Kevesebb munka, termelés – jön a nemnövekedés társadalma

PPJ         2011.10.26.

Negyvenéves a “zéró növekedés” elmélete, amely a Római Klub első, 1972. évi jelentésében szerepel. Ezen teória lényege, ha nem húzzuk be a féket, nem állítjuk le a növekedést, 2050 előtt összeomlik a földi világ, a gazdaság, veszélybe kerül az emberiség fennmaradása. Serge Latouche francia közgazdász erre alapozva írta meg A nemnövekedés diszkrét bája című könyvét, amelyben levezeti, miként képzeli el a jövőt.

- Csak olyan tevékenységek (művészetek, zene, irodalom) művelése ajánlott a “zéró növekedés” elmélete szerint, amelyek nem csökkentik a meg nem újuló erőforrások mennyiségét, és nem növelik a környezet szennyezettségét – mondja Nováky Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatás Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

http://manchestermule.com/wp-content/uploads/2010/11/polyp_cartoon_Economic_Growth_Ecology.jpg

Hiába ismerik fel mind többen ezt, hiába éltük/éljük át a gazdasági válságot, katasztrófák sorát, a helyzet változatlan. Ennek egyenes következménye, hogy egyre mélyül a szegény és a gazdag országok, és a társadalmi osztályok közötti szakadék, miként a gazdasági válság, a környezeti katasztrófák sora és a biológiai fajok kihalása is jelzi, nem jó irányba haladunk.

Nováky Erzsébet egyetért Latouche professzorral abban, hogy a gazdasági növekedés véges világunkban veszélyezteti földi bioszféránk életben maradását, nem segíti elő a társadalom jóléti szintjének emelkedését, és nem biztosítja az emberiség fennmaradását. Az ipari fejlődésre alapozott rendszerek – amelyek sok jót hoztak az első szakaszukban (a 18. században és a 19. század elején), viszonylag kiegyensúlyozottan működtek és bámulatos technikai, az ember kényelmét és szórakozását szolgáló eszközöket alkottak a második szakaszukban (a 19. században és a 20. század első felében) – a 20. század végétől mind kevésbé tudják biztosítani az emberiségnek a biztonságot nyújtó, harmonikus életet. A növekedésre törekvő ipari társadalmak a környezeti értékeket háttérbe szorították és a jövő nemzedékének életfeltételeit csorbították. Mind nyilvánvalóbb, hogy az ipari társadalmakat meg kell haladni! – hangsúlyozza Nováky Erzsébet.

Ökológiai reformok kritikus tömegére, hibrid megoldásokra van szükség

- Valóban nem teljesülnek a növekedéssel szembeni elvárások – jelentette ki Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus a könyvbemutató kerekasztal-beszélgetésén. Boda Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi kar gazdaságetikai központ tanszékének docense is osztja francia kollégájának nézetét, és abban is egyetért vele, hogy a gazdaságban jelentkező strukturális probléma a társadalmat is áthatotta. Ezzel szemben Pogátsa Zoltán úgy véli, inkább a globális kapitalizmussal van probléma, amely igen távol áll az eredetileg megálmodott versenykapitalizmustól.

A Magyar Tudományos Akadémia kutatója, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője kifejtette: korábban sok kicsi cég versenyzett egymással és nem volt reklám. Ma nagy cégek uralják a világot, amelyek között nincs igazi árverseny, csak termékdifferenciálás. Eközben a nagyvállalatok igyekeznek csökkenteni költségeiket a lehető legnagyobb profit elérése érdekében. Mindkét magyar közgazdász kihangsúlyozta, véges az ökológiai keretünk. – Világunk azonban hitelfelvételre csábítja az embereket, közösségeket, városokat, országokat egy bizonyos életszínvonal fenntartása érdekében. Éppen ezért nem elég másként élnünk, hanem más gazdaságpolitikai rendszert kell magunk köré szerveznünk – nyomatékosította Pogátsa Zoltán. – Nem állhatunk meg a bioalmánál és a városi kerteknél. Ökológiai reformok kritikus tömegére, hibrid megoldásokra van szükség – tette hozzá Boda Zsolt is. Serge Latouche növekedés nélküli világa igen érdekes, alternatív megoldásokat kínál. De vajon mennyire életszerű?

Nemnövekedés társadalma: egy irreális utópia?

A növekedés nélküli társadalomban kevesebbet dolgozunk, utazunk, termelünk, kevesebb tárgyat használunk majd, mert hosszabb élettartamuk lesz. Lokálisabb lesz a társadalom, kisebbek lesznek a vállalatok is, és kevesebb hulladékot fogunk termelni. A reklámoknál az eladásösztönzés helyett az információátadáson lesz a hangsúly, a hitelezést visszaszorítják.

- Sok szimpatikus eleme van ennek az utópiának és egy-egy aspektusa már kezd is megvalósulni. Teljes egészében azonban nem valószerű – mondta a HR Portálnak Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője. Ez alól kivétel a “gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan” eszme. A helybeli lehetőségek kiaknázására ugyanis Török Zoltán szerint is nagy szükség van, hiszen az elmúlt évtizedekben felszámolódtak a helyi élet- és gazdasági közösségek. – Ez azonban nem új gondolat, sokan a zászlajukra tűzték már. Jelenleg is több olyan próbálkozás van az országban, hogy ezekbe életet leheljenek – véli az elemző, hozzátéve: nem minden területen valósítható meg a lokális cselekvés. Ilyen például az élelmiszeripar, a szolgáltató ipar, de a feldolgozóipar egyéb ágaiban (pl. gépipar, autóipar, elektronikaipar) is globális méretekben lehet csak gondolkodni – szögezi le Török Zoltán.

A bank munkatársa úgy látja, a XXI. században olyan technológiai fejlődés figyelhető meg, ami nem teszi lehetővé a technikai eszközök hosszú élettartamát. – A gyártók igyekeznek minél olcsóbbá tenni ezeket a mindennapi életünket megkönnyítő technikai “csodákat”, ami gyakran a tartósság rovására megy. Egy modern mosógép azonban kevesebb áramot használ, jobban tisztít – mondja Török Zoltán. A biztonságos, környezetkímélő technikák és közlekedés szükségessége azonban elvitathatatlan a vezető elemző szerint is, amely a nagy autógyáraknak, fejlesztő cégeknek munkája révén valósulhat meg.

Több foglalkoztatott, kevesebb munka: álom csupán?

A növekedés nélküli világban “kevesebbet és másképpen fogunk dolgozni, hogy értékes életet élhessünk” – mondta Serge Latouche az Origónak adott interjúban. Ennek hogyanja még nem tisztázott, annyi bizonyos, hogy megosztjuk a munkát. – A kevesebb munka és utazás gondolatával könnyen lehet azonosulni, hiszen azt mindenki látja, hogy van egy réteg, amelynek élete csak a munkáról szól, miközben egyre nő a munkanélküliség. Ez valóban ellentmondás – ért egyet Török Zoltán is. Ugyanakkor véleménye szerint ezzel sem mond újat a francia közgazdász. – Erre a “diagnózisra” a jelenlegi politikai elitnek is akadnak megoldási javaslatai.

Több vállalat is felismerte ezt és bizonyos munkakörökben meg is valósították – a kapitalizmus rendszerén belül. Hiszen ez mindenki közös érdeke – legalábbis Török Zoltán így véli. – Régóta tudjuk, hogy a munka az ember lényegéhez tartozik. Már Vergilius is felismerte, hogy a lelki egészség legjobb javítója az egészséges munka. A domonkosrendi katolikus szerzetesek fő elve: “ora et labora” (imádkozz és dolgozz). A reformáció során kialakult egyházak még inkább munka-pártiak. Engels is alaptételnek tekintette, hogy az embert a munka tette emberré. Remélhető, hogy a jövőben mind többeknek lesz módjuk arra, hogy örömmel folytatható munkát végezzenek, s az egészségre ártalmas, monoton munkák háttérbe szoruljanak, illetve azokat robotok végezzék – fogalmaz Nováky Erzsébet.

Kisebb fogyasztás, kevesebb hitel

Miként az Origónak adott interjúból kiderült, Latouche professzor átalakítaná a klasszikus bankrendszert bioregionális, kooperatív bankrendszerré és visszaszorítaná a hitelezést. – Ha az emberiség döntő többsége megérti, hogy az ipari társadalmak súlyos válságának egyik legelviselhetetlenebb tünete az, hogy a bankok olyan hitelek felvételére csábítanak tömegeket, amelyet nem tudnak törleszteni, ezzel tönkreteszik az embereket, akkor ezt meg lehet szervezni. Azokat, akik nem fogadják el, humánus agresszióval kényszeríteni is indokolt – fogalmazott a tanszékvezető.

Jön az ökodemokrácia?

A francia közgazdász véleménye szerint a “környezetbarát” vállalati gyakorlatok csupán felületes intézkedések és szerinte nem létezik ökokapitalizmus. – Hiába adunk el környezettudatos termékeket, attól még a logika ugyanaz marad, hogy adjunk el egyre többet – mondta az Origónak. A folyamatos felhalmozás logikája, vagyis a kapitalizmus ellen lép fel a nemnövekedés mozgalma. – A provokatív szlogen célja, hogy felrázzon bennünket és kitörjünk abból a gondolati gyarmatosításból, amelybe a növekedés szorított bennünket. Ehhez azonban újra fel kell fedeznünk a mértékletesség fogalmát, amely nem egyenértékű a megszorításokkal – nyomatékosította budapesti könyvbemutatóján a professzor tavaly decemberben. A francia közgazdász az ökodemokráciát javasolja megoldásnak. – Az ökodemokrácia frappáns fogalom, ami kifejezi, hogy a jövő társadalmaiban az ökológiai szempontokat azonos fontosságúnak kell tekinteni a “demos”, a nép szempontjaival. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fejlődésnek koevolúciósnak kell lennie, ami egyaránt szolgálja a társadalom jólétét és a környezeti értékek fennmaradását – véli Nováky Erzsébet.

A Raiffesien vezető elemzője azonban más véleményen van. – Ha így gondolkodnának az emberek, akkor azok a típusú politikai erők jutnának hatalomra, akik hasonló gondolatokat közvetítenek. Láthatjuk azonban, hogy erről szó sincs – jelentette ki. Török Zoltán szerint ennek oka, hogy az emberek alapvető természete ellenkezik ezzel, és mindenki előbbre szeretne jutni, jobban szeretne élni. Egyes társadalmakban nagyon magas, máshol alacsony az életszínvonal. Hazánkban az utóbbiról lehet beszámolni, amely fejlődésre ösztönöz. Nyugat-Európában, főként a francia és az olasz kultúrkörre jellemző ez a fajta gondolkodás, – igazolja vissza a szociológus szavait Török Zoltán is. – Ezekben az országokban ugyanis olyan magas az életszínvonal, amelynek a megőrzése is kihívást jelent, ezért ezeknek a gondolatoknak egészen más a kontextusa a fejlett társadalmakban – húzza alá a banki szakember, hozzátéve: még ezekben az országokban sem látunk arra példát, hogy a társadalom egésze ebbe az irányba szeretné formálni a politikát.

Szerves növekedésre szükség van

Nováky Erzsébet úgy véli, a mértékletes növekedés sem megvalósítható cél. A problémákat azonban nem lehet tagadással megoldani, hanem új szemlélet talaján kitűzött új célokkal, új feladatokkal – vélekedik a szakember. – A növekedés nélküli társadalom bizonnyal megvalósítható. De vigyázni kell ezzel!Ahogyan 1974-ben a Római Klub második jelentése, a Mesarovic-Pestel modell is rámutatott arra, hogy kontrollálatlan növekedésre nincs, de szerves növekedésre szükség van, úgy nekünk is a differenciált növekedést kell hangsúlyozni. Növekedés kell, hogy végbemenjen az emberi tudásban, intelligenciában, toleranciában, a másként gondolkodók elfogadásában. Ezekben jelenleg nagy hiányosságok tapasztalhatóak – emelte ki az egyetemi tanár.

A Raiffeisen vezető elemzője szerint fenntartható a jelenlegi rendszer és szükség van a növekedésre. – Van egy technológiai haladás, amely energiahatékonyságot generál. Az önkorrekció pedig a kapitalista rendszerben is működik – vélekedik a szakember. A vezető elemző tehát nem ért egyet az előbb idézett közgazdászokkal abban, hogy az egész rendszert meg kellene változtatni, hogy a nemnövekedés koncepciójának zöme megvalósuljon. – Ugyanakkor abban van ráció, hogy másképp kell gondolkodni, működni és működtetni ezeket a rendszereket. Ebben azonban az államnak nagy felelőssége van – jelentette ki.

Mikor omlik össze a világgazdaság?

http://memecrunch.com/meme/96ZJ/shipment-of-fail/image.png

Azt állítja a francia gazdasági szakember, hogy ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia, akkor megközelítőleg 2050-re összeomlik a világgazdaság, ami már szerinte el is kezdődött. – A biológiai sokszínűség csökkenése, a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert – mondta az Origónak Serge Latouche. – A jövővel tudományosan foglalkozók az ipari társadalmak világgazdaságának teljes és nyilvánvaló ellehetetlenülését a 2050 előtti évekre várják. László Ervin, filozófus, a Budapest Klub megalapítója 2012-re teszi a nagy változás időpontját – igazolja vissza Nováky Erzsébet is. Az egyetemi tanár úgy látja, a világ válaszút előtt áll, előttünk van a felemelkedés lehetősége, de a katasztrófák világa is kialakulhat. Nagyon körültekintően kell előrelépnünk. De tudni kell, hogy a félelem nem visz előre. Az önzés legyőzése (a legtágabb értelemben is) viszont szárnyakat adhat – hangsúlyozza Nováky Erzsébet.

Forrás: KarrierBlog

 

         1 hozzászólás

Címkék: közgazdaság fenntarthatóság buddhista közgazdaságtan nemnövekedés serge latouche alternatív közgazdaságtan

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Magyarországon járt a nemnövekedés atyja

PPJ         2011.03.30.

Forrás: Origo - "Egy generációnak egy mosógép" - interjú a növekedéstagadó francia közgazdásszal

Kevesebbet dolgozunk, kevesebbet utazunk, kevesebb tárgyat használunk, de azok hosszabb ideig működnek majd, a ma ismert pénz pedig eltűnik az életünkből - ilyen lesz a nem túl távoli jövő, ha megvalósul Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli gazdasága. Latouche az [origo]-nak azt mondta, fel kell számolni a kapitalizmust, mert az jelenlegi formájában nem tartható fent, de ez nem azt jelenti, hogy visszatérünk a kőkorszakba.

http://static7.origos.hu/i/1103/20110326sergelato1.jpgSerge Latouche - fotó: Fekete Hajnal

Serge Latouche és a nemnövekedés

Serge Latouche közgazdász és filozófus, növekedéstagadó, a Paris-sud Egyetem nyugalmazott professzora, az észak-déli gazdasági és kulturális kapcsolatok szakértője, a Nemnövekedés (Décroissance) mozgalom egyik alapító tagja. A nemnövekedés diszkrét bája című kötetének frissen megjelent magyar fordítása alkalmából járt Magyarországon. A könyv 2006-ban jelent meg Franciországban.

A nemnövekedés egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz.

- Növekedés nélküli gazdaság - az ön által kidolgozott elmélet szerint ez a jövő. De hogyan fog kinézni a növekedésmentes társadalom? Kis helyi közösségekben termelgetjük az élelmiszert, ruhát szövünk magunknak, és soha nem utazunk sehova? Nagyjából egy ilyen világ képe rajzolódik ki a könyvéből.

- Egyelőre még nem tudjuk, milyen is lesz pontosan a növekedés nélküli társadalom. Az biztos, hogy a jelenlegi folyamatos növekedésre alapozott rendszerrel szakítani kell, mert ez nem fenntartható. Az is biztos, hogy az a társadalom sokkal lokálisabb lesz, kisebb méretű vállalatok lesznek, kevesebb hulladékot fogunk termelni. Kevesebbet is fogunk utazni, mivel nem lesz elég kőolaj. De azért sem fogunk nagy távolságokra utazni, mert a kis helyi közösségek miatt nem lesz szükségünk arra, hogy rövid időn belül sok helyre eljussunk. A helyi termelés miatt pedig szállítani is kevesebbet kell majd.

- Akkor ez maga lesz a kőkorszak.

- Nem, ez nem azt jelenti, hogy kőkorszaki körülmények között fogunk élni, az a rendszer is lehet majd nagyon szofisztikált, de minden kisebb méretű lesz, és mindenből kevesebb lesz. Vagyis kevesebb haszontalan, de több jobb minőségű dolog vesz majd minket körül.

- Könyvében azt írja, hogy ebben a növekedés nélküli rendszerben nagyobb lesz a foglalkoztatottak aránya. Hogyan valósul meg, hogy egy kevesebbet termelő és fogyasztó rendszerben többen dolgoznak, mint most? Ezek szerint szinte mindenki dolgozni fog, de naponta csak néhány órát?

- Kevesebbet fogunk dolgozni, másképpen, és megosztjuk a munkát. Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, ami jelentős stresszt okoz, miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Ezt meg kell változtatni. A nemnövekedés koncepciója szerint kevesebbet dolgozunk, hogy értékesebb életet élhessünk.

- A könyvében az ökoszocializmust említi, mint a jelenlegi rendszer lehetséges alternatíváját. Miért nem elég a környzettudatos ökokapitalizmus? Szépen, fokozatosan minden vállalat elkezdené beépíteni a kiadásaiba a külső gazdasági hatások költségeit, a termékeik egyre drágábbak lennének, mi pedig kénytelenek lennénk egy kicsit kevesebbet fogyasztani.

- Ne kerülgessük a forró kását! A kapitalizmussal szakítani kell, mert egyszerűen, amire épül, a folyamatos felhalmozás logikája, hosszú távon nem tartható. Amikor arról beszélek, hogy ki kell lábalni a kapitalizmusból, akkor nem arra gondolok, hogy teljesen meg kell szüntetni a piacokat, a pénzt, vagy mindent államosítani kell. Amit fel kell számolni, az a kapitalizmus szelleme. Megértem, hogy vannak negatív jelentései a szocializmusnak Magyarországon, ezt el is kerülhetnénk azzal, hogy ökodemokráciáról beszélünk. Olyan azonban, hogy ökokapitalizmus, biztos nincs. Azzal még mindig megőriznénk azt a logikát, hogy a természeti erőforrásokat termékekké alakítjuk, miközben tönkretesszük a környezetet. Hiába adunk el környezettudatos termékeket, attól még a logika ugyanaz marad, hogy adjunk el egyre többet. Hiába adunk el környezetkímélő autókat, ha abból is egyre többet adunk el, az ugyanúgy növelni fogja a rombolást. Amikor azt mondják, hogy zöldkapitalizmus, akkor éppen át akarnak verni. Olyan egyszerűen nem létezik.

A nemnövekedés társadalma -  a mennyiség helyett a minőség a fontos

- Hogyan működne az ön által felvetett bioregionális pénzrendszer, illetve a regionális monetáris rendszerek?

- A legjobb és legideálisabb megoldás az lenne, ha át lehetne alakítani az egész bankrendszert, és születtek is biztató kezdeményezések, mint például a kooperatív bankok Franciaországban, de a kezdeti biztató működés után mindig visszaalakultak hagyományos működésű bankokká. Jó lenne, ha a klasszikus bankrendszert át lehetne alakítani regionális, kooperatív bankrendszerré. Nagyon szeretem azt a mondást, hogy a pénz nagyon jó szolga, de nagyon rossz úr. A pénz közjószág, ezért nem lenne szabad olyan felügyelőre bízni, mint a jelenlegi pénzügyi közvetítői rendszer.

- Azt írja a könyvében, hogy a fogyasztói társadalom rákfenéje a reklám, a hitelezés és a termékek rövid élettartama. Ez azt jelenti, hogy a növekedés nélküli világában az első kettő nem létezne, a terméket pedig a lehető leghosszabb élettartammal terveznék?

- A termékek hosszabb élettartamának megvalósítása valóban az egyik legfontosabb dolog nemcsak ökológiai szempontból, hanem az állampolgárok iránti tiszteletből is. Semmi értelme annak, hogy 2-3 évente lecseréljük a használati tárgyainkat. Technológiailag kivitelezhető lenne, hogy egy mosógépet egy generáció használjon végig. A hitelezést nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni, de mindenképpen vissza kell szorítani a mértékét. A reklámokban a hangsúlyt pedig az eladásösztönzés helyett az információátadásra kell helyezni, és szabályozni kellene, hogy a cégek, mondjuk, csak az árbevételük egy százalékát költhetik marketingre. Teljesen fölösleges globális reklámokra költeni: minek üdítőt reklámozni egy olyan embernek, aki finom helyi bort ihat? 

- Ön szerint mikor omlik össze a világgazdaság, ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia?

- A rendszer nem egyik pillanatról a másikra fog összeomlani, ez az összeomlás azonban már elkezdődött. De nálam felkészültebb szakértők már sokszor megbecsülték ezt az időpontot. Az olyan jelentések mint a Római Klub harmadik jelentése, a Pentagon jelentései vagy a Bilderberg-csoport már adott előrejelzést a globális problémák kumulálódásának lehetséges időpontjáról, amit nagyjából 2030 és 2070 közé tesznek. Én 2050-et mondanék. A biológiai sokszínűség csökkenése, a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert. Tehát mindenképpen eljutunk valamiféle nemnövekedéshez, a kérdés az, hogy tudatosan és békés úton felkészülünk-e erre, vagy kaotikusan, beláthatatlan következményekkel érünk el odáig.

         12 hozzászólás

Címkék: videó válság gdp kapitalizmus ökológia fenntarthatóság degrowth nemnövekedés serge latouche

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback