyelvű összefoglalónak megjelent a hasonló magyar változata is.

"Már a vizet is elveszik a szegényektől -
Egy, a héten bemutatandó dokumentumfilm szerint a multinacionális vállalatok puszta üzleti érdekből még az ivóvíztől is megfosztják a harmadik világban lévő országok lakóit."

Frissítés 2012. február 9.: A Világbank és a titkos vízprivatizáció

Forrás: Investment Watch, Idők Jelei

Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.

Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát.

A törvényt az amerikai Élelmiszerbiztonsági Hivatal, az FDA és a nagy élelmiszeripari cégek (lásd Monsanto és társai) befolyása alatt álló Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására léptetik életbe. [Tudtunkkal a törvényt még nem fogadták el és Új-Zélandon számos szervezet harcol ellene aláírásgyűjtéssel és egyéb módon.] Az új törvény rendkívül negatív hatással lesz a növények bio-diverzifikációjára és érzékenyen érintené a kisgazdaságokat, mivel jogilag rendelkezik a vetőmagok gyűjtésével, cserekereskedelmével, a barterezéssel és ajándékozással, tulajdonképpen illegálissá téve ezeket a tevékenységeket. Többet erről az nzfoodsecurity.org weboldalon olvashatunk.

Íme, néhány megfontolandó pont a törvénnyel/törvénytervezettel kapcsolatban:

• + A növénytermesztéshez és a saját magunk által megtermelt élelmiszerek megosztásához fűződő jogot a kormány által nyújtható kiváltsággá alakítja, amit a kormány bármikor megvonhat.
• + Megtiltja a „élelmiszerek” felhatalmazás nélküli terjesztését, az élelmiszereket pedig olyan módon definiálja, hogy abba beletartoznak a tápanyagok, a magok, a gyógyhatású készítmények, az alapvető ásványi anyagok és italok, a vizet is beleértve.
• + A magok feletti rendelkezéssel a kormány elveszi az élelmiszertermesztés lehetőségét az emberektől és a multiknak adja. Ezzel a hatalommal természetesen könnyű visszaélni.
• + A továbbterjesztésre szánt élelmiszerek termelését engedélyhez köti a kis családi gazdaságok számára is, az engedély megadását pedig az állam bármilyen ürüggyel megtagadhatja.
• + Az új élelmiszerbiztonsági törvény értelmében a rendőrség élelmiszerbiztonsági ügyekben is eljárhat, bírósági végzés nélkül tarthat házkutatást és bármilyen általa szükségesnek ítélt eszközt bevethet a razziához, akár fegyvert is (265-1 paragrafus).
• + A 243-as paragrafus értelmében a magánszektor tagjai is lehetnek élelmiszerbiztonsági tisztek, tehát a Monsanto alkalmazottai razziát tarthatnak egy farmon rendőri erősítéssel.
• + A törvény büntető- és polgárjogi immunitást biztosít az élelmiszerbiztonsági tiszteknek, azaz tetteikért nem vonhatók bírósági úton felelősségre.
• + Az új-zélandi kormány a törvényt a Kereskedelmi Világszervezet által támogatott Codex Alimentariusban* előírt kötelezettségeinek teljesítéseként alkotta. Tehát a kormány így vagy úgy, de köteles meghozni ezeket a változtatásokat.
• + A törvény megakadályozza, hogy a helyi közösségek önellátóak legyenek.
• + A törvény hatására a magbankok és magmegosztó hálózatok megszűnhetnek, amennyiben nem sikerül beszerezniük a működésükhöz szükséges engedélyt. A különböző magfajták elvesztése megnehezítené a saját részre történő termesztést.
• + A bio-élelmiszer termelők elveszíthetik piaci részesedésüket a nagy élelmiszeripari cégek javára, ami a tápanyagszegény és genetikailag módosított élelmiszerek további térnyerését eredményezné.
   

A kulcs a magokban rejlik. Természetesen bizonyos magok önmagukban is élelmiszernek számítanak. A törvény értelmében a gabona vetőmag, vetni való burgonya, rizs, stb. a kormány által felügyelt „anyagnak” számítanak és engedély nélküli birtoklásukért a kábítószer birtoklás esetében kiszabható büntetéshez hasonló büntetés jár. Jó mag nélkül pedig nincs jó étel.

*„Élelmiszer törvénykönyv” az általános és speciális élelmiszerbiztonsági szabványok sorozatát foglalja magában, és Fritz ter Meer náci háborús bűnös alapította.

PPJ         2011.12.02.

XXIV. Biokultúra Tudományos Nap

Téma: Tápanyag-, talajerő- és talaj-gazdálkodás az ökológiai gazdálkodásban
Időpont: 2011. december 3. (szombat) 10 óra  

Helyszín: MOM Kulturális Központ (1124 Budapest, Csörsz u. 18.)

 Részletes program:

 A rendezvény levezető elnöke: Czeller Gábor, elnök

 A rendezvény fővédnöke: dr. Fazekas Sándor miniszter, Vidékfejlesztési Minisztérium  

A rendezvény látogatása ingyenes.

PPJ         2011.11.26.

Kossuth Rádió - 2011 nov. 24. - Ütköző

Földet kérnek a magyar gazdák és nem biztos, hogy a megfelelő irányba módosították a pályázati feltételeket a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél. A mostani kormány a saját maga politikája ellen tett-e intézkedést vagy megint utólag került a feltételek közé egy ellehetetlenítő passzus?

A kérdés: a kis- és közepes családi gazdaságok fognak-e fennmaradni a még utolsókat pislákoló magyar vidéken, vagy még az új kormány új szervezetét (Földalapkezelő) is megfúrták az nagyipari, konvencionális tőkés agrárlobbi zöldbárói?

Egy biztos: becsületes gazdák hada írt levelet az Élőláncnak, hogy a pályázati feltételek olyanok, amik a végüket jelentené.