Válságkezelők: Steiner, Beuys, Ángyán

PPJ         2013.02.02.

Tömény lesz, előre szólok, hogy ez a bejegyzés tömény lesz! Készíts egy kávét, teát, jó nagy pohár friss vizet, diót vagy mandulát: ahogy érzed. Mindenesetre a fokozódó emberi sötétség miatt muszáj nyilatkozni, amennyire csak lehet, hogy ki kivel is van; ne tévelyegjenek az ártatlan de megvezetett lelkek!

thetreeoflife1.png

"Beuys felhívásának alapja az az 1919-es felhívás, melyet Rudolf Steiner intézett Európa vezetőihez, egy olyan Európa képét vázolva föl, mely elkerülhetővé tette volna a második világháborút. Az általa akkor jelzett szellemi-politikai-gazdasági problémák máig megoldatlanok maradtak, azonban az azóta eltelt idő során elsősorban Kelet-Európában az elviselhetetlenségig fokozódtak. 1919-ben visszhang nélkül maradt Steiner figyelmeztetése, és ez lett a sorsa Beuys itt bemutatott dokumentumának is." - Írja Ertsey Attila a Beuys felhívásáról.

Harmadik világháború

"Elkerülhetővé tette volna a második világháborút"? Igen, elkerülhetővé, de sajnos elég alaposan, az első, a második, (és a harmadik?!) világháború is előre meg volt/van tervezve a 33. fokozatú szabadkőműves Albert Pike által.... Vessétek össze a "bölcs" javaslatait a történelmi tényekkel, hogy vajon mennyire fogadták meg a tanácsait a felső vezetők! Eddig az első kettő teljesen bejött! A harmadik világháborúról az angolul értőek itt tájékozódhatnak negyed óra alatt. A harmadik világháború előre tud vetítődni a "nyugati" típusú érvelési és megfigyelési technikákkal, de akár Buddhista szent formációkban is vannak rá utalások: Kálacsakra - 28. old. További érdekes nagyvilági kérdések, (egyeseknek félelmetes, másoknak megvilágító) eléggé releváns hazai vonatkozásokkal az Ökotáj lapban olvashatók: Világépítés és világpusztítás - Szabadkőműves hagyományok a politikában: beszélgetés Bakos JózseffelBakos Józsefről érdemes bővebben tudnotok egyet s mást! Persze mindezek megvalósultsága és megvalósulása a sötétségben tapogatózó embertársaink számától is jócskán függ; ezek a tervek/jóslások/irányok/tendenciák csak a maradandó passzivitás esetén megvalósuló világokat írják le, nem azt, hogy mi van akkor, ha tömegesen ráébrednek a világon, hogy milyen mélyen át lettek baszva...

Felhívás az alternatívára

Joseph Beuys (az alábbiak részletidézetek a bocs.hu-ról)

1921-ben, Krefeldben született. A német-holland határon, Kleve-ban tölti gyermekkorát. Ez a kisváros ősi kelta zárvány Németország testében, a Beuys név is kelta eredetű. Önéletrajzában említett vizionárius élményei és spirituális érzékenysége innen is eredeztethető. Egyik kulcsélménye akkor éri, amikor 1943-ban a német légierő pilótájaként lezuhan a Krím-félszigeten. Több napig fekszik a hóba temetett gépben, majd tatárok találnak rá. Zsírral kenik be testét és filcbe csavarják. Itt tapasztalja az anyagok és tárgyak mágikus, gyógyító erejét.

A háború után természettudományos stúdiuma közben határtudományokkal foglalkozik, és így bukkan rá Rudolf Steiner "Kernpunkte der Soziale Frage" (A szociális kérdés lényege) c. művére, mely a társadalmat mintegy magasabbrendű élőlényt szemléli és rámutat rejtett belső felépítésére, a hármas tagozódásra. Steiner eszméi termékenyítően hatnak Beuys egész munkásságára.

1967-ben megalapítja a Német Diákpártot, később a Nemválasztók szervezetét. 1972-ben Heinrich Böllel megírják a Kreativitás és Interdiszciplináris Kutatás Nemzetközi Szabadegyetemének (FIU - FREE INTERNATIONAL UNIVERSITY, 8991 ACHBERG, HUMBOLDT-HAUS) alapító manifesztumát.

1978-ban a Frankfurter Rundschau-ban megjelenteti az Aufruf zur Alternative - Felhívás az alternatívára c. menifesztumát, amely felhívás a gazdasági, politikai és ökológiai katasztrófa felé sodródó Európa keleti és nyugati feléhez!!!

Joseph Beuys: FELHÍVÁS AZ ALTERNATÍVÁRA (1978)
(Csak a bevezető bekezdéseket bemásolom alább is. - a szerk.)

»Ez a felhívás kiterjed az európai kulturális és civilizációs kör minden emberére. Egy új szociális jövőbe való áttörés akkor sikerülhet, ha az európai zónákban olyan mozgalom támad, mely a saját megújító erejénél fogva a Kelet és Nyugat közti falakat ledönti és áthidalja az Észak-Dél közti szakadékot. Ez akkor venné kezdetét, ha — mondjuk mi — közép-európaiak elhatároznánk, hogy e felhívás gondolatmenete szerint cselekszünk. Ha mi most itt Közép-Európában államainkban és társadalmainkban elkezdünk az idő követelményeinek megfelelő módon együttélni és együttműködni, ez erőteljesen kisugározna a világ minden részére.

A "Mit tehetünk?" kérdés előtt föl kell tenni egy másik kérdést: "Hogyan kell gondolkoznunk?" — hogy az emberiség legnagyobb eszményeinek frázisszerű kezelése — mely ideálokat ma minden pártprogram is hangoztat — ne legyen továbbra is kirívó ellentmondásban gazdasági, politikai és kulturális valóságunknak megfelelő életvitelünkkel.

Óvakodjunk az elhamarkodott változtatásoktól. Kezdjük az önmagunkra eszméléssel. Kutassunk az alapokig, melyek okot adtak arra, hogy az eddigiektől eltávolodjunk. Keressük azokat az eszméket, melyek megmutatják nekünk a változás irányát. Vizsgáljuk fölül azokat a fogalmainkat, melyek alapján a Kelet és Nyugat közti viszonyt kialakítottuk. Gondoljuk át, hogy ezek a fogalmak mennyiben támogatták szociális organizmusunkat és annak a természet rendjével való kölcsönhatásait; egy egészséges lét felé vezettek-e, vagy pedig beteggé tették az emberiséget, sebeket okoztak-e neki, szerencsétlenséget hoztak-e rá, oly módon, hogy számára ma már a túlélés is megkérdőjelezhető.

Járjunk a végére saját szükségleteink gondos vizsgálatával annak a meggondolásnak, hogy a nyugati kapitalizmus és a keleti kommunizmus elvei nyitottak-e arra, hogy fölvegyék, ami az új idők fejlődésáramából mint az emberiség lelkiségének központi impulzusa egyre világosabban mozdul és a konkrét egyéni felelősség akarásában fejeződik ki; ez pedig azt jelenti: az ember ne legyen többé egy parancsokból és alávetettségből, hatalomból és kiváltságokból álló viszony rabja. Éveken át türelmesen kísértem figyelemmel ezeket a kérdéseket. Annak a sok embernek a segítsége nélkül, akikkel ezen kutatások és tapasztalások során találkoztam, nem jutottam volna el a válaszig, melyet ebben a felhívásban közölni akarok. Ily módon ezek a válaszok nem csupán az "én véleményemet" tükrözik, hanem azt, amit számos más ember is felismert.

A változás megvalósítására még igen kevesen vállalkoznának. Az egyező véleményen lévők számát meg kell növelni. Ha sikerül a kezdeményezőket ezúttal politikailag-szervezetileg összesűríteni és végül egy koncentrált parlamenten kívüli — parlamentáris akcióban bevetni, a Felhívás elérte célját. Egy erőszakmentes forradalomról van szó, egy alternatíváról, amely a jövőre való nyitottságon alapul.«

Ha az LMP valaha ismerte volna e gondolatokat

Ahogy Ertsey Attila írja is: "Ez a felhívás 1978-ban jelent meg először a nyilvánosság előtt. Röviddel ezután törtek be a Zöldek a nyugatnémet parlamentbe cserepes virágokkal, farmernadrágban. Az elveszett '68 után úgy tűnt, most esély nyílik, hogy a pártpolitikától megcsömörlött közvélemény teret adjon Európa keleti és nyugati felének újjáformálásához. Ma már tudjuk: a kísérlet nem sikerült. A Zöldek párttá váltak, és betagozódtak az általuk bírált tradicionális pártdemokráciába. A fiatalokat, akik újra és újra a változást sürgették, csendre intették szüleik és az adójukból fizetett rendőrség, miközben kölcsöneikkel folytonosan életben tartották a kómába zuhant kelet-európai gazdaságokat, gondosan fenntartva a status quót, a változatlanságot."

995835_494686137271902_1441756453_n.pngRudolf Steiner 1917. október 28-án egy előadásában Dornachban (GA177) ezt mondta:

“A nagytőkének sikerült elérnie, hogy a demokrácia a legcsodálatosabb és a leghatékonyabb eszközzé váljon az emberiség egészének kizsákmányolására.
Általában azt képzeljük, hogy a tőkések, a hatalom ellene van a demokráciának és szemben állnak azzal.
De ez egy tévedés. Ugyanis a éppen ellenkezőleg a nagytőke és a pénzemberek irányítják és tudatosan támogatják azt, mert ez a demokrácia adja a felszínt, ami mögé el tudják rejteni a valóságot, az emberek kizsákmányolását.
Ebben egyben megtalálják az önvédelem legjobb eszközeit is a társadalom és a tömegek ellenállásával szemben.”

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel.
E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. …
Mivel az említett csoportot az anglo-amerikai világon belül találni, a jelenlegi hatalmi konstelláció csak alárendelt pillanat, amely minden valódi szembenállást és érdeket elfed. …
Csak az alábbi alternatíva lehetséges.
Vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar, és azt mondja: az anglo-amerikai machinátorok egy áramlat hordozói, amelynek gyökerei a francia forradalmat megelőző impulzusban rejlenek, amely a kapitalizmus eszközeivel világuralmat akar megvalósítani, s amely számára a forradalmi impulzusok csupán jelszóul szolgálnak, ami mögé elbújnak;
vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak.”

         5 hozzászólás

Címkék: rudolf steiner háború válság szabadkőműves világháború ökopolitika joseph beuys agrárium bakos józsef agrárpolitika váralja szövetség élőlánc magyarországért ökológiai politika ángyán józsef ökológiai válság ertsey attila ökológiai mezőgazdálkodás albert pike

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Totális medialitás és ökocídium

PPJ         2013.02.01.

ecocide.jpgSükösd Miklós: Totális medialitás és ökocídium - Mediatizáció és fogyasztói társadalom: ökológiai médiakritika ~~~ Olvasható itt: Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 35–43. o.*
*A szerző, az Információs Társadalom (2003. 3–4. sz.) folyóiratban, hasonló címmel megjelent írásának rövidített változata.

Az írás hipotézise, hogy kapcsolat áll fenn két látszólag távoli jelenségcsoport, a mai nyugati társadalmak mediatizációja (médiával való áthatottsága, átitatottsága, mediális léte, az információs társadalom kialakulása), és a globális ökológiai válság (az ökocídium, a természeti környezet kiirtásának folyamata) között.

Az Információs Társadalom című folyóiratban (2003/3-4. szám, 131-146.o.) olvasható Sükösd Miklós kiváló tanulmánya. Az írás alapgondolata, hogy a média egyre fokozódó térnyerése a mai nyugati társadalmakban hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez (bővebben l. alább). A tanulmány izgalmas, nem egyszer éles hangvételű vitát gerjesztett, pro (Lányi András, Vay Márton) és kontra (pl. Dányi Endre, Dessewffy Tibor) hozzászólások egyaránt születtek.A reakciók teljes szövegei megtalálhatók itt.

Sükösd Miklós tanulmányának összegzése:
A tanulmány szerint a mai nyugati információs társadalmak mediatizációja (mediális léte, a társadalmi folyamatok technológiai közvetítettsége) hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez. A két folyamat közvetett oksági kapcsolatban áll egymással. Az írás az alábbi érveket fejti ki a kapcsolat bizonyítására.
393030_465659326824738_1164994413_n.jpg1) A médiahasználatra fordított, képernyő előtt töltött idő folyamatosan növekszik az időmérlegekben.
2) A médiaélmények egyre jelentősebbek a társadalmi identitás alkotásában.
3-4) A fősodrú média napirendjén és a médianarratívákban kevéssé szerepel releváns módon a természeti környezet témája.
5) A média a természetromboló fogyasztást generáló reklám és marketingkommunikáció fő terepe.
6) A nyugati emberiség a természeti környezettől fokozatosan a digitális univerzum szimbolikus környezetébe, az ökoszférából az infoszférába, a virtuális valóság irányába vándorol, s így viszonylag kevéssé érzékeli az ökológiai válságot.
7) A média saját logikájú és szervezettségű téridőt (genius anti-Lóci) használ, amely szemben áll a valós tér és a biológiai (élő)hely szervességével és jelentésteliségével (genius loci). A mobil kommunikáció esetében a tér-redukció, a valós (élő)hely irrelevanciája radikálisan érvényesül. A média-téridőbe való belépés immár bárhol lehetségessé válik, mivel maga a technológiai közvetítést lehetővé tévő eszköz is mindenhova elkíséri a felhasználót.

Nem hinném, hogy bármilyen szinten labdába rúgnék ebben a vitában, például tájékozatlanságomat mutatja, hogy az alábbi tanulmányomban meg sem említem a fenti vitának egyetlen momentumát sem. Blogolási tapasztaltságom okán viszont sok esetben hasonló következtetésekre jutottam, mint a fenti szerzők közül a Sükösd mellett érvelő pro oldal képviselői, lásd: Lányi és Vay.

"A web 2.0 mindenképpen sürgetni tudja a változást de épp azzal a folyamattal teszi rabjává az alkalmazóját, mint ami ellen után tenni kellene a belőle való kiszálláskor." - Pacsuta Péter János: Környezet és fenntarthatóság a digitális világban - kiemelten a fenntartható termelés és fogyasztás reprezentációjáról az új típusú médiában

i-want-my-life-back_1.jpg

         szólj hozzá

Címkék: média természetvédelem ökológia információs társadalom fenntarthatóság sükösd miklós totális medialitás ökocídium média és fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Tök jó az irány, ne hagyjuk abba...

PPJ         2013.01.28.

Részlet a The Age of Stupid - A Hülyeség Kora (2009) című filmből.

A teljes film pedig íme:

         szólj hozzá

Címkék: videó klímaváltozás age of stupid a hülyeség kora

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark