Milyen esélye van az emberiségnek és Magyarországnak a fennmaradásra?

PPJ         2011.10.08.

Magyarország jövője vidéken dől el. A magyar nép jövője azon múlik, hogy sikerül-e megőrizni a termőföldet, természeti erőforrásainkat, melyek a 10 millió magyar ember megélhetéséhez, az ország fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlenek – vagy végérvényesen elveszítjük azokat?

A fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épít. Alapvető feltétel, hogy a helyi erőforrások felett a helyi közösségek (vagy azok tagjai) rendelkezzenek. Ha a közösségeket megfosztják a jövedelem megtermeléséhez, vagyis a megélhetéshez szükséges erőforrásoktól, akkor megindul a fiatalok elvándorlása, egyre kevesebb gyerek születik, egyre nehezebb fenntartani az intézményeket, stb. Akik maradnak, azok is a városba járnak dolgozni, vagy külföldre – így nem marad idő és energia a háztáji gazdaságra, a közösségi életre. Ez zajlik napjainkban.

Elgondolkoztató, sőt rémisztő, hogy milyen kevesen látják ezeket az összefüggéseket, a napjaink problémái mögött álló valós okokat. A magyar társadalom nem nézett még szembe saját újkori történelmével, saját sorsával. Bár egyre többen beszélnek arról, hogy az elmúlt 20 év, a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a valós okokkal még nem volt bátorságunk szembenézni.

Bármilyen különös is, de be kell látnunk, hogy a rendszerváltáskor a magyar nép még rendelkezett az ország természeti erőforrásaival – a termőföldek, erdők, vizek szövetkezeti, vagy állami tulajdonban voltak. A földeken megtermelt jövedelem részben helyben maradt – részben az államkasszába került.

A rendszerváltás után azonban beindult a privatizáció, melynek eredményeképpen külföldi kézbe került az élelmiszeripar. Ezzel az alapanyag termelő gazdaságok végtelenül kiszolgáltatottá váltak. A megtermelt terményekből a feldolgozásban és a kereskedelemben keletkező jövedelem nem a gazdákat, a vidéket gazdagította, hanem az új és többnyire külföldi tulajdonosokat. Ezzel egy időben beindult a földek privatizációja és az ún. kárpótlás is. Ma már biztosan állítható, hogy ezek a folyamatok nem szolgálták igazán sem a kárpótoltakat, sem a vidéket. Az emberek nem voltak felkészülve sem megfelelő tudással, tapasztalattal, sem a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel és tőkével - így többnyire nem tudtak élni az akkor kínálkozó lehetőségekkel. Azok váltak a rendszerváltás nyerteseivé, akik a privatizáció beindulásakor megfelelő tudással és tőkével rendelkeztek… vagyis többnyire az előző rendszer haszonélvezői. Az információ birtokában az agrárértelmiség előtt két út állt – a rábízott közösséget szolgálni, vagy saját vagyonát gyarapítani. És ebben a történelmi helyzetben az agrárértelmiség nagyobbik része megmérettetett és könnyűnek találtatott. Trükkök százaival szerezték meg az addig közös vagyont, és szorították ki a többieket – tisztelet a kivételnek.

Időbe telt, mire a lóvá tett többség ráeszmélt, hogy kisemmizték, hogy éppen azok lettek a rendszerváltás nyertesei, akik ellen elméletileg beindult a változás… És ezek az emberek menet közben még a maradék erkölcsi fenntartásaikat is félredobva elképesztő pusztítást végeztek az erőforrásaitól megfosztott vidéki közösségekben. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy bár Magyarországon a törvény tiltja a külföldi tulajdonosok földszerzését – mégis a becslések szerint 1 millió hektár termőföld van külföldi kézen. Ezeknek a földeknek a jövedelme, és a hozzájuk kapcsolódó EU-s támogatások már nem a magyar családokat, magyar falusi közösségeket gazdagítja. De nem csak a külföldi tulajdonosokkal van a baj. Legalább olyan káros folyamat az, melynek során egyre több föld csúszik át magyar spekulánsok kezébe is. Ma már több tízezer (100.000?) hektáros holdingokról hallani. Egész országrészeket szereznek meg szűk érdekcsoportok. Ezek a nagyvállalatok a „hatékonyság”, a minél nagyobb profit érdekében a lehető legkevesebb embert alkalmazzák bérmunkában, a lehető legkevesebb bérért. A helyi kultúra, helyi közösség, a vidék jövője számukra nem jelent semmit.

Persze az emberek többsége nem tud ezekről a folyamatokról. A vidékiek értetlenül, tehetetlenül szemlélték az eseményeket – nekik nem osztottak lapot ebben a játszmában. Többségük a városba jár dolgozni három műszakban rabszolgamunkára valamelyik multihoz. Fel sem merül bennük, hogy a falujukhoz tartozó földek az ő boldogulásukat szolgálhatnák.

Mindeközben azonban a tudomány fejlődése új kihívásokkal szembesítette az emberiséget. A Meadows tanulmány volt az első jelzés 1972-ben, mely arra figyelmeztetett, hogy az ipari növekedés véges. A nyersanyag és energiaforrások nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre. Minél jobban pörgetjük az ipari rendszereket és a fogyasztást – annál gyorsabban érünk el ahhoz a katasztrófához, melyet a világ jövőjéről a számítógépes modell 2030-2050 környékére jelez. Szembe kellene tehát nézni azzal a kellemetlen igazsággal, hogy a növekedésnek határai vannak, hogy az iparosodott emberi világ hosszú távon nem fenntartható. Ennek a felismerésnek az alapján született meg a fenntartható fejlődés iránti igény. Az elmúlt évtizedben ráadásul szembesülnünk kell az éghajlatváltozás hatásaival is. A legnagyobb veszélyt az emberiségre azonban a termőföldek és a Föld élő rendszereinek (ökoszisztémáinak) folyamatos pusztulása, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan csökkenése jelenti.

A lehetséges kiút megtalálásához, a fenntartható rendszerekre való átálláshoz két új tudomány van segítségünkre: az ökológia és a rendszerelmélet. Az ökológia a földi élet összefüggéseit, a természet rendszereinek működését kutatja, a rendszerelmélet pedig segít abban, hogy a megismert részleteket el tudjuk helyezni a nagy egészben, hogy megismerjük és megértsük a körülöttünk levő világot, és képesek legyünk jó döntéseket hozni.

Magyarország és a világ megmentésére, fenntartható pályára állítására csak akkor van esély, ha az emberek a lehető leggyorsabban megismerik és megértik ezeket az összefüggéseket, és saját szerepüket a folyamatokban. A fenntarthatóságra való átállásban mindenkinek feladata van az egyszerű háziasszonytól a csúcs politikusokig. Elsősorban azt kell megérteni, hogy vészesen fogy az idő. Ma kell cselekedni, ha azt akarjuk, hogy legyen holnap!

A népfőiskoláknak óriási feladata kellene, hogy legyen a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás átadásában, terjesztésében, a közös gondolkozás beindításában, az emberi közösségek életképességének visszaállításában. A felnőttoktatásnak azért is van történelmi szerepe ebben a folyamatban, mert a mostani felnőtt, döntéshozói korban levő generáció szembesült először ezekkel a veszélyekkel. Nincs idő várni, hogy az új generációk, majd megtanulják az új ismereteket, és ők már fenntartható módon fognak élni. MOST kell cselekedni ahhoz, hogy gyerekeinknek, unokáinknak élhető világot hagyjunk hátra! A mai döntések végérvényesen eldöntik a jövőt.

Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy az emberiség és benne Magyarország megmeneküljön – soha nem látott, világméretű összefogásra van szükség. Ehhez azonban elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét kell megváltoztatni. Az embertársainkért, a közösségért érzett felelősség, a tisztesség, a szolidaritás, az együttműködéshez alapvetően fontos pozitív kapcsolatok és a cselekvőkészség nélkülözhetetlenek a túléléshez.

Nagy a felelősségünk tehát, de azt is látnunk kell, hogy a ma zajló folyamatok nem kedveznek sem a fenntarthatóságnak, sem a népfőiskoláknak. Szembe kell néznünk a valós okokkal, a mélyére ásni a mai magyar társadalom valódi bajainak – és pontos diagnózis alapján megkezdeni a gyógyítást. Talán most még van esélyünk. A jelen történelmi pillanataiban még mindenre van esély. Jelen vannak a magyar kormányban azok a szakemberek, akik képesek a magyar vidéket fenntartható pályára állítani. A kormány által nyilvános vitára bocsátott vidékfejlesztési stratégia Magyarország utolsó esélye a megmaradásra. A háttérben azonban ott munkálkodnak azoknak az érdekcsoportoknak a megbízottjai is – akiknek még mindig csak a megszerezhető konc, az újabb és újabb milliárdok lebegnek a szeme előtt – és elvakult tudatlanságukban megfeledkeznek arról, hogy az ő gyerekeiknek is abban a pokoli világban kell majd élni, melyet éppen az ő elvakult és féktelen szerzési vágyuk hív életre.

Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk minden olyan ismeretet, amire szükségünk lesz a megmaradáshoz, és meg kell teremtenünk azokat az értékelvű, cselekvőképes közösségeket, melyek képesek a pozitív változásokat véghezvinni.

Lehetetlennek tűnik, de nincs más út… Induljunk el, és tegyük meg azt, amit megtehetünk. Ha mindenki beleteszi tudása, és embersége legjavát, és elkezdünk egymásra komolyan odafigyelni, akkor van esélyünk.
Legyen úgy!

Mezőfalva, 2011. október 7.

Ács Sándorné

http://www.kielegyenafold.hu/

 

 

 


 

         szólj hozzá

Címkék: politika mezőgazdaság fenntarthatóság agrárium

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Miért távolítottak el két Nemzeti Park igazgatót? Most kiderül!

PPJ         2011.10.06.

Kísérteties harc dúl a kormányon belül a földkérdésekkel kapcsolatban és az agrármaffia olyan mélyen ágyazta be magát a hatalomba, hogy ez ellen tenni akaró Nemzeti Park igazgatókat mentett fel állásukból a vidékfejlesztési miniszter! Kezd összeállni a kép, hogy milyen tőkés társaságok kezében van a magyar föld és milyen maffiózók kezében van a magyar politika (igen, még a Fidesz is - kivéve belőle néhány embert, pl. Ángyán). Az igazi magyar agrárium és természetvédelem meg van félemlítve és ki van iktatva. Továbbra is él a kérdés, hogy kié lesz a föld?!

NAGYON KÉRLEK TITEKET, HOGY OLVASSÁTOK EL FIGYELMESEN AZ ALÁBBIAKAT, HOGY LÁSSÁTOK, MILYEN MÉLYEN SÉRT ÉRDEKEKET A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSE! NEM TITOK MOST MÁR KIMONDANI, HOGY EL VAGYUNK ADVA ÉS MEG VAGYUNK VÉVE - A FÖLD A LÁBUNK ALÓL LEGALÁBBIS MINDENKÉPP ÉS HA EZ ELLEN MOST NEM TESZÜNK, AKKOR MAGYARORSZÁG SORSA MEGPECSÉTELŐDÖTT!!!

"...két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban..."

EZ FÉLELMETESEN hasonlít az 50-es évekre!!!

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter hétfőn felmentette a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Duska Józsefet, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Balogh Lászlót. A Bükki Nemzeti Parkhoz a szóbeszéd szerint két parancs jött. A szóbeli arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A másik parancs írásban érkezett , eszerint olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. A zöldombudsmani hivatalnak is vannak kételyei.

A helyi emberek értetelenül állnak a történtek előtt. És mivel nem tudják mire vélni a hirtelen fordulatot, mivel romba dőlni látják reményeiket arra, hogy végre a föld a helyi gazdáké legyen és a családi gazdaságok virágozhassanak, az elkeseredés hangjai közé a számonkérés ígérete vegyül.  Az ügyben legérintettebb terület, afféle tűhegyként, amely szúr, ha kell, de átküzdi magát az akadályokon,  a Borsodi Mezőség , mely Gazdakör Egyesületének titkára, Sárvári Attila  nyílt levelet jelentetett meg a www.kielegyenafold.hu honlapon.

A levelet most közzéteszzük, mert belőle megismerhető, hogyan képes egy kistérség - összefogással - a hazai agráriumban követendő példává válni.

"A tű a látszólagos áthatolhatatlanságot könnyedén lebíró mindennapi, stílszerűen szólva 'paraszti eszköz'. Pontosan olyan fontos és olyan egyszerű, mint minden eszköz, ami ténylegesen kell az élethez... A sors különös kegyéből úgy alakult, hogy elsőbbségünk okán mi lehettünk a 'tű hegye'. Az áthatolhatatlanság pedig esetünkben az örökölt agrár- és környezeti struktúra, amit sokan megváltoztathatatlannak hittek és hisznek manapság is.

A Borsodi Mezőség – Mezőcsáti Kistérség már többször elsőként az országban cáfolt rá ezekre a hiedelmekre. Elsők között voltunk az integrált természeti környezet-, társadalom és gazdaság-rehabilitáció kezdeményezésében, Kelet- Európából egyedüliként álltunk a fenntartható vidékfejlesztés követendő példájaként az EU 25 tagországa előtt, zászlóshajójává váltunk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak, az induló évben felkészültségünk okán elnyerve az országos keret 40%-át... Elsőként szerveztük meg 4300 hektáron a jogi korlátok között a saját paraszti eszünk szerint az új 'földosztást', amit a Nemzeti Parkos védett területeiről eltávolított külföldi bérlő utáni űr tett szükségessé.

A tű hegye azonban éppen a legutóbbi ügyben most kitörni/kicsorbulni látszik.

A történet röviden: 1995-ben a Dél-Borsodi Állami Gazdaság felszámolásakor egy külföldi vevő azzal a feltétellel vette meg az árverezett gazdaságot (tanyákat, állatállományt stb.), hogy jogellenesen ugyan, de 20 évre kvázi ingyen megkapja hozzájuk a korábban használt, természetvédelmi oltalom alatt álló földterületüket, összesen 4300 hektárt. A szerződés megköttetett. Az új földesúr azonban durván megszegte a természetvédelmi szabályokat, ezért vagy nyolc éve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága felmondta az előnytelen szerződést. A Legfelsőbb Bíróság ez év nyarán mondta ki a végső verdiktet: a külföldi bérlőnek mennie kell. A földeket azonban újra birtokba kell adni...
Ez azonban éppen napjainkban meghiúsulni látszik!

A nép, az istenadta nép az ügyről a következőket véli tudni: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának értelemszerűen feladatul szabták, hogy gondoskodjon a terület újrahasznosításáról. A szóbeszéd szerint két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban. A szóbeli parancs arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A parancs ténye bizonytalan, kiadójának kilétét homály fedi. A másik parancs írásban érkezett, dr. Ángyán József államtitkár úr és dr. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úr aláírásával. Ebben az állt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. Az igazgató az utóbbit hajtotta végre oly módon, hogy a pályázati feltételek kialakításába bevonta a helyi Gazdakör képviselőit. Hatalmas lelkesedéssel, felelősségtudattal tettek eleget ennek a feladatnak a helyi gazdák – a jogi korlátokkal kényszerűen 'megalkudva' kidolgozták azt a pályázati feltételrendszert, ami országszerte is biztosíthatja az 'új honfoglalást' a helyi parasztcsaládok számára.

A Bükki Nemzeti Park a pályázatot 2011. szept. 1.-én kiírta, beadási határidőként okt. 3.-át jelölve meg. Helyi parasztcsaládok tömege reménykedve adta be a pályázatát, bízva a Kormányzatban – állami föld nem profitot, hanem magyar életet fog termelni! Talán most végre igaz lehet ...

Szomorúan és felháborodva tapasztaljuk azonban, hogy mégsem lett igaz. A földigénylő pályázatok beadási határideje október 3.-a déli 12 óra volt, ugyanaznap este 22 órakor az interneten visszavonták a pályázati felhívást. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóját aznap délben állásából felmentették.
A gazdák újfent csalatkozni látszanak, de most már a kérdést is fel fogják tenni: ki merészel velük ilyen csúfot tenni?
'De lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki' ezt egyik optimista gazdatársunk írta.
Mindenki érdekében adja Isten, hogy valóban így legyen...

Mezőcsát, 2011. október 5.
Sárvári Attila
Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület titkára "


Mint ismeretes, Fazekas Sándor vidékfejlsztési miniszter október 3-án felmentette a Balaton-felvidéki Nemezeti park és a Bükki Nemzeti Park igazgatóit.  Duska József felmentését a szóbeszéd a földbérleti pályázattal, Balogh László menesztését a Jövő Nemzedékek Biztosának Irodája a Nagybereki Fehérvíz-ügy vizsgálatával hozzák összefüggsébe. A JNO hivatalának nincsen hatásköre a személyi ügyekben, azt ezért nem kommnetálhatták, csupán emlékeztettek   azokra a a vizsgálat során részben általuk feltárt tényekre, amelyek fényében még furcsább a két igazgató eltávolítása.


Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság  Balogh László

A JNO Nagyberekre vonatkozó állásfoglalásából kiderül, hogy a Nagyberek/Nekota/Fehérvíz szintjével kapcsolatban az utóbbi években eljáró intézmények közül egyedül a Nemzeti Park volt az, amelynek működését nem érheti kritika.
Elkészítette a terület kezelési tervét - de azt a minisztérium elmulasztotta kihirdetni. Megadta a területen természetvédelmi szempontból tartandó helyes vízszinteket - de az a Főfelügyelőség visszavonatta és megváltoztatatta. A vízleeresztés észlelésekor újra lezárta és lepecsételte a zsilipet ("bújtatót").
A hatósági jogkörétől megfosztott, szakértői szerepre kárhoztatott nemzeti park jogtalan elvárások és szakmailag megkérdőjelezhető utasítások kereszttüzébe került, ennek ellenére megtartotta szakmai integritását. Közben idén megnyitotta csodálatos tihanyi látogatóközpontját, a Levendula-házat, amely az év látogatóközpontja lett.
Az igazgató mindennek fényében elismerést, nem pedig fegyelmit és elbocsátást érdemelt volna.

"Az 1977-es védetté nyilvánítási határozat, a Natura 2000 területek adatlapjaiban felsorolt fajok és élőhelytípusok ökológiai igényei, illetve a Ramsari besorolás egyértelművé teszik, hogy a területen – így a terület magvát képező Nekotán is – a vízborítás, és egyfajta természetes, vagy természetes-közeli vízdinamika fenntartása jelenti a védelem alapját. A természeti értékek hosszú távú megőrzésének sikerét a megfelelő vízkormányzás jelenti. Ez az esetek többségében a víz megtartását jelenti."
"A nemzeti park nyilatkozatában természetvédelmi érdekekre hivatkozással – a terület természetvédelmi kezelési tervét megalapozó dokumentáció alapján – meghatározta az ökológiai vízkészlet biztosítására alkalmazandó minimális vízszinteket december 1. - június 30. és július 1. - november 30. közötti időszakokban."
"A vízjogi engedélyek közül a 2009. október 9-én kiadott, a nemzeti park javaslatát beépítő vízjogi engedély érvényesítette először – több mint 30 év késéssel – a nemzetközi természetvédelmi kötelezettségeket a vízkormányzásra vonatkozó előírásokban. E tekintetben - és ekkor - tehát a Felügyelőség megfelelően járt el az elsőfokú határozat, azaz a vízjogi engedély kiadásakor."

"(A Nemzeti Park) Kifejtette továbbá, hogy tekintettel arra, hogy a Nagybereki Fehérvíz országosan védett terület, az érintett területrész pedig láp, ezért az általa meghatározott ökológiai vízszint indokolt. Rámutatott továbbá, hogy a kért vízszintek „csak csekély mértékben térnek el az eredeti vízjogi engedélyben szereplő értékektől, ezért (...) nem lehet műszaki akadálya a megvalósításuknak.” A területre vonatkozó természetvédelmi kezelési terv vonatkozásában jelezte, hogy azt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba megküldték(…)"

"Álláspontunk szerint, bár a természetvédelmi kezelési terv a mai napig nem került kihirdetésre, a vizes élőhely kívánatos vízháztartásának alapvető paraméterei meghatározásához nem szükséges erre vonatkozó további vizsgálatok sorának elvégzése, miképpen azt a Főfelügyelőség előírta. Ehhez elegendő a szóban forgó állat- és növényfajok ökológiai alapigényeinek ismerete, (a vegetációs időszak, a szaporodási időszak, madarak esetében a költés alapinformációi, táplálkozásra, vonulásra vonatkozó adatok). A védetté nyilvánítási határozatból minderre elégségesen lehet következtetni, ez a képesség pedig mind a nemzeti park, mind az első- és másodfokú hatóságok szakszemélyzetétől elvárható."

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Duska József

Az olasz tulajdonosi hátterű  Mariano Kft. által korábban - a Legfelsőbb Bíróság által idén júniusban semmissé nyilvánított kontraktus alapján - "bérelt" szerződéssel érintett  területekre vonatkozó pályázat visszavonása annál is furcsább, mert ez a pályázat valójában iskolapéldája (volt?) annak a politikának, amit egyfelől a civilek, a kistelepülések és a szakma követelt (például a Pannonhalmi nyilatkozatban), másfelől a Kormány vállalt, meghirdetett illetve üdvözölt.
A Duska által megtámadott és vissszavonatott Mariano-szerződés ikerpárja annak Hubertus Bt-szerződésnek, amelynek megtámadását és visszavonását Illés Zoltán Államtitkár és a tárca más vezetői is meghirdették illetve szükségesnek tartották. Ezek után az lett volna érthető, ha Duska Józsefet kitüntetik, nem pedig a menesztése. Lásd:  Precedens értékű földpályázat a Bükki Nemzeti Parknál

forrás: http://www.greenfo.hu/hirek/2011/10/05/a-borsodi-mezoseg--a-tu-hegye

         2 hozzászólás

Címkék: politika fidesz botrány balogh lászló mezőgazdaság természetvédelem fülöp sándor ángyán józsef fazekas sándor kié legyen a föld jno duska józsef sárvári attila borsodi mezőség

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Ha a Dallast nem az olajipar támogatta volna: Jockey Ewing felhagyott az olajbiznisszel!

PPJ         2011.10.06.

Shine baby, shine! :)

Már Jockey Ewing sem az olajban él, hanem tiszta, megújuló energiaforrást használ: NAPENERGIÁT!!! Cliff Barnes-t egyenesen lerázza a telefonban, ő már nem üzlettársa neki... leidiótázza egykori barátját miután letette a telefont.

         szólj hozzá

Címkék: dallas humor videó napenergia olajipar megújuló energia jockey ewing

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

"Bioetikáról, közérthetően" - 1. előadás beszámoló

PPJ         2011.10.06.

Az első előadás általános bevezetőt adott a bioetika témakörébe. Az előadó Dr. Kovács József volt a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből, aki igazán szelíd képviselője ennek az egyébként történelmi tekintetben új tudománynak. Itthon pedig csupán harmadik generációja van jelen még a bioetikusoknak.

A bioetika eredete az 50-es 60-as évek orvosi etikájából eredeztethető, amikor is előtérbe kerültek az emberi jogok és rohamosan fejlődésnek indult a biológia- és az orvostudomány.
A 60-as évek szexuális forradalma is elősegítette a bioetika kialakulását, a tabudöntögetés alapja az új etikák kialakításának.

Ekkor jöttek létre tömegével ugyanis az intenzív osztályok és adta magát a komoly kérdés: ki kapjon kezelést, ki haljon meg, mi legyen a sorrend és a döntés alapja. Például előállt a helyzet, hogy az orvosok az esküjük etikája miatt nem merték az intenzív osztály gépeiről a betegeket lekapcsolni, ha a beteg kérte, akkor sem, a betegek viszont így egy olyan helyzetbe kezdtek kerülni, hogy nem tudtak meghalni.

A bioetika módszerei nem a hagyományra és a tradíciókra épít, hanem filozófiai, alkotmányjogi, teológiai és politológiai elemzést is végez az evidensnek számító természettudományos vizsgálódáson kívül, így szükségszerűen interdiszciplináris tudományterület, ennek megfelelően az esetenként érintett többi terület szakmailag kompetensebb embereinek véleményére hallgat.

Két fő részre tagolható a bioetika:
A piros bioetikára, ami az orvosi és biológiai felvetett kérdésekkel foglalkozik,
és a zöld bioetikára, ami a környezeti és népesedési problémakörökre reflektál.

Alapvető társadalmi konvenciók kerülnek kérdőjel alá, a bioetika képviselői kanosszát járnak hazájukban és világszerte is. Ennek példájára Peter Singer és John Harris neve merült fel többször az előadásban.

Az előadás többi részében még két nagy választótengelyről volt szó. Az egyik a kemény-sorolás puha-sorolás közti különbségtétel volt. A másik nagy választótengely a bioetikában a deontológiai elméletek és az utilitarista elméletek közti különbséget taglalta.

A napóleoni seregek 50 ezer fős, kataklizmás nagyságrendű sebesültjeit valahogy sorrendbe kellett állítani. Orvos legyen a talpán – de pillanatok alatt szét kellett választania az embereket három csoportba. Akik orvosi ellátással is biztosan meghalnának, akik orvosi ellátás nélkül is biztosan túlélik, és akik orvosi ellátás nélkül meghalnának, de orvosi ellátással életben maradnának. Innentől datálódik a sorolás fogalma és ettől kezdve beszélhetünk puha sorolásról és kemény sorolásról.

A kemény sorolás egy nyíltan kimondott és nyíltan vállalt orvosetikai döntés, mikor is például egy kórházigazgató pontosan jól tudja, hogy milyen feladatra mennyi műszer és eszköz áll rendelkezésre, tehát egyben: milyen feladatra mennyi NEM ÁLL. Vagyis azzal, hogy döntött egy beteg elhelyezéséről, egyben döntött egy másik (sok másik) nem elhelyezéséről.

A puha sorolás, mikor mindez nem kimondottan, rejtetten történik, így ez sokkal durvább kérdéseket vet fel, főleg mikor botrányszerűen kiderül. Például az USA-ban a 60-as években volt egy bizottság, amelyik előzetesen elbeszélgetett a vesekezelésre (dialízisre) jelentkező emberekkel. A 60-as években a hosszú haj még nem volt elfogadott, még pontosabban kényszerkezelésre küldték emiatt az embereket pszichiátriákra, mondván, hogy ez deviáns homoszexuális viselkedés és női hajlam. (Úgy és azért fejlődött a 60-as években rohamosan a pszichiátria az USA-ban, mert így lehetett egy pacifista, reformpárti, spirituálisan felébredt fiatal nemzedéket egy az egybe leszerelni, a társadalmat kontrollálni. Ezért lett az a sok kitalált „betegség”, aminek okán be lehetett zárni őket és ezért indult hadjárat a drogok ellen. Ehhez már csak annyit, hogy 73-ban az orvosok közölték, hogy a homoszexualitás nem is betegség, csak egy kitalált pszichiátriai manipuláció.) A vesekezelésre jelentkezettek közül elküldték a hippit, a playboy-t, a prostituáltat és érdekes módon mindenki, aki végül bekerült a programba, az ugyanúgy nézett ki, mint a bizottság tagjai: szemüveges, középkorú, öltönyös-kosztümös, konzervatív emberek. A bizottság ugyanis „társadalmi hasznosság” eszméje mentén választották ki a vesekezelésre érdemeseket. Ez a rejtett, vagyis a puha sorolás, mikor a beteg nem tud róla, hogy mi alapján és, hogy egyáltalán van valami, ami alapján döntöttek a sorsa felől.

A deontológus (kötelesség tudománya) VS. utilitarista (haszonelvű logika) vita bemutatását röviden úgy lehetne összegezni, hogy a deontológus Dosztojevszkij azt mondta: Ha a világ összes szenvedését meg lehetne váltani egyetlen csecsemő megkínzásával, akkor sem szabadna megtenni egy ilyen tettet. Erre az utilitarista válasz az, hogy: de. Különféle példákkal érzékeltette az előadó ennek az elválasztó kétfajta világnézetnek a helyzetét és fontosságát, Kanttól, rendőrségi eseteken át náci SS tiszt magatartásáig. Mindezt megkerülvén a saját véleményem viszont az, hogy már ma a döntéshelyzet nem lenne szükséges, nem jó olyan világban élni, ahol akár deontológiai akár utilitarista módon, de dönteni kell szenvedésről, életről és halálról. Maga a döntés kényszere hozza létre ezt a kétfajta szemléletet, maga a szenvedés az, amit el kell kerülni.

Az előadó egyik könyve ingyenesen és teljes terjedelmében megtalálható az interneten real-d.mtak.hu/347/ címen.

Izgatottan várom a következő előadót: ezt a farizeus Venetianer Pált, akivel egyesek már 25 éve küzdenek, aki hisztériájában, hogy nem fog elég hamar meggazdagodni a génmódosított növényekből, azt a címet adta előadásának, hogy „Génmódosított növények: hisztéria és valóság”. Na kíváncsi leszek, milyen „valóságot” tár a hallgatók elé emberünk…

         szólj hozzá

Címkék: tudomány elte bioetika kovács józsef zöld bioetika piros bioetika

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

"Bioetikáról, közérthetően" - GMO lobbistáktól...

PPJ         2011.10.05.

Megáll az ész! Bioetika előadássorozatra hogy hívhatnak gmo lobbistákat? Akik alapvetően nem tisztelik a természet törvényeit - például, hogy a gm szennyezés átterjed a természetes területekre és biogazdálkodásokra is, azok hogy beszélhetnek etikáról?

Ráadásul mindez nem valami GMO-ban inkompetens Vágó István általi Szkeptikus Klub, hanem az ELTE szervezésében! (Térkép az odataláláshoz. i-épület)

Október 5. Kovács József, SOTE – Bevezetés a bioetikába
Október 12. Venetianer Pál, Szegedi Biológiai Központ – Génmódosított növények: hisztéria és valóság
Október 19. Bognár Gergely, New York University, CEU – Az élet értéke: az igazságos egészségügyi rendszer lehetőségeiről
Október 26. Ropolyi László, ELTE TTK – Technika és etika

Venetianer annyira nyomulós GMO-s lobbista, hogy még viccesen duplázott is a Népszabadság Online-on a megjelenését illetően, Bognár Gergely meg szintén egy olyan fazon, aki szeret elhallgatni vagy egyszerűen nem látni olyan ökológiai-, gazdasági-, és táplálkozástudományi tényeket, amik azonnal más megvilágításba helyeznék a  génmódosított növényekre vonatkozó nézeteit.

Ráadásul ezen linkelt greenr hivatkozások óta már azt is tudjuk,

- hogy kialakultak olyan szervezetek, amik nagy ívbe tesznek a GM-termények méreganyagaira (hozzászoktak, rezisztensek lettek),

- hogy van egy teljes mértékben fiókba tett hihetetlen jelentőségű átfogó tanulmány a génmódosított növények káros hatásairól,

- hogy már az embriók vérében is megjelenik a génmódosított növények méreganyaga,

- hogy egy titokzatos cég felvásárolta a kiadótól az összes példányt a Monsanto szerint a világ című könyvből (ellenben van magyar feliratos videó).

Hogy mindehhez hogy adhatja nevét Szántó Veronika ökofilozófus, azt pedig végképp nem tudom... javaslom az említett személyeknek, hogy vegyék fel a kapcsolatot a például a Magyar Ökotoxikológiai Társasággal és tájékozódjanak minél széleskörűbben a génmódosított növények természettudományosan megalapozottan kimutatott káros hatásairól az ökológiai rendszerekben, mielőtt ökofilozófiáról vagy bioetikáról ilyen emberek társaságában kívánnak előadást szervezni.

Tisztelettel ajánlom fel útmutatásaimat, segítségemet, kapcsolataimat a GMO téma szakembereivel, hogy ökológiai szempontból egy valóban tájékoztató és informatív előadássorozat jöhessen létre:

Pacsuta Péter János

         4 hozzászólás

Címkék: gmo természetvédelem elte ökológia bioetika agrárium gmo lobbi

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark