Világélettan: Kulturális szaporodás

PPJ         2011.11.22.

Meszlényi Attila blogján jelent meg az alábbi írás, ami kétséget kizáróan fogalmaz afelől, hogy milyen fajta szaporodás is az, amire a jelen körülmények között az emberiségnek a legnagyobb szüksége van. Segítek: nem a genetikai reprodukció a helyes megfejtés.

http://farm5.staticflickr.com/4116/4897623074_0dd3c1bf69.jpg

Az ember ősidők óta kulturális lény, második természete a kultúra. Azt is mondhatjuk, hogy csak az egyedfejlődés szempontjából, időrendben második, jelentőségét tekintve inkább az első. (A kultúra általánosabb fogalmáról van szó: mindarról, ami nem természeti, hanem társadalmi örökségünk része. Mindarról, amire tanulással, utánzással tettünk szert, nyelvünktől, gesztusainktól kezdve szokásainkon, tárgyainkon, élelemszerzési módjainkon át társadalmi berendezkedésünkig, művészetünkig. Ebben az értelemben a „kultúrálatlan” ember éppannyira kulturális lény, mint a legműveltebb.)

Az ember alighanem a legtanulékonyabb faj a Földön, vagyis magatartását, egyéni lényegét más állatokhoz képest sokkal kevésbé határozzák meg öröklött tulajdonságai, jóval nagyobb szerepet kapnak fejlődésében a tanult elemek. Magatehetetlen, tudatlan lényként születik, nagyon csekély öröklött tudással, épp azért, hogy későbbi tudását tanulással szerezhesse meg, és így szinte bármilyen körülményekhez képes legyen alkalmazkodni, azt a helyhez és korhoz illő tudást sajátítva el, amit elődei és társai kultúrájukban felhalmoztak.

Ebből a tényből nagyon fontos következtetést vonhatunk le szaporodásunkra nézve. Mondhatjuk ugyanis, hogy az ember bizonyos értelemben kulturálisan szaporodik. Vagyis nem egyszerűen az által hozzuk létre az új emberi lényt, hogy megszüljük, sokkal inkább az által, hogy felneveljük, tanítjuk. Ha egy kőkori kultúrában élő, pl. dél-amerikai indián törzsben született gyermeket nagyvárosaink egyikében nevelünk fel, ugyanolyan tőrőlmetszett városlakó lesz, mint a helyi lakosok gyerekei, és fordítva: a nagyvárosban született gyermek tökéletesen otthon érezheti magát az esőerdőben, és tudását, a helyzethez illő képességeit tekintve egyenrangú tagja lehet egy kőkori életmódú törzsnek, ha ott nevelkedik. Sőt mint az ún. vad gyerekek esetei mutatják, pl. a farkasok által felnevelteké, olykor vadállatok közösségében is megállják a helyüket. Maugli története annyiban nem mese, hogy valóban találtak nem egy gyereket, akiket farkasok, más esetben medvék neveltek fel, és életben maradtak a vadonban. A mi fogalmaink szerint azonban emberinek nemigen voltak nevezhetők, testalkatukat leszámítva. Még a két lábon járást sem mindegyikük tanulta meg, miután emberek közé került, s a beszédet végképp nem.

Mi, emberek, a faj alkalmazkodásában már kevéssé szorulunk arra a természeti módszerre, amely a szaporodással minél nagyobb genetikai változatosságot igyekszik teremteni a fajon belül, hogy a külső, élő és élettelen természeti tényezők kiválogathassák a körülményeknek megfelelő egyedeket. Egy ember fennmaradásában sokkal fontosabb szerepet kap mindaz, amit tanult. Természetesen a biológiai örökség sem lényegtelen, például a betegségekkel szembeni ellenállóképesség szempontjából, de egészében mégis jóval csekélyebb a jelentősége, mint állattársainknál.

Ennek a megfontolásnak hallatlanul nagy a jelentősége ma, mikor túlszaporodásunk következményei létünkben fenyegetnek minket, a földi élővilág jelentős részével együtt. Teljes joggal vonhatjuk le a következtetést, hogy már semmi okunk ilyen ütemben szaporodni. Hiszen a szaporodás a faj fenntartására szolgáló „találmány”, márpedig rég nyilvánvaló, hogy a mi sajátos esetünkben a szaporodás fennmaradásunk akadálya lett.

Azt hozzuk fel mentségünkre, hogy ez biológiai kényszer, szükségszerűség, a természet parancsa. De hiszen természetességről a választható lehetőségek egyikében sem beszélhetünk. A nagycsalád, amit ma értünk alatta (három-négy gyereket a családban), éppolyan természetellenes az egy nő által „természetes körülmények közt” szülhető 14-18 gyerekhez képest, mint az egykeszülés. Gyermeknevelési késztetésünknek pedig többféleképp is engedhetünk. Mindig találunk örökbe fogadható gyermeket, másrészt folytonosan nehezedő életünkben egyre nagyobb kincs egy-egy nagynéni, nagybácsi, keresztszülő vagy jó barát, aki segít a gyermek felnevelésében. Annak sincs elvi akadálya, hogy a gyermekeket együtt nevelő közösségekben éljünk, akár ismert törzsi kultúrák mintájára, akár új családszerkezetben, vagy egyszerűen csak baráti családok társulásaiban, s akkor gyermekünk a testvéreket sem fogja nélkülözni. Ez nem jelenti a szaporodásról való lemondást. Minden ember szülhet vagy nemzhet gyereket: ha mindenki beérné eggyel, az népességünket 20-25 évente felezné.

Szükségét érezzük, hogy „továbbadjuk magunkat” – de ha magunkra gondolunk, nem egy géncsomag jelenik meg előttünk, nem ez az, amit elsősorban szeretnénk átadni utódainknak. Sokkal inkább szemléletünkre, ízlésünkre, rokon- és ellenszenveinkre, tudásunkra gondolunk, vagyis kultúránkra, ahogyan bennünk öltött testet egyénien, ahogyan mi képviseljük. S a mai szülők többsége épp attól szenved, hogy ezt egyáltalán nem sikerül átadnia: gyermeke másként gondolkodik, más normák szerint él, más dolgok iránt érdeklődik, másokhoz vonzódik, s így elidegenednek egymástól. Egyáltalán nem vigasztalja, hogy a génjeit viszont sikeresen átadta neki.

Miért szeretnénk gyereket ezen kívül? Például azért az érzésért, amit egy hozzánk simuló csecsemő jelent. Azért, hogy láthassuk fejlődését, első mosolyától a gügyögésen át a járásig és tovább; hogy végig vele legyünk, legyen, akire vigyázhatunk, akiről gondoskodhatunk. S ezt mind megkaphatjuk akkor is, ha az a gyermek nem személyesen a mi génjeinket hordozza.

Szeretnénk, hogy ha felnő is, hozzá tartozzunk, ő pedig hozzánk. Szeressen, s ha majd szükségünk lesz rá, segítsen, gyámolítson minket. Ebben azonban mindig csak a jó nevelőnek, jó társnak van része, nem a szülőnek. A szülőnek csak akkor, ha jó nevelő, jó társ. A gyermek azt fogja szeretni, aki szeretettel felnevelte, nem azt, aki nemzette vagy szülte. S ha szereti a szüleit, nem azért szereti, mert ők nemzették vagy szülték.

Aki embert szeretne nevelni, annak nem egy további emberi élőlényt kell létrehoznia a meglévő hétmilliárdhoz: azt kell átadnia utódjának, ami az embert emberré teszi. A kultúrát. És e tekintetben mellékes, hogy elégedettek vagyunk-e kultúránkkal. Lázadásunk, forradalmi vagy reformtörekvésünk szintén kultúránk része. A kultúra nem egységes; belső ellentmondásai mozgatják fejlődését. Aki nem ezt a kultúrát szeretné továbbadni gyermekének, annak a kultúra átformálására kell törekednie, s ha embert akar teremteni, kultúránkon kell dolgoznia.

         10 hozzászólás

Címkék: túlnépesedés humánökológia meszlényi attila világélettan

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr143404759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KivancsiVagyok 2011.11.23. 10:47:50

Van benne igazság, de alapvetően legalább annyi "ellentmondás is". Alapvetően nem "természetes" dolog "más gyerekét" nevelni. Még akkor sem ha sok esetben jól működik. Azonban nagyságrendekkel több esetben neveli az ember a saját gyerekét.
A gyereke pedig születésüktől fogva mások. Tényleg ragad rájuk a környezet hatása mint a légy a légypapírra, de igen is vannak veleszületett tulajdonságok, amiken nem fog tudni túllépni. Épp ezért képes egy átlag szülő meglátni magát e gyerekben. Még akkor is ha látja a különbözőségeket is. De az is igaz, hogy nem lenne könnyű azonosulni egy tipikus gátlásos, visszafogott szülőnek egy extrovertált gyerekkel, akit örökbe fogadott.
Az indián esete meg a farkas olyan retorika amit negatív tárgyalásokon szokás használni. Egyes kirívó esetek általánosítása.
Mert itt pl. említhetem ellenpéldaként a mauru indiánokat, akik képtelenek genetikailag alkalmazkodni a "nyugati koszthoz".
Összefoglalva: vitatható, szélsőséges írás egy "még" gyermektelen tollából. (A túlszaporodás problémáival nyilván nem vitatkozom)

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.11.23. 10:55:58

@KivancsiVagyok: nem tudom hogyan olvastad, de ha számítógépen, akkor igazán észrevehetted volna hogy az első sorban van linkelve meszlényi blogja, ahonnan átvettem. kicsit utánajárhattál volna, hogy ki is ő mielőtt szélsőséggel meg gyermektelenséggel vádaskodsz egy filozófussal szemben.
mellesleg, és ismét csak az írást tudom említeni: elég buta szülő az aki annak "örül", hogy a gyereke ugyanúgy néz ki, de nem veszi észre hogy homlokegyenest mást gondol és tulajdonképpen kapcsolat nincs is köztük VS. akár lehet nergid fogadott gyereke is egy europid párnak de együtt a gondolataikkal a világot is megválthatják.

egy családot építettem a greenr köré és jobban otthon érzem magam, mint a szobámban a "családi" házban...
ez természetesen nem feltétlen ideális. mégis oly jellemző korunkra!

olvass egy kis R. D. Lainget meg Feldmárt kérlek.

KivancsiVagyok 2011.11.23. 11:52:00

Elnézést, ne értsd félre én a cikkre gondoltam. Az is igaz, hogy az eredeti forráshoz is írhattam volna a megjegyzéseimet.
Ez az "elég buta szülő" kérdést szerintem nehéz értelmezni. Legyen az édes szülő vagy fogadott. Mert a szülő és minden ember csak azt a kultúrát és közeget tudja megteremteni a gyereknek amiben él és gondolkodik. Az, hogy a gyerek homlokegyenest máshogy gondolkodik nehezen tudom elképzelni, mert az életének az első éveiben egyszerűen a szülőktől kapja az inputot, ami egész életében hatással lesz rá. Lehet, mikor már 10 év körül elkezd nyílni a csipája akkor körbenéz és máshogy gondolkodik, mit a szülője, de az alapok akkor már le vannak rakva.
Az édes vagy fogadott szülő tekintetében pedig olyan mértékű az arány különbség a világban, hogy a "gyám"-ok száma lényegében hibahatáron belül van. És egy gyerek felneveléséhez pedig két fél kell. Kell a szülő és kell a gyerek. A szülőnek pedig nagyon nagy ráfordítás egy gyereket akár még rosszul is felnevelnie. ha valaki örökbe akar fogadni akkor azt is fel kell mérnie, hogy évekkel későbbi is lépes lesz e a feladatra. Mert rengeteg meglévő életét tekintve lemondással jár. Közben pedig fel kell vennie a szülői felelősségeket és örömként kell azt megélnie. ezt azért nehezen tudom elképzelni, hogy azokon a kiválasztottakon kívül akik örökbe fogadnak az emberek döntő többsége képes lenne megtenni, végigcsinálni. Méghozzá minőséggel. Az edes gyerekhez nem véletlenül más a kapcsolat.
Az egyes törzsekben tényleg voltak gyerek gyilkosságok, de ez sem jellemző minden törzsre. Volt amelyik felismerte a túlnépesedés veszélyét. De egy kis közösség nem feltétlenül vonható teljes párhuzamba egy nagy közösséggel, mert a kis közösségben a "beltenyészet" problémája is felüti a fejét.
Az eredeti cikk kommentelőjével is egyet értek miszerint a magyar valóságban a felvázolt probléma nem létezik. Ahol pedig létezik ott nem olvassák ezt a cikket. Az emberi túlszaporulatot ezzel a cikkben megfogalmazott módon egyszerűen nem lehet kezelni. Nem egy mai gondolat az alapja, de egyszerűen összeegyeztethetetlen a kapitalista, tőke felhalmozás alapú, a világ 3/4-ét nyomorban tartó világban.
el fogom olvasni az ajánlott szerzőket - köszönöm. De én pedig ajánlom Pokol Béla új könyvét az európai demográfiai problémákról.

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.11.23. 11:59:39

@KivancsiVagyok: Bármiből ki lehet szakadni, ha az ember eleget gondolkodik szabadon. Még a 10 évig lerakott szülői téglákból is. Lásd keleti filozófiák...

Demográfiáról, mivel TáTK-ra járok, köszönöm eleget tudok, Pokol meg túl gyanús nekem...

Magyarországon a probléma nem létezik?!

Na jó. :)
dolgaink.tk/2010/09/01/a-tarsadalom-eloregedese/
dolgaink.tk/2010/08/26/tulszaporodasunk/
dolgaink.tk/2010/09/02/magyar-tulnepesedes/

Avatar 2011.11.23. 12:05:08

A gyermeknevelés igen komoly vállalás. A kérdés szerintem az, hogy miért akarná valaki más gyermekeit nevelni, ha lehet sajátja is, aki genetikailag _és_ kulturálisan is az ő és párja örökségét hordozza? Pláne, mivel a kulturális nevelést jelentős részben mindenképp külső aktorok fogják elvégezni az oviban/suliban ahol a gyerek a napja nagy részét eltölti.
Ha valaki meddő, akkor persze nincs más választása. Ha meg valakiben nagyon túlteng a vágy mások gyerekeinek nevelésére, az dolgozhat oviban/iskolában, és akkor a gyerek létfenntartása máris nem az ő felelőssége, de kulturális értelemben szaporodhat a gyerekekben...

KivancsiVagyok 2011.11.23. 12:24:53

@Pacsker: eszemben sincs megkérdőjelezni a demográfia tudásodat.
Ezekkel a cikkekkel az a probléma, hogy túl általánosak. Pl a magyar túlszaporodásba beleveszi a öko lábnyomot. Ilyen alapon a Hollandoknak tizedelődni kellene... Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi jövedelmi viszonyok annyira szélsőségesek nálunk, hogy ha a társadalom alsó 80%-át :) vizsgálod akkor már benne is vagy az öko lábnyom / föld probléma megoldásába.
Hogy ki költözne ki és miért külföldre az pl. Pokol vizsgálja és érdekes következtetésre jut. Az a csoport is elég jól lehatárolható.
Ami azonban szerintem szélsőséges, hogy a magyar kérdést ilyen súllyal szerepelteti. Nézzük pl Egyiptomot. 1950-ben még 20 millióan voltak, ma meg 80millióan. És mi a helyzet a Szomáliával vagy Nigériával? Ugyan ez.
Közben "magyar túlnépesedéssel" vádolni a magyar társadalmat világ viszonylati összehasonlításban nagyon szélsőséges!
Öko lábnyom / fő tekintetében sehol nam vagyunk a nyugati országokhoz viszonyítva.
Ország terület / fő / öko lábnyom tekintetében megint félrevezető a statisztika, mert világ viszonylatban Magyarország területe viszonylag jó adottságokkal rendelkezik. Még jó, hogy a Szaharában kevesebb ember él. E miatt az ottaniakat meg felhúzná, hogy azok milyen jók terület / öko lábnyom vonatkozásban. A magyar népesség szaporodása is felemás. Van olyan társadalmi csoport ami szinte gyereket se vállal, míg másnak 3 felett van a termékenységi mutatója.
Az a problémám az ilyen általánosításokkal, hogy ez esetben a teljes magyar társadalmat negatív köntösben tünteti fel, ami teljességgel félrevezető.

Laccerx 2011.11.23. 14:12:07

Bár világviszonylatban a túlnépesedés aggasztó, de szerintem sem a magyarokat kell okolni emiatt. A kultúránk továbbörökítése szempontjából is a saját gyerek a legjobb módszer. A fenti cikk tükrében még falsabbnak érzem Meszlényi Attila korábbi írásában a magyar túlnépesedés melletti érveit: a magyar népességcsökkenést szerinte (legalább részben) ellensúlyozná a bevándorlás. Őket viszont csak igen korlátozottan lehet a kultúránk elsajátítására rábírni. Ismerősöm példájából azt is tudom, hogy az örökbefogadás még elméletben sem egyszerű, de a gyakorlat kiábrándító. A "mindig találunk örökbe fogadható gyermeket" a valós helyzet végtelen idealizálása. Egyetértek abban, hogy a népességrobbanás globális kérdés, ezért a hazai vonatkozásokat is figyelembe kell vennünk, de Meszlényi A. "Akárhogyan számoljuk, mi, „fogyatkozó” magyarok is túl sokan, nagyon sokan vagyunk..." problémájára sokkal inkább az életmódunk megváltoztatása lehet a megoldás, nem a létszámunk további csökkentése, amivel kultúránk túlélését is kétségessé tesszük.

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.11.24. 00:29:43

@Laccerx: @KivancsiVagyok: @Avatar:

Most még komolyan ott tartunk még egy ilyen blogon is, hogy
2011-ben nemzetállamok vannak
a Föld lapos
és a mindenki más helikopter csak mi nem szaporodunk túl?

Megsúgom, hogy Magyarország biokapacitása olaj táplálta mezőgazdaság nélkül kb. 5 millió ember. Olajválság pedig van. Jó lenne majd nem széttárni a kezünket mikor hirtelen lesz 5 millió éhezőnk, hanem esetleg jövő nemzedékek országgyűlési biztosának tanácsát is megfogadni a jövő nemzedékekért és tenni azért, hogy valóban élhető legyen ez a vidék, ha még csak tényleg annyi embernek is!
Mit fogunk mi még tovább szaporodni, mikor már így is évi több millió tonna termőtalaj mosódik el a helytelen mezőgazdálkodás miatt?

Mi humánökológusok nem ideálokat kergetünk, meg rózsaszín felhőket, hanem közöljük, hogy
1: milyen a Föld állapota jelenleg
2: ez mitől van így
3: mit kell tennünk, hogy még egyáltalán bármennyi esélye legyen az embernek a későbbiekben.

Mert az édeskevés, hogy mint a Galaxis útikalauzban integetünk, mint a delfinek, hogy köszi viszlát, kössz a halakat.

Értem én hogy alapvető evolúciós faszságainkba ütközik, minden ötletünk, de akkor ennyi erővel mondjuk ki, hogy éljen az evolúció aztán ha jön egy globális összeomlás, akkor majd az teret enged egy életképesebb lénynek, ami nem annyira segghülye, hogy még akkor a régi mantrát fújja, amikor már köztudott, hogy az a halálához vezet.

Na ennyi voltam mára.

Továbbiak a környezet és etikában, a természet és szabadságban, Meadowséknál, satöbbi.

www.harmattan.hu/konyv_131.html
www.kia.hu/konyvtar/tartalom/t81.htm
en.wikipedia.org/wiki/The_Limits_to_Growth

Meg persze lehet engem is továbbra is kipécézni.

KivancsiVagyok 2011.11.24. 08:54:30

@Pacsker: attól függ mit értesz nemzetállamon. Mert mint gazdasági szereplő különböző megítéléssel és e miatt komoly zártsággal még az EU-n belül is léteznek. Egy magyar az osztrák határ egyik oldalán x ft fizetést kap 100 méterrel alrébb ár 4x-et. De kultúra terén is léteznek bizony. Ha osztrák iskolába jársz bizony mást fogsz tanulni mint a magyar iskolába.

Magyarország biokapacitása szerinten nagyon nehezen mérhető, de abban egyet értünk, hogy a jelenlegi népességszám feltehetően nem tartható. DE nem feltétlenül csak a biokapacitás miatt, hiszen az fosszilisek miatt a társadalom szerkezete is átalakult. Mitöbb a legtöbb ember képtelen lenne előállítani saját maga számára az élelmet mér akkor is ha hatalmas területeket adnál neki.
Nekem az a problémám ezzel a csökkentsük a magyar lakosságot, hogy:
1, nem Mo az egyetlen ország a Földön így ha pszihikai módon csökkented is akkor is ezt az űrt ki fogja tölteni más- vagy külső népcsoport vagy olyan belső akikhez nem jut l az üzenet. Utána meg fújhatod a gondolkodásodat.
2, Ha az ország lakosságát drasztukisan csökkented le akkor a fiatalok száma csökken az öregeké nő, vagyis nem lesz aki megtermelje a javakat. A mai népességszám csökkenés a jelen gazdasági felállás mellett tarthatatlan.
3, Mo világ viszonylatban nagyon is jól áll. terület arányosan biokapacitás, népességszám, fogyasztás terén. Az országot riogatni ilyen kérdésekkel olyan mintha két egymás mellett lakót akarnál rávenni, hogy csökkentse a fogyasztását de az egyik öko lábnyoma másfélszerese míg a másiké tizenötszöröse az elfogadható szintnek. Erre a 1.5 szerest biztatjuk arra, hogy csökkentse a fogyasztását míg a dőzsölő 15 ször többet fogyasztót meg hagyjuk hagy folytassa ahogy eddig.
4, magyar társadalmon belül is nagy a szórás (sajnos). Ezért általánosításokat tenni már magyar társadalmi szinten sem ildomos. Vedd le a legfelső 20% fogyasztót és számold újra a magyar átlag öko lábnyomot.

Szóval értem és amit mondasz, és az adatok terén igazad is van, de ha nem csak Mo szűk kontextusában vizsgáljuk a dolgokat akkor teljesen kivitelezhetetlen. Pedig Mo-on kívül más ország is van a Földön.
A növekedés határai bizony kötelező olvasmány!

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.11.24. 10:04:10

@KivancsiVagyok:

Szerencsére közelít már az álláspontunk, de azért még:

1 megkérdőjelezhetetlenül nagy az ökolábnyomunk, és nekünk nem feltétlenül a másokéhoz, hanem a sajátunkhoz van közünk! wwf.hu/media/sajtoszoba/WWF_LPR2010_p18_HUNWebre.pdf
2 demagóg hatású amit mondasz: dolgaink.tk/2010/09/01/a-tarsadalom-eloregedese/
3 mo. nem áll jól környezeti állapotát tekintve. illetve relatív. sivataghoz képest még magas az aranykoronaérték, de amilyen mértékben az ipari mezőgazdálkodás és a más ipari ágazatok tönkreteszik, nem fogja tovább húzni, mint más már az intenzifikáció által tönkretett országok. ugye nem akarod hogy hollandia és dánia sorsára jussunk?
4 ez minden "fejlett" kapitalizmusra jellemző. egy szóval se mondta senki hogy mindenkinek csökkentenie kell. persze, hogy mély a szakadék, nem a szegényeket kell még tovább szegényíteni! a pazarlást kell visszafogni. pl. fenntartható vidékgazdálkodással: videkstrategia.kormany.hu/strategiai-programok

 
 
süti beállítások módosítása