Az ökológiai szemléletű ember eo ipso jobboldali

PPJ         2015.10.12.

A baloldaliság fő jellemzője, legyen az akár nacionalisztikus vagy internacionalisztikus, hogy nivellál. Nivellálni: szintre hozni. Ezt jelenti. Minden nivelláció lefelé ható nivelláció. Lent hozza egy szintre, mert különben emelni kell, és azt nehéz. Alul, egy szintre hozni - alul. - kezdi az alább lejátszható előadását Dr. László András, melynek szövegét leírni és itt közzétenni fontosnak tartom humán- és tudatökológiai szempontokból.

Más kérdés, hogy miután ezek ellentmondanak a nagyon viszonylagosan normális emberi törekvések legelemibb formáinak is, éppen ezért a liberalizmus koránt sem liberális. A szabadságnak teljes mértékben ellentmond, tehát a libertas-nak, de tulajdonképpen a liberalizmusnak is. Ugye, ahogy az a szójáték mondja, hogy a szabadság azt jelenti, hogy mindent ki szabad mondani és meg szabad tenni, amit szabad. Ezt ugyanis meghatározzák. De ha nem határoznák meg – tehát ráadásul ez még rosszhiszemű is – akkor is csak az alsó emberi törekvések lelnék bennük örömüket. De a liberalizmus igen sokra tartja a másként gondolkozást. Másként gondolkozni, mint mondjuk az egyházak meg a konzervatív körök. De nem tudnak lelkesedni amiatt, hogy valaki másként gondolkozásból mondjuk, egy szvasztikát rajzol egy tábla közepére. Az is másként gondolkodás: amit egy tőről metszett demokratikus és liberális embernek örömmel kellene üdvözölnie, mert másként gondolkodik, "nem úgy, mint én" – kellene mondania - "jaj de jó, hogy valaki másként"! Nem úgy, mint én és nem úgy, mint mi. Hanem másként. De ez a másként már nem jelent semmi egyebet, mint másként gondolkozni azokhoz képest, akik már eleve másként gondolkoznak. De örömmel kellene üdvözölniük minden másként gondolkozót. Szabadságjogokat kellene biztosítani az antiliberalizmusnak is és antidemokratizmusnak is. Egy igazi demokrata, egy igazán liberális nem is gondolhatja másként, hogy az összképbe beletartozik ez is.

swastika_folk_art.jpg

Konrád Györgyéknek tüntetniük kellene azért, tiltakozva, hogy hogy lehet az, hogy például nem működik nemzeti-szocialista párt Magyarországon?! Mert ez természetes..., miért, "mert a másként...", akkor ezért tüntetniük kellene keményen! Hiszen az összképben ez is benne van. Liberalizmust hogy lehet elgondolni úgy, hogy az nem terjed ki mindenre?! Akkor annak mindenre ki kell terjednie. Erre igen, arra nem? Nyilvánvaló: hogy a liberalizmus nem a szabadság eszméiből eredeztethető. Hanem alsó erők felszabadítására irányul, erős kontroll mellett, ahol a kontroll szempontjai azonban szintén alacsonyrendűek. Az igazi jobboldaliság nem liberális és messzemenően nem demokratikus.

Ma kivétel nélkül mindegyik párt a demokratizmussal jön elő és azt mondja, hogy a másik nem demokratikus. Miért fontos az, hogy a démosz uralkodjék? A demokratizmussal szemben csakis az arisztokratizmust lehet piedesztálra állítani. Vagy miért beszélnek az „elmúlt hatalmi elitről”? Miért használják egyáltalán ezt a szót, akár negativisztikus felhanggal, hogy „egykori hatalmi elit”? Nem volt elit. Az elit az azt jelenti, hogy valóban a kiválóról lenne szó. De ez nem volt elit, ez egy bitorló szemét volt, és ezt a bitorló szemetet nagymértékben hatalom közeli helyzetben hagyták. Sőt, hatalomban hagyták. Ne az elit szót használjuk, mert ez nem fejezi ki. Erre csak valamilyen drasztikusan becsmérlő kifejezés illik. A terminológia ezt követeli meg. Miért kellene a sokaságot uralomhoz juttatni? Ez jóhiszeműen is démoni elképzelés, és ráadásul az egész még rosszhiszemű is. Mert nem is erről van szó.

demokracia_1.jpg

Sokszor mondták nekem, hogy „a kommunizmus eszméi nagyon szépek lennének, csak nem lehető őket megvalósítani”. A kommunizmus eszméi rondák! Más kérdés, hogy nem is lehet megvalósítani, - rondák. A demokrácia eszményei rondák. Na most aki a rendezettséget elutasítja – mert vannak ilyenek is, a rend – mondta egy beszélgetés során "jeles" liberálisaink táborából - a rend az fasiszta. Soha nagyobb baj ne legyen, mondtam én magamnak. De, aki a rendezetlenség híve, az legyen következetes és mérhetetlenül örüljön, ha saját szívműködésében fibrillációs aritmia jön létre halál közeli állapotban, mert az rendezetlen! Az örüljön annak is, ha a teste rendezetlenül működik, és örüljön annak, ha normális sejtek helyett rákos szövetek burjánoznak benne. Az örüljön annak! Ha következetes, örülnie kell annak! De nem következetes! rendezettseg.jpgNem bánom, ha valaki a rendezetlenséget kedveli, de akkor az kalkulálja bele azt, hogy a rendezetlenségben benne van az, hogy emberek betörnek a lakásába, megerőszakolják a feleségét és megölik a gyerekét, mert ez hozzátartozik ugyanis. Akkor lelkesedjék ilyesmikért is! Úgy, hogy ez vele történik! Ezért kellene lelkesednie. Mert ez hozzátartozik a rendezetlenséghez.

A rendezettség nem azt jelenti, hogy bilincsbe van valaki fogva. A rendezettség azt jelenti, hogy valaki békésen sétál, vagy akár harcba indul, vagy lótuszülésben ül és meditál, vagy egy szobrot farag ki valamiből. Ez a rendezettség.

Sajnos, az emberek 99,99%-a teljesen azon hatások alatt él, amit születésétől a momentán pillanatig felvett magába. Amivel értelmileg táplálták: otthon, meg az iskolában, meg az újságban, meg mindenütt. A szellemi emberre jellemző az, hogy ezeket sem hagyja figyelmen kívül, de állandóan tovább vizsgálódik, hogy vajon úgy van-e, ahogyan nekem mondják?! Talán nem úgy van. Talán egészen másként van. Ezeket egy gondolkozó embernek folyton fel kellene tenni magában. Egy történelmi eseményt például nagyon sok oldalról lehet bemutatni. Akkor azt nagyon sok oldalról meg kell vizsgálni. Minden oldalról! És képesnek kell lenni arra, hogy mindazzal, amit életemben eddig felszedtem, azzal szakítsak, akár egy pillanat alatt. Mert ezt meg lehet tenni ugyanis. Egy pillanat alatt! És mindent újra lehet értékelni!

A tradicionalitás olyan létszemlélet, amely a lét magasságai és mélységei szerint regulálódik, és sohasem marad meg a fenomenikus külsőségeknél. Minden rosszról fel kell vetni, hogy hátha jó, minden jóról, hátha rossz. Minden igazságról, hogy hamisítás, és minden olyanról, ami hamisításnak tűnt, hogy esetleg ez az igazság. Teljesen szemponttalanul nem lehet megítélni nyilvánvalóan semmit. Ezért a szemponttok körében meg kell találni azt, ami magasabbrendű. Ha valaki számára, a „minden ember egyenlő” a magasabbrendű – lehetséges, tudjuk, hogy ez általános, ezt ismerem – ez tulajdonképpen egy hajlamnak a felszínre kerülése. Ez nem egy megítélés logikus eredménye, hanem ebben tulajdonképpen egy hajlam fejeződik ki. Tehát a nivelláció nem belátásokon, hanem hajlamokon alapul. Aki nivellál az nem értékeli önmagát semmire. És azért nivellál, mert az alacsony szinten – úgy hiszi – másokkal együtt könnyebb elviselni. Akármit mond magáról, a nivellatizmus az önnön méltóság megtagadásával kezdődik, és folytatódik azután a méltóságok általános megtagadásával. Azt, hogy létezők nem azonosak egymással, de nem is egyenlőek egymással és nem is egyenrangúak egymással, ezt tulajdonképpen mindenki tudja. A legvégletesebben egalitáriánus eszméket valló is precízen tudja. Akkor is tudja, hogy ha az egalitáriánizmusért az életét áldozná fel, akkor is tudja, hogy ez így nem igaz. Hogy ez így nem igaz, ezt tudja. Ezt tulajdonképpen mindenki tudja. Az nem tudja, aki soha semmiről nem gondolkozott el. De aki egy kicsit is elgondolkozott, az mindenki tudja. Ennek ellenére azt mondja, hogy "ez nem igaz, hogy ilyen különbség nincs". Azután, ha már mégis belátná, akkor azt mondhatja esetleg, hogy "van ilyen különbség, de ennek jogi vonzatai nincsenek". Miért nincsenek? - vetődhet fel a kérdés. Teljesen mindegy, hogy a világ életébe mondjuk, nemes lelkű géniuszok szólnak bele, vagy pedig bomlott lelkű értelmi fogyatékosok – ez mindegy? Ez nem lehet mindegy.

okologiai_hierarchia.jpg

Magam részéről például nem csak azért nem megyek el választani, mert nincs mi között igazán, hanem azért sem, mert nem degradálom magamat olyan szintre, amelyben mindenki (értsd: gyengeelméjű), ha nem annyira gyengeelméjű, hogy gyámság alatt áll, velem azonos jogokat élvez. Ilyesmiben nem lehet részt venni. Aki az egalitarianizmusnak a híve, annak arra is törekednie kellene, hogy mondjuk, a kutyák jussanak választójoghoz. Sok igazságtalanság van abban, hogy nem tudnak. Ez szokatlan. De ez logikusan következik az egalitarianizmusból. Minden létező egyenlő rangú. Ha nem lenne semmi más, mint létező, akkor ez így lenne. De a létező, azon túlmenően, hogy létező, még sok minden más is, ezen belül; és ebből következnek a különbözőségek. Ennek a darab krétának miért nincs választójoga? Természetesen a választójogot, amikor itt most kutyákról és legyekről beszéltem, ez nem csak aktív, hanem a passzív, tehát a megválaszthatóságra is ki kell terjeszteni. Ne csak akik választanak, hanem akiket meg lehet választani. Nem lehet ilyen egyoldalúan… Mert ezek úgymond groteszk példák, de ha jobban belegondolunk, ez abba a vonalba esik, amire érdemes figyelni, csak odáig van srófolva, amit nem szokott meg a mai kor embere. De következik. Mondta egyszer valaki nekem, hogy minden emberek egyenlő jogai vannak. Kérdeztem, hogy az erdei embernek is (orángután)? Azt mondta, hogy annak nem. Akkor annak miért nem? Azért mert nem tud beszélni? Istenem, nem tud beszélni… de jogai lehetnek. Mert szándékai vannak… és a szándékokat nem szabad visszafojtani. Persze az orángutánnál nincs is semmi baj. Mert az orángután, mert bár szándékai vannak, világuralmi szándékai nincsenek. Azzal van baj, akinek világuralmi szándékai vannak, és a sötétség erőivel áll kapcsolatban.

Nem két külön terület a metafizikai tradicionalitás és a politicitás. Két külön terület abból a szempontból, hogy a közvetlen irányultság, nyilvánvalóan tartalmilag másokat érint, de valójában az összetartozás igen szoros. És abban egy benső hasadtság van, aki esetlegesen meglévő spirituális beállítottságát mondjuk valamilyen baloldalisággal kötné össze. Tradicionalitás és spiritualitás létszemléletét valló ember eo ipso jobboldali. Abban az értelemben, ahogyan néhány találomra kiválogatott példán történelmi összefüggésekben bemutattam. Köszönöm a figyelmüket!

a_fold_eo_ipso_az_embere.jpg

         1 hozzászólás

Címkék: videó metafizika tradíció humánökológia ökofilozófia lászló andrás metapolitika tudatökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr487958836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doktor Paracelsus 2015.12.06. 12:59:23

A jobb- és baloldaliság nem egy "választható" dualitás egy-egy fele. A jobboldaliság nem lehet szélsőséges. Amennyiben így tapasztalható, akkor abban a baloldaliság, mint "fertőző elem" van jelen. A fokozott jobboldaliság fokozott centrumra irányulás. A szélsőbaloldaliság viszont a fokozott szélre, perifériára való irányulás.

Baloldali "értékek" (szolidaritás, társadalmi igazságosság, stb) a koherens jobboldaliságból kihullott valódi értékek reziduumai groteszk egymásmellé rendeltségben.

Tehát a jobboldaliság baloldalisággá rontható, de a baloldaliság sosem javítható jobboldalisággá.