A világélelmezés-politikai paradoxon: Milyen éhező milliók?

PPJ         2011.09.18.

Egész lényem és posztmodern átkot egyre jobban megismerő tudásom is vonzódik a paradoxonokhoz, mert abban látja kiteljesedni a szellemi és materiális síkokon is megvalósuló értelmetlen elválasztását annak a főleg kelti filozófiára érvényes kijelentésnek: hogy minden EGY. Saját gondolataim, a vidék társadalmának nemzetközileg elismert gondolkodóit és egy új német dokumentumfilm ajánlóját hívom segítségül, hogy összességében lerántsák a leplet a világélelmezés-politikai paradoxonáról. Ez a cikk előszobája lesz egy már régóta megírásra váró másiknak. Mindez annak majd csak egy részegységét alkotja, de minden vágyam, hogy minél többen lássák be azt a világunkat átszövő politikai-gazdasági hatalmat, amit, ha mind meglátnánk - gyökerestül irthatnánk ki. A sötét oldal erőinek lényege tehát a rejtőzködés, remélem, hogy ennek a blognak pedig a nyílt-színi rávilágítás.

Milyen éhező milliók?

Nevetnem kell, mikor (főleg) a GMO (génmódosított élelmezési termékeket előállító vállalatok) lobbija úgy érvel, hogy "milliárdok éheznek, és etetnünk kell a szegényeket". Nevetnem kell, mikor a nagytőkés, monopol, intenzív, agrár konzorciumok azért zsebelhetnek be milliárdos EU-s KAP támogatásokat, mert még él a hibás idea a politikában, hogy el kell látnunk az éhezőket.

Mert a helyzet viszont az, - mondom ezt öko-agrár érdeklődésű természetvédelmi mérnökként és leendő humánökológusként, hogy az összes élelmiszer termelés:

- fele takarmánnyá válik,
- negyede kukába kerül (USÁ-ban az össz. 40%-a!),
- negyede kerül csak emberi gyomorba, és
- a GMO-k sem éhes szájakat, hanem éhes autókat és éhes nagyipari állatokat tömnek.

Súlyosbítván: még ez az élelmiszer termelés is főleg egyetlen dologra, gabonára épül, hogy utána kismillió termékfeldolgozási és termékfinomítási eljáráson keresztül, végül egy beltartalmilag (vagyis tápértéképben) értéktelen, de a vércukorszintet hamar szétkapó (vagyis magas glikémiás indexű) fehér liszt legyen belőle. Aminek után nem csoda, hogy a nyugati világ szenved a legjobban a metabolikus szindrómától, ami a hozzá kapcsolódó szintén katasztrofálisan növekvő-, és korunkra jellemző civilizációs betegség, a cukorbetegség előfutára, melegágya. Lásd: Csányi Vilmos - Miklósi Ádám (szerk.): Fékevesztett evolúció c. könyv tartalomjegyzékéből a 4. fejezetet!

A mai mezőgazdaság paradoxona

"A második világháború utáni Európában uralkodó élelmiszerhiány idején alakultak ki a Közös Agrárpolitika keretei. Támogatásokkal, védővámokkal igyekeztek az élelmiszer termelést növelni, a farmerek megélhetését javítani. A csakhamar megjelenő túltermelési válságokat több reformhullám igyekezett oldani: piaci rendtartással, kvótákkal, intervenciós felvásárlással és exporttámogatással próbálták kezelni a gabona, tej, hús, cukorpiacon jelentkező túlnyomást.
Ez az agrárpolitika lényegében ma már azt jelenti, hogy az adóból származó közpénzekből környezeti környezeti és társadalmi problémákat eredményező módon termékfelesleg előállítására ösztönözzük a gazdákat, majd azt fölvásároljuk tőlük, és végül ugyancsak közpénzekből a kereskedőknek nyújtott exporttámogatásokkal dömpingáron igyekszünk megszabadítani saját belső piacainkat ezektől a feleslegektől. Jelentős zavart és a helyi gazdák ellehetetlenülését okozva ezzel a fejlődő országok és az EU-n belüli piacain egyaránt." - Kajner Péter: Egy fenntartható vidékpolitika körvonalai, 107.old. in: Kajner Péter (szerk.)(2007): Gazda(g)ságunk újrafelfedezése Typotex Kiadó, Budapest

"Ez a rendszer mindezen gazdasági, piaci és pénzügyi abszurditáson, a köz pénzek felhasználásának irracionalitásán túl a támogatások odaítélésénél kizárólag a megtermelt mennyiséget veszi figyelembe. Teljesen érzéketlen arra, hogy hogyan, milyen módon állították elő a terményeket, ami a vidéki természeti és társadalmi környezet súlyos eróziójához is vezet. Ezek orvoslása további közösségi forrásokat, erőfeszítéseket igényel, terheit az egész társadalomnak kell viselnie." - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF: AZ EURÓPAI AGRÁRFINANSZÍROZÁS ÚJ, ÖKOSZOCIÁLIS ÚTJA ÉS A MAGYAR VIDÉK SZÁMÁRA FELKÍNÁLT LEHETŐSÉGEI

90 millió tonna étel a kukában

[ Az alábbi szöveg forrása: Húsosfazék blog]

Tudtátok, hogy az Európai Unióban a megtermelt élelmiszer több mint fele, évente mintegy 90 millió tonna a kukában landol? A legtöbbjét még mielőtt az asztalra kerülne, a termelés és az értékesítés különböző fázisaiban selejtezik ki. Ha a paradicsom nem elég piros, vagy túl nagy, túl kicsi, akkor kidobják, hasonlóan sok más zöldséghez, gyümölcshöz. A pékáru húsz százaléka - amit már nem tudnak eladni -szintén a szemétbe kerül. Riasztó adat, hogy az így kidobott európai élelmiszer fele is elég lenne világszerte az éhezés felszámolásához. Azt sem szabad elfelejteni, mekkora veszteséget jelent mindez a gazdaság számára: évente 100 milliárd euró értékű étel megy a szemetesekbe. 

Egy német dokumentumfilmben dolgozták fel ezt a témát, múlt héten mutatták be Németországban, remélem, hozzánk is eljut majd, addig is itt egy kis ízelítő.

Hirtelen egy másik dokumentumfilm, A csirke, a hal és a királyrák jutott eszembe, amikor egy félresikerült konyhai manővert követően annyi ételt dobatott ki a séf, amennyi egy étterem teljes közönségének elég lett volna...

Szemétre épülő társadalom: Freegan-ek és Kukapoliszok

Jóízű vacsora fél óra kukázásból?  Együtt főztünk freeganekkel, majd megettük amit mások kidobtak.... Kik azok a freegan-ek? Free - szabad, gen- vegetariánus. A kapitalista rendszer a túlpörgetett technobürokráciájával törvénybe szabja, hogy mit és mikor KELL kidobni. Így az élelmiszerrel kapcsolatos árusító helyeknél szükségképpen olyan felesleg keletkezik - már megint -, ami egyébként teljesen jól használható lenne. Avagy miért baj, ha a paradicsomnak csak 95%-a használható és késsel ki kell vágni egy részét, mert az foltos, poshadt, nyomódott? A freeganek egy olyan - többnyire fiatalokból álló - rétege a városoknak, akiket nem zavar, hogy valami be van-e csomagolva és meg kell még mosni. A freeganek pont az éhezés mítoszának mennek neki a városokban taktikus eszközökkel, magyarul lokalizációval és kukázással. Felismerték, hogy nincs éhezés, csak "temérdek elpazarolt kaja".

A szemét olyannyira része a kapitalizmusnak, hogy az tulajdonképpen a modern megapoliszok keletkezéstörténetének is tekinthető. Rá épültek tudniillik: szemétre. Online nézhetően lásd a Kukapolisz című dokumentumfilm részeit! Youtube: 1 - New York, 2 - Párizs, 3 - Róma, 4 - Kairó, 5 - London

Összefoglalás

Kapitalista rendszerünk diszkét bája, hogy a médiafelületei által egy olyan szánalomkeltő hadjáratot folytat, aminek segítségével az emberekkel elhiteti, hogy a (gazdasági) növekedés szükséges, a termelés fokozása a mezőgazdaságban is elengedhetetlen, "mivel az nem látja el az éhező embereket világunkban".

Az ügyes csel akkor lepleződik le, mikor kiderül, hogy a jelentős agrártámogatásokkal tulajdonképpen csak azt termelünk, amit a kapitalizmusban eddig mindig is: felesleges szemetet; a jól-lét, az egészség és a természetmegóvás helyett.

A szemétre épült társadalom hozza az igaz mondást: az vagy, amit megeszel - a modern megapoliszok a település és város ősi képzeteinek és formáinak legkiforgatottabb negatív megjelenési formái.

         11 hozzászólás

Címkék: videó eu világ gmo mezőgazdaság filmajánló kap agrárium csányi vilmos élelmezés agrárpolitika ángyán józsef világélelmezés paradoxon kajner péter élelmiszer felesleg taste the waste

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr823236192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Avatar 2011.09.19. 12:42:01

Hát igen, érdekes kérdés, hogy a félig rohadt paradicsomot kereskedelmi forgalomba hozható termékként kezeljük-e, vagy pedig kötelezzük a Tesco-t, hogy az ilyen a kukában landoljon. Az egyik esetben azét szidják, mert szemetet árul fogyasztható élelmiszerként, és ez ütközik az élelmiszer-biztonsági elvárásokkal, a másik esetben meg azért, mert fogyasztható élelmiszert minősít szemétnek, és ez ütközik a pazarlás elkerülésének elvével. Félig tele van a pohár, vagy félig üres?
A freegan-ekről volt nemrég egy rész a Discovery-n a Tabu c. sorozatban, ott az egyik szereplő még az utak széléről is begyűjtötte az elütött állatok tetemeit, és azokat is elfogyasztotta. Persze amíg ezt saját hobbijaként csinálja, addig nem túl veszélyes.
De vajon mit szólnának az emberek, ha egyik napról a másikra beszüntetné az állam a segélyezéseket, és bejelentenék, hogy aki el akarja kerülni az éhenhalást, annak csupán a kukából kell kitúrni azt a rengeteg élelmiszert, ami oda kerül... Volt valaha egy riportfilm a TVben, ahol egy romániai szeméttelepen élő emberek szerepeltek, akik tényleg így éltek. Hát nem biztos, hogy bárkinek azt kívánnám, hogy erre rákényszerüljön, de abba se vagyok biztos, hogy ezek az emberek nem hordoznak olyan fertőző kórokozókat, amik tömeges megbetegedéseket okoznának az átlagos városi emberek között.
Szóval egyik oldalról lehet örülni, hogy csökkentették a szemét mennyiségét annak egy részének elfogyasztásával, de az ő sorsuk és az általuk hordozott egészségügyi kockázat egyáltalán nem örömteli.

A települések pedig már évezredek óta saját szemetükre, törmelékeikre épülnek, így alakulnak az úgynevezett "tell"-ek, településdombok is. hu.wikipedia.org/wiki/Tell

Gloucester 2011.09.20. 08:48:54

@Avatar: Az ilyen ötleteléstől jönnek a rossz válaszok. A "félig teli pohár és félig üres" elmélet azért nem áll meg, mert a multik rossz minőségű árut tesznek a pultra és gyakran lejártat, ezért oda kell figyelni, hogy ne verjék át a fogyasztót. A szemétbe került étel pedig pazarlás. Megoldás valóban nem az volna, hogy fogyasszuk el a szemetet, hanem az, hogy a multik a helyi termelőktől szerezzék be az áruikat, miután felmérték a keresletet. De nem ez történik. A világ másik feléből igyekeznek eldönteni, hogy milyen és mennyi termékre van szüksége a helyi lakosságnak. Így rá vannak szorulva arra a gazdaságpolitikára, hogy az igények felmérése helyett igényeket generálnak. Olyan termékeket kell a fogyasztóknak eladniuk, amire nincs is szükségük. Ismerős probléma, ugye? Ez igaz a paradicsomra is, nem csak a számítástechnikára. Elhitették, hogy csak a külcsíni ragyogással adható el a paradicsom.

Avatar 2011.09.20. 12:17:10

@Gloucester: Kissé uncsi már ez a gonoszmultik szöveg. Az én tapasztalatom az, hogy a szupermarketek az átlag fogyasztó igényeinek megfelelő minőségű termékeket árulnak a volumengazdaságosságot kihasználva olyan áron, amit az azonos minőségű termékek esetében a kisbolt nem tud biztosítani.
Ráadásul minden láncnál van az üzletek vezetőinek egy bizonyos %-ban lehetősége befolyásolni az árukínálatot, helyi termékeket forgalmazni a helyi igényeknek megfelelően. Engem speciel piacon próbáltak már átverni a kofák, hogy berakják a romlott gyümölcsöt is a többi közé, amikor több kilóval vettem, vagy "véletlenül" 1-2 százassal elszámolták a végösszeget, míg a multiknál szabadon válogathatok, elkerülhetem a romlott cuccot, valamint a vonalkód és a pénztárgép sem csal. Ja, és pl. laktózmentes tejtermékeket helyi kisboltok nem nagyon szoktak forgalmazni..

Gloucester 2011.09.20. 12:31:29

@Avatar: Uncsi a dumád. Ha kihúznád a fejed (nyelvestül) a multik seggéből, akkor láthatnád a globalizmus visszásságát. Azonos minőségről eleve nem beszélhetünk, ha egy őstermelőt és egy multit hasonlítgatsz. Mindenki átverhet mindenkit. Ha ezért mész multiba, mert egy kofa romlott árut akart rádsózni, ahelyett, hogy odafigyelnél és számon kérnéd, akkor megérdemled. A korgó gyomor hamarabb fog gondolkodásra bírni, mint ezen a blogon található összeszedett információtömeg.

Avatar 2011.09.20. 18:25:38

@Gloucester: Na akkor mindketten untatjuk egymást, de én azért igyekszem kulturáltan társalogni, pedig tudnék én is megjegyzéseket tenni arról, hogy hol is van a te fejed. Szerinted "a multik rossz minőségű árut tesznek a pultra és gyakran lejártat, ezért oda kell figyelni, hogy ne verjék át a fogyasztót" szerintem meg a helyi piacon is oda kell figyelni, hogy ne verjenek át, akkor ez nagyjából egál. Ha a multiban te a lejárt szavatosságú és rossz minőségű terméket rakod a kosaradba, akkor meg is érdemled.
Mellesleg a freeganizmus többek között pont azt feszegeti, hogy a lejárt szavatosságú termék az esetek döntő többségében bőven fogyasztható, és érdemes akár a kukából is kitúrni, amit csak amiatt dobnak ki, mert lejárt.
Szerintem a helyi piacok megerősödése a globalizációval szemben leginkább a fuvarozás és a tárolás költségeinek megemelkedésével fog megvalósulni. De biztos lesznek olyanok, akik majd úgy értékelik ezt, hogy az ő kultúrmissziójuk volt az, ami megváltoztatta a fogyasztási szokásokat.

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.09.20. 19:53:11

@Avatar: Nem valószínű, hogy el lehet dönteni - hacsaknem helyi szinten, az esettanulmányok kiderítésével, hogy általában a ökonómiai kényszer vagy az emberek jósága miatt valósulnak-e meg ilyen dolgok, mint a helyi piac. Kultúrmisszió és gazdasági kényszer talán kéz-a-kézben jár. Nem lenne ökológiai válság, ha nem lenne gazdasági, és folytatódhatna tovább a végtelen növekedésbe vetett gazdasági hit is, ha épp nem értük volna el a Föld szélét. Lényeg, a lényeg: úgy látom osztod a nézetet, amit én Lányitól hallottam, hogy a globalizáció önmagát fogja felemészteni és így újra a helyi lesz az érték a globálissal szemben.

Gloucester 2011.09.20. 20:43:18

@Avatar: Igyekezhetnél jobban is kulturált szinten vitatkozni. A "gonoszmultik" adókedvezményeiről, erőforráselvonásáról sosem tesznek említést a nagy multiimádók. Az áru felesleges utaztatásán kívül a rossz minőségű terméket mindenhol a kosárba tehető. Ennyi önérvényesítő képessége legyen a fogyasztónak. Egyébként ez sokkal többször előfordul, mint hinné az ember. Lábbal is lehet szavazni, de Magyarországon ez nem divat. A nyugatimádat jellemzi a magyar átlagfogyasztót. Ennek ékes bizonyítéka az érvek végtelen tárháza. Pl. Valaki csak azért nem keresi a helyi terméket, nehogy egy kultúrmisszió higgye magáról, hogy elért valamiféle változást... Az árköltségek összehasonlítása sokkal teljesebb körű rálátást igényel. Ha csak a víz árát nézzük, akkor sosem fogja elérni a lakossági vízfogyasztás árköltség hatékonyságát az ipar által kifizetett árköltséghez viszonyítva. (Annak sem adnék nagyobb valószínűséget, hogy az utóbbi évben a magyar lakosság 15%-os benzinfogyasztási csökkenésnek lenne-e hatása a helyi termékek keresésében.)

Avatar 2011.09.20. 20:54:08

@Pacsker: Nem a helyi lesz az érték, sőt minél drágább a szállítás, annál inkább a távoli az értékesebb, mert a szállítás költsége is beépül a termék értékébe. Az ókorban a Kínából, Indiából származó fűszerekért és más termékekért a mai viszonyokhoz képest vagyonokat is hajlandóak voltak kifizetni az emberek. Már aki megengedhette magának...

PPJ · http://greenr.blog.hu 2011.09.20. 23:24:20

@Avatar: Igen. És akkor még kevesebben engedhetik meg maguknak és akkor még exklúzívabb lesz és még drágább és így vagyunk most a vízzel meg az élelemmel, meg a levegővel hogy egyesek tőzsdésítik, részvényesítik ezeket a javakat és kész is a Luganói-jelentés...

Pont ezért fog a magyar ember a helyi termékért megveszni, mert éhgyomornál nem lesz senkinek se pénze a távolira.

sovesztomesz 2011.12.22. 14:39:37

Emlékszem, anno, mikor kék-túráztam, a zöld-dió nagyságú érett almák voltak a legfinomabbak az út menti, elhagyott szőlőskertek vadult almafáin; 100% bio :-).
Szóval, nekem nincs szükségem se chilei borra-meggyre, se spanyol hagymára-paradicsomra, óriás almákra pláne nincs. a Mari néni mocskos csicsókáját a kert végében többre becsülöm bármilyen külföldi édesburgonyánál.

A megoldás karnyújtásnyira (v)edd a magyart, az se baj, ha mari néninek tüzelővel, szalonnával, akármivel fizetsz a csicsókáért, csak az apeh meg ne tudja :-).

A rendszer tényleg nem jó és Pacsker kifejti, hogy készakarva!!!

Avatar meg Gloucester meg egymás egóját tornáztatja itt. Srácok, tisztelettel írom, szerintem ez rossz irány!!!

Üdv!