Napikép: Lefotózták az első bevásárolni induló delfint

PPJ         2010.11.22.

A nyugati euroamerikai zsidó-keresztény liberális kommercializmus és globalizmus elérte a delfineket is. A delfinek felfogták végre: életük csak attól lesz boldog: ha vásárolhatnak.

Kép forrás: Boston.com - National Geographic's Photography Contest 2010

Nem. Természetesen nem erről van szó, hanem ismét a Nagy Óceáni Szemétsziget csapott le!

         14 hozzászólás

Címkék: szemét környezet napikép szemétsziget

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A táj egészsége a szarral kezdődik

Jand         2010.06.18.

[A fejezet címe „Elbomlás”, de Pacsker javaslatára itt olyan bejegyzéscímet választottam, amivel könnyebb akár Index-címlapra is kerülni. :D Ugyanerre a saját blagomon már születtek hozzászólások. Ha érdekesnek találtad az írást, egy későbbi fejezetet is lefordítottam már!]

[Derrick Jensen & Aric McBay: What We Leave Behind (Amit magunk után hagyunk), I. rész, 1. fejezet: Elbomlás, fordítás általam]

 

Mindig úgy tekintettem az elbomlásra, mint egy éppoly csodálatos és gazdag kifejeződése az életnek, mint a növekedés. – Henry Miller

Mióta az eszemet tudom, mindig is lenyűgözött az elbomlás, ahogy a dolgok szétesnek vagy ahogy nem esnek szét. Fiatal gyermekként kicsiny ujjaimmal a rothadó fákat vizsgálgattam és a lényeket, akik benne éltek. Imádtam, ahogy a hangyák gyorsan megtalálják az elejtett ételdarabot, és hamarosan szándékosan hagytam nekik morzsákat, hogy nézhessem, amint a hangyák küszködnek, hogy elcipeljék a kenyeret és húst és gyümölcsöt és zöldségeket (és csipszet és Cheetost és más szemetet is, amiért utólag elnézést kérek tőlük). Amikor kicsit idősebb lettem, eljártam ugyanarra a helyre hétről hétre, hogy lássam, mi történik egy lehullott levéllel vagy törött gallyal, vagy egy lóval vagy tehénnel vagy kutyaürülékkel. Emlékszem, amint évről évre elmentem megnézni, mit változik egy farakás, egy kidobott hinta, és egyéb szemétre vetett háztartási kellékek. És emlékszem, amint kiruccanásokat tettem a kolorádói hegyek szellemvárosaiba, ahol olyan bányákat és házakat és boltokat fedeztem fel, amely száz éve hemzsegett az emberektől, de most időverte módon roskadoztak, és immár a rovarok hemzsegtek, és gyíkok sütkéreztek a deszkákon, akik közeledtemre elslisszoltak, és levelek kavarogtak a szélben. Emlékszem a bányászatból ottmaradt salakkupacokra, némelyeket foltokban a megélhetésüket keresve benőttek a nővények, mások csúnya hegekként hatottak, alaktalan kőkupacok, amelyek képtelenek fenntartani bármiféle életet, és némelyekből, mint nyílt elfertőződött sebekből, továbbra is elszíneződött, mocskos, mérgező víz szivárgott a környezetükbe. Emlékszem, amint azon merengtem, hogy vajon meddig tartanak még ezek a sebek?

Kora tizenéves koromban olvastam egy cikket – talán a Smithsonian magazinban, de lehet, hogy tévedek – arról, hogy mi történne a civilizáció néhány szimbólumszerű teremtményével, ha az emberek az egyik napról a másikra eltűnnének. A cikk Kheopsz Nagy Piramisára fókuszált, ami nagyon sokáig bírná, mielőtt elerodálódna; a Hoover gátra, ami szerencsére nem bírná oly sokáig a beomlásáig, és a Sears toronyra Chicago-ban, ami felügyelet nélkül, ha jól emlékszem, évtizedek alatt összedőlne.

Oda akarok kilyukadni, hogy nem emlékszem túl sok fiatal tizenévesként olvasott cikkre, de erre igen.

Továbbá emlékszem a feladatra, amit a nyolcadik osztályos tudomány tanárom adott. Meg kellett figyelnünk két folyamatot – ez lehetett bármi, amit választunk – amelyek egymástól egyetlen lényegi változóban térnek el. Egy barátom egy babnövényt ragasztott szalaggal egy televízió hátuljára, egy másikat pedig távolabb növesztett, hogy lássa, a sugárzás ártott-e a babnak (úgy tűnt, nem). Valaki más – és ez nem túl meglepő egy felsős általános iskolás diáktól – beáztatott egy tál babot éjszakára, egy másikat meg nem, megfőzte mindkettőt, különböző alkalmakkor megette, és figyelte a bélgázaiban jelentkező különbségeket. A saját kísérletemhez én elmentem a piacra, vettem egy nagy halat, kettévágtam, és az egyik felét egy vödör vízbe tettem, a másikat meg csak a padlóra, és néztem, ahogy a kettő elbomlik. Anyámnak nem számoltam be a kísérletről, amit ráadásul nem a lakásunktól távol, hanem elég hülye módon a házunk melletti kis melléképületben állítottam fel. Néhány nappal a kísérlet kezdete után anyám elkezdett keresgélni, hogy talán egy egér halhatott meg a falban, és a következő nap megkérdezte, „Mi ez a bűz?”. Elmondtam neki. Ő – és ez rengeteget elmond a gyermekkoromról, hogy miért válhattam olyanná, aki lettem – nem vett rá, hogy lezárjam a kísérletet, hanem csak olyan helyre kellett költöztetnem, ahol neki nem kell szagolnia.

Bár az elbomlás lenyűgözött, be kell vallanom, a hal átköltöztetése nem volt egy jó móka. A vödörben lévő egyszerű volt, bár addigra olyan színűvé és állagúvá vált, mint egy kétharmadában elolvadt csokifagyi (de a szaga egész más volt), azt csak arrébb kellett cipelnem. A padlón lévő hal volt a problémásabb. Az már egy lüktető, szétfolyt halból és kukacokból (akikből később a legkövérebb, leglassabb, legnyugodtabb legyek váltak, akiket valaha is láttam) álló folyékony kupaccá alakult. Ezt a masszát egy szenes lapáttal szedtem fel, többször is szünetet tartva, hogy visszatartsam öklendezési reflexemet. Az éjjel újra és újra kukacokkal álmodtam.

Bármennyire is lenyűgöz az elbomlás, ez nem volt egy kellemes éjszaka.

///

A táj egészsége a szarral kezdődik, a halott testekkel és testrészekkel, amik a földre hullnak. A halállal kezdődik, a rohadással, elbomlással. Az evéssel kezdődik, az emésztéssel és ürítéssel. Így volt ez mindig is, az élet kezdete óta. Valami táplál engem, én táplálom a talajt, a talaj táplál mindenkit, a talaj táplál engem, én táplálok valamit, ő táplálja a talajt, és így tovább.

///

Tovább is van, mondom még! »          2 hozzászólás

Címkék: ajánló természet szemét ökológia talaj derrick jensen jand

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Kalandra fel!

PPJ         2009.08.05.

http://awesome.good.is/transparency/web/0905/trans0509throughthegyre.jpg

Vár a felfedezni váró tudomány, izgató rejtély és emésztő kétely. Na? Na? Vajon tényleg mi hoztuk létre? Tényleg ártalmas? Jé, műanyag palackok! Öl? Ez képes ölni? Toxinok? Nofene, mi jöhet még?...

Ez 2009 Beagle-je, de nem a külön utakon elvolválódottság miatti diverzitást fog felfedezni, hanem az ember által létrehozott halál és pusztítás legszerteágazóbb formáit.

Wikipédia

Videó

Kép 

Az persze egy nagyon érdekes kérdés, hogy miért nincs a wikipédiának, a google-nek, vagy az egész internetnek(!) egyetlen felülnézeti, vagy valós pozíciót bemutató képe, de ha tudományos kutatás céljából elindult két hajó a TENGEREN (ez nem egy határok nélküli NASA űrkutatás :D), akkor ez bizonyos, hogy nem mítosz!

         1 hozzászólás

Címkék: vélemény ajánló tudomány természet szemét környezet csendes óceán

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Zöld fesztiválok? Frászt! Önigazoló semmittevés!

PPJ         2009.07.26.

Végre egy tényeket közló cenzúramentes írás! No comment. That's all falks! Ennyit a "fesztiválokról", azok "tartalmáról", a "programokról", pláne arról, hogy mennyire zöldek...

Olvassátok el az egyik LMP-s rövid írását, valamint illusztrációnak fotóriport az idei Glastonbury fesztiválról. Katt-klikk forrás és kép!

"Ez még csak vicc. Szerintem. Hétvégén sikerült meghívottként részt vennem a Balaton Sound fesztiválon tartott Zöld Övezet Partnertalálkozón.

Villogunk a szelektív kukákkal, amikor hajnalban mindenki térdig gázol a szemétben.

Gratulálunk magunknak a tudatformálás eredményeiről, mert a fesztivál sarkában van két  zöld sátor, ahol idétlen játékokat játszhatnak a magukat zöldnek tartó emberek, miközben szó nem esik konkrét tényszámokról, fogyasztási adatokról, ökolábnyomról és hogy ezek mit is jelentenek középtávon…" - forrás: Lokális Klímaváltozás

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://inapcache.boston.com/universal/site_graphics/blogs/bigpicture/gbury_06_29/g32_19510133.jpg”.

         2 hozzászólás

Címkék: zöld szemét fotók környezet társadalmi felelősségvállalás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Sokkoló képek

PPJ         2009.05.12.

Csak erős idegzetűeknek! Katt a továbbiakhoz. Vigyázat! Spontán ideggörcs vagy Zöld megvilágosodás bekövetkezhet.

Kedves hulladékgazdálkodási szakemberek! Kérlek Titeket, feleljetek, vajon mennyire reális az amit tanultatok, ennek láttán?!

         szólj hozzá

Címkék: szemét fotók környezet hulladék fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása