100% kézműves szendvics: 1500$ és 6 hónap munkája

PPJ         2015.09.17.

Andy George, a "How to make everything" sorozat alkotójának legújabb >bekattanása< az volt, hogy a 100% kézművesség és önellátás címszó alapján, teljesen saját kezűleg előállított szendvicset ehessen. Ez mindössze 6 hónapjába és 1500 dollárjába került... A saját veteményestől, a saját búzából saját liszten át, a tengerből saját maga által kipárolt sóig és saját maga fejt tejből lett vajig és sajtig, saját maga által pergelt mézig és vágott tyúkig, mindent felvonultat az alábbi videó. Ami biztos: hogy még egy egyszerű szendvicsben is hihetetlen mennyiségű pénz, energia és munka van.

Feltehetjük a kérdést, hogy mennyire tekintsük naivnak azokat, akik szerint egy a tönkretétel felé sodródó ökoszisztémában "fenntarthatóvá lehet és kell tenni" a high-techno-bürokrata apparátust?! Az egész földi nooszféra önmagából kifordult és ördögivé vált ökonómiáját?! Nem csak azért képtelenség, mert egy önmagából kifordult és ördögivé vált antiorganikus rendszert eleve értelmetlen tovább fenntartani, hanem azért is képtelenség, mert még egy kvázi-egészséges szendvics előállítása is mérhetetlenül nagy munka. Ez pusztán egy nagyon felületesen és vázlatosan megjegyzett aspektus, de nézzünk egy másikat.

Az önfenntartásról, önellátásról álmodozó naiv zöldek, nemcsak, hogy nem fogják elérni céljukat, de azt az alapvető természeti rendet tagadják meg, hogy a társadalom organikusan és hierarchikusan tagolt minden szférájában, folyamatában és így a gazdasági szektorokban is. Nicólás Gómez Dávila válogatott maximáinak egyikével élve: "Az élet a hierarchiák műhelye. Csak a halál demokrata."

Ezzel a felületes olvasó arra a következtetésre juthat, mint ha a GreenR blog szerzője önmaga eddigi céljainak mondana ellent, pedig egyáltalán nem, sőt! Éppen arra kívánok utalni, hogy jelen sötét demokratikus korunkra jellemző hierarchia-, meritokrácia-, mester- és magasabbrendűség ellenesség az, ami tudati-gondolati melegágya annak a modern maszlagnak, hogy lebecsüljük a felbecsülhetetlent, hogy nem gondolunk bele, ki milyen értéket teremt valójában, hogy többre értékelünk egy internetkapcsolattal rendelkező telefont, mint egy egészséges ételt és egy egészséges párkapcsolatot és egy egészséges magasabbrendűség-szeretetet...

1500dollarszendvics.jpg

         1 hozzászólás

Címkék: videó étel kertváros fenntarthatóság önellátás városi tanya

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Mindennapi betevőnk - az ökodesign nyertes variálható kertmodulsor

PPJ         2015.09.10.

A városi gazdálkodás és annak ökológiai változatai robbanásszerűen terjednek. Ez egyrészt üdvözlendő, mert friss vért pumpál az aszfaltbennszülött balliberálisok bekövült agytekervényeibe, másfelől óvatosan kezelendő, mert hübriszhez, a városi ember alaptalan beképzeltségéhez vezethet, hogy majd a vidék nélkül is képes fennmaradni a jövő városa. Pedig, ahogy a Vidéki Térségek Európai Chartája mondja 1996-ban: „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.”

01-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x306-web-525f89516.jpg

Studio Segers által fejlesztett "Mindennapi Szükséglet Moduláris Csirkeól és Kert" minden szükséges alkotóelemet magában foglal, amivel megfelelő tartáskörülményeket biztosíthatunk tyúkoknak és kisállatoknak, emelt ágyást a növényeknek, komposztáló rekeszt és szerszámos ládát. Mindezt az igényeknek megfelelő, szabadon variálható(!) egységekben kivitelezve.

15-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x493-web-52dfd9f49.jpg

A rendszer természetesen a szociális- (vissza az alapokhoz), ökológiai- (anyagok és funkciók), és ökonómiai (helyi előállítás) szempontok figyelembe vételével épül fel.

A "Mindennapi Szükséglet" a méltán nagy presztízzsel bíró Ovam Eco Design Award 2013 díjat is elnyerte a termékfejlesztés kategóriában. Forrás: Studio Segers

01-daily-needs-studiosegers-conflict-design-web-1000x667-52d.jpg

02-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x473-web-52dfd9f2a.jpg

03-daily-needs-studiosegers-conflict-design-web-1000x667-52d.jpg

03-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x463-web-52dfd9f2c.jpg

04-daily-needs-studiosegers-conflict-design-web-1000x553-52d.jpg

04-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x548-web-52dfd9f2e.jpg

05-daily-needs-studiosegers-conflict-design-web-490x735-52df.jpg

06-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x493-web-52dfd9f33.jpg

07-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x374-web-52dfd9f3a.jpg

10-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x305-web-52dfd9f3a.jpg

11-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x388-web-52dfd9f3b.jpg

12-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x446-web-52dfd9f41.jpg

13-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x343-web-52dfd9f42.jpg

14-daily-needs-studiosegers-do-design-1000x393-web-52dfd9f47.jpg

         szólj hozzá

Címkék: csirke fenntarthatóság ökoépítészet humánökológia városi tanya

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A városi (halál)tanya

PPJ         2010.05.08.

Találtam ezt a könyvet és az ajánlóját. Most a kritikája következik.

Én ilyen kedves író vagyok, előre lelövöm a poént, ami az, hogy az ökológiát figyelmen kívül hagyni halálos! Mert akármennyire az ökológia kategóriába tartozik ez a könyv: éppen azt hagyja figyelmen kívül!

Mit is akar(j)unk mi termeszteni a városi kertekben?

A város fogalma a kapitalista rendszer óta, de minimum az ipari forradalom óta 'pöppet' megváltozott ugyanis. Már nem csak a kultúra, az innováció, a művészet és a kereskedelem melegágya a város, hanem a nehézipari szennyezések, a hormonként ható melléktermékvegyületek, a közlekedés általi környezetterhelések és a zöld felületek hiánya miatti légszennyezettség melegágya is.

Kertek a városban? Úgy érti a szerző, hogy a saláta szívja ki a földből tavasszal az ólmot,  kadmiumot, higanyt? Hogy a gyökértörzses zöldségek (pl. répák), amik különösen nagy mennyiségben tárolják az anyagokat a gyökerükben, a szénhidrogénszármazékokat tárolják vitaminok helyett? Úgy gondolja a szerző, hogy a gyümölcsök viaszos felszínén a tetraklór-metán tapadjon meg? Hogy a gyerekem azt a csapvizet igya, amiből elég pár száz liter és egy kisebb hormonkezelésen átesettnek tekinthető? Nem, a város az utolsó hely ahol fogyasztásra növényt termesztenék!

Először le szeretném szögezni, hogy természetesen nem minden városra és városrészre igazak ezek a szörnyű és alattomos tények. De azért a városok nagy többségében én nem kertészkednék, hacsak nem akarom az addig is túlterhelt szervezetemet még több ritka nehézfémmaradvánnyal túlexponálni!

De a másik megoldás se vezet semmire, sőt csak további pusztulásra! Mert ha nem a város talajában nevelünk fűszerkertet, akkor jön a virágföld és a balkonláda, ugye? De mi is a boltokban árult virágföldek egyik fontos összetevője? A tőzeg! Igen, a tőzeg. Egyenesen a tőzeglápokból! (Így lesz az Auchan árusítható portékája az alatta elterülő tőzegláp!) Tehát virágföldet venni nem menő dolog! Mert a tőzeglápok elpusztításával több CO2 és metán kerül a levegőbe, mint amennyit a legdurvábban kilobbizott és betartatott kormányszintű autómentes és klímabarát program valaha megspórolhatna.)

De akkor mi a megoldás?

A városi emberek mintha elfelejtették volna, hogy a vidék gazdasága az ő eltartója. Onnan jön a zöldség, a gabonából a liszt, a gyümölcs. Ez mindig is így volt. A városok sosem jelentették a kertészetet, "városi tanyát" pedig pláne. Épp azért ment a városba való ember a városba, mert a muzsikakomponáláshoz jobban értett és jobban keresett vele, mint a kapálással. De ez a városi ember még tisztelte a vidéket, mert tudta, az ott  kétkézzel és vérverítékkel megtermelt javak tehetik lehetővé, hogy finompékárut és pörköltkávét fogyaszthasson. Én ma ezt a kapcsolatot város és vidéke közt, városi ember és vidéki ember közt egyáltalán nem látom! Öreg hiba ennek elfelejtése!

Tisztelnem kell a vidéki embert, aki hajnalban kel farmerruhában a tíz órai körúti forró kávém tejének megfejéséhez! És ő is tisztelni fog engem, városi embert, amiért meghallgatom az ő vidéki igényeit, és politikusként a felsőbb körökben zakóban tevékenykedem érte és a nemzetért!

Idealisztikus, mi? Működött, nem? 

A megvalósuló város-vízió

Minden épített indusztriális környezet -azaz város- útja a megapoliszosodás felé vezet? Mi hajtja ezt a növekedést? Mit bírnak el az emberi kapcsolatok és mit a környezet ezekből  a túlterhelésekből?

De tegyük fel, hogy megvalósul: hogy az összes tanya, szer, falu, község, város és nagyváros végül valamilyen módon megapolisz lesz. Honnan jön a gabona a gyorspékségekbe? Honnan lesz cikória vagy kávébab a „fogd és vidd” bolthálózatokba? Honnan lesz virágföld a valódi természettel nem törődő panelekben élő orchidea-megszállottaknak? Mi lesz ha (főleg a rendszerváltás előtt) a Budapest felett, a helytelen műtrágyahasználat miatt a talajvízbe mosódott nitrogénmennyiség eléri azt az ivóvízbázist, amely az egész fővárosét biztosítja? Az aztán emberi populációszabályozás lesz a javából! Nem lesz sok újszülött, aki túlélne egy ilyen nitrit-nitrát szennyezést az ivóvízben!

Nesze neked!

Mindezekért nagyon törékenynek gondolom ezt a mesterséges olaj táplálta városi létet. És ezért mindennek szintén a természettől való eredendő függésünk belátására kellene ösztönöznie minket.

Város és vidék tehát a művi és természetes környezet kapcsolata csak harmónikus módon fenntartható. Ez röviden azt jelenti, hogy ha valóban meg akarjuk védeni a természetet, és fenntarthatóan akarunk élni, akkor amíg nem találjuk fel a beton (vagyis alapanyaga a cement) 'teremtését' (amolyan Isteni módon a semmiből) addig egy grammal sem vehetnénk ki több cementet a Föld "testéből", mint amennyit a lemeztektonika, a vulkanikus működés és mészkőzet képződés "előállít". Nesze neked ökoépítészet!

Nesze neked város és városi kertek!

A város ne legyen tanya, mert a mostani szennyezettségében bármit is termeszteni életveszélyes. A vidék legyen megbecsülve és támogatva, hogy szorgos munkájával elláthassa a város lakosságát!

         49 hozzászólás

Címkék: vélemény város környezet szennyezés ökológia nehézfém fenntarthatóság városi tanya

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark