PPJ         2009.02.27.

Szabó Gábor: Könyv az önpusztításról
„Miközben a kairói népesedési világkonferencián főleg az egyházi vezetők vitatják a születésszabályozás helyességét, folytatja diadalútját egy nemrég félmillió dolláros pályadíjjal jutalmazott könyv. Ez a világ globális problémáira választ keresve arra a megállapításra jut, a bajok oka épp abban rejlik, hogy az emberiség – eltérően a Föld összes többi élőlényétől nem hajlandó korlátozni önnön növekedését. Ted Turner, a CNN hírtelevízió – válásáról és az olimpiahelyettesítő Jóakarat játékok kiagyalása okán is ismert – tulajdonosa 1991-ben pályázatot írt ki a világ globális problémáira megoldást kínáló regény megírására.
Az 58 országból 100-féle nyelven beküldött 2385 mű közül egy – valamikori trappista szerzetessége után kiadói tevékenységgel foglalkozó – ismeretlen amerikai szerző, bizonyos Daniel Quinn Izmael című műve vitte el a pálmát. A filozófiai munkában egy, az emberek történelemszemléletét „kívülrõl” új fényben megvilágító képzeletbeli gorilla – Izmael – és egy ember beszélgetéseiből lépésről lépésre új világnézetet fedezhet fel az olvasó.
Izmael, a gorilla azt mondja, a harmónia akkor bomlott meg, amikor az ember a fejlődés egy bizonyos fokán képes volt napi szükségleteinél többet termelni. Kétségtelen, erre se addig, se azóta más élőlény nem képes – igaz, szüksége sem volt rá. A növények, a növényevők, a ragadozók és a dögevők életközössége zavartalanul működött évmilliókon át. A gazelláknak ma sem jut eszükbe, hogy elmeneküljenek a jóllakott oroszlán közeléből, mellette legelésznek. Az oroszlán nem kiirtani akarja őket – még versenytársait, a párducokat, gepárdokat sem –, hanem éhségét elverni. Az ember viszont kétségtelenül felrúgta a bevált egyensúlyi szabályokat: hiszen vagy elpusztítja alacsonyabb rendû vetélytársait vagy megsemmisíti táplálékukat, hogy a sajátja elõteremtéséhez helyet csináljon. Ideológiája ehhez annyi, hogy ő az evolúció végállomása, minden azért van, hogy őt szolgálja.
De van-e bármiféle alap hinni e „végállomás-elméletben”? – kérdezi Izmael, a majom…”
(HVG 1994/37., 09. 17., 85–86.)