A Hasznosi-víztározó. Egy ökológiai katasztrófa portréja.

PPJ         2010.06.07.

Néhány héten belül több döbbenetes esemény történt a Pásztóhoz közeli Hasznosi-víztározó körül. Joggal tehetik fel a közvetlenül érintettek a kérdést, hogy mi(k)nek köszönhető ez, tekintve, hogy itt nem csupán szimbolikus a kijelentés, hogy „a fejük felett” döntöttek.

Mert Pásztónak tényleg a feje felett van a tározó!

Röviden az internetről bárhonnan idelátogatóknak
A Hasznosi-víztározót, Magyarország egyik legtisztább vizű tavát a Kövecses-patak táplálja. Meghatározó jellegét főként a tipikus, magashegyekre jellemző tornyos, völgyzárógátas kivitele adja. 1973-1986 között építették. Átlagos mélysége 15 méter, legmélyebb pontja több mint 20 méter. A tó víztükrének területe 23 hektár, térfogata 2 millió köbméter!

A természet régen [1] és a "természet" most [2]

[1] http://matrahegy.hu/termvede/fotok/tv_2006_hasznosi.jpg

[2] http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/12/images_05519.jpg

Ismerjük-e ennek a tónak az előnyeit és a hátrányait? Mintha elfelejtettünk volna helyben élni. Hogy a magyar nyelv morális tartalmára is utaljak: helyesen élni. Valóban óriási katasztrófa például a Mexikói-öbölben most történő események, de a globális klímaváltozás a sok kis helyi katasztrófából épül fel. Ideje tehát a saját környezetünkkel foglalkoznunk, mert ez az a „terep”, ahol szót értünk egymással, ahol értjük a politikát, ahol tenni tudunk, és ahol tennünk kell. A mátraiaknak a Mátra problémáira kell reflektálniuk, a Hasznosi-víztározó felett és alatt élőknek a Hasznosi-víztározó körüli kérdésekről kell beszélniük. Mindezzel persze nem mondtam, hogy a globális folyamatokat figyelmen kívül kell hagyni, éppen, hogy a megoldása helyben van: mindenkinek a saját helyében.

Egy valamiről feledkezett meg tudniillik az összes híradás, ami a pásztói eseményekről szólt: hogy ez nem véletlen, hogy megtörtént. Ok és okozat. Előzmény és következmény. Ezek tudományosan igazolható rendszerek. Valamilyen viselkedés és hozzáállás egészen pontosan megmondható következményekkel fog járni. Hogy picit előre szaladjak, ha nincs erdő ami „megfogja” a vizet, akkor az bizony szalad a saját útján! Innentől kezdve pedig ökológiáról beszélhetünk, ugyanis vannak tudósok, akik a természet, a gazdaság, a környezet és az emberek „játékait” együtt szemlélik. Ha ebben a „játékban” rosszul bánik az ember a természet „lapjaival”, akkor a természet „mindent vihet”! „All in”: mindenki víz alatt.

Rövid politikai kitérő
A politika eredeti görög fogalma azt jelenti, hogy vitázni „jóról” és „rosszról”. Ugye milyen távol áll ez a hazai felfogásától a politikának? Nem is lenne az olyan rossz, ha az emberek valóban beleszólhatnának az őket érintő fontos kérdésekbe. Pedig ha az emberek nem nyerik vissza a jogot, hogy a jó és rossz újra a saját döntésük tárgya legyen, akkor „megette az egészet a…, bocsánat, elvitte az egészet az ár”! Most, hogy ilyen veszélynek lett kitéve több ezer ember, szülessen közmegegyezés arról, hogy mit akarnak. Állandó élet- és vagyonveszélyt vagy más megoldást az ivóvíz beszerzésére. Lényeg, hogy a döntés szintje az emberek szintjén legyen, s ne néhány politikus, gazdasági felettes, vagy gazdasági felettesek által zsebre tett „szakértő” döntse el emberek ezreinek a sorsát. Ugye, ok és okozat. Nem „sors” az, hanem egy korábbi döntés következménye. A gazdasági szempontokat szem előtt tartó döntések a biztonság és a természet rovására mennek!

Szükség van tehát arra, hogy minimum a Hasznosi-víztározó vízgyűjtőterületén történő dolgokat, de inkább az egész Mátrában történő folyamatokat felülvizsgáljuk. Az elmúlt napok eseményei miatt sokakban felmerült a kérdés, hogy szükség van-e Pásztón víztározóra?

Szükség van arra is, hogy a történtek felelőseit megnevezzük. Ismét nem konkrét személyekre utalok (nem a politika hazai megnyilvánulásait akarom én is utánozni), hanem összefüggésekre utalok. A különböző (az emberek és környezetük gazdaságáról nap, mint nap létkérdések ügyében döntő) gazdálkodási szakmák egymásra nézvést totális süketségére.

Olyanok ezek a „szakemberek”, mintha még azt hinnék, hogy lapos és végtelen a Föld. Mintha nem jutott volna el hozzájuk a hír, hogy gömbölyű és véges. Semennyire sem veszik figyelembe ugyanis a fenntarthatóság kritériumait! Pedig a Mátrában nincs végtelen víz, végtelen fa és végtelen vadállomány. Nagyon is szűk határok között csak lehet ezekkel a rendszerekkel játszani, hangolni őket, mert tarra vágott erdőben nincs az a víz és nincs az a vad ami megmarad. Ha nem megfelelő a természetvédelem, akkor nincs megfelelő erdő. Attól még hogy nincs megfelelő erdő, bizony a vadgazdák nagyon szeretnének busás hasznot húzni a vadállományból. Attól még, hogy nincs megfelelő erdő, bizony az erdészek is hasznot akarnak a fából. A vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás mind kizsigereli a természeti környezetet: és kész is az öko-katasztrófa! Megfelelő (vad)eltartóképességű erdő helyett, sivár, aljnövényzet nélküli, vagy tarra vágott erdők vannak, túltartott vadállománnyal, kihaló védett állat és növényfajokkal, csapadék megtartó képesség nélkül! Jó lenne már, ha erdész, vadász és vízgazdálkodó szakemberek együttműködnének és nem a saját hasznukat lesve mindegyik csak külön-külön kárt okozna, hanem - mint mesében a pillangót - együttesen fedeznék fel „a fenntartható gazdálkodás csodálatos működését”.

Azt a következtetést kell levonnunk, hogy akkor nem jó a Mátrának, ha azt csak pár érdekcsoport tartja kézben. A Mátrának az a jó, ha az ott helyben élők közösségeinek jelent előnyt, ha az ott lakók életminőségét javítja, ha egy fenntartható módú, jó életminőségű állapotot állít be úgy, hogy maga a terület nem sérül. Nem sérülhet! Ha sérül, akkor az elsősorban az ott lakók fogják a bőrükön érezni, s nem a természet gazdagságával felelőtlenül gazdálkodó réteg.

Lassan eljutunk tehát oda, hogy lássuk, milyen sajátos környezeti katasztrófa bontakozik ki a Mátrában. Hogy visszatérjek a tárgyhoz, a Hasznosi-víztározónál 2010.05.26 készített fotómon is „gyönyörűen” lehet ezt szemléltetni.

Forrás: saját fotók (2010.05.26)

A lényeg, amit látni kell a képeken, az a helyi szintű természetpusztítás összefüggésrendszere. Azaz a hegyen a tarra vágott erdő, ami megfogja, felszívja a folyamatos csapadékot. A Mátrában nagyon sok hektáron látni hasonló irtásokat ami miatt a csapadék egyre gyorsabban és egyre nagyobb mennyiségben zúdul a víztározóba. Szerencsére voltak akik észbe kaptak és időben leeresztették a víztározót. Pár napra rá újabb heves esőzés érte a vidéket, és ez a leeresztett vízmennyiség 1(!) nap alatt újra a tározóban volt. A felelőtlen táj- és erdőgazdálkodásnak azonnal meglesz (nem csak a természetre, hanem az emberekre is súlyos) következménye!

Egy víztározó szavakkal ki nem fejezhető mértékben változtatja meg egy vidék teljes ökoszisztémáját. A tározó felett víztöbblet keletkezik, alatta vízhiány, felette minden „kirohad”, alatta minden kiszárad. Olyan területek száradnak ki, ahol régen vizes, mocsaras, lápos élőhelyek voltak vagy vízigényes növényzet takarta.  A vízfolyások léte (biológiai és kémiai élete) a tározó „szakembereinek” gondolataitól függ és ugye értjük, miért fontos nekünk, hogy a víztározó alatt a Kövecses-patakban élő védett állatok (kövicsík, gőték és rákok) ne pusztuljanak el nyáron a felhalmozódó iszaprétegtől és a vízszint drasztikus lecsökkenésétől. Vízszintingadozások természetesen mindig is voltak! (Ahogy klímaváltozások és fajkihalások is a Földtörténelem során.) Csakhogy ekkorák, ilyen komoly vízszint-ingadozások azonban nem voltak! (Csakhogy ilyen mértékű klímaváltozás és fajkihalás még nem volt!) A probléma pedig a hegyen felfogott víz. A víztározó, amely visszatartja a hegyen a vizet, ezzel nem normális felszíni és felszín alatti vízállapotokat létrehozva. Elfelejtettük, hogy a víznek ökológiai szerepe is van, nem csupán egy mozgatható és árasított értékkel rendelkező anyag- és energiatömeg.

A pásztói árvíz tragédiája során levonható tanulság csak részben az, hogy miért építkeznek az emberek árvízveszélyes területre. A tanulság másik nagy fele az, amit már említettem, hogy ha egy tájjal úgy bánnak, hogy az minden vízmegtartó képességét elveszíti, akkor ne csodálkozzunk, hogy szörfölni lehetne azokon a hullámokon, amik a Mátrában a hegyekből egy-egy esőzés után lezúdulnak. Ha nem vágják ki az erdőket, ha a túltartott vadállomány nem eszi meg a teljes cserjeszintet és aljnövényzetet, ha a vadállatok és az erdőirtó munkagépek nem tapossák le a talajt, akkor a víz se zúdulna le olyan könnyen, mert lenne hová és mibe beszivárognia.

És mindezt olyan jogi kibúvók teszik lehetővé, mint a tarvágás és a végvágás közti „különbség”. Okosak ám ezek az erdészek, pardon, fászok. Úgy látszik, csak a fa kell nekik, élő erdő nem. Mert az a terület, ahol még az a néhány fa állva maradt, nem nevezhető tarvágásnak, hanem "csak" végvágásnak - ez pedig engedélyezett erdőhasználati üzemmód. Ha az a néhány fa nem marad ott, akkor hivatalosan is tarvágás lenne, ami tiltott. Kérdem én: mit számít ott az a néhány fa? Mennyi vizet fog az meg?

A Hasznosi-víztározó körüli problémákra nem egyszerű a megoldás, de van. Létezik, bármennyire is elhallgatódik. A fenntartható erdőgazdálkodás nem fog annyi profitot termelni az erdészeknek, de az erdők épsége a Mátra, a víztározó és végső soron az emberek hosszú biztonságát fogja garantálni. Nem is beszélve az egészséges erdők ökoszisztéma-szolgáltatásairól, mint a levegő tisztítása, gyümölcsök és gombák termőhelye, a klimatikus viszonyok biztosítása, stb. A fenntartható vízgazdálkodásnak többlet figyelmet kell fordítania a tározó alatti vízállapotokra, igyekeznie kell utánoznia a természetes vizek tulajdonságait, úgy mint, az áradások biztosítása, a patakok kiszáradásának kerülése.  A természetvédőknek ügyelniük kell az invazív (fa)fajok kiszorítására, a természetes növényflóra visszaállítására. A vadgazdáknak ügyelniük kell a fenntartható mértékű vadgazdálkodási gyakorlatra, a nem őshonos fajok végleges kipusztítására, mert bármennyire is „jó mulatság” egy korzikai jövevény kecskét – a muflont – hajkurászni, annak az egész erdei ökoszisztémára káros mivolta tudományosan bizonyított. És mint már előbb olvashattuk, az erdőben történő dolgok egyenes következményei, hogy átszakadhat a Hasznosi-víztározó gátja. Meggondolandó, hogy kétmillió köbméter víz a nyakunkban ér-e annyit, hogy páran meggazdagodjanak belőle.

A víztározó sorsa felől is dönteni kell. Esővíztározó, vagy ivóvízi célokat szolgál? Lehetne máshonnan pásztónak ivóvize? Az milyen előnyökkel és hátrányokkal járna? Felméréseket kellene végezni a víztározó teljes ökológiai hatásmechanizmusairól, hogy eldönthessük, több kárt okoz-e a megléte mint hasznot. Egy záportározó haszna a helyben élők biztonságán kívül, a virágzó turizmus, sokszínű tavi élővilág és gyönyörű egészséges környezet lehet.

Egy biztos, a helyzet tarthatatlan. Sem a gát, sem a helyben élők nem tudják elviselni az egyre nagyobb nyomást. Márpedig esőzés lesz még a nyáron. A szélsőségek nőni fognak, a klímaváltozást és a mögötte álló logikátlan gazdálkodási folyamatokat nem egyszerű átformálni. Végezetül még egyszer mondom: a víztározóból leengedett 1 millió köbméter víz 1 nap leforgása alatt leesett csapadékként az égből bele a tározóba. Nem mi irányítjuk a természetet, ő szab határokat nekünk!

Tisztelettel: Pacsuta Péter János,
SZIE, Természetvédelmi mérnök

         6 hozzászólás

Címkék: vélemény természetvédelem ökológia áradás pásztó ökológiai politika hasznosi víztározó

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark