PPJ         2010.02.07.

Via: Adbusters

PPJ         2010.01.25.

Hazai, hazai mindkettő, eddig oké. De házi készítésű és tartósítószer nélküli? Ott már egy-null az állás. Nem kapható a multiknál, csak pár megjelölt helyen? Kettő-null! És ami az én személyes tapasztalatom a három-null-hoz: szavatossági időn belül, haraptam már rá burjánzó penészfoltra a Pöttyösnél, mely alattomos módon, rejtetten, a csokiréteg és a túróréteg között tenyészett. Azt az "élményt" nem kívánom senkinek! Szeretlek Trudi!

Gyártja: a Cserpes Sajtműhely

Ezeken a helyeken kapható elvileg

meta_         2010.01.19.

A globális folyamatok után egy újabb szimpatikus lokális kezdeményezésre hívom fel a figyelmet. Nem meglepő módon evés-ivás terén.

A falusi vendégasztalban nincs semmi újdonság, külhonban régóta dívik. Az egész nagyon hasonlít a Zöld Étlaphoz, annyi különbséggel, hogy a vendéglátó nem egy étterem, hanem a kedves nénik-bácsik. Az ember odaszól előre, hogy menne falatozni, a nénike pedig közli, hogy milyen hozzávalókat tud aktuálisan beszerezni a környékbeliektől. Friss kacsa, oldalas, vegetáriánusoknak zöldséges ételek. És ezek tényleg házias ételek, házias adagokkal, mert kicsiben csinálják és olcsó beszerezni a hozzávalókat. A minőségre persze figyelnek, mert a szakácsnéni megértette, ha silány minőségű hozzávalóból készíti az ételt, rossz híre megy a konyhájának.

Konkrétan Biatorbágyon találkoztam először ezzel a dologgal, ahol egy nagyon aranyos nyugdíjas néni házi kemencében készíti a fogásokat. És, hogy a férje se maradjon munka nélkül, borkóstolással kötik egybe a szeánszot. A Rigó Pincészetnél, ahol megfordoltunk, könnyű volt ezt véghezvinni.  

A legjobb az egészben a hangulat. A vendéglátókkal jóízűt lehet beszélgetni, idősek lévén elmondják a helyi legendákat meg saját vicces történetüket, vagy éppen azt, hogy mit gondolnak a világ jelenlegi folyásáról. Rád is kiváncsiak, mivel közösen esztek, na jó, kulturáltan isztok.

Mindez kijön egy átlagos éttermi vacsora árából, mondjuk fejenként 2000 forint, friss és egészséges hozzávalókból készített ételekkel, helyben beszerezve, minőségi borokkal.

Ismét csak a kicsi a szép!

meta_         2010.01.08.

Úgy látszik régen ettem jót, mert mostanság minden gondolatom a kaja körül forog. Sajnos anyukám nem főz rám, így magamnak kell előteremteni a napi betevőt - és kinek van ideje, kedve az egész napos lóti-futi közben/után/alatt főtt ételt készíteni. Marad a kifőzde, ételrendelés. Ami marhára drága. És bizony a család szétesésével nagyrészt azt az időt vásároljuk meg, amit nem tudunk étel készítésre fordítani. A családban pedig az a jó, hogy segítenek egymásnak, és anyagilag is jobban járnánk.

Az egyik kedvenc ételemen bemutatom mire gondolok, ez pedig nem más mint a jó öreg paprikáscsirke, 5 személyre:

- 1,5 kg csirkehús - 1100 Ft
- 2 közepes hagyma - 60 Ft
- 2 közepes zöldpaprika 60 Ft
- 1 kicsi paradicsom 30 Ft
- 2 dl tejföl - 100 Ft
- 1 dl tejszín - 200 Ft
- 1 dkg pirospaprika - nem tétel (valahogy mindig akad)
- 1 csapott evőkanál liszt - nem tétel
- só - nem tétel 
- olaj - nem tétel

- szarvacska tészta - 300 Ft

Ez így összesen: 1790 Ft, fejenként 360 Ft. Az átlagétteremben egy átlag paprikás csirke ára olyan 1000 Ft. Sajnos a mérhetetlen individualizmusban a világ terhe az egyénre rakódik rá, aki nem rendelkezik kompetenciával. 

Sürgősen keresnem kell egy családot. 

meta_         2010.01.07.

Először is szeretném megköszönni Pacskernek, hogy írhatok a Greenr-re.

Első bejegyzésemben egy szimpatikus kezdeményezésről írok - az evés és az élmény összekapcsolásáról. Az előző kommentekben úgyis nagy vihart kavart a Maslow-féle piramis legaláján megrekedők vulgárnihilizmusa.

Szóval a pátyi Landorra pizzéria tulajdonosa elhatározta, hogy helyben található élelmiszerekből készítenek ételeket. Elsősorban azért, mert rájöttek, hogy pizzériából sok van, hát megpróbálnak valami új szolgáltatást adni.

Íme az étlapjuk:

A lényege az egésznek, hogy szó szerint reggel még Mari néni dombján kapirgál a tyúk, délelőttre már levágják, megy bele a fazékba, aztán a vendég hasába. Az alapanyagok frissek, nincsenek GMO-val telenyomatva, nem utazták át a fél világot, mint a teszkós és madaras teszkós termékek. Így itt "nincs a konyhán: kockák, porok, egyéb vegyszerek és mérgek, és a hipermarketek ócska "márkás" és "gazdaságos" portékái." Nem mellékesen még a helyi termelők is jól járnak... Nem beszélve az externális társadalmi hasznokról.

A puding próbája az evés, tyúkhúslevest ettem utána desszertként túrógombócot.  Röviden annyit, mivel ez nem gasztroblog, hogy finom volt. És mitől lett élmény? A fentieken túl attól, hogy elbeszélgettem a szakáccsal, aki ezt az egészet kitalálta. Elmesélte, hogy külföldön miképpen csinálják már ezt, és hogy ő hogyan játsza ki a törvényi szabályozást, hogy zöld étlapozzon. 

Mindenesetre nagyon tetszik a motója: "Mi lehet kellemesebb kötelesség, mint a szomszéd csirkéjét a másik szomszéd borával leöblíteni?" - Evés: connecting people.

Ez a reklám helye volt.