PPJ         2012.10.22.

Amikor egy amerikai újságíró egyszer megkérdezte Gandhitól, hogy mit gondol a civilizációról, Gandhi azt válaszolta: - "Az bizony remek ötlet lenne". Gandhi magatartásában két elem tűnik meghatározónak: az egyik a vallásos értékek szekularizációjának szorgalmazása, a másik a modernizációs hatások kritikai átszűrése a helyi civil autonómiákon. [Orosz István írása - Forrás: Élőlánc.hu/Alapdokumentumaink]

Gandhi számára az ember és a társadalom vallásos illetve szekularizált megközelítése nem jelentett szükségképpen ellentétet. Az o fölfogásában a vallásos értékek szekularizálhatóak a spiritualitáson keresztül. A ’politika spiritualizálásán’ azt értette, hogy „a spiritualitás áthatja a mindennapi élet minden területét, beleértve a politikát is, és ennek kell az emberi élet alapját alkotnia”. A spirituálist olyan szubsztrátumnak tekintette, amely az egyéni élet valamennyi területét irányítja, és hangsúlyozta, hogy a vallásos értékek kifejezése elválaszthatatlan a kulturális, politikai és társadalmi értékek kifejezésétől. Gandhi a vallást és a vallásos identitást nem tekintette kizárólagosan egyéni, inpiduális tartománynak, de nem tekintette pusztán a társadalmi vagy politikai cselekvés kizárólagos alapjának, ösztönzőjének sem.

Képünkön: Gandhi, Anonymous és ökopolitika

Ebből következően Gandhi vallásfelfogása nem korlátozódott egyetlen adott vallási gyakorlatra vagy hiedelemkészletre, amelynek elveit szent szövegek tartalmazzák. Gandhi számára a vallás igen változatos lehetőségek forrása volt, egyszerre formája és tartalma a társadalmi, kulturális és politikai identitás kifejezésének. „Vallásfelfogása tehát mélyen ahistorikus, korlátok nélküli, antitradicionalista, antifundamentalista és liberális volt, és nem tett erőfeszítéseket arra, hogy a szent szövegeket illetve vallási tradíciókat azok eredeti kontextusában, dogmatikusan értelmezze.” Ez a rugalmas és rendszertelen megközelítés lehetővé tette Gandhi számára, hogy rendkívül különféle vallásos, kulturális és filozófiai hagyományokhoz kapcsolódjék, és úgy határozza meg a vallást, mint társadalmi, kulturális és politikai értékek kifejeződését.

Ez a beállítódás igen termékenynek bizonyulhat a civil cselekvés és a civil létezés számára egy olyan világban, ahol az emberiség túlnyomó többsége számára a vallásos értékek az emberi létezés magját jelentik.

A modernizáció hatásainak megszűrése a civil autonómiákon keresztül

Gandhi ideális társadalmában a hagyomány, a politika, a gazdasági és a társadalmi viszonyok valamint az autonómia szorosan összefüggnek, ami azonban szerinte (a korabeli India tekintetében) csak igen múlékony módon állhat harmóniában a modernizációval. Azzal, hogy a kötelességek elsőbbségét hangsúlyozta a jogokkal szemben, arra törekedett, hogy átalakítsa az egyéni és társadalmi közötti kapcsolat modern fogalmát. A modernizációt azért bírálta, mert az megszüntette „az emberek egymás iránti kötelességérzetét”, és olyan társadalmat szorgalmazott, ahol „az emberek közösségei ismerik egymást és törődnek egymással, és az egyes közösségek tagjai fölismerik, hogy mennyi mindennel adósai egymásnak.”

Gandhi megkérdőjelezte a köz- és magánszféra modern elválasztását is, ahol az erkölcs a magánszférához tartozik, míg a gazdasági választás és a politikai szabadság a közszférához. Számára „a modernitás ígérete, hogy megszabadítja az embereket a tradicionális gyakorlatoktól, mindössze annyit jelentett, hogy ezen túl az emberek mind inkább láthatatlan és ismeretlen cselekvők hatásainak lesznek kitéve”. Megkérdőjelezte a modernizáció által biztosított autonómia valódiságát, s ragaszkodott hozzá, hogy a modernizáció erkölcsi árát minden egyes esetben számítsuk be az általa esetlegesen biztosított újfajta autonómia költségeibe. Gandhi arra is állandóan emlékeztetett, hogy „a gazdaság nem csupán az emberek gazdasági szükségleteire van kihatással, hanem számos más egyéb nem-gazdasági szükségletre is”.[Abdullahi An-Na’im: Religion and Global Civil Society című írása alapján (Global Civil Society 2002, Oxford University Press, 2002. pp. 55-77.)]

Az ökopolitika és az emberi lépték

"A gonosz győzelméhez nem kell más, csak hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
- Edmund Burke

Gandhi tehát mindenhol, minden síkon, az élet minden szegletében az emberi léptéket kereste, mert az ember csak azért vállalhat felelősséget, ami arányos hozzá, ahogy azt József Attila is szerette volna: „egy világot, amely arányos hozzám”. És van-e annál nagyobb baj világunkkal, hogy nem arányos, hogy nem emberi léptékű?

- Ha a közéletet nézzük: nem azt látjuk-e, hogy mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulások reagálnak mértéktelenül elrugaszkodott megnyilvánulásokra?
- Ha a mindennapi kultúrát: nem sértődött, agyonfrusztrált honfitársainkba ütközünk-e nap mint nap az utcán, a villamoson, a metrón, és szó szerint ütközünk, testtel, fizikailag, mert a másik tekintetbevétele nem szokás?
- Ha a tömegkultúrát: nem a minden rendű és rangú szélsőségek féktelen tobzódása virul-e, szégyentelenül?
- Ha az oktatást: nem a tanári hivatás, az iskola mértéktelen elszegényedése, elsivárosodása zajlik-e éppen?
- Ha a társadalompolitikát: nem az elviselhetetlen társadalmi különbségek kialakulása jellemezte-e az elmúlt évtized gazdasági folyamatait?
- Ha az igazságszolgáltatást: elítéltek-e bárkit is komoly politikai vagy gazdasági mulasztásért, bűnért széles e hazában a rendszerváltozás óta?
- Ha a médiát: van-e legalább egyetlen, független, a mértékadó, kiegyensúlyozott, színvonalas tájékoztatást rendszeresen művelő napilapunk? Van-e a köz érdekeit kellőképpen szolgáló közszolgálati rádiónk és televíziónk?
- Ha a környezetünket: hány elhanyagolt épület, parlagon maradt termőföld, haldokló erdő, szennyezett folyóvíz vár emberi gondoskodásra?

Az emberi lépték kialakítása, helyreállítása, megőrzése és ápolása mindennapi teendő. Ha van az ökopolitikának alapelve, ez az. Hiszen a görög ’oikosz’ szó házat, háztartást jelent, az otthonát építő, megélhetéséről tudatosan gondoskodó lény élőhelyét. Tesszük is ezt persze, ám többnyire és általában csupán a magunk javára. Házunk táját csinosítgatjuk, kertjeinket gondozzuk, autónkat suvickoljuk. S közben a világ körülöttünk lebomlik. Az utak lassan járhatatlanok a kátyúk és a forgalom miatt, a parlagfű elborítja az országot, a megtermelt gabonát nincs hová elhelyezni, és az érettségi tételeket ellopják a gyerekeink elől. A másik háza tája már nem a mi dolgunk.

Mutogatni pedig egymásra mutogatunk. Mindig a másik a hibás, mindig a másiknak kellene lépni, alkalmazkodni, kitérni, visszavonulni, belátni, bocsánatot kérni. Alázat nélküli világ.

Az emberi lépték első feltétele az alázat. Gandhi tudta ezt. De tudjuk-e mi is? Tudjuk-e, hogy a változás mi magunk vagyunk, mi magunk lehetünk? Tudunk-e hinni benne? Jövőnk és gyermekeink jövője ezen az egyszerű hiten múlik. Ami választás kérdése. Tudjuk-e az emberi léptéket választani?

--------------------------------------------------------------------------------

Mi az ökológiai politika? - Élőlánc.hu

Az ökológiai politika azoknak az akadályoknak és életidegen kényszerűségeknek az eltávolítása, amelyek az erőszakos modernizáció természet- és társadalom-átalakító kísérleteinek örökségeként maradtak ránk.

Az emberi közösségek és az élőlénytársulások életképességének helyreállítására törekszik, a fenntartható gazdálkodás és a felszabadító együttlét társadalmi stratégiáit keresi. Kiindulópontja a jövő nemzedékek iránti felelősség belátása, amely arra kötelez bennünket, hogy természeti és kulturális örökségünket a maga gazdag változatosságában és változékonyságában őrizzük meg utódaink számára.

Célja, hogy megtörje a technikai-gazdasági kényszerűségek uralmát, és az emberi együttélést az életformák gazdag változatossága iránti tisztelet, a kímélet és az elővigyázatosság elve alapján szervezze meg.

A mennyiségi növekedéssel szemben előnyben részesíti a dolgok emberi léptékének megőrzését.

A gazdasági hatalomért folyó gyilkos versengést az egymásra utaltak közti szolidaritás nevében korlátozná.

A szabadságban a mások szabadsága iránti elkötelezettséget hangsúlyozza, annak tudatában, hogy az egyén nem lehet szabad társaitól függetlenül.

Az ellen küzd, hogy a technológia rémuralmát haladásnak, a pótolhatatlan és nélkülözhetetlen természeti források elherdálását jólétnek, a profit utáni hajszát ésszerű gazdálkodásnak nevezzék.

Az ökológiai politika hisz a fenntartható fejlődésben. De ami körülöttünk van: nem fejlődés és nem tartható fenn. A természet kizsigerelése, a társadalom irgalmatlan alárendelése a logisztikai szempontoknak (használat=haszon=hatalom) az ipari tömegtársadalmak működésének nem valami járulékos vonása, hanem a lényege. A jövő nemzedékek örökségének pusztítása nem fejlődő, hanem vészesen hanyatló civilizációra vall, amely nem ismer különb célt, mint eszközeinek szaporítását, a világ minél sebesebb elhasználását. Ma a fejlődést nem fenntartani, hanem újrakezdeni kellene.

A modernizáció tartalékai kimerültek: az eszközök előállításának és elosztásának optimalizálása önmagában nem biztosít többé jobb életlehetőségeket. A haladás ettől fogva nem technikai kérdés. Ezentúl a célok jóságát kell minden esetben megvizsgálni.

Az ökológiai politika helyreállítja a politika eredeti értelmét: vita és megegyezés a közcélok mibenléte körül. A társadalmi teljesítmények értékelésének jogát visszaperli a személytelen mechanizmusoktól, s a döntéseket, ahol csak lehet, a közös mérlegelésen, az érintettek illetékes részvételén alapuló eljárásokra bízza.

Azok a szövetségesei, akik nap mint nap tapasztalják a technológiai-gazdasági világrend korlátait, az élet minőségének romlását, az élő világ pusztulását, emberi méltóságuk sérelmét, jogaik megcsúfolását, kiszolgáltatottságukat számukra átláthatatlan és ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági hatalmaknak.

Te magad légy a változás!

PPJ         2012.10.20.

Birtokba vették a földet a kajászói gazdák - 2012. október. 17. (Forrás: Kiélegyenaföld.hu)

Kajászó - Művelésbe vették szerdán a helyi gazdák és az őket föld-ügyben támogató civilek az egyik olyan táblát, amelyet szerintük jogszerűtlenül adott bérbe a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet.

Wikipédia: Polgári engedetlenség

• • Henry David Thoreau „A polgári engedetlenség iránti kötelesség” című műve szerint, egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.
• • Mahátma Gandhi szerint a polgári engedetlenség „az ember veleszületett joga, melyet nem lehet feladni az önbecsülés elvesztése nélkül”, de csak akkor szabad élni vele, ha az engedetlenek ezt megelőzően már minden más tiltakozási formát (például tárgyalás, petíció, jogi út) kipróbáltak.
• • John Rawls szerint akkor lehet polgári engedetlenségi akciót kezdeményezni, ha olyan veszélyhelyzet áll fenn, amely ellen már nem lehet a szokásos demokratikus és választásokon alapuló módszerekkel felvenni a harcot.
• • Tokár Géza szerint előfordulhat, hogy az érintett törvény egyszerűen annyira rossz, hogy megalkuvásnak számít még csak a létét is elfogadni.

Szerdán gazdagyűlést tartottak a kajászói művelődési házban a helyi gazdák, az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület és a Fejér Szövetség képviselői, az állami földek elhíresült tartós bérbe adása és a földtörvény tervezet módosítása miatt. Állásfoglalásukat, amelyben a föld-szerződések visszavonását követelik, postára is adták a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek és az azt felügyelő miniszternek.

Frissítés - 2012.10.23.: Angolul is!!!

Charges of cronyism, lack of transparency blemish lease of state farmland in Hungary - Therepublic.com

KAJASZO, Hungary — Gergely Bocsodi's family has been farming in this central Hungarian village for six generations but he fears there may not be a seventh, as the region is caught up in a once-in-20-years land grab.

Prime Minister Viktor Orban and his conservative Fidesz party are being accused of broken campaign promises, cronyism and shady deals in which friends, relatives and political supporters have snapped up valuable long-term agriculture leases on state lands, cutting out many small local farmers.

"There is huge anger and emotion," Bocsodi said. "It is not easing."

Ahead of the 2010 election, the right-wing Fidesz party had promised farmers and young families access to state lands, one of the vows that helped them win in a landslide.

In Kajaszo, however, there were no locals among the winners of the land lease tenders. Instead, all the available state land around the village went to two groups, including a company linked to the mayor of Felcsut, Orban's hometown.

A gazdák ezt követően művelésbe fogták, azaz egy rövid nyomon felszántották az egyik, két helyrajzi számon lévő, egy kápolnásnyéki ember által elnyert és bérbe vett, közel 280 hektáros földet a falu határában, s búzát vetettek belé.

A demonstrálóknak elegük lett abból, hogy válaszra sem méltatják őket, táblával a kezükben és egy traktorral maguk vettek művelésbe egy tagot a bérbe adott állami földből (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- Miután már több, mint egy éve kifogásoltuk eljárásukat és ajánlottuk fel szervezetünk és szakértőink segítségét a haszonbérleti pályáztatás rendjének megfelelő kialakításában, miután már több, mint fél éve folyamatosan tájékoztattuk a kormányzatot az elkövetett hibákról mind a kiírás, mind az elbírálás területén, tagjaink úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik a rendezést - fogalmazott a két főszervező, Boór Ferenc, a Fejér Szövetség szóvivője és Tamási Béláné, az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület vezetője.

Az önrendelkezés európai alapelvének eleget téve, miszerint a falvakhoz, városokhoz tartozó állami - vagyis köztulajdonú - földekről az ott élő gazdálkodók dönthetnek, a kajászói gazdák visszaveszik a törvénytelenül a jogtalanul odaadott földeket, s a megkötött földhaszonbérleti szerződés semmisségét megállapították - hangzott el.

- Most a négy pályázaton elbukott kajászói gazda - akik az egyesület kajászói tagozatának tagjai - kezelésébe vette a területet és felhívjuk a földalapkezelő figyelmét, hogy hívják őket szerződéskötésre - hangsúlyozta Tamásiné, aki kiemelte: azt is elvárják, hogy fenti elvek alapján semmisítsék meg a többi hasonló pályázatot.

(Fotó: Pati-Nagy Bence)

Több - rendszeresen csak oligarchának nevezett - új bérlő területe messze meghaladja a pályázatban nekik juttatott újabb területeket, s ennek ellenőrzését a földalap és a tárca saját nyilvántartásuk alapján el tudta volna végezni, de használható lett volna az a nyilvános támogatási jegyzék is, mely ugyancsak a vidékfejlesztési tárca birtokában van. Azt, hogy nem életvitelszerűen foglalkoznak mezőgazdasággal, nem laknak ott amit megjelöltek már nem is érdemes megemlíteni - keseregtek többen.

A Fazekas Sándor agrárminiszternek küldött levélben a demonstrálók azt kérték, hogy számolja fel a földhaszonbérleti pályázatoknál elkövetett törvénytelenségeket, mivel munkatársai a tények tanúsága szerint alkalmatlannak és vagy érintettnek bizonyultak mind a kiírás, mind az elbírálás során.

A föld-visszaszerzési akciót jelenlétével támogatta Szabó Rebeka, az LMP országgyűlési képviselője, aki szerint senkinek nincs joga, hogy a gazdák feje fölött döntsön, a pályázatoknak pedig átláthatónak az értékeléseknek nyilvánosnak kell lenniük.

PPJ         2012.10.19.

• PABLO GORONDI  Associated Press, The Republic.com, October 19, 2012 - 10:31 am EDT
• http://bigstory.ap.org/article/charges-cronyism-hungary-farmland-contracts

TO GO WITH STORY : HUNGARY LAND SCANDAL - In this picture taken Oct. 10, 2012, a National Land Management Organization official talks on his phone while standing on land won by a farmer, before its handover ceremony outside the village of Gomba, central Hungary. Hungarian farmers say that the government has not kept its promise to lease out local lands to them, and they allege that most of the lease contracts of the state lands are being awarded to political cronies. Hungarian Prime Minister Viktor Orban and his conservative Fidesz party are being widely accused by village farmers of broken campaign promises, cronyism and shady deals in which friends, relatives and political supporters have snapped up valuable long-term agriculture leases on state lands, cutting out many small local farmers. (AP Photo/Bela Szandelszky)

KAJASZO, Hungary — Gergely Bocsodi's family has been farming in this central Hungarian village for six generations but he fears there may not be a seventh, as the region is caught up in a once-in-20-years land grab.

Prime Minister Viktor Orban and his conservative Fidesz party are being accused of broken campaign promises, cronyism and shady deals in which friends, relatives and political supporters have snapped up valuable long-term agriculture leases on state lands, cutting out many small local farmers.

"There is huge anger and emotion," Bocsodi said. "It is not easing."

Ahead of the 2010 election, the right-wing Fidesz party had promised farmers and young families access to state lands, one of the vows that helped them win in a landslide.

In Kajaszo, however, there were no locals among the winners of the land lease tenders. Instead, all the available state land around the village went to two groups, including a company linked to the mayor of Felcsut, Orban's hometown.

Fidesz won a two-thirds majority in 2010, amid a recession and deep resentment over eight years of Socialist Party mismanagement. Orban has since reshaped the country with a new, strongly conservative constitution, allowing him to concentrate power and exert greater political control over a wide range of institutions, from the media to the central bank.

Yet discontent with the government is rapidly growing, as austerity measures announced with ever-increasing frequency and lowered growth projections have called into question his government's unusual economic policies.

Charges of cronyism have been leveled against virtually all Hungarian governments, but the land lease scandal seems to be snowballing.

Bocsodi and his parents grow sunflowers, corn, wheat, and other crops on 50 hectares (124 acres) they own in this small village on the edge of the M7 highway, which connects the capital of Budapest to Lake Balaton, Hungary's prime summer resort.

They had been hoping to lease another 70 hectares of state farmland in the area — enough to allow 28-year-old Gergely to strike out on his own.

"Around here, not a single local farmer was able to secure any land," Bocsodi said as he took a break from tilling with his tractor, preparing to plant autumn wheat.

Since the leases are for 20 years and there is no more land available around Kajaszo, 38 kilometers (24 miles) southeast of Budapest, Bocsodi's future is uncertain.

"I don't understand why the contracts are so long," Bocsodi said. "I would like to stay here. My life is here."

About 20 people staged a symbolic occupation Wednesday of one of plots leased to outsiders. After a tractor turned over a strip of soil, the protesters planted wheat in the fresh grooves and set up signs saying "Territory taken over by the farmers of Kajaszo."

"The situation is similar everywhere," said Maria Tamasi, an advocate for small farmers who took part in the protest. "Other farmers can't obtain lands in their villages, either, and if they see that a few farmers have the courage to do this, they will, too."

One of the most vocal critics of the government's land-lease policy is Jozsef Angyan, a Fidesz parliamentary deputy who resigned as state secretary at the Agriculture Ministry this year. He has compiled detailed reports on the land-lease contracts in three counties, including Fejer county where both Kajaszo and Felcsut are located.

According to Angyan, 59 percent of the state land leased recently in Fejer county, including the biggest and most valuable plots, have gone to just two groups.

Angyan does not speak to the foreign press, perhaps weary of being branded a traitor, as some government critics have been.

"For the time being, I want to continue the struggle among my own," Angyan told The Associated Press when approached in parliament.

But last month at a farmers' meeting in Kajaszo, the 60-year-old agricultural engineer did not mince words.

"Don't be mad at me. I was conned, too," Angyan said. "It's a scandal that the locals did not get even an ounce of land."

His successor at the Agriculture Ministry, Gyula Budai, has rejected criticism of the tenders and promised that reviews beginning in 2013, a year after the first leases were awarded, would weed out any irregularities.

"I myself, as government commissioner, as well as the ministry, reviewed the Kajaszo land tenders and no legal problems surfaced," Budai said.

Opposition parties have repeatedly drawn attention to the issue.

"We would have liked to see transparency in these land-lease tenders and have the evaluation criteria be made public for everyone," said Rebeka Szabo, a lawmaker with Politics Can Be Different, a small opposition party.

According to the head of National Land Management Organization, which organized the tender process, the complaints are being made by sore losers.

"We've granted leases to 21,000 hectares (52,000 acres)," said Robert Sebestyen after a ceremony in the village of Gomba where local farmers did get some plots. "Some people who did not win are unsatisfied."

Despite his disappointment, Bocsodi still hopes that one of the Kajaszo leases, which may have not met all the requirements, will be voided.

"I trust that part of the land will be tendered again and we will get a new chance to compete," Bocsodi said. "This is where I would like to make a living."

PPJ         2012.10.18.

Ha emlékeztek még a Végjáték premisszái rovatunkra, vagy az egyik legutóbbi NapiKépünkre, akkor ismerős lesz ez a mostani is.

PPJ         2012.10.17.

Kicsit evezzünk más vizekre az elmúlt napok bejegyzései után. Egy nagyon könnyen megérthető úgynevezett politikai trilemmára hívnám fel a figyelmet - Dani Rodrik 1957-ben született török közgazdász, a Harvard Egyetem professzorának szövegét citálva. Segítségével, remélem, hogy sikerül térképet rajzolnunk az elménkbe arról, hogy milyen erőviszonyok és "célok" mentén alakítják a hatalmak az életvilágunkat. Érvelésében az a remek szerintem, hogy világossá teszi, az általa felvázolt erőtér-háromszögben semmi sem mehet úgy, hogy az ne akadályozná a többit. Nem lehet egyszerre mindet megvalósítani! A szövege az én fejemben a Tőkés társaságok világuralma című könyvvel van súlyozva, így valószínűleg kitalálhatjátok, hogy nem a teljes gazdasági integráció és a korlátlan szabadpiaci neoliberális kapitalizmus pártján állok.

A globalizáció járható útjai - Dani Rodrik

Bevezetés
Azért akarunk gazdasági integrációt, hogy az emelje az életszínvonalat. Demokratikus politizálást akarunk, hogy a közösségi döntéseket azok (vagy azok képviselői) hozzák meg, akikre ezek a döntések közvetlenül hatnak.
És végül az önrendelkezésre is igényt tartunk, amely végeredményben a nemzetállami keretből ered. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy ez a három igény egyszerre nem valósulhat meg. A globális világgazdaság politikai trilemmája arról szól, hogy a nemzetállami rendszer, a demokratikus döntéshozatal és a teljes gazdasági integráció kölcsönösen kizárják egymást. Azaz csak kettő lehetséges a háromból egyszerre. Ez arra enged következtetni, hogy az az irány, amerre manapság úgy tűnik, haladunk – a globális kormányzás nélküli globális piacok felé – fenntarthatatlan.
Az alternatívát egy megreformált bretton-woods-i kompromisszum jelenti: miközben megőrzünk bizonyos korlátozásokat az integrációval kapcsolatban, mint ahogy az eredeti bretton-woods-i megállapodásokban, addig számos „globálisabb” szabályozást állítunk fel, amely a kívánt integrációs mértéket célozza meg. Akik netán egy másfajta döntést hoznának – szűkre szabott globális gazdasági integráció – azoknak szembe kell nézniük döntésük következményével: vagy kisebb mértékű globális kormányzás vagy kevesebb demokrácia.
A második világháborút követő négy évtized alatt a nemzetközi döntéshozók kordában tartották ambícióikat. A nemzetgazdaságok nemzetköziesedésének egy korlátozottabb formája mellett tették le voksukat, sok teret engedve ezzel a nemzeti gazdaságirányításnak. Az egymást követő multilaterális kereskedelmi tárgyalások hatalmas lépéseknek bizonyultak, de azokon csak a protekcionista kereskedelmi korlátozások lebontására fókuszáltak, a gazdaság csak kis szeleteit érintve (kimaradt a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az „érzékeny” iparágak, mint például a textilipar). Megmaradt a tőkepiaci pénzügyi tranzakciók valamint a tőkeáramlás korlátozásának elve.A Bretton-Woods/GATT rezsim azért volt sikeres, mert lényegénél fogva alárendelte a nemzetközi gazdasági integrációt a nemzeti gazdaságpolitika és a demokratikus döntéshozatal igényeinek.
Ez a stratégia drasztikus változásokon esett át az elmúlt két évtizedben. A globális politikát napjainkban a „mély”integráció agresszív agendája határozza meg – mindenféle, a kereskedelem és a tőkeáramlás útjában álló korlátozás és akadály eltörlése. Ennek eredményei problematikusnak bizonyultak – mind a gazdasági teljesítmény (a háborút közvetlenül követő évtizedekhez képest), mind a politikai legitimitás szempontjából. Ennek egyszerű oka az, hogy a mély (szoros) gazdasági integráció elérhetetlen egy olyan térben, ahol a nemzetállam és a demokratikus eljárások még mindig számottevő erővel bírnak.
A tanulmány címe tehát két gondolatot közvetít. Először is, igenis léteznek inherens korlátai annak, hogy mennyire vagyunk képesek a globális gazdasági integrációt előmozdítani. Se nem lehetséges, se nem kívánatos hogy maximalizáljuk azt, amit Keynes „a nemzetek közötti gazdasági jellegű érintkezéseknek” nevezett [Keynes ezt a frázist egy, a nagy gazdasági világválság idején írt esszéjében használja, melyben úgy tűnik, hogy összességében leszámol a szabadkereskedelem visszaállításával: „Azokkal szimpatizálok, akik inkább minimalizálnák, mintsem maximalizálnák a gazdasági jellegű érintkezéseket a nemzetek között. Az ideáknak, a művészetnek, a tudásnak, a vendégszeretetnek és az utazásnak kellene nemzetközivé lenniük. Azonban -ha ez ésszerű és praktikusan lehetséges- az árukereskedelem ne lépje át az országhatárokat, és mindenekelőtt a pénzügyek is legyenek nemzetiek.”]. Másodsorban a megvalósítható globalizációs modellek halmazán belül számos lényegileg különböző forma közül lehet választani. Az ilyen modelleknek különböző implikációi vannak azok számára, akiket felhatalmazunk, és akiket nem, akik profitálnak belőle és akik nem. Figyelembe kell e két tényt venni, hogy képesek legyünk előrelépni a globalizációról szóló vitában. Az egyik tanulság az , hogy féken kell tartani becsvágyunkat, már ami a globális gazdasági integrációt illeti. A másik pedig, hogy jól kell kialakítani a globalizáció-„immár-soványabb verziójának szabályait.

A globalizáció korlátaira vonatkozó érvelésem nem magától értetődő (vagy legalábbis nem kellene annak lennie). Számos alapkövön nyugszik, és talán hasznos is lenne ezekkel kezdeni. Az okfejtés onnan indul, hogy a piacoknak egy sor nem piaci intézménybe kell beágyazódniuk, hogy jól működhessenek. Ezek az intézmények számos funkcióval bírnak, melyek kritikusak a piacok működése szempontjából: létrehozzák, szabályozzák, egyensúlyba hozzák, és legitimálják azokat..
A második, sokkal neuralgikusabb pont szerint nincs egyszerű vagy egyedi megfelelés ezen funkciók és az intézményi infrastruktúra által öltött különböző formák között. Az amerikai típusú kapitalizmus nagyban elüt a japán típusútól; észveszejtő sokszínűség jellemzi a munkaerőpiac és jóléti állam intézményeit még Európán belül is; alacsony jövedelmű országok gyakran kívánnak meg heterodox (a bevettől eltérő [B.T.]) intézményi konfigurációkat, mely a fejlődés útját jelenti számukra.
A harmadik pont egyszerűen azt állítja, hogy a fenti intézményi diverzitás jelentős korlátokat állít a teljes gazdasági integráció elé. Valójában manapság, amikor a formális kereskedelmi és beruházási korlátozások jórészt eltűntek, pontosan a szabályozási és jogi eltérések (azaz a különböző fejlődési utak, melyeket a heterogén nemzeti intézményi környezet alakít), gördítik a legnagyobb akadályokat a nemzetközi kereskedelem elé. A „mélyintegráció” pedig megkövetelné az ezekből származó tranzakciós költségek intézményi harmonizáció általi megszűntetését – ez az álláspontja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO). Valójában, amint belátjuk, hogy az intézményi sokszínűség értékes gazdasági szereppel bír, világossá válik, hogy a WTO által propagált út tele van veszélyekkel.
Szerencsére számos „lehetséges” globalizációs modell létezik, melyek sokkal több előnnyel rendelkeznek, mint napjaink verziója – többek között egy sokkal igazságosabb elosztást tesznek lehetővé. A tanulmány vége felé fogom tárgyalni a globális szabályozás egy olyan módosított változatát, amely különösen meggyőző eredményeket produkálna: egy multilaterális tárgyalásokon elfogadott vízumrendszert, amely nagyobb mértékben tenné lehetővé a fejlődő országok képzett és képzetlen munkaerejének fejlett államokban történő (ideiglenes) munkavállalását . Egy ilyen séma jövedelemben megnyilvánuló előnyöket eredményezne, melyek nagyobbak lennének, mint amelyek a WTO tárgyalásokból összességében származnak. Ráadásul ez a rendszer viszonylag kicsi növekedést eredményezne a határokon átnyúló munkaerő-áramlásban.

Ez még csak a bevezető része volt írásának, és remélem már ennyiben is találtatok jó pár olyan kijelentést, aminek segítségével jobban átlátjátok a világ dolgait.

A teljes szöveget (14 oldal) itt tudjátok tovább olvasni!