PPJ         2009.09.28.

"Amikor Mark Twain könyvében Huckleberry Finn és Jim, a néger pillanatnyi szégyenérzettől vezérelve ráébrednek, hogy lopni nem szép dolog, még akkor sem, ha ételről van csak szó, igyekeznek egy kicsit könnyíteni a vállukat nyomó terhen. Ezért úgy döntenek, hogy legalább két dolgot soha többé nem fognak kölcsönözni, ahogy ők a lopást maguk közt nevezik: berkenyét és petrezselymet. Hasonlóan könnyű vállalásra kényszerül hamarosan Magyarország is. Eddig is kevesen ettek itt a hekken kívül más tengeri halat, és mindjárt senki sem fog. A szusirendelést a kifinomultság csúcsának tartó irodista lányok és a titkos ördöghalrajongó szekta viszont már most kezdhetnek zokogni.

Ha nem változik valami sürgősen és nagyon radikálisan, a halak hamarosan ki fognak fogyni a tengerekből és az óceánokból."...

Forrás: Index

Annyit azért  az utolsó bekezdéshez hozzáfűznék (ez ami a legjobban nem hagy nyugodni, de lenne sok - nagyon sok kijavítani való Bede munkájában), hogy igen is, mi is tehetünk arról (tehát kishazánkra ugyanúgy vonatkozik az intelem), hogy fogynak és pusztulnak. Lehet kapni? Lehet. Ide hozzák repülővel, vonattal, kamionnal a hipermarketbe? Ide. Lehet szardellakrémet, sprotnikonzervet és szeletelt lazacot kapni? Bizony. Akkor ránk miért vonatkozna kevésbé? Jó, persze érzem az írásában az iróniát is, de mégsem az jön le az indirekt anyázásból, hogy ránk is épp olyannyira vontkozik: halat enni nem menő!

De hogy ne csak duma legyen, itt vannak a "zöld tények" (GreenFacts Fisheries) erről a témáról!

Meg itt is, a The end of the line című film ízelítője is erről szól.