PPJ         2013.02.02.

Tömény lesz, előre szólok, hogy ez a bejegyzés tömény lesz! Készíts egy kávét, teát, jó nagy pohár friss vizet, diót vagy mandulát: ahogy érzed. Mindenesetre a fokozódó emberi sötétség miatt muszáj nyilatkozni, amennyire csak lehet, hogy ki kivel is van; ne tévelyegjenek az ártatlan de megvezetett lelkek!

"Beuys felhívásának alapja az az 1919-es felhívás, melyet Rudolf Steiner intézett Európa vezetőihez, egy olyan Európa képét vázolva föl, mely elkerülhetővé tette volna a második világháborút. Az általa akkor jelzett szellemi-politikai-gazdasági problémák máig megoldatlanok maradtak, azonban az azóta eltelt idő során elsősorban Kelet-Európában az elviselhetetlenségig fokozódtak. 1919-ben visszhang nélkül maradt Steiner figyelmeztetése, és ez lett a sorsa Beuys itt bemutatott dokumentumának is." - Írja Ertsey Attila a Beuys felhívásáról.

Harmadik világháború

"Elkerülhetővé tette volna a második világháborút"? Igen, elkerülhetővé, de sajnos elég alaposan, az első, a második, (és a harmadik?!) világháború is előre meg volt/van tervezve a 33. fokozatú szabadkőműves Albert Pike által.... Vessétek össze a "bölcs" javaslatait a történelmi tényekkel, hogy vajon mennyire fogadták meg a tanácsait a felső vezetők! Eddig az első kettő teljesen bejött! A harmadik világháborúról az angolul értőek itt tájékozódhatnak negyed óra alatt. A harmadik világháború előre tud vetítődni a "nyugati" típusú érvelési és megfigyelési technikákkal, de akár Buddhista szent formációkban is vannak rá utalások: Kálacsakra - 28. old. További érdekes nagyvilági kérdések, (egyeseknek félelmetes, másoknak megvilágító) eléggé releváns hazai vonatkozásokkal az Ökotáj lapban olvashatók: Világépítés és világpusztítás - Szabadkőműves hagyományok a politikában: beszélgetés Bakos Józseffel;  Bakos Józsefről érdemes bővebben tudnotok egyet s mást! Persze mindezek megvalósultsága és megvalósulása a sötétségben tapogatózó embertársaink számától is jócskán függ; ezek a tervek/jóslások/irányok/tendenciák csak a maradandó passzivitás esetén megvalósuló világokat írják le, nem azt, hogy mi van akkor, ha tömegesen ráébrednek a világon, hogy milyen mélyen át lettek baszva...

Felhívás az alternatívára

Joseph Beuys (az alábbiak részletidézetek a bocs.hu-ról)

1921-ben, Krefeldben született. A német-holland határon, Kleve-ban tölti gyermekkorát. Ez a kisváros ősi kelta zárvány Németország testében, a Beuys név is kelta eredetű. Önéletrajzában említett vizionárius élményei és spirituális érzékenysége innen is eredeztethető. Egyik kulcsélménye akkor éri, amikor 1943-ban a német légierő pilótájaként lezuhan a Krím-félszigeten. Több napig fekszik a hóba temetett gépben, majd tatárok találnak rá. Zsírral kenik be testét és filcbe csavarják. Itt tapasztalja az anyagok és tárgyak mágikus, gyógyító erejét.

A háború után természettudományos stúdiuma közben határtudományokkal foglalkozik, és így bukkan rá Rudolf Steiner "Kernpunkte der Soziale Frage" (A szociális kérdés lényege) c. művére, mely a társadalmat mintegy magasabbrendű élőlényt szemléli és rámutat rejtett belső felépítésére, a hármas tagozódásra. Steiner eszméi termékenyítően hatnak Beuys egész munkásságára.

1967-ben megalapítja a Német Diákpártot, később a Nemválasztók szervezetét. 1972-ben Heinrich Böllel megírják a Kreativitás és Interdiszciplináris Kutatás Nemzetközi Szabadegyetemének (FIU - FREE INTERNATIONAL UNIVERSITY, 8991 ACHBERG, HUMBOLDT-HAUS) alapító manifesztumát.

1978-ban a Frankfurter Rundschau-ban megjelenteti az Aufruf zur Alternative - Felhívás az alternatívára c. menifesztumát, amely felhívás a gazdasági, politikai és ökológiai katasztrófa felé sodródó Európa keleti és nyugati feléhez!!!

Joseph Beuys: FELHÍVÁS AZ ALTERNATÍVÁRA (1978)
(Csak a bevezető bekezdéseket bemásolom alább is. - a szerk.)

»Ez a felhívás kiterjed az európai kulturális és civilizációs kör minden emberére. Egy új szociális jövőbe való áttörés akkor sikerülhet, ha az európai zónákban olyan mozgalom támad, mely a saját megújító erejénél fogva a Kelet és Nyugat közti falakat ledönti és áthidalja az Észak-Dél közti szakadékot. Ez akkor venné kezdetét, ha — mondjuk mi — közép-európaiak elhatároznánk, hogy e felhívás gondolatmenete szerint cselekszünk. Ha mi most itt Közép-Európában államainkban és társadalmainkban elkezdünk az idő követelményeinek megfelelő módon együttélni és együttműködni, ez erőteljesen kisugározna a világ minden részére.

A "Mit tehetünk?" kérdés előtt föl kell tenni egy másik kérdést: "Hogyan kell gondolkoznunk?" — hogy az emberiség legnagyobb eszményeinek frázisszerű kezelése — mely ideálokat ma minden pártprogram is hangoztat — ne legyen továbbra is kirívó ellentmondásban gazdasági, politikai és kulturális valóságunknak megfelelő életvitelünkkel.

Óvakodjunk az elhamarkodott változtatásoktól. Kezdjük az önmagunkra eszméléssel. Kutassunk az alapokig, melyek okot adtak arra, hogy az eddigiektől eltávolodjunk. Keressük azokat az eszméket, melyek megmutatják nekünk a változás irányát. Vizsgáljuk fölül azokat a fogalmainkat, melyek alapján a Kelet és Nyugat közti viszonyt kialakítottuk. Gondoljuk át, hogy ezek a fogalmak mennyiben támogatták szociális organizmusunkat és annak a természet rendjével való kölcsönhatásait; egy egészséges lét felé vezettek-e, vagy pedig beteggé tették az emberiséget, sebeket okoztak-e neki, szerencsétlenséget hoztak-e rá, oly módon, hogy számára ma már a túlélés is megkérdőjelezhető.

Járjunk a végére saját szükségleteink gondos vizsgálatával annak a meggondolásnak, hogy a nyugati kapitalizmus és a keleti kommunizmus elvei nyitottak-e arra, hogy fölvegyék, ami az új idők fejlődésáramából mint az emberiség lelkiségének központi impulzusa egyre világosabban mozdul és a konkrét egyéni felelősség akarásában fejeződik ki; ez pedig azt jelenti: az ember ne legyen többé egy parancsokból és alávetettségből, hatalomból és kiváltságokból álló viszony rabja. Éveken át türelmesen kísértem figyelemmel ezeket a kérdéseket. Annak a sok embernek a segítsége nélkül, akikkel ezen kutatások és tapasztalások során találkoztam, nem jutottam volna el a válaszig, melyet ebben a felhívásban közölni akarok. Ily módon ezek a válaszok nem csupán az "én véleményemet" tükrözik, hanem azt, amit számos más ember is felismert.

A változás megvalósítására még igen kevesen vállalkoznának. Az egyező véleményen lévők számát meg kell növelni. Ha sikerül a kezdeményezőket ezúttal politikailag-szervezetileg összesűríteni és végül egy koncentrált parlamenten kívüli — parlamentáris akcióban bevetni, a Felhívás elérte célját. Egy erőszakmentes forradalomról van szó, egy alternatíváról, amely a jövőre való nyitottságon alapul.«

Ha az LMP valaha ismerte volna e gondolatokat

Ahogy Ertsey Attila írja is: "Ez a felhívás 1978-ban jelent meg először a nyilvánosság előtt. Röviddel ezután törtek be a Zöldek a nyugatnémet parlamentbe cserepes virágokkal, farmernadrágban. Az elveszett '68 után úgy tűnt, most esély nyílik, hogy a pártpolitikától megcsömörlött közvélemény teret adjon Európa keleti és nyugati felének újjáformálásához. Ma már tudjuk: a kísérlet nem sikerült. A Zöldek párttá váltak, és betagozódtak az általuk bírált tradicionális pártdemokráciába. A fiatalokat, akik újra és újra a változást sürgették, csendre intették szüleik és az adójukból fizetett rendőrség, miközben kölcsöneikkel folytonosan életben tartották a kómába zuhant kelet-európai gazdaságokat, gondosan fenntartva a status quót, a változatlanságot."

Rudolf Steiner 1917. október 28-án egy előadásában Dornachban (GA177) ezt mondta:

“A nagytőkének sikerült elérnie, hogy a demokrácia a legcsodálatosabb és a leghatékonyabb eszközzé váljon az emberiség egészének kizsákmányolására.
Általában azt képzeljük, hogy a tőkések, a hatalom ellene van a demokráciának és szemben állnak azzal.
De ez egy tévedés. Ugyanis a éppen ellenkezőleg a nagytőke és a pénzemberek irányítják és tudatosan támogatják azt, mert ez a demokrácia adja a felszínt, ami mögé el tudják rejteni a valóságot, az emberek kizsákmányolását.
Ebben egyben megtalálják az önvédelem legjobb eszközeit is a társadalom és a tömegek ellenállásával szemben.”

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel.
E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. …
Mivel az említett csoportot az anglo-amerikai világon belül találni, a jelenlegi hatalmi konstelláció csak alárendelt pillanat, amely minden valódi szembenállást és érdeket elfed. …
Csak az alábbi alternatíva lehetséges.
Vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar, és azt mondja: az anglo-amerikai machinátorok egy áramlat hordozói, amelynek gyökerei a francia forradalmat megelőző impulzusban rejlenek, amely a kapitalizmus eszközeivel világuralmat akar megvalósítani, s amely számára a forradalmi impulzusok csupán jelszóul szolgálnak, ami mögé elbújnak;
vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak.”

PPJ         2012.10.22.

Amikor egy amerikai újságíró egyszer megkérdezte Gandhitól, hogy mit gondol a civilizációról, Gandhi azt válaszolta: - "Az bizony remek ötlet lenne". Gandhi magatartásában két elem tűnik meghatározónak: az egyik a vallásos értékek szekularizációjának szorgalmazása, a másik a modernizációs hatások kritikai átszűrése a helyi civil autonómiákon. [Orosz István írása - Forrás: Élőlánc.hu/Alapdokumentumaink]

Gandhi számára az ember és a társadalom vallásos illetve szekularizált megközelítése nem jelentett szükségképpen ellentétet. Az o fölfogásában a vallásos értékek szekularizálhatóak a spiritualitáson keresztül. A ’politika spiritualizálásán’ azt értette, hogy „a spiritualitás áthatja a mindennapi élet minden területét, beleértve a politikát is, és ennek kell az emberi élet alapját alkotnia”. A spirituálist olyan szubsztrátumnak tekintette, amely az egyéni élet valamennyi területét irányítja, és hangsúlyozta, hogy a vallásos értékek kifejezése elválaszthatatlan a kulturális, politikai és társadalmi értékek kifejezésétől. Gandhi a vallást és a vallásos identitást nem tekintette kizárólagosan egyéni, inpiduális tartománynak, de nem tekintette pusztán a társadalmi vagy politikai cselekvés kizárólagos alapjának, ösztönzőjének sem.

Képünkön: Gandhi, Anonymous és ökopolitika

Ebből következően Gandhi vallásfelfogása nem korlátozódott egyetlen adott vallási gyakorlatra vagy hiedelemkészletre, amelynek elveit szent szövegek tartalmazzák. Gandhi számára a vallás igen változatos lehetőségek forrása volt, egyszerre formája és tartalma a társadalmi, kulturális és politikai identitás kifejezésének. „Vallásfelfogása tehát mélyen ahistorikus, korlátok nélküli, antitradicionalista, antifundamentalista és liberális volt, és nem tett erőfeszítéseket arra, hogy a szent szövegeket illetve vallási tradíciókat azok eredeti kontextusában, dogmatikusan értelmezze.” Ez a rugalmas és rendszertelen megközelítés lehetővé tette Gandhi számára, hogy rendkívül különféle vallásos, kulturális és filozófiai hagyományokhoz kapcsolódjék, és úgy határozza meg a vallást, mint társadalmi, kulturális és politikai értékek kifejeződését.

Ez a beállítódás igen termékenynek bizonyulhat a civil cselekvés és a civil létezés számára egy olyan világban, ahol az emberiség túlnyomó többsége számára a vallásos értékek az emberi létezés magját jelentik.

A modernizáció hatásainak megszűrése a civil autonómiákon keresztül

Gandhi ideális társadalmában a hagyomány, a politika, a gazdasági és a társadalmi viszonyok valamint az autonómia szorosan összefüggnek, ami azonban szerinte (a korabeli India tekintetében) csak igen múlékony módon állhat harmóniában a modernizációval. Azzal, hogy a kötelességek elsőbbségét hangsúlyozta a jogokkal szemben, arra törekedett, hogy átalakítsa az egyéni és társadalmi közötti kapcsolat modern fogalmát. A modernizációt azért bírálta, mert az megszüntette „az emberek egymás iránti kötelességérzetét”, és olyan társadalmat szorgalmazott, ahol „az emberek közösségei ismerik egymást és törődnek egymással, és az egyes közösségek tagjai fölismerik, hogy mennyi mindennel adósai egymásnak.”

Gandhi megkérdőjelezte a köz- és magánszféra modern elválasztását is, ahol az erkölcs a magánszférához tartozik, míg a gazdasági választás és a politikai szabadság a közszférához. Számára „a modernitás ígérete, hogy megszabadítja az embereket a tradicionális gyakorlatoktól, mindössze annyit jelentett, hogy ezen túl az emberek mind inkább láthatatlan és ismeretlen cselekvők hatásainak lesznek kitéve”. Megkérdőjelezte a modernizáció által biztosított autonómia valódiságát, s ragaszkodott hozzá, hogy a modernizáció erkölcsi árát minden egyes esetben számítsuk be az általa esetlegesen biztosított újfajta autonómia költségeibe. Gandhi arra is állandóan emlékeztetett, hogy „a gazdaság nem csupán az emberek gazdasági szükségleteire van kihatással, hanem számos más egyéb nem-gazdasági szükségletre is”.[Abdullahi An-Na’im: Religion and Global Civil Society című írása alapján (Global Civil Society 2002, Oxford University Press, 2002. pp. 55-77.)]

Az ökopolitika és az emberi lépték

"A gonosz győzelméhez nem kell más, csak hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
- Edmund Burke

Gandhi tehát mindenhol, minden síkon, az élet minden szegletében az emberi léptéket kereste, mert az ember csak azért vállalhat felelősséget, ami arányos hozzá, ahogy azt József Attila is szerette volna: „egy világot, amely arányos hozzám”. És van-e annál nagyobb baj világunkkal, hogy nem arányos, hogy nem emberi léptékű?

- Ha a közéletet nézzük: nem azt látjuk-e, hogy mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulások reagálnak mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulásokra?
- Ha a mindennapi kultúrát: nem sértődött, agyonfrusztrált honfitársainkba ütközünk-e nap mint nap az utcán, a villamoson, a metrón, és szó szerint ütközünk, testtel, fizikailag, mert a másik tekintetbevétele nem szokás?
- Ha a tömegkultúrát: nem a minden rendű és rangú szélsőségek féktelen tobzódása virul-e, szégyentelenül?
- Ha az oktatást: nem a tanári hivatás, az iskola mértéktelen elszegényedése, elsivárosodása zajlik-e éppen?
- Ha a társadalompolitikát: nem az elviselhetetlen társadalmi különbségek kialakulása jellemezte-e az elmúlt évtized gazdasági folyamatait?
- Ha az igazságszolgáltatást: elítéltek-e bárkit is komoly politikai vagy gazdasági mulasztásért, bűnért széles e hazában a rendszerváltozás óta?
- Ha a médiát: van-e legalább egyetlen, független, a mértékadó, kiegyensúlyozott, színvonalas tájékoztatást rendszeresen művelő napilapunk? Van-e a köz érdekeit kellőképpen szolgáló közszolgálati rádiónk és televíziónk?
- Ha a környezetünket: hány elhanyagolt épület, parlagon maradt termőföld, haldokló erdő, szennyezett folyóvíz vár emberi gondoskodásra?

Az emberi lépték kialakítása, helyreállítása, megőrzése és ápolása mindennapi teendő. Ha van az ökopolitikának alapelve, ez az. Hiszen a görög ’oikosz’ szó házat, háztartást jelent, az otthonát építő, megélhetéséről tudatosan gondoskodó lény élőhelyét. Tesszük is ezt persze, ám többnyire és általában csupán a magunk javára. Házunk táját csinosítgatjuk, kertjeinket gondozzuk, autónkat suvickoljuk. S közben a világ körülöttünk lebomlik. Az utak lassan járhatatlanok a kátyúk és a forgalom miatt, a parlagfű elborítja az országot, a megtermelt gabonát nincs hová elhelyezni, és az érettségi tételeket ellopják a gyerekeink elől. A másik háza tája már nem a mi dolgunk.

Mutogatni pedig egymásra mutogatunk. Mindig a másik a hibás, mindig a másiknak kellene lépni, alkalmazkodni, kitérni, visszavonulni, belátni, bocsánatot kérni. Alázat nélküli világ.

Az emberi lépték első feltétele az alázat. Gandhi tudta ezt. De tudjuk-e mi is? Tudjuk-e, hogy a változás mi magunk vagyunk, mi magunk lehetünk? Tudunk-e hinni benne? Jövőnk és gyermekeink jövője ezen az egyszerű hiten múlik. Ami választás kérdése. Tudjuk-e az emberi léptéket választani?

--------------------------------------------------------------------------------

Mi az ökológiai politika? - Élőlánc.hu

Az ökológiai politika azoknak az akadályoknak és életidegen kényszerűségeknek az eltávolítása, amelyek az erőszakos modernizáció természet- és társadalom-átalakító kísérleteinek örökségeként maradtak ránk.

Az emberi közösségek és az élőlénytársulások életképességének helyreállítására törekszik, a fenntartható gazdálkodás és a felszabadító együttlét társadalmi stratégiáit keresi. Kiindulópontja a jövő nemzedékek iránti felelősség belátása, amely arra kötelez bennünket, hogy természeti és kulturális örökségünket a maga gazdag változatosságában és változékonyságában őrizzük meg utódaink számára.

Célja, hogy megtörje a technikai-gazdasági kényszerűségek uralmát, és az emberi együttélést az életformák gazdag változatossága iránti tisztelet, a kímélet és az elővigyázatosság elve alapján szervezze meg.

A mennyiségi növekedéssel szemben előnyben részesíti a dolgok emberi léptékének megőrzését.

A gazdasági hatalomért folyó gyilkos versengést az egymásra utaltak közti szolidaritás nevében korlátozná.

A szabadságban a mások szabadsága iránti elkötelezettséget hangsúlyozza, annak tudatában, hogy az egyén nem lehet szabad társaitól függetlenül.

Az ellen küzd, hogy a technológia rémuralmát haladásnak, a pótolhatatlan és nélkülözhetetlen természeti források elherdálását jólétnek, a profit utáni hajszát ésszerű gazdálkodásnak nevezzék.

Az ökológiai politika hisz a fenntartható fejlődésben. De ami körülöttünk van: nem fejlődés és nem tartható fenn. A természet kizsigerelése, a társadalom irgalmatlan alárendelése a logisztikai szempontoknak (használat=haszon=hatalom) az ipari tömegtársadalmak működésének nem valami járulékos vonása, hanem a lényege. A jövő nemzedékek örökségének pusztítása nem fejlődő, hanem vészesen hanyatló civilizációra vall, amely nem ismer különb célt, mint eszközeinek szaporítását, a világ minél sebesebb elhasználását. Ma a fejlődést nem fenntartani, hanem újrakezdeni kellene.

A modernizáció tartalékai kimerültek: az eszközök előállításának és elosztásának optimalizálása önmagában nem biztosít többé jobb életlehetőségeket. A haladás ettől fogva nem technikai kérdés. Ezentúl a célok jóságát kell minden esetben megvizsgálni.

Az ökológiai politika helyreállítja a politika eredeti értelmét: vita és megegyezés a közcélok mibenléte körül. A társadalmi teljesítmények értékelésének jogát visszaperli a személytelen mechanizmusoktól, s a döntéseket, ahol csak lehet, a közös mérlegelésen, az érintettek illetékes részvételén alapuló eljárásokra bízza.

Azok a szövetségesei, akik nap mint nap tapasztalják a technológiai-gazdasági világrend korlátait, az élet minőségének romlását, az élő világ pusztulását, emberi méltóságuk sérelmét, jogaik megcsúfolását, kiszolgáltatottságukat számukra átláthatatlan és ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági hatalmaknak.

Te magad légy a változás!

PPJ         2012.10.20.

Birtokba vették a földet a kajászói gazdák - 2012. október. 17. (Forrás: Kiélegyenaföld.hu)

Kajászó - Művelésbe vették szerdán a helyi gazdák és az őket föld-ügyben támogató civilek az egyik olyan táblát, amelyet szerintük jogszerűtlenül adott bérbe a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet.

Wikipédia: Polgári engedetlenség

• • Henry David Thoreau „A polgári engedetlenség iránti kötelesség” című műve szerint, egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.
• • Mahátma Gandhi szerint a polgári engedetlenség „az ember veleszületett joga, melyet nem lehet feladni az önbecsülés elvesztése nélkül”, de csak akkor szabad élni vele, ha az engedetlenek ezt megelőzően már minden más tiltakozási formát (például tárgyalás, petíció, jogi út) kipróbáltak.
• • John Rawls szerint akkor lehet polgári engedetlenségi akciót kezdeményezni, ha olyan veszélyhelyzet áll fenn, amely ellen már nem lehet a szokásos demokratikus és választásokon alapuló módszerekkel felvenni a harcot.
• • Tokár Géza szerint előfordulhat, hogy az érintett törvény egyszerűen annyira rossz, hogy megalkuvásnak számít még csak a létét is elfogadni.

Szerdán gazdagyűlést tartottak a kajászói művelődési házban a helyi gazdák, az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület és a Fejér Szövetség képviselői, az állami földek elhíresült tartós bérbe adása és a földtörvény tervezet módosítása miatt. Állásfoglalásukat, amelyben a föld-szerződések visszavonását követelik, postára is adták a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek és az azt felügyelő miniszternek.

Frissítés - 2012.10.23.: Angolul is!!!

Charges of cronyism, lack of transparency blemish lease of state farmland in Hungary - Therepublic.com

KAJASZO, Hungary — Gergely Bocsodi's family has been farming in this central Hungarian village for six generations but he fears there may not be a seventh, as the region is caught up in a once-in-20-years land grab.

Prime Minister Viktor Orban and his conservative Fidesz party are being accused of broken campaign promises, cronyism and shady deals in which friends, relatives and political supporters have snapped up valuable long-term agriculture leases on state lands, cutting out many small local farmers.

"There is huge anger and emotion," Bocsodi said. "It is not easing."

Ahead of the 2010 election, the right-wing Fidesz party had promised farmers and young families access to state lands, one of the vows that helped them win in a landslide.

In Kajaszo, however, there were no locals among the winners of the land lease tenders. Instead, all the available state land around the village went to two groups, including a company linked to the mayor of Felcsut, Orban's hometown.

A gazdák ezt követően művelésbe fogták, azaz egy rövid nyomon felszántották az egyik, két helyrajzi számon lévő, egy kápolnásnyéki ember által elnyert és bérbe vett, közel 280 hektáros földet a falu határában, s búzát vetettek belé.

A demonstrálóknak elegük lett abból, hogy válaszra sem méltatják őket, táblával a kezükben és egy traktorral maguk vettek művelésbe egy tagot a bérbe adott állami földből (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- Miután már több, mint egy éve kifogásoltuk eljárásukat és ajánlottuk fel szervezetünk és szakértőink segítségét a haszonbérleti pályáztatás rendjének megfelelő kialakításában, miután már több, mint fél éve folyamatosan tájékoztattuk a kormányzatot az elkövetett hibákról mind a kiírás, mind az elbírálás területén, tagjaink úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik a rendezést - fogalmazott a két főszervező, Boór Ferenc, a Fejér Szövetség szóvivője és Tamási Béláné, az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület vezetője.

Az önrendelkezés európai alapelvének eleget téve, miszerint a falvakhoz, városokhoz tartozó állami - vagyis köztulajdonú - földekről az ott élő gazdálkodók dönthetnek, a kajászói gazdák visszaveszik a törvénytelenül a jogtalanul odaadott földeket, s a megkötött földhaszonbérleti szerződés semmisségét megállapították - hangzott el.

- Most a négy pályázaton elbukott kajászói gazda - akik az egyesület kajászói tagozatának tagjai - kezelésébe vette a területet és felhívjuk a földalapkezelő figyelmét, hogy hívják őket szerződéskötésre - hangsúlyozta Tamásiné, aki kiemelte: azt is elvárják, hogy fenti elvek alapján semmisítsék meg a többi hasonló pályázatot.

(Fotó: Pati-Nagy Bence)

Több - rendszeresen csak oligarchának nevezett - új bérlő területe messze meghaladja a pályázatban nekik juttatott újabb területeket, s ennek ellenőrzését a földalap és a tárca saját nyilvántartásuk alapján el tudta volna végezni, de használható lett volna az a nyilvános támogatási jegyzék is, mely ugyancsak a vidékfejlesztési tárca birtokában van. Azt, hogy nem életvitelszerűen foglalkoznak mezőgazdasággal, nem laknak ott amit megjelöltek már nem is érdemes megemlíteni - keseregtek többen.

A Fazekas Sándor agrárminiszternek küldött levélben a demonstrálók azt kérték, hogy számolja fel a földhaszonbérleti pályázatoknál elkövetett törvénytelenségeket, mivel munkatársai a tények tanúsága szerint alkalmatlannak és vagy érintettnek bizonyultak mind a kiírás, mind az elbírálás során.

A föld-visszaszerzési akciót jelenlétével támogatta Szabó Rebeka, az LMP országgyűlési képviselője, aki szerint senkinek nincs joga, hogy a gazdák feje fölött döntsön, a pályázatoknak pedig átláthatónak az értékeléseknek nyilvánosnak kell lenniük.

PPJ         2012.09.26.

Oligarchák, kistermelők és az EU - José Bové Magyarországon

Az Ökopolisz Alapítvány „Földet a helyi gazdáknak?” címmel október 3-án, szerdán 10:00(!) órakor nyilvános fórumot rendez, ahol José Bové EP képviselő Ángyán József volt államtitkárral és Szabó Rebekával, a Mezőgazdasági bizottság LMP-s tagjával beszélget a fenntartható mezőgazdaság és az élelmiszer-önrendelkezés európai uniós lehetőségeiről, valamint a földeket megszerző oligarchákról. A fórum helyszíne a Grund (Budapest, Nagytemplom u. 30).

Facebook esemény

A fórum után, 12.00 órakor a három előadó sajtótájékoztatót tart, amely után interjúk készíthetők.

José Bové 2009 óta az Európai parlament képviselője, a zöldpárti frakció tagja. Az Európai Parlamentbe az Europe Écologie listáján jutott be, amely a francia környezetvédő pártok koalíciója volt. Bové a francia kistermelők érdekeit és az egészséges élelmiszereket képviselő Confédération Paysanne, illetve a kistermelők nemzetközi mozgalma, a Via Campesina vezéregyénisége és a polgári engedetlenség módszerének meghonosítója, a génmódosított növ& eacute;nyek elleni állampolgári csoportok szervezője. Régóta küzd a gazdasági globalizációt képviselő szervezetekkel: a Kereskedelmi Világszervezettel és az élelmiszeripari óriáscégekkel. Ezért is hajtott bele traktorral és bontott le társaival egy épülőfélben lévő McDonald’s éttermet 1999-ben a franciaországi Millau-ban. 

A Via Campesina 1996-ban vezette be a köztudatba az „élelmiszer-önrendelkezés" politikai koncepcióját. Eszerint minden népnek joga van az önálló agrár- és élelmiszerszektort szabályozó politikához, hogy egészséges élelmiszer-szükségletét helyi erőforrásokból tudja fedezni.

Bové programjában egy nyitott, részvételi demokrácia-modell és az EU új, valóban legitim alapokra helyezése is szerepel a fejlődés új modelljének igénye mellett, amely újrafogalmazná a társadalom növekedéshez, cserekapcsolatokhoz, fogyasztáshoz való viszonyát. Magyarországon a 2002-ben kiadott A világ nem eladó c. interjúkötetben írnak róla.

Megjelenésére számítunk!

Üdvözlettel: Ökopolisz Alapítvány / Ecopolis Foundation

1068 Budapest, Felsőerdősor 12-14. III. emelet 3.
Tel: (00 36) 30 603 11 69
www.okopolisz.eu

PPJ         2012.07.15.

Környezet- és természetvédő szervezetek május 29-én egy értékelést adtak át a kormányzat két éves környezetpolitikai tevékenységéről a Miniszterelnök képviselőjének. A dokumentumot Illés Zoltán államtitkárnak is eljuttatták. Hivatalos választ nem, de hazugsággal vádolást kaptak, ezért nyílt levelet írtak. (Forrás: Greenfo.hu)

[Zöld bizonyítvány átadó az orbáni környezetpolitikának - Képgaléria]

Dr. Illés Zoltán államtitkár úr részére
Vidékfejlesztési Minisztérium
Budapest

Tisztelt Államtitkár Úr!

Környezet- és természetvédő szervezetek 2012. május 29-én egy értékelést adtak át a kormányzat két éves környezetpolitikai tevékenységéről a Miniszterelnök Úr képviselőjének, amely dokumentumot közvetlenül Önnek is eljuttattunk. A mai napig semmilyen hivatalos választ sem kaptunk a dokumentummal kapcsolatban.

A Magyar Országgyűlésben 2012. június 25-én elhangzott egy interpelláció a civil értékelés ügyében, amelyre Ön válaszolt Dr. Fazekas Sándor nevében. A válasz keretében Ön ezt mondta: „Ezt az egész példát csak azért mondom, mert ennyi hazugság van abban a jelentésben, amelyet a civil szervezetek elkészítettek. Tehát még ebben az egyetlenegy dologban, amit naptár szerint bizonyítani lehet, se mondanak igazat; megnéztem az összes többi oldalon, 16-17 pontban állítanak valótlanságot.”

Az értékelési dokumentum kialakításában kilenc szervezet harminc szakértője vett részt, az állásfoglaláshoz összesen negyvenkét civil szervezet csatlakozott. Meggyőződésünk, hogy megalapozott anyagot tettünk le a kormány asztalára, azzal a céllal, hogy segítsük a környezetpolitika megerősödését a kormányzati munkában.
A kormány civil értékelése (530 KB pdf)

Mint minden összetett anyagban, a kormányértékelésben is lehetnek olyan részek, amelyek félreértésre adnak okot, azt az állítását azonban határozottan visszautasítjuk, hogy a civil szervezetek hazudtak. Kérjük, hogy amennyiben az értékelés egyes állításait Ön vitatja, akkor érveit szíveskedjék levélben tudomásunkra hozni. Kérjük, hogy biztosítson lehetőséget a környezetügyi államtitkárságot illető értékelési részek személyes megvitatására. Kérjük azt is, hogy a más tárcákat érintő részekkel kapcsolatban kérje meg az illetékes tárcákat a válaszadásra.

Üdvözlettel,
Farkas István, Magyar Természetvédők Szövetsége,
Graczka Sylvia, Humusz Szövetség,
Halmos Gergő, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület,
Lajtmann Csaba, Magyar Éghajlatvédelmi Szövetség,
Lukács András, Levegő Munkacsoport,
Szalay Tímea, Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület,
Szegfalvi Zsolt, Greenpeace Magyarország.

Budapest, 2012. július 6.