Független kutatócsoport bizonyította be a globális felmelegedés létét

PPJ         2011.10.23.

Egy független kutatócsoport is megerősítette a globális felmelegedés valóságát, remélve, hogy a nyers eredmények nyilvánosságra hozatalával a klímaszkeptikusokat is sikerül meggyőzni az adatok érvényességéről. Videó a kutatás összesített eredményéről alább.

Global warming study finds no grounds for climate sceptics' concerns - The Guardian

Sceptical climate scientists concede Earth has warmed - New Scientist

A globális felmelegedés újabb bizonyítása - Greenfo

Az elmúlt kétszáz év időjárási adatainak eddigi legátfogóbb független elemzése során ezek a kutatók a világ 15 részéből származó több mint egymilliárd adatot elemeztek. A kaliforniai Berkeley Egyetem fizikusa, Richard Muller által vezetett Berkeley Earth Project elnevezésű tanulmányban kimutatták, hogy a szárazföldi területek hőmérséklete nagyjából egy Celsius-fokkal emelkedett az 1950-es évek közepe óta.

Az 1800 és 2009 közötti idősávra vonatkozó eredmények megegyeznek a NASA New York-i Goddard Űrkutató-intézetének, az amerikai Óceán-, és Atmoszférakutató Hivatalnak (NOAA), az Egyesült Királyság Meteorológiai Intézetének és a Kelet-angliai Egyetem Klímakutató Központjának adataival – olvasható a Guardian honlapján.

A tízfős kutatócsoport – köztük Saul Perlmutter amerikai csillagász, aki megosztva kapta idén a fizikai Nobel-díjat – úgy döntött, hogy a hagyományos publikálás előtt a saját honlapján teszi közzé a nyers eredményeket, ezzel szabad utat engedve a hozzászólásoknak és a véleményeknek. A kutatók emellett hangsúlyozták, hogy az ember által okozott klímaváltozás (AGW) – pl. az üvegházhatású gázkibocsátás – is jelentősen közrejátszik a változásokban.

         szólj hozzá

Címkék: videó klíma klímaváltozás klímaszkeptikusok

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A világot mozgató kapitalista hálózat: leleplezve.

PPJ         2011.10.23.

Frissítés 2012. ápr. 11.: megtaláltam a cikket magyarra fordítva

Valóban egyetlen szuper-társaság irányítja a globális gazdaságot? - Econom.hu

A Zürichi Egyetem által végzett kutatás „bebizonyította”, hogy egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport óriási hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.

Ahogy ezen a héten a pénzügyi hatalom ellen demonstrálók elsöpörték a világot, a tudomány talán megerősítette a tiltakozók legrosszabb félelmét. Egy analízis, ami 43.000 nemzetközi vállalat kapcsolatait vizsgálta, rávilágított egy relatívan kicsi cégcsoportra, főleg bankokra, amik aránytalanul nagy hatalommal rendelkeznek a globális gazdaság felett.

Az idea, hogy néhány bankár irányítja a világgazdaság egy jelentős részt, talán nem újkeletű a New Yorkban és sok más helyen most tüntető Foglald el a Wall Street-et mozgalomnak. De a tanulmány, amit egy komplex rendszereket kutató teoretikus trió hozott létre a zurichi Svéd Szövetségi Technológiai Intézetnél az első, ami az ideológia mögé megy és empirikusan azonosít egy ilyen hálózatos erőt.

A teljes eredeti cikk angolul elolvasható: NewScientist: Revealed – the capitalist network that runs the world

http://www.newscientist.com/data/images/ns/cms/mg21228354.500/mg21228354.500-3_600.jpg

Az 1318 nemzetközi vállalat, ami a (világ)gazdaság magját (-mint olyat-) alkotja. A szuperkapcsolatú vállalatok pirosak, az igen szorosan összefüggők sárgák. A pontok mérete arányos a bevétellel. (Kép: PLoS One)

A top 50 cég a 147 szuperkapcsolatban lévő közül

1. Barclays plc
2. Capital Group Companies Inc
3. FMR Corporation
4. AXA
5. State Street Corporation
6. JP Morgan Chase & Co
7. Legal & General Group plc
8. Vanguard Group Inc
9. UBS AG
10. Merrill Lynch & Co Inc
11. Wellington Management Co LLP
12. Deutsche Bank AG
13. Franklin Resources Inc
14. Credit Suisse Group
15. Walton Enterprises LLC
16. Bank of New York Mellon Corp
17. Natixis
18. Goldman Sachs Group Inc
19. T Rowe Price Group Inc
20. Legg Mason Inc
21. Morgan Stanley
22. Mitsubishi UFJ Financial Group Inc
23. Northern Trust Corporation
24. Société Générale
25. Bank of America Corporation
26. Lloyds TSB Group plc
27. Invesco plc
28. Allianz SE 29. TIAA
30. Old Mutual Public Limited Company
31. Aviva plc
32. Schroders plc
33. Dodge & Cox
34. Lehman Brothers Holdings Inc*
35. Sun Life Financial Inc
36. Standard Life plc
37. CNCE
38. Nomura Holdings Inc
39. The Depository Trust Company
40. Massachusetts Mutual Life Insurance
41. ING Groep NV
42. Brandes Investment Partners LP
43. Unicredito Italiano SPA
44. Deposit Insurance Corporation of Japan
45. Vereniging Aegon
46. BNP Paribas
47. Affiliated Managers Group Inc
48. Resona Holdings Inc
49. Capital Group International Inc
50. China Petrochemical Group Company

* A Lehman még létezett a 2007-es adatokat felhasználó jelentés alapján

(Adatok: PLoS One)

Ezek után mondja azt valaki, hogy nem ebben élünk:

http://s3.amazonaws.com/thrivemovementassets/assets/images/followthemoney.jpg

         1 hozzászólás

Címkék: gazdaság világ kapitalizmus bankrendszer fenntarthatóság occupy wallstreet

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

ÉS - Angyal Ádám: A társadalmi környezet szennyezése

PPJ         2011.10.23.

Hiába emlékeztem úgy, hogy ez biztos ide is be lett másolva, nos, nem. Ha mégis, akkor elnézést. Előbukkant ez hiánypótló még 2009-ből... Mert ugyebár a környezetszennyezés nem egyenlő szelektív hulladékgyűjtés, és a hatások sem csak a bolygót érintik, hanem elménket is, valamint tönkretenni nem csak a bolygót hanem emberi társas kapcsolatainkat is képesek vagyunk, ahogy alább az olvasható. Nos, az ELTE humánökológia mesterszak épp ezért visel társadalom- és természettudományos szemüveget is egyszerre.

Élet és Irodalom

A társadalmi környezetszennyezés problémája

Közismert fogalom a környezetveszélyeztetés. Tartalma az élő és élettelen természeti környezet (en­vi­ron­ment) sérelmére vagy kockázatára okozott emberi beavatkozás. A környezetvédelem, a környezettudatos magatartás a természet - és ezen keresztül az emberiség és a fenntartható fejlődés - érdekeinek méltánylása, respektálása.

Tudni lehet azonban, hogy az ember nem csak a természetet veszélyezteti. A társadalmi környezet veszélyeztetése is gyakori, a kisebb és nagyobb emberi közösségek érdekei és igényei méltánylása is gyakran elmarad. A társadalmi környezet (milieu) fertőzése az együttélési normák megsértését, a társadalom működőképességének veszélyeztetését jelenti. Ez egyben a társas lét szokásainak és szabályainak megsértése, ezzel a közösségi együttélés veszélyeztetése.

A nyolcvanas években Magyarországra is eljutott a társadalom működési zavarai felismerésének új hulláma. Igen sok társadalomkritikai mű született, és mindezek hozzájárultak a rendszerváltás megalapozásához. Azóta megváltozott a hazai társadalom, de a működési zavarok nem csitultak, csak változtak, sőt kiteljesedtek. Ez vezetett arra, hogy leltárt készítsünk: milyen tényezők mutatják a jelenségek szintjén, hogy mi az, ami nyilvánvalóan rontja a társadalom működését. Ezeket a jelenségeket nevezzük társadalmi környezetszennyezésnek. Példáink alapvetően a mai magyar közállapo­tokra vonatkoznak.

A társadalom és kisebb-nagyobb csoportjai hajlamosak az önfertőzésre, vagy­is saját működésük zavarására, hibás folyamatok gerjesztésére. Az önfertőzés többnyire vezetési hibák (mis­ma­nagement) következménye, de előfordul, hogy maga a közösség viselkedik saját érdekei vagy értékei ellenében. Ennek legismertebb esete a rövid távú vagy kisebbségi érdekek előtérbe helyezése. A működési zavarok jelentős részben nem törvényszerűek, vagyis a társas lét természetéből fakadóak, bár jellegzetesek és ismétlődőek is lehetnek. Nem ismerünk olyan szabályt, mely szerint a zavarok elkerülhetetlen velejárói a közösségeknek. Épp ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy az emberek alkalmasak a közösségi lét működési zavarai csillapítására, leküzdésére. Erre vonatkozik szinte minden józan politika törekvés is.

Néhány jellegzetes általános társadalmi működési zavar - közkeletű szóval probléma vagy kihívás - elég közismert. Ilyen mindenekelőtt a tömeges szegénység és a szegregáció. Ugyancsak ismert a globalizáció, vagyis a regionális és lokális szempontok elhalványulása. Megemlíthető a piacgazdaság működésének alapelve, vagyis a fizetőképes kereslet kielégítésére irányuló törekvés. Emellett a tényleges, adott esetben nem fizetőképes szükségletek háttérbe szorulnak, vagyis a piaci mechanizmus túlértékelt. Tudott probléma a demokratikus deficitek sokasága, mint például a diszkrimináció és a kontraszelekció. Megemlíthetők a többségi döntések hibalehetőségei, az individuális és rövid távú érdekek érvényesülése. Az általános működési zavarok közt említhető a természeti környezet fontosságának alábecslése. A fenti példatárat még bőségesen ki lehetne egészíteni.

Annak ellenére, hogy az említett zavarok tartósak, elhúzódóak, széles körűek lehetnek, mégsem állíthatjuk, hogy elkerülhetetlenek vagy megoldhatatlanok. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a társadalom működésének jelentős zavarairól van szó. Úgy véljük, hogy ezek részben tudatos, irányított folyamatok, bár spontánnak, véletlennek vagy sorsszerűnek, másrészt - tudományosabban - akár törvényszerűeknek is tűnhetnek.

A társadalmi környezetszennyezés okai

Annak ellenére, hogy a társadalmi környezet szennyezése káros az életlehetőségekre, mégis igen jellemző tünet. Ha megvizsgáljuk, hogy mi okozhatja ezt, több kiváltó tényezőt is találunk. Ilyenek például az individuális érdekek érvényesítése, a társadalom rossz szokásai vagy éppenséggel a versengés elsőbbsége az együttműködéssel szemben. Megemlíthető a helytelen vezetési gyakorlat elterjedése, a téveszmék térhódítása is. Mindezek együtt azt eredményezik, hogy nem csak a természeti környezet károsodik, az együttélés is sokak számára nehezen elviselhető.

A továbbiakban néhány jellegzetes társadalmi környezetszennyezési területet mutatunk be.

Politikai környezetszennye­zések

Az társadalmi környezet szennyezése mögött gyakran felismerhetők a politikai és politikusi szándékok. Ezek többnyire a hatalom megszerzését, megtartását és kihasználását szolgálják. Róluk megállapíthatók, hogy tudatos szennyezések. A problémát gyakran az írástudók (értelmiség) felelőssége fogalom részeként értelmezik. Jellemző politikai-politikusi fertőzés például a diktatúra, az önkényes hatalomgyakorlás. Jellemző a képviselői felelősség és kötelem, a képviseltek érdekeinek elhalványulása is. Meglehetősen általános a közösség megtévesztése, demagógia, populizmus, áltudományos elemzés (hablaty). Ide sorolhatók a lózungok, közhelyek gyakori megjelenése a közbeszédben. Ritkábban esik szó, de jellemző a testületi dilettantizmus, ötletelés, átgondolatlanság, akárcsak a hatalmi elfogultság, erőszak, gőg, arrogancia. Mindennapos jelenség az áldemokratikus szemforgatás, kis­ki­rály­ko­dás. A demokrácia egyik jellemző működési zavara a civiliáda hiánya, dilettantizmusa, elfogultsága vagy éppen radikalizmusa. Megemlíthető a vallási vagy ideológiai fanatizmus is. Napjainkban különös aktualitása van a negatív diszkriminációnak, a kirekesztésnek is. A legjelentősebb politikai szennyezések azonban a háborúk, a közrendzavarás politikai vagy más álcában, anarchizmus, terrorizmus, vagyis a béke felrúgása.

Téves jogi doktrínák és jogellenes megnyilvánulások

Korunk jellegzetessége, hogy a gazdaságot pénzértékben kifejezett szándékok és mutatók vezérlik. A társadalmi helyzeteket többnyire jogi keretek közé szorítják. Mindkét jelenség a tényleges folyamatoknak igen sok lényeges részét elhanyagoló nézetnek, sőt doktrínának tekinti. Társadalmi veszélyességet tekintve a pusztán jogi megközelítések gyengéit emeljük ki, mert a gazdasági folyamatok pénz- és haszonelvűsége sokkal „természetesebb", érdekvezérelt folyamat, mint a jogi keretek működési zavarai.

Ezek közt említjük az alkotmányos jogállam (a többpárti demokrácia, a hatalmi struktúrák megosztása stb.) totális problémamegoldó képességében való tévhitet. Ismert probléma a túlszabályozás és a társadalmi problémák alapvetően jogi kezelésére irányuló törekvés. Sok tekintetben inkoherens, instabil, kijátszható, hézagos jogrendszerünk van, amit megfejel a jogszolgáltatás esetenkénti elfogultsága, lassúsága, befolyásoltsága, kiszámíthatatlansága. Erőteljes a fehér, kék és fekete bűnözés, a rabula, a felelősség elmosása és a huliganizmus. Gyakori, de szamár törekvés, hogy tilalmakkal és vezényszavakkal erényes viselkedést lehet kicsikarni. Szinte általános a hatáselemzés nélküli vagy annak ellenére megvalósuló jogalkotás és joggyakorlat.

Egyéni és kisebbségi érdekek érvényesítése a közösség kárára

A kisebbségi érdekek méltánytalan érvényesülése gyakran a gazdasági szférában válik ismertté. Tudni lehet azonban, hogy a tudomány, a művészet, a kultúra, a sport és más igen fontos viszonyokra is jellemző a kisebbségi aránytalan érdekérvényesülés. Természetesen a kisebbségek rovására és ellenükben is igen sok érdeksérelem történik. Valószínű hibás nézet a pozitív diszkrimináció általános tilalma, hiszen a hátrányos helyzet felszámolásának ez az egyik legfőbb akadálya. (Meg­je­gyez­he­tő, hogy az Európai Unió annak ellenére, hogy ellenzi a pozitív diszkriminációt, igen sok területen mégis támogatja.) Példáink elsősorban nem egyes kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére - ezek közismertebb problémák -, hanem aránytalan előnyszerzésére vonatkoznak. Ilyen mindenekelőtt a piaci erőfölény érvényesítése, a méltánytalan szerződések, a kisemmizés és a kijátszás. Gyakori a kilobbizott, jogszerű, de indokolatlan (etikátlan) előnyszerzés. Aggasztó a döntően üzleti megfontolások alapján végzett közszolgáltatások sokasága. Megemlíthetők az intézményesített kiváltságok, szakszerűbben a szektorsemlegesség megsértése. Nagyon általános a közösség megkárosítása egyéni haszonszerzés érdekében, közpénzek pazarlása vagy trükkös megszerzése. A közösségi források terhére építő egyéni és kisebbségi érdekek (a költségvetés mint közlegelő) érvényesítése általános gyakorlat.

Problémakezelési, vezetési gyen­­geségek

A társadalom minden korban rendelkezett vezető személyekkel és csoportokkal. Ezek különleges hatáskörrel és felelősséggel bírnak. Általános jelenség, hogy ezekkel a felhatalmazásokkal gyakran, károsan és részrehajlóan élnek. Ezt tekintjük társadalmat szennyező és veszélyeztető vezetési gyengeségnek. Tipikus példája a problémaspirálok kialakulása, önmagukat és egymást erősítő negatív folyamatok gerjesztése. Jellemző az okok helyett az okozatok kezelése, illetve a holisztikus, integrált, komplex és rendszerjellegű megközelítés helyett az analitikus, csak részletekre vonatkozó ismeretekre épülő, részproblémákat kezelő vezetés. Gyakori a társadalomszervezés humán és ökológiai kizsákmányolással. Általános tünet a közpénzek pazarlása és a felhasználás nyilvánosságának gyengesége. Az államrezon, uniós elvárások vagy más jól hangzó érvelések nevében gyakran élnek a regionális, lokális, nemzeti, etnikai, demográfiai stb. problémák háttérbe szorításával. Gyakoriak a finanszírozhatatlan jóléti és biztonsági doktrínák, egyéni túlkapások. Ezekkel párhuzamos az oktatás, kultúra és kutatás háttérbe szorulása is.

Esztétikai szennyezése

A társadalmi együttélésben az esztétikának különösen fontos, bár a politika által többnyire alábecsült szerepe van. Az esztétika - a művészi alkotás mellett - az észlelés tudománya. A társadalom működésében az észlelés az a felület, ahol az emberek először és elsődlegesen találkoznak környezetükkel, a jelenségekkel, ez az egyik „első benyomás". Az esztétikai közvetítő-rendszerek (például művészetek, megjelenítés, beszéd, írás stb.) minőségének elhanyagolása a dolgok és folyamatok valós természetének torzítását okozhatják. Az esztétikai problémák közül kiemelhetők például a közös terek (települések, közlekedési hálózatok, zöldövezetek) alakítása történelmi, táji, környezeti szempontok elhanyagolásával, általában az illeszkedési igénytelenség, diszharmónia. Tartós esztétikai sérelmek valósulnak meg, jellemző az ízlésficam, a bulvárosodás, a giccs. Gyakori a provokatív megbotránkoztatás (akár művészi tevékenység álcájában is). A beszéd, írás és egyéb kommunikáció korcsosulása, értehetetlenség, dagályosság, trágárkodás, (ál)tudományoskodás, szemfényvesztés, farizeuskodás - ezek mindennapi jelenségek. Alig fordul elő az esztétikai károkozás helyreállítása. Jellemző az esztétikai szempontok figyelmen kívül hagyása a mindennapi életben.

Intézményi szennyezések

Az intézményesülés az emberi közösségek ősi jelensége. A társadalmak saját magukat intézményekbe, struktúrákba, hierarchiákba, szabályokba szervezik. Az intézmények jellegzetessége, hogy hajlamosak önérdekük kifejezésére, az önállósulásra, a szabályozó, végrehajtó és ellenőrző hatalom túlzó képviseletére. Az intézményesülés öncéllá, hatalmi eszközzé válhat. A legismertebb intézményesülési veszély a bürokrácia (intézményi, hatásköri, illetékességi és felelősségi ködösítés), intézkedés előli kitérés, packázás. A bürokrácia egyébként olyan, mint a közlekedésben a köd: nem látunk előre, nincs is igazi akadály, de mégis lassít és balesetet okoz. Jellemzőek a túlbonyolított folyamatok, a felesleges intézmények és eljárási redundanciák is. Jogilag talán magyarázható, de mégis környezetszennyezésnek tekinthető a formalitások gyakran ügydöntő szerepe. Általános a közösségi szükségletekhez (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, védelem, jogszolgáltatás stb.) való hozzáférés esélyeinek korlátozása, igen gyakran pénzhiányra való hivatkozással. A pénzügyi (gazdasági) szempontok dominanciája erőteljes a működés célszerűsége és indokoltsága felett. Jelentős az intézményi rendszer fenntartásában való érdekeltség, az ebből történő haszonszerzés.

Információs és kommunikációs szennyezések

A társadalom tagjainak egymással való kapcsolata több síkon, területen, módszerekkel és formában alakult ki. Ezeken belül erőteljes szerepe van a kommunikációnak és az ezen keresztül áramló információknak. Az információs szennyezés a társadalom tagjainak megtévesztésére, helytelen cselekedetek gerjesztésére alkalmas. Az információáramlás és a kommunikáció szabadsága ékes példája lehet annak, hogy a társadalom kénytelen elviselni egyes tagjai vagy csoportjai társadalomellenes, közösségellenes, azaz szennyező viselkedését. Az információ és a kommunikáció szabadsága jellegzetesen az együttélésnek az a területe, ahol a jogi, szabályozási beavatkozások csak korlátozott eredményekkel járhatnak. Mindenekelőtt problémás a média tájékoztató, tanító és szórakoztató szerepe mellett befolyásoló hatásának túlburjánzása. Jelentős a politikai vagy más elfogultság alapján történő hír- és kommentárválogatás és ezzel a megtévesztő befolyásolás is. A nyilvános megtévesztés, a szenzációközpontú tájékoztatás, az egyoldalú és hamis reklám mindennapossá, sőt akár stratégiai módszerré is vált. Az információs árvíz, túlburjánzás, dömping, feldolgozhatatlanság néha az őrületbe, de legalábbis a tudatlanság vagy tájékozatlanság érzésébe kergeti az érdeklődőket. Az információs szennyezésáradat eltűrése, megzabolázásának szervezetlensége, a népbutítás ezek velejárója. Politikusi és média szokás a szélsőséges és hamis nézetek egyenjogúsítása is. Az informatika folyamat vezérlő szerepének túlértékelése szokássá vált (például gyakori az olyan magyarázat, hogy „ezt hozta ki a program", vagyis a hivatal által képviselt álláspontot az informatikai rendszer teljesítményeként értékelik). Más oldalról gyakori az in­formatizált társadalom folyamatainak lebecsülése, a széles körű információ megszerzési és felhasználási, sőt beavatkozási lehetőségeinek figyelmen kívül hagyása.

Etikai szennyezések

A társadalmi környezet szennyezésének egészét etikai problémaként lehet értelmezni. Indokoltnak láttuk a jobb megvilágítás érdekében néhány jellegzetes csoportot fentebb kiemelni, bemutatni. Van azonban néhány olyan jelenség, amely minden általunk említett szennyeződésfajtában fellelhető. Ezek foglaltuk össze az etikai szennyezések közt. Ezek közt fellelhetők a hagyományos társadalomelemzések eszközeivel nehezen értelmezhető, legfeljebb a lélektan számára érthető jelenségek is, mint például a tenyérbemászó viselkedés. A magatartástudományból ismert jelenségekkel is leírható az egyén és a közösség kapcsolatát mérgező, mindenki számára szennyező, közösségromboló gyakorlat. A társadalmi környezetszennyezés ugyanis emberi cselekedetek következménye. Az ezzel kapcsolatos, a károkat és a szennyeződést mérséklő folyamatok emberi beavatkozást követelnek, akárcsak a természeti környezet védelme. Az unokák számára nemcsak élhető környezetet, de elviselhető társadalmat is örökül kell hagyni. Az etikai szennyezés legjellemzőbb megnyilvánulása a morális értékek, szempontok háttérbe szorulása a mindennapi életben. Ez például azt jelenti, hogy a jogilag nem kifogásolható problémákat az érintettek egy része nem hajlandó erkölcsileg minősíteni. Rendkívül veszedelmes és általános a véleményformálók és mintaadó személyek példamutatásának gyengesége, a közfelháborító esetek tömege. A bürokrácia rossz hatásfokával vált egyenértékűvé a közéleti korpásodás (ezt a szót korrupció + pazarlás tartalommal használom). A regionális, települési, lakossági, vállalkozási és környezeti érdekek háttérbe szorítása az „államérdekkel" szemben a költségvetés-készítés stratégiai elve lett. Ezek szerint léteznek olyan ér­dek­pri­má­tu­sok, melyek fontosabbak más, a társadalmat mélyen érintő kérdéseknél. Jelenleg ilyen érdekprimátus a költségvetés állapota, mely szinte minden más fontosságot maga alá gyűr. Meglehetősen általános szamárság az etikus viselkedés jogi normaként történő értelmezése is. Morális jelenség a közéleti szereplők egyes megnyilvánulása, mint például gátlástalanság, felelőtlenség, cinizmus. Az üzleti morál hiányának ismert példái a hasznavehetetlen, gagyi termékek és szolgáltatások áradata. Mindennapos sajtótéma a közösséget sértő magatartás az előjogok, pozíciók és vagyoni lehetőségek talaján. A közéleti megnyilvánulások gyakori velejárója a te­nyér­be­má­szó közszereplés, kivagyiság, pökhendiség, szerénytelenség, arrogancia.

Hétköznapi motivációs motorok

Ha azt vizsgáljuk, hogy az emberek miért válnak a társadalom szennyezőivé, akkor nagyon összetett folyamatokkal találkozunk. Az érdekek és az ideológiák hatásai közismertek. Ezek mellett rámutatunk azokra a mondhatni érzelmi motorokra, amelyek magyarázhatják a társadalmi környezet veszélyeztetését. A legismertebb ezek közül az önzés, az önérdekkövetés. Emellett azonban felismerhetők további olyan - gyakran negatív közösségi hatást kiváltó, okozó - hajtóerők, melyek az emberi természetből is következhetnek. Ezek egyik legismertebbje a keresd a nőt (cherchez la femme!), a szerelmi és szexuális indíték. Emellett ismert és hat a féltékenység, irigység, hiúság. Sokak kimondatlan életelve a több az több (more is more), a szerzési vágy, a kapzsiság, a harácsolás. Ezeknél valamivel etikusabb a sokakban meglévő kiemelkedni, kitűnni vágyás (be bold) vagy az „enyéim" érdekének képviselete. Akár pozitív hajtóerő is lehet az önmegvalósítási vágy, a tekintély, az elismertség és a megbecsülés megszerzésére való törekvés vagy az örök elégedetlenkedés. A szenvedélyek, hobbik, előnyt nem jelentő cselekedetek is gyakran késztetnek erkölcsileg vitatható viselkedésre.

A hétköznapi motivációs motorok gyakran tudattalan érzelmek. Amennyiben ezek társadalmi szennyeződést okoznak, úgy ellenszerük a tudatosan etikus viselkedés lehet.

Az emberiség jövőjéért érzett felelősség - egy elméleti modell szerint - három jelentős területen kíván beavatkozást. A társadalom, a gazdaság és a környezet összhangjának, együttélésének megszervezése jelenti a kihívást. A gazdaság és a környezet összehangolását nevezik fenntarthatóságnak. Emellett harmonizálni kell a társadalom és a gazdaság érdekeit is. Ez a méltányosság. Végezetül egyeztetni kell a társadalom és a környezet összhangját is. Ez az élhetőség.

A polgárosodás hajnalán az emberi értékek megfogalmazása jelentette a máig is érvényes világkép kialakítását. A szabadság, egyenlőség, testvériség nemes eszméje napjainkra már nemcsak az egyes ember jogaira, de az emberiség jövőjére is ki kell hogy terjedjen. A fenntarthatóság, méltányosság és élhetőség megteremtése korunk általános társadalmi célkitűzése.

         szólj hozzá

Címkék: élet és irodalom környezetszennyezés humánökológia angyal ádám

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback         

Elromlásra tervezve - konferencia a beépített elavulásról

PPJ         2011.10.21.

http://kepfeltoltes.hu/111020/jovokepp_poszter_fogy_WEB_800p_4_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az előadás főbb témái:
A fogyasztói társadalom hatásai
A tervezett elavulás elmélete
A gyártók trükkjei 

Ha nem tudod, hogy jönnél-e, ajánljuk figyelmedbe a kedvcsináló videót lentebb!

Előadók:
Dr. Kathi Attila (főosztályvezető, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság)
Dr. Salgó István (elnök, Magyar Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért, az ING Bank Hungary vezérigazgatója)
Dr. Markovich Réka (főtitkár, Magyar Reklámszövetség)
Dr. Galántai Zoltán (egyetemi docens, BME Pénzügyek Tanszék)

Helyszín:
ELTE Lágymányosi Campus Északi tömb -1.85 Harmónia terem
1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1.

Facebook: az esemény itt elérhető

Egy kis kedvcsináló (A villanykörte összeesküvés című (magyar felirattal is online nézhető) film angol előzetese:

         4 hozzászólás

Címkék: ajánló konferencia elte fenntarthatóság tervezett elévülés beépített elavulás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Játszunk egy globális Ki nevet a végén-t?

PPJ         2011.10.19.

Végéhez közeledik a greenr blog. Nem a kreativitásom veszett el, nem is az ügyek és összefüggésrendszerek kitálalására fordított egyéni időm, hanem a türelmem.

Minél mélyebben ásom (ásatom) bele magam az ökológia, a humánökológia, a fenntarthatóság, a gazdaság, a társadalom, a történelem, a média és a politika tudományaiba, annál inkább közeledik az álláspontom Derrick Jensen-éhez: ezen a rendszeren nem lehet változtatni, globális összeomlás fog végbemenni, a legjobb amit tehetek, ha nem küzdök, hanem csak élem az életem. Innentől kezdve viszont miért küzdjön az ember? Csak élni bele a világba? (Az alábbi történet ugorható a sietőknek. Folytatom a gondolatom alatta.)

[részlet Su La Ce     Reggeli beszélgetések Lin Csi Apát kolostorában című művéből]

Lin-csi apát kolostorában egy reggel így fordultak a szerzetesek a Mesterhez.

- Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielõtt eljõ a világvége? Van-e erre nézve szabály?

- Van - felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást. Mielõtt a világvége eljõ, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét - szólt a Mester, s már sarkon is fordult volna, amikor az egyik szerzetes megkérdezte.

- Mondd, Mester! A világvégével minden véget ér? - Minden. De ez a minden azon nyomban létre is jön ismét. A végtelen idõben végtelen számú csodálatos pusztulás és keletkezés követi egymást - mondta Lin-csi, s hogy a szerzetesek tudják, mi dolguk a végtelen idõben, elmesélt egy történetet. - Nem is olyan rég kezdte az apát -, itt a Lüliang-hegyek közt, egy szerzetes beköltözött egy nagy fa odvába. Úgy hívták ezt a szerzetest, hogy Taj-po. Üldögélt a fa odvában, teltek az évek számolatlanul, amikor megjelent az odú elõtt egy vándorszerzetes. Így szólt a vándor Taj-póhoz. - Írva vagyon, hogy ez a mostani, kerek milliárd esztendõt számláló világkorszak, melyben élünk, hamarosan véget ér. Fellángol majd a nagy tûz, és mind az ezer világ elpusztul. Tudni akarom, csakugyan elpusztul-e, vagy nem pusztul el. Felelj, Taj-po! - És Taj-po felelt. - Elpusztul - mondta. - És akkor mi lesz? Következik a másik milliárd éves világkorszak? - kérdezte a vándor. Következik a másik. - Akkor jó - vágta rá a szerzetes, és megnyugodva õ is beült Taj-po mellé az odúba. Nem mintha addig attól tartott volna, hogy unatkozni fog, ha nem következik újabb milliárd év és nem lesznek majd benne újabb világok, hanem azért nyugodott meg a vándor, mert megértette, miért ül a fában Taj-po. Taj-po pedig azért ült a fában, mert tudta, semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy jönnek-mennek a világkorszakok. Semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy elpusztul mind az ezer világ, s aztán következik a másik ezer. És semmilyen emberi tevékenység nem mérhetõ ahhoz, hogy õ mindebben részt vehet, ülhet a fa odvában, és szemlélheti a világok változásait. Taj-po tudta, hogy a világok változásain töprengeni a legméltóbb emberi munka, s míg valamit meg nem ért az egészbõl, nincs hová sietnie. Ezt értette meg Taj-po válaszából a vándor is, s ezért ült be hozzá az odúba - fejezte be a történetet Lin-csi apát, s szégyenkezve vallotta be, hogy nem tudja, mi történt ezután. Talán Taj-po és a vándor azóta is együtt ámulnak a világok változásain. Bámulják a végtelen idõ játékait. Ti is ezt tegyétek, szerzetesek, ha eljõ a világvége, s már megettétek a reggelit! - szólt Lin-csi apát, s magukra hagyta szerzeteseit, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Egy valamire azonban szeretném felhívni a figyelmet. Senki fia ökológus, soha olyat nem mondott, hogy (mivel túlszaporodtunk) holnaptól ki haljon meg. A túlszaporodás és ökológiai túllövés tényének felismerése semmi esetre sem vezet, nem is szándékolt rejtetten, és soha nem is fog haláltáborokhoz vezetni. Pszichológiai, gazdasági felismerésekhez és a tudatos családtervezés igényéhez igen, de ezek ugye nem ökoideológiai haláltáborok.
Szóval tegyük fel, hogy az ökológusokat, és közülük is az olyanokat, akik érvelnek az emberiség túlszaporodásának következményeiről, ökofasisztáknak hívjuk. Semmilyen tekintetben sem azok, mondom, de tegyük fel, hogy ennek hívjuk őket.

Itt jönne a lényeg.

Még a legelvadultabb, ökofasisztának kikiáltott, nemzeti vagy világszintű, ökológiai idea mentén felfűzött, önszántunkból elfogadott program is babazsúr lenne ahhoz képest, amit a természet fog művelni az emberiséggel.

Amikor a természetes ökoszisztémák végleg beadják a kulcsot az ember pusztító tevékenysége miatt, és így elkezdenek sorra bedőlni a táplálékláncok, a trofikus szintek, a klimatikus viszonyok, ott nem lesz válogatás. Ott nem 4, 8, meg 10 éves, lassan bevezetett megszorító akcióterv programok lesznek, hanem könyörtelen összeomlás. Ott nem társadalmi konszenzus, meg esélyegyenlőség figyelembe vétel lesz, mint bármilyen klímakonferencián, hanem totális kataklizma.

„Gaia Földanya”, vagyis közismertebb nevén „a Föld ökoszisztémája”, alias „a bioszféra természetes eltartóképessége” nem fog kérdezősködni, válogatni, pláne nem kegyelmezni. Ilyesmit csak az ember tud. Míg él. Míg fenntarthatóan él.

Ezentúl ennek fényében ítéljünk meg- és el bármilyen ökológiai kezdeményezést, klímaváltozás tudóst, és természetvédelmi világkonferenciát, mikor azok valamilyen megszorítással állnak elő megoldásként. Az a „szabadságkorlátozás”, hogy adóval sújtják a környezetszennyező autósokat, hogy megszabják milyen meleg lehet egy lakásban, és hogy előírják milyen villanykörtét vegyek, még semmi ahhoz képest, amikor az életedért, amikor egy csepp tiszta ivóvízért, vagy amikor csak egyetlen köbméternyi szmogmentes levegőért fogsz könyörögni a földön csúszva, megfosztva minden etikától, mint egy törékeny biológiai lény.

Volt már a történelemben példa az összeomlásra is és a fenntartható pályára lépett emberközösségre is. A mi döntésünk! A végén így se úgy se fogok nevetni. Összeomláskor nincs min és mit, hogy nem fogadták meg a tanácsainkat úgy cuzámmen globále, ha meg mégis fenntarthatósági útra lépünk, akkor az nem kinevetendő.

http://www.icis.com/blogs/asian-chemical-connections/FlatEarth.jpg

         5 hozzászólás

Címkék: vélemény

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark