Az élet temploma (2015) – dokumentumfilm az ártéri fokgazdálkodásról

PPJ         2016.03.18.

fokgazdalkodas.jpg

" Még ha száz esztendeig is fog tartani a trianoni gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a területet, amely ezer esztendeig a mienk volt, és feltétlenül a mienk a természettörvények következetességével./.../ A teendők legfontosabbika, a legelső, amit minden körülmények között tennünk kell, az a haza alapos megismerése." - Prof. Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza 1929

"Jelenleg Magyarország jelentős vízgazdálkodási problémákkal küzd. Volt azonban a Kárpát-medencének egy sajátos vízrendszere, amely az árvizek csapdába ejtésével, szétterítésével kiegyenlítette az aszályos és áradásos időszakokat. Ez volt az Árpád-kori öntözéses gazdálkodás, majd az ártéri gazdálkodás. Nagyon gazdag volt a haszonvétele, melynek három feltétele volt: az áradó folyók megléte, a magas erdősültség és a csatornarendszert fenntartó ember munkája. Azé az emberé, aki magát e tájon Isten teremtő munkája folytatójának tekintette, a Kárpát - medencét pedig az élet templomának. Ez a gazdálkodási mód egyben minta és kiinduló pont lehet korunk természettel együttműködni kívánó modern mezőgazdálkodási módszerei számára." - Andrásfalvy Bertalan, etnográfus professzor

Az élet temploma – tájgazdálkodás, ártéri gazdálkodás, öntözéses gazdálkodás
Magyar ismeretterjesztő film, 53 perc, 2015
(http://www.mediaklikk.hu/video/az-elet-temploma-tajgazdalkodas-arteri-gazdalkodas-ontozeses-gazdalkodas/)

rendező: Tölgyesi Ágnes
forgatókönyvíró: Tölgyesi Ágnes
operatőr: Bodrossy János, Ilovszky Péter, Körtési Béla, Mohi Sándor, Pénzes Attila

Vázlatos tartalom:
00:00 – 03:40 Bevezetés – Dráva-mente, Ormányság /Kiss Géza idézve és Cholnoky Jenő; és élőben Wágner László.
03:40 – 12:50 A Nagykörűi Tájgazdálkodási Program néhány tanulsága, Balogh Péter: az ártéri gazdálkodás földrajzi alapjai, szükségszerűsége és lehetetlensége. /közben Ecker Tamás (a filmben helytelenül írva).
12:50 – 17:36 Gemenc /Felső Barnabás: értékrend és haszonvételek.
17:36 – 33:40 Andrásfalvy Bertalan professzor úr: kutatástörténet, életmód – kulturális háttér, működtetése, haszonvételek. A régi világ tájismeretete, tájszemlélete, tulajdon-értelmezése! (25-28. perc), A régi rend felbomlása, az ártéri gazdálkodás felszámolása (29-32. perc) /közben Omacht Zoltán.
33:40 – 48:00 Tóköz /Takács Károly: az Árpád-kori öntözéses gazdálkodás régészeti dokumentálása, műszaki bemutatása, korabeli tájműködtetés.
48:00 – 51:20 Balogh Péter: A jelenlegi modern rendszer fenntarthatatlansága; megoldás: visszatérés a régi Rendhez.

Kapcsolódó GreenR bejegyzések:
Sose volt ilyen alacsonyan a Tisza - Fokgazdálkodást a "pannon sivatagba"!
Árvíz: a szatirikus humor az Árpád-korba vezet!
Az Élőlánc Magyarországért álláspontja a dunai árvíz nyomán kialakult helyzetről
Szelídvízország teljes film

Ajánlott olvasmány:
Balogh Péter: Vízlépcsőlátás: megújuló energiákkal a folyók ellen
Zalatnay László: A víz és a pénz

         1 hozzászólás

Címkék: tisza mezőgazdaság árvíz aszály vízgazdálkodás fokgazdálkodás agrár környezetgazdálkodás tájgazdálkodás ártéri fokgazdálkodás vásárhelyi terv továbbfejlesztése

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Sose volt ilyen alacsonyan a Tisza - Fokgazdálkodást a "pannon sivatagba"!

PPJ         2013.08.30.

Kisköre-alsón sose mértek olyan alacsony vízállást, mint a napokban. Az Országos Vízjelző Szolgálat mérése szerint -320 centiméterig csökkent a vízállás a Kisköre-alsó mérőállomáson, erre pedig a mérések kezdete óta nem volt példa - írja a SZON.

Tiszapart Záhonynál 2013.08.04. - Csépke Csaba fotója
94140162.jpg

A jelenség oka, hogy igen aszályos nyarat zárt a folyó vízgyűjtő területe, a sokéves átlagnál 30-50%-kal kevesebb csapadék hullott a három nyári hónapban összesen. Tavaly ilyenkor térdig érő vízben lehetett átgázolni Záhonynál.

Eddig az Időkép.hu híre, alább egy kis humánöko fejtegetés és visszaemlékezés az elmúlt hónapok bejegyzéseiből a táj- és vízgazdálkodásunk (pénzgazdálkodásunk) kapcsán:

Nem spirituális lózung a "természettel harmóniában élő ember", Magyarországon még ma is bőven velünk élő-, illetve elfeledett régészeti nyomai vannak a természetet szelíd tudományos módon kezelő mérnöki találékonyságunknak! Egyik ilyen ősi magyar tájgazdálkodási szokás volt a fokgazdálkodás! - (A GreenR több ezres olvasottságot elért posztja) - Árvíz: a szatirikus humor az Árpád-korba vezet!

A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) célja a Tisza folyó vízgyűjtőjén élők megélhe té si lehetőségeinek javítása, árvízi és környezeti biztonságának növelése, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzése és gyarapítása, hogy e táj lakói jó életminőségben és biztonságban élhessenek. Céljainak elérése érdekében kezdeményezője és aktív előmozdítója az ártéri tájgazdálkodás lehetséges hatásaival és hazai megvalósíthatóságával kapcsolatos szakmai párbeszédnek. Az utóbbi években az egyesület több, a témával kapcsolatos rendezvény elő készítésében vállalt szerepet. - Szelídvízország - Teljes Film! - SZÖVET, GreenR

A táj emlékszik a folyóra! -- Édenkert vagy sivatag? -- A tájhasználat-váltás indokoltsága és feltételei a vízgazdálkodásban valamint a támogatási rendszerben.

A "víz-pénz pénz-víz" analógia margójára

"A jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszer és benne a magyar Forint pontosan úgy működik, ahogy a jelenlegi, lefolyó szemléletű vízgazdálkodás. ... A pénzköltés szokásos módjai révén tehát, az analógiánál maradva, az árvizeknél is gyorsabban kiszárad a helyi gazdaság: pangó kisüzletek, kihaló javítómesterek, a pénz, a vásárlóerő, a likviditás hiányában eltűnő helyi gazdaság." - Almássy Tamás: Münchhausen-effektus, avagy a pénz "ökológiája" - ÖkoTáj.hu

"Ha összevetjük a vizet és a pénzt, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a tulajdonságaikban. Olyan érzésünk támad, mintha a víz fejezné ki a legjobban azt, hogyan is működik a pénz. Ha a pénzzel szeretnénk jóban lenni, a víz ismerete nagyon jó segítséget nyújthat ahhoz, hogy azt megérthessük, megtanulhassuk. De ha továbbmegyünk azt is megérthetjük mindebből, hogy a pénz mai természete miért okoz gazdasági, környezeti és szociális problémákat" - Zalatnay László: A víz és a pénz - ÖkoKlikk.hu

"A középkori Alföldön - tekintve, hogy területének csaknem kétharmada ártér volt - nem a (szántó)föld, hanem a fokrendszer működtetése és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételek jelentették a gazdálkodás alapját. Az egész középkor folyamán az Alföldünknek két, ma már feledésbe ment jellegzetessége volt: az Alföld erdősültsége, illetve a testét behálózó vízfolyások, melyek vízutánpótlását az árvizek, illetve vizet összegyűjtő és fokozatosan kiszivárogtató erdőségek biztosították." - Versegi.hu

A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei
az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt. 
Katt a teljes méretért!
http://foldepites.files.wordpress.com/2009/12/5-karpat-medence-kesz-wo9.jpg

Duna-Tisza-köze vízgazdálkodási problémája - TÉZISGYŰJTEMÉNY - Szövetség az Élő Tiszáért

1) A Duna-Tisza köze eredendően a tavak országa volt. Egyrészt a Dunai-alföld területét a Duna árvizei látták el vízzel, másrészt a Homokhátság mélyedéseiben is meg tudtak maradni a vizek. Erről tanúskodik a II. József kori katonai térképészeti felmérés. (A felszínborítás története botanikus kutatók által részletesen fel van dolgozva.)
2) A szárazodáshoz a modernizáció során kialakított iparszerű tájhasználat vezetett. A táj vízmegtartó funkciójú részein is a profitot hatékonyabban termelő művelési módokat vezettek be (szántó, faültetvények, nagyüzemi művelés, öntözés/!/), amik nem igazodnak a táj eredendő működéséhez. A modern tájhasználatban nincs helye a víznek. A modern tájhasználatot a modern vízgazdálkodás szolgálja ki, kölcsönösen feltételezve egymást.
3) A vizek azért tűntek el, mert a modern vízgazdálkodás levezeti a vizeket. A modern vízgazdálkodás a tájban megjelenő természetes vizek területeit összeszűkítette: a tavakat lecsapolták, a széles és lassú vízfolyásokat keskeny és mély, egyenes csatornákká alakították, hogy a vizeket minél hatékonyabban levezessék. Ezt a rendszert ma is ebből a célból üzemeltetik, a megjelenő víztöbbleteket levezetik. Ezt belvízvédekezésnek hívják, és sok pénzt költenek rá évente.
4) A megoldás kulcsa tehát a megfelelő tájhasználat. A külső vízpótlás megoldása előtt meg kell oldani a helyben keletkező vizek megtartását, vagyis átfogóan: hogy legyen helye a víznek a tájban, vagyis a tájhasználatban.

Összegezve, a megoldás (a Homokhátság, az Alföld és az Ország számára is egyaránt), hogy az eredendő működéssel szembemenő mesterséges iparszerű rendszerek visszabontása, és helyi érdekű önfenntartó-árutermelő vidékgazdaság kiépítése, amihez természetszerű (táj)gazdálkodás nyújt fenntartható alapot.

- Ártéri gazdálkodás, fokgazdálkodás Facebook oldal -
Csatlakozzatok!

         13 hozzászólás

Címkék: tisza mezőgazdaság árvíz aszály vízgazdálkodás fokgazdálkodás szövetség az élő tiszáért szövet agrár környezetgazdálkodás kajner péter tájgazdálkodás ökoklikk ártéri fokgazdálkodás vásárhelyi terv továbbfejlesztése

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Kárvíz

PPJ         2009.05.08.

Rosszat, drágán - de legalább lassan
Balogh Péter cikke az Indexen. De teljes terjedelmében ide másolva, mert fontos ügy.

- De jó, hogy lassan megyek! - mondja a csiga.
- Miért? - kérdezik tőle.
- Mert rossz irányba.

"Kár. Azért mégiscsak kár.

Ez jut az ember eszébe a "lesz hol levezetni" lefolyókampány láttán. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztői a Tisza-menti Alföldet, a hazámat lefolyónak nézik. Persze pontosabb, ha kibontjuk: "Le-a-folyókkal" kampány - ez világít rá jobban a mélyebb üzenetre. Mert, ha az árvízzel baj van egy csapadékhiányos területen, akkor a folyóval is baj van. Kár.

A cigándi és tiszaroffi tározókat népszerűsítő plakát

"Az árvíz a folyó lázas életjelensége" - írja a vízügyes szakkönyv. Ahelyett, hogy szépen egyenletesen, mint a halott ember szívverése, folyna az a víz, időnként dobban egyet. Hogy vizet pumpáljon a tájba. Vizet és tápanyagot. Véletlenül éppen a száraz időszak elején, amikor az Alföldön fele annyi eső esik, mint amennyi a vízháztartási egyensúlyhoz kellene. Véletlenül a halakra éppen ilyenkor jön rá a szaporodhatnék, s éppen azokat a helyeket szeretik, ahova a víz kifolyik magától. Merthogy ez a víz nem összevissza folyik, hanem a mélyen fekvő területekre: az árterekre. Kár.

Ezeket a területeket ugyanis levágtuk a folyóról. Ma az ártereink 95%-a szárazon marad a legnagyobb árvíz idején is. Átjárhatatlan árvízvédelmi töltésekkel levágtuk őket a folyóról, ahogy az ember kezét-lábát levágják a testéről. Kár. Tudniillik így nem működik rendesen. Se a láb, se a test, se az ártér, se a folyó. Először kiszárítjuk - pénzért, majd öntözünk - pénzért. Van, akinek megéri - eddig is volt hova levezetni -, de a többségnek kár.

De a legjobb üzlet mégiscsak az árvízveszély. Nem volt könnyű létrehozni. Verítékes munkába került, nagyon sokat fizettek az érdekeltek, de csak sikerült 150 év alatt 5 méterrel (!) felduzzasztani a folyó szintjét, fel a házak fölé. Ami elférhetne a határban, hogy éltesse a tájat, azt földtöltések közé szorítva megemeljük. Hogy lehessen ellene védekezni. Rettegni és védekezni - a víz ellen egy csapadékhiányos területen. Kár. Nagy kár.

S ez még továbbfejleszthető! Vége nincs Tisza-szabályozás. A Továbbfejlesztés tervezésekor majdnem megoldódott a probléma, hiszen a víz közügy, nem víz-ügy. A civilek és környezettudományi szakértők által javasolt tájgazdálkodás bevezetése megoldhatta volna, hogy a vízborítás többszörösen hasznosuljon: az árvízi vízfelesleg elhelyezése (nem levezetése!) és a tájban maradó vízvagyon mellett, a vízhez igazított tájhasználat és a szolgáltatások közösségi ellentételezése is jövedelmet jelentsen a gazdálkodónak és egészséges tájat és élelmiszert az országnak. A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztéséről, mint komplex vidékfejlesztési programról előbb kormányhatározat, majd törvény is született (2003, 2004), de aztán a kormány "tudatosan döntött" törvényének végre nem hajtásáról. Kár.

A legnagyobb kár azonban, hogy a létező VTT-ből kimaradt a tájgazdálkodás, sőt a vízügyes kollégák eszköztárában is csak kommunikációs fordulatként szerepel. Hiszen nem arról van szó, hogy "első körben" játszadozhatunk-e tájgazdálkodást vagy sem. Hanem arról, hogy a mentett oldali mélyárterek regionális léptékű újraélesztése jelenti a valódi, fenntartható megoldást az árvízi víztöbblet, a klimatikus csapadékhiány, a mezőgazdasági túlhasználat és a gazdasági-társadalmi kiszolgáltatottság kezelésére. Különösen abban a helyzetben, amikor a klímaösszeomlás kapcsán a szélsőségek növekedésére, egyre nagyobb-hirtelen víztömegekre és egyre súlyosabb-hosszabb aszályokra kell válaszolnunk. Így csak növekedni fog a kár.

Mert a lefolyó folyó rossz válasz. Ez csak VTT bukásához elég. Kár érte. Rendkívül szomorúan látjuk, hogy a vízügyes szakma ilyen látványosan bizonyította, hogy nem értette meg ezeket a szakmai-tudományos szinteken és fórumokon részletesen kifejtett összefüggéséket, és hogy ilyen egyértelműen hozza tudomásunkra: hiába károgunk, nem lesz új vízügyi paradigma, nem lesz vízvisszatartás, hanem lesz hova levezetni.

Kár."

(A szerző geográfus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója, nagykörűi lakos, a helyi tájgazdálkodási program vezetője.)

         2 hozzászólás

Címkék: kritika válság természet tisza környezet víz vidék ökológia fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark